Fejezet

 1 3 |  szeretetet keresni. Hallgass rám. Engem ne keressen a kísértő, aki
 2 4 |       harmatos fűben gyalogolás.~– Engem egy véletlenül itt született
 3 4 |          Isten világának: odahivat engem magához az anya, és mindenkit
 4 5 | szerethetek, mindent és mindenkit. Engem is szerethet mindenki. Lehetek
 5 8 |             És most mind elhagytok engem! Látnak-e még benneteket
 6 12|           sértegetni tud. Engedjen engem beszélni Áldorfai úrral,
 7 13|   elfojtott indulat.~– Te szeretsz engem! Te enyim vagy! Ha meghalok,
 8 17|        árultam el önt! S ön elárul engem!~– A hazaárulóknak nincs
 9 17|        mérgesen a szeglet körül.~– Engem is oda értett ön? – kiálta
10 17|            közénk lépni, ha férjem engem meg akar fenyíteni. Lépjen
11 18|         segélyével szerzem vissza. Engem ne szánjon. Az pedig legnagyobb
12 18|    védelmezi magát. Ördögnek nevez engem, s azt mondja: „Apage Satanas!”
13 18|     Azonban én nem akarom, hogy ön engem idiótának tartson. Lássa
14 18|        kérem önt, hogy rémítgessen engem egész úton ilyen beszédekkel.
15 18|       kedves néném, azt, hogy most engem élve látsz, egyedül csak
16 18|      csókolni, a megváltás jeléül. Engem is az akasztófa alul hoztak
17 18|         elmondott; ez nem arra fog engem indítani, hogy férjemet
18 18|        elfogadom e feladatot, mely engem a dicsőség útjától megfoszt,
19 19|     oldjatok fel vagy ítéljetek el engem. Csupán engem, mert a bűn
20 19|         ítéljetek el engem. Csupán engem, mert a bűn az enyém. Ő
21 23|            Salamander kapitánya.~– Engem tévedésből vagy ármányból
22 28|      Vencel jött be.~– Ez az ember engem halálra ijeszt, valahányszor
23 28|         Ostobának tart ez az ember engem? Leó, nekem rögtön más komornyikot
24 28|           fogadj! De még ma délig! Engem ez az ember nem szolgál
25 28|         Azzal érdemeltem meg, hogy engem nevetség tárgyává tégy az
26 28|           előttem keservedet, hogy engem kímélj; nem sírtál, nevető
27 33|       Valahára mégis meglátogat ön engem is!~– Ön tudja azt, grófnő,
28 33|       világot, s végy érte cserébe engem.” Ön mondta ezt nekem Hanna,
29 33|            most gyere, csókolj meg engem is. Hiszen csak kvittek
30 35|         mondja, te vagy az, akinek engem ki kell húzni a vízből!
31 35|         keresztatyám, ő keresztelt engem a dudai lelkészlakban, mikor
32 36|        hiszen szép galibába kevert engem a ti kedves kis színpadi
33 36|          látogatóban volt, s aztán engem odavitt közéjük a bűnöm,
34 36|      gyászban jár. Kérlek: gyászol engem, e világi életemben!~– Átkozott
35 36|          is az igazság.~– Hagyj el engem! – kiálta a zokogó leány
36 36|            anyjára. – Miért vittél engem oda? Eredj! Gyűlöllek!~Caesarine
37 36|         fordítva fején.~– Ő gyűlöl engem! Nekem meg kellett érnem,
38 36|         érnem, hogy leányom gyűlöl engem!~Ez elkeseredés rohama igazolja
39 36|       vagyok a vétkes, egyedül én! Engem átkozzon! Engem taposson
40 36|        egyedül én! Engem átkozzon! Engem taposson el! Én tettem önt
41 37|         szobatársa vagyok. Ez, ami engem megöl. Ujjal mutogatnak
42 37|      feljáró kísértet csábított el engem! Miért kellett előttem egy
43 37|          Hanna. Ő nagyon szeretett engem.~– Én többet tettem. Mert
44 38|     Incének.~– S ön örül annak, ha engem lát? Eddig azt hittem, hogy
45 38|            égre kérem, ne nevezzen engem Fatimének. Ezzel a névvel
46 38|            a publikumnak. Nevezzen engem Serenának. Térden állva
47 38|         keresztül, hogy lásson meg engem! S utam fényes lett, diadalmas,
48 38|           a láz kitörjön rajta. Ön engem meg sem látott, csak végigment
49 39|      becsületem is. Ne keressen ön engem olyan utakon, melyek a nőt
50 39|      megalázzák; azokon nem fog ön engem megtalálni. Felejtsen el
51 40|         egy parasztnő; s ő megcsal engem, mint egy gróf.~Naphosszant
52 40|            Miért ne? Az igen jó!~– Engem meg nem csókolsz egy hétig
53 41|        magára.~– Óh, nem fognak el engem a németek.~– Nem is attól
54 41|            halálos ellenségem, aki engem kora ifjúságom óta folyvást
55 41|         hárembe vinni. Ez az ember engem csalárd barátság színe alatt
56 41|        vagy megölöm, vagy ő öl meg engem. Most ez az ember itt van.
57 41|         Ezt fogod mondani, mihelyt engem nem látsz, s magadat meglátod.
58 42|           néz reá! Mintha mondaná „Engem ne vess a lángok közé, a
59 42|            egy, csak nálad vagyok. Engem is el akarsz égetni? Elítélsz-e?
60 42|        mosolygok. Volna bátorságod engem is elhamvasztani? Nem félsz,
61 43|            hangon Ince. – Ön ismer engem. Miért vagyok én megkötözve?
62 43|       nincs itt többé. Ő elhagyott engem! Álmomból költem fel megnézni,
63 43|            őt itt többé. Elhagyott engem, amíg aludtam. Itt hagyott
64 43|         óceán végtelen hulláma mos engem olyan tisztára, fehérre,