Fejezet

 501 17|    Polgár-őrnagy! Én neked parancsolom, hogy ama hazaárulót rögtön fogd
 502 17|              ott? Mért mondta ön nekem, hogy itt senki nincs elrejtve?
 503 17|        parancsolom önnek, polgárőrnagy, hogy fogja el ama hazaárulót
 504 17|           legelőször is az volt Incére, hogy féktelenül elkezdett kacagni.
 505 17|                 az alacsony bohózatnak, hogy félig kínjában, félig kedvében
 506 17|          körmönfont mondatok elárulták, hogy ez a vértes csapat a magyar
 507 17|                 akart Galíciába szökni, hogy onnan új hadsereget hozzon
 508 17|                 urat itt azzal vádolja, hogy hazaellenes járatban van,
 509 17|              dühét. A hű asszony azért, hogy az üldözők elől kedvese
 510 17|            bocsátva, s aztán nem bánta, hogy mit csinál a hátramaradt
 511 18|                akiről köztudomású volt, hogy ügyvéd korában soha igazságtalan
 512 18|                 a tárgyalásnak az volt, hogy a vésztörvényszék Walter
 513 18|        Áldorfainak kötelességévé tette, hogy azokat, akik őt letartóztatták,
 514 18|             ellenség közül úgy eltűnni, hogy egyik se találjon rájuk?~
 515 18|                 nagy tárcáját felnyitá, hogy e becses okmányt a többiek
 516 18|                De az keserített nagyon, hogy ezt az egész vagyont, melyet
 517 18|                  Ön azt akarja mondani, hogy csak kötelességét teljesítette.
 518 18|               én azt a fogadást tettem, hogy ha valaki most engemet valahogy
 519 18|            akkor én is fogadást tettem, hogy szegény maradok; s ezt az
 520 18|             félmillió! S ön azt akarja, hogy én egy negyedrész milliót
 521 18|             fogadjak el jutalmul azért, hogy egy ártatlan embert nem
 522 18|                lesz, ha azt tudathatom, hogy ön általam gazdag emberré
 523 18|          gyönyörűségemet találom benne, hogy odaadjam. Nekem ez becsületbeli
 524 18|                 jogcíme van önnek arra, hogy az ajánlatot elfogadja.~–
 525 18|          ajánlatot elfogadja.~– S arra, hogy el ne fogadjam, csak egy;
 526 18|                a lelkészi pályát azért, hogy a katonait válasszam. Ha
 527 18|             Apage Satanas!” Nem hiszem, hogy valaha egy másik ilyen embert
 528 18|                megteszi ön a kedvemért, hogy ez első emlékezetes találkozásunk
 529 18|                  Azonban én nem akarom, hogy ön engem idiótának tartson.
 530 18|              velem jönnie nagynénjéhez, hogy megnyugtassa a derék asszonyt.~–
 531 18|                 Aztán nagyon kérem önt, hogy rémítgessen engem egész
 532 18|      megköszönve hálakönnyes szemekkel, hogy öccsét életben hozta vissza.~–
 533 18|               Bizony kedves néném, azt, hogy most engem élve látsz, egyedül
 534 18|            Tudod mit mondtam neki? Azt, hogy megosztom vele vagyonomat.~–
 535 18|           emlékül rátukmálni. Gondolod, hogy elfogadta? De majd kidobott
 536 18|           mondjon ön ellent. Ne mondja, hogy mindent visszautasít. Tőlem?
 537 18|         visszautasít. Tőlem? Egy nőtűl? Hogy valami becses tárgyat nem?
 538 18|                egymáshoz annyi kérdést, hogy senki sem győzött volna
 539 18|                nő vette észre hamarább, hogy itt még mások is vannak,
 540 18|              itt még mások is vannak, s hogy oly hosszan örülni a viszontlátásnak
 541 18|               megtudta Ince segédjétől, hogy annak neje Szolnokon van,
 542 18|             annak neje Szolnokon van, s hogy mennyire szeretik, s milyen
 543 18|          Brandlerné nem kétkedett azon, hogy öccsét épen fogja visszahozni
 544 18|                jég és vas, és ímhol ni, hogy elolvadt!~Ince olyan volt,
 545 18|                 volt, mint egy gyermek. Hogy senki meg ne botránkozzék
 546 18|                jókedvvel Ince, elértve, hogy hajdani szerzetes voltára
 547 18|                 s megengedte Serenának, hogy csókolja meg a gonosztevő
 548 18|        csábítani a nejét.~Serena tudta, hogy ez valami tréfa; de azért
 549 18|             felnézett rá. Megnyugtatta, hogy az nevet e szóra.~– Csak
 550 18|            embert. Nem akarják elhinni, hogy én komolyan beszélek. Engedje
 551 18|                 beszélek. Engedje uram, hogy őnagysága rám figyeljen.~–
 552 18|                azt az ajánlatot tettem, hogy ossza meg velem vagyonomat,
 553 18|             követtem el. Majd elmondom, hogy miből állt ez a balfogás.
 554 18|           mostani volt, elég lesz arra, hogy valamennyi hírlapban kikürtöljék,
 555 18|                a hadi szerencse. Lehet, hogy az önök kormányférfiai megragadják
 556 18|                megragadják az alkalmat, hogy egy előnyös békét kössenek.
 557 18|               ennek első következménye, hogy a hadseregnek kilenctized
 558 18|              lehet önnek semmi kétsége, hogy ebbe mármost más európai
 559 18|             harcot. Nem beszélek arról, hogy ilyen végnélküli harcban
 560 18|             fiatalság. Gondoljon ön rá, hogy a búcsúcsók még egy szöghajú
 561 18|           engedelmet akarna tőle kérni, hogy az ő gondolatait elmondhassa.
 562 18|                arra fog engem indítani, hogy férjemet elvigyem e rossz
 563 18|             rossz helyéről, hanem arra, hogy én is odamenjek ezentúl,
 564 18|                 pirulni. Inkább akarom, hogy üldözzenek, mint hogy kikerüljenek. –
 565 18|           akarom, hogy üldözzenek, mint hogy kikerüljenek. – És én hiszek
 566 18|             kigondolt.~– Leteszek róla, hogy önöket megtérítsem. Hisz
 567 18|               nézett. Szemei elárulták, hogy igen nagy az, amit óhajt.
 568 18|            sürgeté a bankár. Azt hitte, hogy mégis olyasvalami lesz az,
 569 18|               Isten parancsolta nekünk, hogy egymást szeressük. Nyugodjál
 570 18|          csókolá örömében. – S ne hidd, hogy ígérek valamit, amit meg
 571 18|               adhatok. Az imént hallád, hogy egy futó hadoszlopot akarnak
 572 18|            akarnak rám bízni, azért is, hogy a hír mezejéről eltávolítsanak.
 573 19|               adtak mellé.~Hanem azért, hogy e megbízást oly engedelmesen
 574 19|          terhesebb. Előre látható volt, hogy hadoszlopának puszta megjelenésére
 575 19|         ellencsapatok, s nem várják be, hogy Noszlopy és Mednyánszky
 576 19|              volt Áldorfai Incének: az, hogy a Bakonyon keresztül az
 577 19|                mint szökevény, aki fél, hogy meglátják onnan belülről?~
 578 19|              lelkemet örökké. Köszönöm, hogy megszabadítsz tőle.~S megindultak
 579 19|                 Ince fölemelte kardját, hogy ne csörömpöljön a kövezeten.
 580 19|                együtt felhívta Serenát, hogy tekintse meg a kolostor
 581 19|            Erről a lépcsőről szállt le, hogy oda törjön fel, ahol most
 582 19|         imádkozik?~– Bocsáss meg nekem, hogy felszentelt lovagodat, én,
 583 19|                 tekintetében. Elfeledé, hogy katona: elfeledé, hogy mi
 584 19|                  hogy katona: elfeledé, hogy mi történt a bányavárosi
 585 19|              egy nap is elég volt neki, hogy át bírja érteni az áldozat
 586 19|                Ince szerelmének hozott: hogy megértse a küzdelmet, melyen
 587 19|               új életre. Ők azt hitték, hogy útjok az égbe vezet, s csak
 588 19|              ellenfélnek. Úgy látszott, hogy az egyszerre elhagyta a
 589 19|                 Még nem tölt le egy év, hogy Ince és Serena együtt jöttek
 590 19|                 belőle, s azt találtuk, hogy keserű; pedig hiszen édes.~–
 591 19|                volt akkor? Azt mondtad, hogy meg ne kóstoljam, mert mérges.~
 592 19|              látszott őt visszatartani, hogy le ne szédüljön a mélybe.~
 593 19|            akkor az a gondolatjuk volt, hogy együtt abba az örvénybe
 594 19|             volt az érdemleges tartama, hogy lesz minden, csak tessék
 595 19|        generálisnak titulázták. Mondta, hogy ő csak alezredes. Megalkudtak
 596 19|                kurátor uram hová lett? (Hogy még azt is ismeri!)~– Az
 597 19|         csapatnak, bíró uramra rábízta, hogy amit a szállásmesterek rendelni
 598 19|             volt, amit azzal megosszon, hogy a mennyország gyönyöreit
 599 19|               soha el nem múló kagylók; hogy itt volt leánya, szívétől
 600 19|             lélek, te virággá váló por, hogy leányod boldogsága, üdvössége
 601 19|         boldogsága, üdvössége oly nagy, hogy azt egy hosszú élet minden
 602 19|               ami reá homályt vethetne; hogy mikor egyszer tündöklő arca
 603 19|         rátaposott, s engesztelte őket, hogy ne haragudjanak az ő kedvesére
 604 19|                akart volna állni azért, hogy mindig irtották a fajtáját
 605 19|           Incének.~– Mi az?~– Fogjad.~– Hogy nem arany, azt a könnyűségéről
 606 19|              hagyta Incének találgatni, hogy mi lehet az, amit ő érdemesnek
 607 19|            megmondta volna neki Serena, hogy mi „van” benne, hogy kacagott
 608 19|            Serena, hogy mi „van” benne, hogy kacagott volna rajta!~S
 609 19|            csillagjós, ki jövendőt lát, hogy mi „lesz” belőle? Hogy sírt
 610 19|                  hogy mi „lesz” belőle? Hogy sírt volna rajta!~Semmi…
 611 19|          nyakából. Némelyek azt hitték, hogy egy nagy távcső van benne,
 612 19|               látni; mások azt mondták, hogy azok a mesés térképek vannak
 613 19|           udvarra jutni. De tapasztalá, hogy az az ajtó most be van zárva.
 614 19|   délelőtt-délután megnézni a parókiát, hogy csakugyan valósággal üres-e
 615 19|                Meghagyta neki a lévita, hogy amíg ő haza nem jön, semmihez
 616 19|               Azután azt is elhallgatá, hogy valaki hogy vesződik a zár
 617 19|                 elhallgatá, hogy valaki hogy vesződik a zár nyitogatásával.
 618 19|                s hallgatta hidegvérrel, hogy forgatják azt a kinyithatlan
 619 19|               azon bámult el a kurátor, hogy tudta azt valaki felnyitni.
 620 19|            egykori kisasszonyának.~– De hogy lehet az? – szólt az, fejét
 621 19|                 Magával vitte a lévita, hogy beleírja, ha valaki ott
 622 19|         felnyitotta a kurátor az ajtót, hogy lépjenek be a házba.~Értelmes
 623 19|              háznál. Közel egy éve már, hogy nincsen lévitánk. Mind vártuk,
 624 19|          nincsen lévitánk. Mind vártuk, hogy visszatér a régi. S íme
 625 19|             kurátor megköszönte szépen, hogy az ezredes úr nem restellte
 626 19|              mind ennek az volt a vége, hogy rossz világ van most. Hogy
 627 19|              hogy rossz világ van most. Hogy annak a lévitának is meg
 628 19|                 kurátortól. A jó ember, hogy megmutassa tiszteletét,
 629 19|               van. Ennek örül a lelkem. Hogy a mi kisasszonyunkat elvette,
 630 19|               is áldja meg az Isten. De hogy katonává lett, abban semmi
 631 19|       ellenségnél a katona meg az ágyú, hogy azt meg nem lehet számlálni.
 632 19|              már ki valahogy! Én tudom, hogy mi az az ellenség, mert
 633 19|               amit már sokszor mondtak, hogy „ill a berek! nádak, erek!”,
 634 19|           máshova; hanem jusson eszébe, hogy itt van Duda. Itt nem keres
 635 20|             akkor meg abban telt kedve, hogy elfoglalhatlannak hitt álláspontokat
 636 20|                 Bántotta az a gondolat, hogy ő is egyikévé lesz azoknak
 637 20|            aztán azt a parancsot kapta, hogy hagyjon félbe rögtön minden
 638 20|               minden terétől oly távol, hogy a körös-körül dörgő ágyúk
 639 20|           tudatja a hadügyminisztérium, hogy ezentúl valamennyien neki
 640 20|                lába elé, s azt mondták, hogy nem harcolnak többé.~Előtte
 641 20|           elfelejteni.~Ince azt mondta, hogy engedelmeskedik, s megy
 642 20|           tréfás ötlete volt ez időben, hogy a tihanyi félszigetet kell
 643 20|                Incére. Tehát még az is, hogy nevét egy hősköltemény paródiájában
 644 20|                 Leótul.~Nem teheti azt.~Hogy mondta ez az asszony? „Mi
 645 20|              előre elmondták a futárai, hogy a választási elnök az apátúr
 646 20|             valóban nagy szeretet volt.~Hogy maga azon férfi, kinek közönséges
 647 20|            Emberi dolog történik-e itt; hogy a hazafiúi megtisztelés,
 648 20|                lenni. A nép észrevette, hogy Áldorfai Incének neje is
 649 20|                a nő nem volt rábírható, hogy szekeréből leszálljon, a
 650 20|           Incének e nőt kellett látnia, hogy ne kételkedjék többé azon,
 651 20|          Esküdtem istennek és hazámnak, hogy e kardot le nem teszem,
 652 20|                 azon vette észre magát, hogy most már nemcsak a választók
 653 20|                s leszállhatsz lovadrul, hogy székedet elfoglald a bölcsek
 654 20|               rá kellett magát vetetni, hogy férje mellé üljön a díszhintóba,
 655 20|         díszhintóba, ha azt nem akarta, hogy a szekerét egész a városig
 656 20|                 adósság, melyről tudja, hogy vissza kell fizetni; de
 657 20|  elcsillapíthatlan érzés azt súgá neki, hogy ez az üdvkiáltás lesz az
 658 21|                 még szó.~Sorsot húztak, hogy ki maradjon leghátul a többiek
 659 21|            háromszázezer forintot ér.~– Hogy jutottál te ezekhez?~– Elmondom.
 660 21|            Mikor már el volt határozva, hogy lerakjuk a fegyvert, a pénzügyminiszter
 661 21|                 a pénzügyi biztosoknak, hogy azokat a szekereket, mik
 662 21|             azokat kellett rábeszélnem, hogy segítsenek a kivitelben.
 663 21|            lovaknak is pihenés kellett. Hogy kedvet csináljak a fiúknak,
 664 21|           felüttettem s engedtem nekik, hogy az újon vert huszasokbul
 665 21|                közülük volt olyan okos, hogy a zöld hordót is fel kívánta
 666 21|               kovácsoltatta az aranyat, hogy könnyű szerrel le se lehessen
 667 21|     valamennyien, s abban egyeztek meg, hogy egy közülünk ébren maradjon,
 668 21|        keltettem fel a pajtást: láttam, hogy nagyon jól alszik; befogtam
 669 21|                mindenestül. Tudtam jól, hogy a pajtások nem fognak utánam
 670 21|                az rád nézve?~– Az igaz, hogy csak fél szerencse: ördög
 671 21|            vigye ezt a két rossz gebét, hogy nem tudnak odább vinni,
 672 21|              Kitelik tőled az a bolond, hogy itt hagysz a szekeremmel
 673 21|              ellenségé!~– Annyit tudok, hogy nem az enyim.~– No hát az
 674 21|           ellenségé, akkor is az enyim, hogy az övé ne legyen.~– Különböznek
 675 21|             része, mely rád volt bízva, hogy szállítsd ide vagy oda.
 676 21|            fejével felel a rábízottért. Hogy azt másfelé szállítottad,
 677 21|                 Hogyan? Te azt akarnád, hogy az utolsó ágyút veszélyeztessem
 678 21|                 a mehádiai szoros úton, hogy valamennyit elfogják! s
 679 21|                 meg kell védelmeznem?~– Hogy a pestis ragadja el valamennyit!
 680 21|           beleharapott az aranytömegbe, hogy ott maradt rajta a fogainak
 681 21|               Távcsövével azt szemléli, hogy kelnek át a menekülő csapatok
 682 21|         számíthatnának önök az esélyre, hogy talán az mind megfut önök
 683 21|               száz emberünk: tudhatják, hogy ez megáll a helyén.~– Igaz –
 684 21|             elfogadom. Mondja meg neki, hogy üdvözlöm. Most van esti
 685 21|               engedni azt a dicsőséget, hogy az kezdje meg az ellenségeskedést.
 686 21|        puliszkát főzött számára. Tudta, hogy ki van éhezve.~ ~
 687 22|               De hát arra emlékezünk-e, hogy mindezt a sok nehéz „nincs
 688 22|          nyakára? Pöröljön az istennel, hogy miért hagyta elbukni nemzetét?
 689 22|       örökkévalóságot azzal a tudattal, hogy azokat mind ott fogja találni,
 690 22|           mennybe jut, meg a megölt is. Hogy férnek azok ott meg? Egyedüli
 691 22|             innét messze, olyan messze, hogy az egész földteke legyen
 692 22|               vagy különb ember, azért, hogy féltél lopni? Koldus vagy,
 693 22|               tréfál kedve szerint. – S hogy megmutassa, mennyire nem
 694 22|                Eredj! Aki beszél arról, hogy megöli magát, az nem teszi
 695 22|                  Te még tán hiszed azt, hogy van lélek, van másvilág?
 696 22|            szívének szegezve?~– Már az, hogy az öngyilkosság eszményképe
 697 22|                 van ábrázolva, mutatja, hogy az nem férfierény. A társadalom
 698 22|        férfierény. A társadalom hibája, hogy ez a nőnél még igazolható
 699 22|            helyzetére.~– Én nem hiszem, hogy őt kirabolták volna – monda
 700 22|                    Én pedig nem hiszem, hogy elvesztette volna a pénzét –
 701 22|                 jár, egész kérkedéssel, hogy ne keressenek rajta valamit.~–
 702 22|             széles világnak, s keresni, hogy hol van a földön még egy
 703 22|            Valami ötvenen elhatározták, hogy ki fognak menni Amerikába.
 704 22|            Sajátságos lélektani talány, hogy leginkább ezek választák
 705 22|           prózai indok is járult hozzá, hogy Guidó újra találkozhassék
 706 22|                 tűzrőlpattant szószóló! Hogy tudott veszekedni az élelmezési
 707 22|                  Ince azon vette észre, hogy a felesége pénzt szerez.~
 708 22|           kormányozza. Serena ahelyett, hogy sápítozni, szerencsétlenkedni
 709 22|                 lehet nagyon válogatós, hogy kit fogadjon el magánál.
 710 22|       művészetét, mert azzal biztatták, hogy sok hónap letelik még addig,
 711 22|              keserveket is. Arra pedig, hogy honszeretet nélkül álljak
 712 22|            dollárt adnak naponkint.~– S hogy jutsz odáig? útiköltséged
 713 22|            mondd meg őexcellenciájának, hogy csókolom a kegyes kezeit;
 714 22|         gulyáshúst főz zöld paprikával, hogy én azt a szultán lakomájáért
 715 22|                menekültek tapasztalták, hogy útleveleik kiadása oly végtelen
 716 22|              húzást-halasztást szenved, hogy már idestova ki is tavaszodik
 717 22|             beszélt.~– Nagyon sajnálom, hogy elválunk egymástól. Most
 718 22|          egymástól. Most látom csak át, hogy milyen szükségem volt rád
 719 22|                dolgok fordulhatnak úgy, hogy maholnap kiüthet egy európai
 720 22|            akarlak rábeszélni. Azonban, hogy lássad, mennyire komolyan
 721 22|               vagy saját meggyőződésed, hogy hasznát vedd; ha pedig nem:
 722 22|                 őszinte arccal beszélt, hogy Ince maga nyújtotta neki
 723 22|        megköszönnöd. Tudod, csak azért, hogy ne higgye ez a buksi török,
 724 22|                higgye ez a buksi török, hogy hollandusok vagyunk.~– Igazad
 725 22|                 tőle. Nem fog biztatni, hogy maradj itt; politikáról
 726 22|            révészével úgy alkudott meg, hogy elébb az Alligatorra elszállítják
 727 22|                meg volt elégedve azzal, hogy Vely bég hat piasztert le
 728 22|           kaikdzsitul, s megfenyegette, hogy a talpára veret, ha estére
 729 23|                 egyedül azért várt ott, hogy azon magyar menekülteket
 730 23|      Kapitányának az volt az utasítása, hogy amint a menekültek többsége
 731 23|                vízbe.~Ince nem tehette, hogy el ne fogadja ez emléket;
 732 23|                 ez minden fát, s tudja, hogy kinek a lobogója leng rajta?
 733 23|                A csáklyákat veszik elő, hogy megfogózzanak a hajó oldalába.~
 734 23|               Ince erszényét veszi elő, hogy a kialkudott vitelbért markukba
 735 23|               foglyom.~– Hogyan?~– Úgy, hogy ön most osztrák hajó födelén
 736 23|                társ, s vállalkozott rá, hogy kiszáll a partra Incét keresni.
 737 23|                 lepetve azon hír által, hogy Ince nem érkezett meg az
 738 23|                 futok a szeraszkierhez, hogy segítsek az elfogotton.
 739 23|                 németül. Azt sem tudta, hogy mi az a „Schiff” meg az
 740 23|                a kapitánnyal elhitetni, hogy az angolul van, amit ő most
 741 23|        megértette: mert annyit mondott, hogy „fatal accident!”, s még
 742 23|            senkivel; hanem azt kívánta, hogy egyedül közölhesse Áldorfai
 743 23|          hajóskapitány letartóztatta.~– Hogy tehette azt, hiszen neki
 744 23|                 Mi fog történni most?~– Hogy mi fog történni, azt őszintén
 745 23|                  Az egyik lehetőség az, hogy ön most eljön velem a szeraszkierhez,
 746 23|                 annak kinyilatkoztatja, hogy férje elfogadta a török
 747 23|                humorral. – Az egyik az, hogy Áldorfai Ince honvédezredes
 748 23|                 mint elfogott menekülő. Hogy az ilyenekkel hogy bánnak
 749 23|            menekülő. Hogy az ilyenekkel hogy bánnak mai nap, azt ön olvashatta
 750 23|                s ön talán hallotta már, hogy a hajó árbocának a haránt
 751 23|           kétségbeesett bajtársak közé, hogy ön mit tett, s akkor isten
 752 23|              asszony beszél el valamit! Hogy magyaráz annak minden arcvonása!
 753 23|              mint szerették ők egymást! hogy nincs senkije a férjén kívül!
 754 23|           milyen bátor volt az ő férje! Hogy küzdött a népek szabadságáért!
 755 23|                 becsületéről! Nézzétek, hogy melegszik a jenki! Hogy
 756 23|                 hogy melegszik a jenki! Hogy emeli az ökleit. Már mindjárt
 757 23|        elmélkedni a sors tréfái felett.~Hogy iparkodik valaki, aki játszik
 758 23|                gáncsot vetni a futónak, hogy elejtse! Hogy kényszeríti
 759 23|                a futónak, hogy elejtse! Hogy kényszeríti azt, aki állva
 760 23|            tegyen most? Ő is tudja jól, hogy van számára háromféle választás.
 761 23|             Arra nem hivatkozhatik már, hogy a török hadsereg tisztje.~
 762 23|                 is el volt űzve. Tudta, hogy mit tegyen!~Korán reggel
 763 23|                 ön becsületszavát adja, hogy nem fog a vízbe ugrani,
 764 23|                 akkor megengedem önnek, hogy szabadon járhasson a hátulsó
 765 23|               nem fogom megkísérteni.~S hogy szavának őszinteségét bebizonyítsa,
 766 23|             mint férfilélekkel bevárni, hogy mit hoz a sors? s nem lépni
 767 23|                 a kapitány. – Meglehet, hogy a követségtől azt az utasítást
 768 23|                 azt az utasítást kapom, hogy bocsássam önt szabadon:
 769 23|               önt, ahová mondja. Lehet, hogy azt az utasítást kapom,
 770 23|                 azt az utasítást kapom, hogy akasztassam fel önt, ha
 771 23|          mellett, s meg akarta mutatni, hogy ő sem rosszabb náluknál.
 772 23|               Még azután olyan jó volt, hogy egy kis szórakozásról is
 773 23|                Ince pedig észrevetette, hogy ért az optikai készülékekhez.
 774 23|                 közel hozta az arcokat, hogy a néző azt hitte, hallania
 775 23|                 jól lát rajta az ember, hogy az arcokat megismerhetné,
 776 23|                  Ince már azt is látta, hogy Vely bég elsiet, mintha
 777 23|         visszatérni. Három óra elég rá, hogy azalatt ön is befűttethesse
 778 23|         kapitány arról is gondoskodott, hogy ezt a hosszú órát vendégével
 779 23|                órája.~A hajóőr jelenté, hogy a csónak jön visszafelé
 780 24|                felhívta a menekülteket, hogy határozzák el: az Újvilág
 781 24|                 Egyhangúlag mondták ki, hogy mindnyájan együtt akarnak
 782 24|                  Azt a kérdést azonban, hogy hol települjenek le, elébb
 783 24|                 munkakeresőt utasítani, hogy hol kap munkát, azt megteszi.
 784 24|          Texasban, Jovában. Tanácsolom, hogy hajózható folyam mellett.
 785 24|             mennek most oda. Három éve, hogy az első aranyat felfedezték
 786 24|           sóhajtva válaszolt.~– Sajnos, hogy sorsosaim túlnyomó többsége
 787 24|               katona volt, s úgy tudom, hogy a Bakonyt kitisztította
 788 24|                Ön, mistress, úgy tudom, hogy ért a főzéshez, és a bujdosás
 789 24|               hozzá kell önnek szoknia, hogy a férjét sokszor fogja feldagadt
 790 24|            szóra olyan hahotára fakadt, hogy meg lehetett számlálni a
 791 24|                   magyarázó ki magát –, hogy amire férfi soha rá nem
 792 24|            férfi soha rá nem jönne, azt hogy kitalálja egy asszony! Pedig
 793 24|            fekszik az emberhez a dolog, hogy csak a tenyerét kell megfordítania
 794 24|             megfordítania érte. Persze, hogy ez a legjobb üzlet Kaliforniában:
 795 24|               ám már arra a gondolatra, hogy mennyivel szebb mesterség
 796 24|                 amint elvetették, igaz, hogy akkora szárat eresztett,
 797 24|             kivándorlók azt határozták, hogy mindnyájan Kaliforniában
 798 24|           Sparkins, s azt is úgy tette, hogy még csak meg sem lehetett
 799 24|       kivándorlókat, s azt mondá nekik, hogy a legelső, amire szükségük
 800 24|               amire szükségük lesz, az, hogy angolul tudjanak. Anélkül
 801 24|                 érti; szólítsák fel őt, hogy naponkint három-négy órát
 802 24|                útközben a hajó födelén, hogy legyen neki majd miből kertet
 803 24|         szalonban meg kellett jelennie, hogy az angol nyelvtant tanuló
 804 24|              nem engedte meg a fejének, hogy szédüljön; addig kényszeríteni
 805 24|          kényszeríteni tudta a szemeit, hogy lássanak: csak a halántékain
 806 24|                lüktető erek árulták el, hogy mit szenved most. És hasztalan
 807 24|          hasztalan unszolták bajtársai, hogy rövidítse meg a tanórát,
 808 24|             mondott, amidőn azt állítá, hogy amikor hivatásában van,
 809 24|                el tudott azzal tölteni, hogy a káposztarászákat hintegette
 810 24|       ellenségeik, s nem jutott eszébe, hogy mi volt ő valaha, minő más
 811 24|                  amik tán gondolkoznak, hogy mondogatták egymásnak, mikor
 812 24|          közöttük véghaladt: „Látjátok, hogy eljött velünk a föld túlsó
 813 24|              idekötve ehhez a földhöz…”~Hogy kiáltott rájuk aztán a virágba
 814 24|             Boldogságát kétszerezte az, hogy a feleség is osztozott benne.~
 815 24|            Megtörtént némely gróf úron, hogy szatócsboltot nyitott, s
 816 24|               nem tréfa, hanem valóság, hogy egy hajdani alispán paprikás
 817 24|              véghez a váltólázban: úgy, hogy indikálva lett neki saját
 818 24|                 a tilalmat olyanformán, hogy mikor politizálni akartak,
 819 24|              nem állhatja meg az ember, hogy mikor bor van a pohárban,
 820 24|               lehetett anélkül meginni, hogy minden felemelt pohár előtt
 821 24|           illendően az a jókívánság is, hogy ne soká legyenek ilyen egyedül:
 822 24|              mintha várná az engedélyt, hogy szabad-e elárulni egy titkot?~
 823 24|             üdvsugárzó arccal. Elmondá, hogy a jókívánságot már megelőzte
 824 24|            másik nem következett volna, hogy „adja Isten ennek a születendő
 825 24|            belőle a világrendítő tényt, hogy Orosz- és Törökország között
 826 24|                   Serena tudta azt jól, hogy Ince miről gondolkozik?
 827 24|             gondolkozik? Rég megszokta, hogy férje lelkében olvasson,
 828 24|                férje lelkében olvasson, hogy legtitkosabb vágyait kitalálja –
 829 24|                azt az ajánlatot teszik, hogy adnak neki négyszáz dollárt
 830 24|               azt mondani a feleségnek, hogy mi van a levélben, ha kérdezi
 831 24|            szerette volna azt megtudni, hogy mi lehet azokban a levelekben,
 832 24|          biztatta a két lapszerkesztőt, hogy férjét csábítsák el.)~–
 833 24|        Hogyan-szólt Ince felförmedve; – hogy én most tégedet ilyen állapotban
 834 24|           ígérnék érte?~Hiszen az igaz, hogy ezüstnek, aranynak nincs
 835 24|           hajóhadrul? Mikor azt hallja, hogy már lengyel és magyar légiók
 836 24|           légiók alakulnak Sztambulban! hogy török nevű magyar hadvezérek
 837 24|                a hadvezérek megengedik, hogy ott legyen, ahol a forróját
 838 24|                 Serena. – Tehetünk úgy, hogy én itt maradok, s te elmégy
 839 24|          szolgálhatsz amott? Jöhet úgy, hogy utánad kell mennem. De akkor
 840 24|              volt ez! Serena tudta jól, hogy férje vágyik el innen. Hogy
 841 24|             hogy férje vágyik el innen. Hogy nincs öröme többé a borsóvirágban,
 842 24|                vágyik. Ő maga biztatta, hogy menjen. Ő maga egyengette
 843 24|         mindennapi láthatásáról: azért, hogy annak titkos vágyait betöltve
 844 24|              egy férfinak, akit szeret: hogy meg tudta magát fosztani
 845 24|             megy eléje, ahol nem tudja, hogy nem sírja vár-e reá? És
 846 24|            mégis meg tudta tartani azt, hogy elküldje magától férjét
 847 24|                 annak arcáról leolvasá, hogy ez vágyik oda!~Ki tudja,
 848 24|             szemrehányást tett magának, hogy ő volt az oka, amiért Ince
 849 24|                hitte azt, amit annyian, hogy a keleti háború múlhatatlanul
 850 24|                 számára, s próbálgatja, hogy melyikben telnék öröme?
 851 24|                telnék öröme? Azt hiszi, hogy az alatt a tíz hónap alatt,
 852 24|                 azért is elkövetik azt, hogy a büntetést megkapják.~Beletelt
 853 24|                 annyira lehetett menni, hogy arra a kérdésre, mit csinál
 854 24|             Palmerston, azt ne felelje, hogy már jönnek a szemfogai!
 855 24|                 az igazgatók elismerék, hogy e sikerhez nagyban járultak
 856 24|      szerkesztők ajánlatot tettek neki, hogy továbbra is legyen munkatársuk
 857 24|                egyelőre azt válaszolta, hogy ki akarja magát pihenni,
 858 24|             nőknek az a kiváltsága van, hogy az idő haladtával még szépülnek.~
 859 24|              Most már kétségtelen volt, hogy ábrándjaik megvalósulnak.~
 860 24|        Európában kezdenek.”~Megfogadta, hogy ebben az évben ott nem hagyja
 861 24|           villanyszikrája a villámhírt, hogy a béke megköttetett Villafrancában,
 862 24|             most már megdicsérte magát, hogy ellent tudott állni annyi
 863 24|             tudott állni annyi csábnak. Hogy volt ereje leküzdeni honvágyát,
 864 24|                 egész ereje abban állt, hogy nős volt. Ha ez a mosolygó
 865 24|              Meg volt magával elégedve, hogy azt nem tette. S megvolt
 866 24|                 megvolt a jutalma érte, hogy jobban szerette a feleségét,
 867 24|              elég” dicsőség volt nekem, hogy a szőlőt, hagymát és káposztát
 868 24|                asszony” érdeme.)~– Meg, hogy fiam van.~(Az is.)~ ~
 869 25|                otthon maradni. Megérté, hogy ha az ember sokáig él, apródonkint
 870 25|                 nem az. Annak hivatása, hogy a magáé legyen. Az elrepül,
 871 25|              lovacskát?~Ince biztosítá, hogy fehér póni nincsen a világon.
 872 25|              házi orvos azt tanácsolta, hogy égaljat kell változtatni.
 873 25|                  E sürgöny tudatá vele, hogy a magyar országgyűlés össze
 874 25|               hívását! Izend meg nekik, hogy meghaltál. Nem érted te
 875 25|             mióta elmentél, azt teszik, hogy mikor háború van, előveszik
 876 25|                 komolyan figyelmezteté, hogy ha feleségét valami európai
 877 25|               azt máshová.~Csak azután, hogy Ince elhatározó magában
 878 25|                  az is „otthon”.~Tudta, hogy férje akarja ezt; s nem
 879 25|              készteté legjobban férjét, hogy igyekezzék minél elébb kertét,
 880 25|                 kertét, házát eladni. S hogy nem gondolt az ide visszatérésre
 881 25|            többet, azt bizonyítá azzal, hogy gyermeke koporsóját kihozatá
 882 25|             másik érckoporsóba záratta, hogy magával vihesse Európába,
 883 25|             utána sietett, visszahívta, hogy még a két szemét is megcsókolja. „
 884 26|               törődve, s most azt érzé, hogy kifáradt és türelmetlen.
 885 26|           közelebb jöttek, akkor látta, hogy nem hasonlít az a pár sem
 886 26|           vannak építve a sziklafalhoz, hogy a meredek kőlap a kémények
 887 26|           elutazóra, s maguk is tudnák, hogy ők milyen tréfás legények!
 888 26|                 percre megállt a vonat, hogy egy ott várakozó utaspárt
 889 26|         bitorlóra. S dehogy árulnák el, hogy mi nyelven beszélnek; s
 890 26|           közben az a sajátszerű modor, hogy ajkait felhúzza, miközben
 891 26|             minden mentegetőzés nélkül, hogy néhány kézi bőröndöt átvegyen
 892 26|            szólítá meg.~Azt mondá neki, hogy foglalja el a jobb oldali
 893 26|                 szép panoráma kedvéért.~Hogy miért használta a cseh nyelvet
 894 26|            erről már a kalauz is tudta, hogy ez egy magyar forradalmár
 895 26|            Erről tehát fel lehet tenni, hogy nem tud csehül.~Annyit azonban
 896 26|            ember, ha csehül nem ért is, hogy akárhol járjon is a világon,
 897 26|               az jutott eszébe Incének; hogy íme itt egy boldog fiatal
 898 26|             először gondolkozott rajta, hogy feleljen-e rá, azután alázatos
 899 26|                a gunyor, azt válaszolá, hogy: „Köszönöm: mi csak testvérek
 900 26|             volt bátorsága felajánlani, hogy majd ő bezárja azt az ablakot.
 901 26|               magában azt a gondolatot, hogy ez a hölgy igen szép. S
 902 26|               neki az a másik gondolat, hogy a férfi mellette csak bátyja.~
 903 26|               nem volt tudomásuk arról, hogy szikráikat halandó ember
 904 26|            félig nyílt szempillái alól, hogy a szoborszép hölgy egy gyors
 905 26|                  Úgy lezárta a szemeit, hogy valóban elaludt, és aztán
 906 26|            aztán álmodott.~Azt álmodta, hogy ismét a tengeren van, és
 907 26|             égen. A távcső azt hazudja, hogy ez a hölgy mégis Serena.
 908 26|                eszébe jut az álmodónak, hogy most csak álmot lát. Eredj!
 909 26|              Serena. Már oly közel van, hogy a másik hajó mellvédjéről
 910 27|              bőröndök akadályozták meg, hogy szét nem zúzta a fejét az
 911 27|              most sem az jutott eszébe, hogy Istenhez, vagy szentekhez
 912 27|                áthangzott, tudatá vele, hogy a felfordult tender fölé
 913 27|                 szabadulást. Ince érzé, hogy lába alatt a deszkázat enged;
 914 27|               csak egy erős rúgás kell, hogy rés támadjon rajta. Nekifeszítette
 915 27|             gátolá abban a szándokában, hogy a lábai alatt támadt résen
 916 27|              ami útban áll.~A férfinak, hogy alul a résen keresztülcsúszhasson,
 917 27|               nem lett segítve azáltal, hogy ő kimenekült alóla, a felülről
 918 27|             kellett magához szorítania, hogy onnan a rom közül kihúzhassa;
 919 27|          ingatásával mutatá a hölgynek, hogy itt nincs élet.~– Meghalt! –
 920 27|                múlt el egy hónap azóta, hogy az ő életének mindene, világa,
 921 27|                 kellett takarnia arcát, hogy omló könnyeit elrejtse.~–
 922 27|                kezével.~Ekkor meglátta, hogy ez a férfi ottan sír. Minek
 923 27|          tüneményt?” Aztán eszére tért, hogy biz annál okosabbat is tehet
 924 27|       selyemöltönyt: nem az jut eszébe, hogy ejh, milyen szép idomai
 925 27|             Vénusz-szobornak, hanem az, hogy mint meg fogja ez hűteni
 926 27|                  mely arról tanúskodik, hogy a szép hölgy nem azért visel
 927 27|        rendőrbiztos kérdezé az úrnőtől, hogy hová akarja szállíttatni
 928 27|          intézkedett egész nyugalommal, hogy szállítsák testvérét haza
 929 27|                 Az állomásfőnök ígérte, hogy külön draisine-nel fogja
 930 27|           Készebb lett volna megfagyni, hogy sem arra kényszerüljön,
 931 27|                 sem arra kényszerüljön, hogy ennek az embernek azt mondja: „
 932 27|                 testhez szorítva (igaz, hogy eltemetve). Ez az ember
 933 27|              valami szó azt mondó neki, hogy ez a fenyítés meg van érdemelve.
 934 27|               az odahívott hordároknál, hogy hova szállítsák testvére
 935 27|                Incének senki sem mondó, hogy tartson velük.~A rendőrbiztos
 936 27|              figyelmeztetett mindenkit, hogy a saját málháira vigyázzon,
 937 27|               arról beírta a rubrikába, hogy „siketnéma”. Aztán sietett
 938 27|                sietett ő is a pórlakba, hogy minderről protokollumot
 939 27|        véletlenül.~– Óvom méltóságodat, hogy úton tartózkodó legyen ismeretlenek
 940 27|                 Hanna grófnő azt mondá, hogy idebenn kiállhatatlan a
 941 27|                rá, s eszébe sem jutott, hogy felálljon előtte. Megfogta
 942 27|              ütött hozzá az úrhölgyhöz, hogy most egyszerre eszébe jutott
 943 27|           jutott őt felkeresni?~Mi? Az, hogy megtudta, hogy útitársa
 944 27|                  Mi? Az, hogy megtudta, hogy útitársa veszedelmes ember,
 945 27|                 grófnőnek úgy tetszett, hogy Incével egy kocsiosztályba
 946 27|          megérkeztek, tudtukra adatott, hogy még félórai várakozásuk
 947 27|             blankettet az írószerekkel, hogy írja meg, ahova akarja,
 948 27|                tudom leírni azt a szót, hogy szegény Henrik bátyám meghalt.~–
 949 27|          meghalt.~– Megengedi a grófnő, hogy én írjam meg helyette a
 950 27|             Prágába kell mennem. Kérem, hogy várjanak ott rám az indóháznál.~–
 951 27|                 nem tehetett mást, mint hogy átvegye a tollat Ince kezéből,
 952 28|       táviratból megtudta Áldorfai azt, hogy magasrangú útitársnőjét
 953 28|              Ebből tehát megtudta Ince, hogy Hanna grófnő rokonságban
 954 28|                 útitársa arcvonásaiból, hogy ez tehát mégis mésalliance,
 955 28|              utat-módot jónak találnak, hogy gazdaggá legyenek. Ő cavalier.
 956 28|            szegény bankár volt.~– Igaz, hogy csak félmilliója volt készpénzben.~–
 957 28|                    De tudom bizonyosan, hogy annyi volt; mert nekem akarta
 958 28|            hosszan elmondá útitársának, hogy Walter Leó a cseh arisztokrácia
 959 28|                többször ajánlotta neki, hogy bárói rangra emeli: de Walter
 960 28|               azzá lett, attól tartván, hogy útitársa még azt találja
 961 28|         útitársa még azt találja hinni, hogy Walter Leó zsidó.~A tehervonat
 962 28|               elcsempészek a közeléből, hogy meg ne tudja Henrik halálát.
 963 28|                 szavakból megtudá Ince, hogy Walter Leó házánál mégis
 964 28|                úti motyóját, lát utána, hogy bérkocsit kapjon, s azt
 965 28|              mondja útitársainak többé, hogy „mind a vízig szárazon!”~
 966 28|              keresztülesni. Úgy hiszem, hogy még emlékezünk egymásra.~
 967 28|              Incének örömöt okozott az, hogy ráismertek.~– Igen, Walter
 968 28|               Walter úr. Nagyon örülök, hogy önt újra látom.~– Én még
 969 28|                 azon gondolkozott Ince, hogy mi lehet ez a Hanna grófnő,
 970 28|                lehet ez a Hanna grófnő, hogy olyan sürgetős dolga van
 971 28|              Hanna grófnő pedig azután, hogy egy Miatyánkot elmondott,
 972 28|               ember Walter Leóra nézve, hogy annak a kedvéért a saját
 973 28|                ólálkodó rémeket; tudja, hogy mit tesz, s teszi azt meggondolva,
 974 28|           emlékeinél fölvérzik. Mi kár, hogy vesztébe rohan! Mért nincs
 975 28|              rohan! Mért nincs senkije, hogy visszarántsa az örvényből –
 976 28|           mintha bocsánatot kérne tőle, hogy ilyen hamar hűtelen lett
 977 28|             végezte, lassankint rájött, hogy ez az ő ismerőse mégis jó
 978 28|         blagueur. Hogyan mondhatta azt, hogy Walter Leó őt egy időben
 979 28|               meg azt is nehéz elhinni, hogy akadjon ember, aki az ilyen
 980 28|           nagyokat mondani. Nem tudják, hogy a távcső, mely csillagokat
 981 28|                 hányta-vetette magában, hogy mégis valami tökéletlen
 982 28|                magára hagy parancsolni, hogy annak a házánál még csak
 983 28|                kitől éppen nem igazság, hogy egyetlen fiának még termet
 984 28|            felemelkedett, hanem azután, hogy Ince kezét megfogta, oda
 985 28|           kivonulása után egy néptömeg, hogy hurcolta egy hirtelen alakult
 986 28|           alakult lincstörvényszék elé, hogy kiáltották önre, hogy kém,
 987 28|              elé, hogy kiáltották önre, hogy kém, hogy áruló; hogy kobozták
 988 28|              kiáltották önre, hogy kém, hogy áruló; hogy kobozták el
 989 28|             önre, hogy kém, hogy áruló; hogy kobozták el portefeuille-ét
 990 28|  portefeuille-ét benne levő vagyonával, hogy ült már a siralomházban,
 991 28|            bíráknak, azok meggyőződtek, hogy ártatlan; felmentették,
 992 28|                az én barátom: (engedje, hogy annak nevezzem) visszakerítette
 993 28|               van, mert én felfogadtam, hogy a vagyonom felét önnek adom,
 994 28|               elfogadnám a pénzt azért, hogy egy jó tettet követtem el,
 995 28|               elfogadnám a pénzt azért, hogy egy gonosztettet hajtsak
 996 28|                 én azóta is tudom mind, hogy ezredes barátom hol járt.
 997 28|                 grófnőt ölelte keblére, hogy valakin kitölthesse jó kedvét.~–
 998 28|                 nem is sejtetted, úgye, hogy minő jó barátunkkal utazol?~
 999 28|         összejöttek volna nálam! Tudod, hogy mi mindig civakodunk együtt.
1000 28|              mindig azt szokta mondani, hogy minden demokrata rabló,