Fejezet

1001 28|               mit szólsz? Nos, mondjad, hogy ez is kommunista-e? Nincsenek-e
1002 28|                 nemes emberek? Fogadom, hogy fél nap alatt élet-halál
1003 28|               Én igazán haragszom érte, hogy Henrik el nem jött – szólt
1004 28|            feketekávét. – Tudom én jól, hogy ő nem szeret bennünket.
1005 28|              tégedet kellene szeretnie. Hogy tehette ő azt, hogy téged
1006 28|          szeretnie. Hogy tehette ő azt, hogy téged egyedül bocsásson
1007 28|                 Néma könyörgés volt ez, hogy hagyjon fel nénje a szemrehányásokkal.
1008 28|               szemrehányásokkal. Szólni hogy tudott volna?!~Erre még
1009 28|               hajította le az asztalra, hogy az keresztülugrott három
1010 28|            csillapítására azt hozá fel, hogy hiszen nappali vonat volt
1011 28|              pedig már meg volt hagyva, hogy a mai lapokat mindenképpen
1012 28|        sikkassza el.~Vencel azt mondta, hogy azok még nem érkeztek meg.
1013 28|          jezsuita-spitzet itatunk vele, hogy maga kezdi rá a „Shuselka
1014 28|              baj van?~Vencel szabódott, hogy ő nincs megijedve, nem történt
1015 28|               annyi mondanivalója volt, hogy a hírlapokat az éjjel mind
1016 28|                 tudománya; azt felelte, hogy „azt is”.~Ez iszonyú dühbe
1017 28|             Annyit már tudott mindenki, hogy haragos asszonyt kérlelni
1018 28|            előtt? Azzal érdemeltem meg, hogy engem nevetség tárgyává
1019 28|              képzelmi violint, mutatva, hogy nem érti, mivel követte
1020 28|              nem tudná azt egész Prága, hogy én a legbuzgóbb templomjáró
1021 28|          legbuzgóbb templomjáró vagyok! Hogy nincs olyan ünnep, amelyen
1022 28|                 mégis azt mondod nekem, hogy tegnap ünnep volt. Ünnepnap,
1023 28|         betűszedők mind összebeszéltek, hogy ezen a napon nem fognak
1024 28|                 mulatságos! Csak azért, hogy nekem ne legyen igazam,
1025 28|             hanem Hannának; csak azért, hogy Henrik szívtelensége ki
1026 28|             vele szemben ülő bankárnak, hogy „medicina pejor morbo”.~–
1027 28|            egyszer csak úgy jönne elém, hogy fél keze vagy fél lába hiányzanék,
1028 28|         eltitkoltad előttem keservedet, hogy engem kímélj; nem sírtál,
1029 28|             mutattál előttem, s tűrted, hogy civódom veled. Ugye, milyen
1030 28|           bizonyítja – szólt az úrnő –, hogy igen sokszor megharagszom,
1031 28|               családtagjai voltak; úgy, hogy mikor az album összecsukódott,
1032 28|               komornyik jött jelenteni, hogy a hintó előjárt, az uraságokat
1033 28|         felülésnél úgy intézé a rendet, hogy Ince ismét szemközt kerüljön
1034 28|             népnek, annak bizonyságául, hogy a királyoknak jobb kezük
1035 28|         megerősíté abban az ismeretben, hogy ez a ragyogó szépségű hölgy,
1036 28|              testvére. (Mindenki tudja, hogy Prágának saját császárja
1037 28|                lenni!~Alig veszi észre, hogy a két hölgy közül az egyiknek
1038 28|         erkélyről. Hanna ajkaiba harap, hogy zokogását elfojtsa, s szemei
1039 28|           olvasható: ne kísértenők meg, hogy lehet az!~Walterné erősen
1040 28|            magát jelenteni. Tapasztalá, hogy Walter kíséretében sokkal
1041 28|                Hanem azt tudtára adták, hogy a huszonnégy órája, mely
1042 28|                 helyen lesz.~– Az igaz, hogy a pesti takarékpénztárban
1043 28|         másodszor, biztosítom önt róla, hogy önnek a pénze nem fog vendégszerepekre
1044 28|                 különös szeszélye volt, hogy szüntelen sírásban akarta
1045 28|                elő; elmondatta magának, hogy éltek, hogy küzdöttek az
1046 28|         elmondatta magának, hogy éltek, hogy küzdöttek az élettel oly
1047 28|                oly hosszú ideig együtt? Hogy hozta el kis fiát magával
1048 28|                Hanna grófnőt kérte fel, hogy üljön a zongorához.~Hanna
1049 28|              hirdetve égnek és földnek, hogy Magyarország elesett! s
1050 28|                 azon veszi észre magát, hogy sebesültek, ágyúk, zászlók
1051 28|           gondolatja támadt. Azt hitte, hogy megtalálta a rejtély kulcsát.
1052 28|             hasonló, akiknek sorsuk az, hogy imádva legyenek; de nem
1053 28|             Hanna grófnéval. Azt hitte, hogy megérté őt. Nem látta benne
1054 28|               emberek, akik azt hiszik, hogy kedves halottaik láthatatlan
1055 28|              Incének jó volt azt hinni, hogy úgy van. Ez a csalódás volt
1056 29|                Vajon érzi-e azt a haza, hogy hiányzottak belőle? egy
1057 29|       szabadságharcot úgy vítták végig, hogy az európai divatot megtartották
1058 29|               infanterista lenni többé.~Hogy itt most már teljes szabadság
1059 29|            klubot fölkeresni. Gondolta, hogy ott régi ismerősökre talál.~
1060 29|        pipájának olyan kurta szára van, hogy fél szemét behúnyva kell
1061 29|                 behúnyva kell tartania, hogy ki ne süsse a pipakupakkal.
1062 29|                tetejére a csáti bottal, hogy az menten összehorpadt.~„
1063 29|             orron ütötte a hórihorgast, hogy az rögtön elvesztette a
1064 29|              seprűszakállúnak az állát, hogy az azt hitte, hogy most
1065 29|               állát, hogy az azt hitte, hogy most a feje elrepül nála
1066 29|              nép tudja meg a ruhánkról, hogy vele egyenlők vagyunk, hogy
1067 29|             hogy vele egyenlők vagyunk, hogy nem akarunk urak lenni vele
1068 29|              hanem egy ruhaárus boltba, hogy átöltözzék igaz hazafinak.~
1069 29|          felöltöztették Áldorfai Incét, hogy maga is gyönyörűséggel nézhetett
1070 29|               nagyon szép.~Most azután, hogy a Váci utcán végigment,
1071 29|                  s messziről kiabálták, hogy „éljen Áldorfai Ince!”~Ő
1072 29|         társaság közepett. Nem értette, hogy minek örülnek olyan nagyon,
1073 29|                 nyomasztólag hatott rá, hogy őt ilyen nagyon ünneplik.
1074 29|                 emberek Magyarországon, hogy egy harmadrendű celebritás
1075 29|                 csizmának igaza volt. S hogy azt le nem tudta húzni a
1076 29|                felölté ismét dolmányát, hogy megnézze – kíváncsiságból
1077 29|        megismerni ezt az urat, s várta, hogy mikor jön elő valahonnan
1078 29|         csakugyan kezdett rá emlékezni, hogy látott valaha ilyenforma
1079 29|                 hozzáütött az orromhoz, hogy ilyen lett belőle.~Lenci
1080 29|                ezt olyan humorral adta, hogy mindenkinek nevetni kellett
1081 29|              tisztelőidhez. Azt hiszik, hogy alszol.~– Én? Hát nekem
1082 29|              Azért jöttünk deputációba, hogy levigyünk: aztán gyújts
1083 29|          szaporán. Majd súgom én neked, hogy mit mondj! Majd a szádba
1084 29|               tisztelt polgártársaknak, hogy lefeküdtem, el vagyok rekedve,
1085 29|         mindenfélét, ami eszébe jutott, hogy alig tudta végét szakítani.~
1086 29|         újságíró volt. Arra ösztönözte, hogy adja oda neki a holnapi
1087 29|             becsületes riporter, látva, hogy a nagy hazafi nem tudja
1088 29|            lerohadt a lábáról a csizma, hogy az a hazáért történik; hanem
1089 29|           hazáért történik; hanem most, hogy ezt a csizmát le kellett
1090 29|              lábáról, kezdé megismerni, hogy mi a hazaszeretet.~Úgy hajnal
1091 29|                 felé aztán hozzájutott, hogy lefeküdjék. De még egy meglepetés
1092 29|        merénylet!~Mi pedig azt hisszük, hogy maga a buzgalmas riporter
1093 29|            kaviccsal az ablakát, azért, hogy másnap megírhassa, milyen
1094 30|                napra jobban tapasztaló, hogy őt idehaza nagy embernek
1095 30|                  El nem tudta gondolni, hogy mi okot adhatott rá?~Egyik
1096 30|                 van is felőle győződve, hogy nem az; hanem nagyobb baj
1097 30|             hanem nagyobb baj az annál, hogy az embert egyúttal gazdag
1098 30|                ő maga nagyon jól tudja, hogy abból ugyan semmi sincs.~
1099 30|                 jönnek hozzá követelni, hogy fizettesse ki nekik az országgal
1100 30|             nyereggyártók bíznak benne, hogy a magyar hadseregnek kiszolgáltatott
1101 30|              bankjegyeiket, könyörögve, hogy váltassa be azokat más,
1102 30|              hozzá jól készült fiaikat, hogy szerezze be őket valami
1103 30|           pörirataikat, azt várva tőle, hogy a sérelmes ítéleteket majd
1104 30|                Deputációk jönnek hozzá, hogy védelmezze meg a népeket
1105 30|                Ince Walter Leónak írni, hogy küldje meg a tőkéje kamatját;
1106 30|                 arra a gondolatra jött, hogy az ő polgártársai talán
1107 30|     polgártársai talán annak a fejében, hogy ő most jött Kaliforniából,
1108 30|              Kaliforniából, azt hiszik, hogy teleszedte magát arannyal?~
1109 30|               tudni; de annyi bizonyos, hogy általánosan beszélt adat
1110 30|          beszélt adat volt Áldorfairól, hogy ő Napóleon herceg legbensőbb
1111 30|                 adott át, arra a célra, hogy Magyarországon propagandát
1112 30|               csináljon. Azt is tudták, hogy minő furfanggal csempészte
1113 30|                 osztrák rendőrségnek, s hogy lett ez rászedve híresen?~
1114 30|             magyarázni azt a helyzetet, hogy ővele egészen komoly, szilárd
1115 30|           Mindig üldözte az a gondolat, hogy most, mikor börtönök, sírok
1116 30|            sokkal szabadelvűbb, mint ő! Hogy fogja az őt majd a hazafiúság
1117 30|                óvhatja meg magát attól, hogy keresztleánya kezet ne csókoljon
1118 30|            kezében, azzal a szándékkal, hogy valahányszor Caesarine egyet
1119 30|             ragyákat festeni az arcára, hogy irtózzanak tőle, hogysem
1120 30|                színház igazgatóságának, hogy vegyék fel, bárha eleinte
1121 30|           rovást jegyezni, s megígérte, hogy majd beszélni fog a „komité”
1122 30|        legkomolyabb képpel esküdött rá, hogy neki legkisebb köze sincs
1123 30|                 köztudomású dolog lett, hogy neki is van valakije a színháznál,
1124 30|                protezsál. Skandalum is, hogy eddig nem volt.~Ő pedig
1125 30|                 leányt anyjával együtt, hogy többet nem is kérdezősködött
1126 30|                 ezt arra használta fel, hogy leránduljon választókerületébe,
1127 30|         lerándulásáról (tele torokkal), hogy a gerillaharcot megy organizálni
1128 30|        érintkezve, meggyőződött felőle, hogy az még most is a régi: –
1129 30|             lassan a testtel! Tudom én, hogy semmi köze sincs hozzá,
1130 30|                 annyira komolyan fogta, hogy át kellett látnia, miszerint
1131 30|                érdemes képviselőjelölt, hogy „Igaz-e, hogy a pesti követek
1132 30|          képviselőjelölt, hogy „Igaz-e, hogy a pesti követek a büfében
1133 30|                 Először is nem értette, hogy mire lehetett annyi tenger
1134 30|               sehogy sem ment a fejébe, hogy miért kelljen őneki kétezer
1135 30|               forintot fizetni avégett, hogy ne Schafskopf báró egye
1136 30|                 Ince nem tagadhatta el, hogy ő volt a pártelnök Mike-Bogyón,
1137 30|      Mike-Bogyón, s ha nem tudta eddig, hogy ez a hivatal együtt jár
1138 30|         szerencsésnek nevezhette magát, hogy a megtérítendő kiadások
1139 30|                volt Walter Leónak írni, hogy küldjön a számára a tőkepénzéből
1140 30|            szegény asszonynak dolgozni, hogy ilyen kétezer forintot összegyűjtsön,
1141 30|           élvezetet megtagadni magától, hogy a szerzett pénz megmaradjon;
1142 30|            homokba!~Felfogadta magában, hogy ez volt az utolsó lecke.
1143 30|              észjárásával azt gondolta, hogy íme, ez a két derék ember
1144 30|           mármost mégis az lesz belőle, hogy tartozom a takarékpénztárnak;
1145 30|                megostromolja: de ahhoz, hogy valaki meg merje mondani
1146 30|              mondani a „jó pajtás”-nak, hogy „én biz a te váltód hátára
1147 30|              követ, amidőn azt kívánja, hogy vegyék meg az összeget az
1148 30|               ügyvéd azt kérdezte tőle, hogy mit egzekválnak Sámsoni
1149 30|             adnának: nálunk úgy híjják, hogy gavalléros tréfa.~Azonban
1150 30|                végrehajtásnál kiderült, hogy Kondorossy Muki e földi
1151 30|            pácolva bírói foglalásokkal, hogy annak már semmi újabb törvényszéki
1152 30|                 amire nincs elég halál, hogy azt kiengesztelje.~Ez árulással
1153 30|            tapasztalható Áldorfai Ince, hogy a vendéglői közvélemény
1154 30|         közvélemény hangulata egyszerre hogy átcsap ránézve az ellenkezőbe.~
1155 30|         akasztja, kénytelen meghallani, hogy odabenn őróla beszélnek.~–
1156 30|              azt a százezer forintot…~– Hogy ahol szomjúságban talál
1157 30|     megjegyzéseket Micu –, azt mondják, hogy mikor audiencián volt a
1158 30|                császárnál, megesküdött, hogy semmi mozgalomban sem fog
1159 30|         szavahihető embertől hallottam, hogy legközelebb, mikor odalenn
1160 30|            szállva; megígértették vele, hogy újra visszakatolizál, s
1161 30|             kilátásba helyezték előtte, hogy ha megint felveszi a papi
1162 30|                szerette volna megtudni, hogy mi lehet hát az az okosabb
1163 30|              már akkor arról beszéltek, hogy milyen olcsó a repce, s
1164 30|                 milyen olcsó a repce, s hogy hullanak a birkák.~Azonban
1165 30|              csak megtudta elébb-utóbb, hogy mi az az ő okosabb dolga?~
1166 30|               ismét írni Walter Leónak, hogy küldjön a tőkepénzéből.
1167 30|                egyszerre a szeme.~Igaz, hogy egyszer-másszor hol egy
1168 30|            azért meg volt az a jutalma, hogy ahol csak az utcán megkaphatták,
1169 30|               ki kell harangozva lenni, hogy egész a prágai Vencel-térig
1170 30|          eljutott.~Ince úgy tapasztalá, hogy igen nagy uzsorát fizet
1171 30|          eredmény Incére nézve az volt, hogy szegényebb lett vagyona
1172 30|                csaptunk, s azt mondtuk, hogy gyerünk a „gyepre!” (pedig
1173 30|          vigyázatlanságot is elkövette, hogy egy bajtársának, akit jóbarátul
1174 30|                az elénekelt himnuszról; hogy annak, amilyen magasztos
1175 30|        szerelmes népdal turbékolásával. Hogy ennél mennyivel kifejezésteljesebbek,
1176 30|              minden ember azt beszélte, hogy Áldorfai Ince ócsárolta
1177 30|                 Szózatot, s azt mondta, hogy jobb volna nekünk, ha az
1178 30|           énekelnők. S Ince tapasztalá, hogy amint végigment az utcán,
1179 31|          hagyták helyeiket, kijelentve, hogy a törvénytelen kormány alatt
1180 31|                szükséges felemlítenünk, hogy a mi barátunk helyzetét
1181 31|         Áldorfai Incét. Ince azt hitte, hogy most kemény utasításokat
1182 31|                 utasításokat fog kapni, hogy mint megkegyelmezett rebellis
1183 31|             hívatta, mint csupán azért, hogy nem volna-e kedve valahol
1184 31|       Visszatérve elgondolkozott rajta, hogy micsoda hírben kell őneki
1185 31|                kell őneki itten állani, hogy a kormányzó ilyen ajánlatot
1186 31|                az ajánlatot hozta neki, hogy nem volna-e kedve elvállalni –
1187 31|                 A püspöknek azt mondta, hogy menjen a – mennyországba!
1188 31|               tudja meg a világ azt is, hogy ő szegény ember, de azt
1189 31|               szegény ember, de azt is, hogy nem eladó.~A hirdetménynek
1190 31|               hatás abban nyilatkozott, hogy minden vidékéből az országnak
1191 31|                szégyent magán száradni, hogy egy híres embere komisz
1192 31|               hírlap útján nyilatkozni, hogy ő minden neki küldött pénzt
1193 31|              volt! És azután felhívták, hogy legyen e nagyszerű vállalatnál –
1194 31|                 írt a prágai bankárnak, hogy küldje meg neki a nála levő
1195 31|           tőkéjét; azt is tudatta vele, hogy mi terve van ezzel, hogy
1196 31|                hogy mi terve van ezzel, hogy elnöke fog lenni egy nagyszerű
1197 31|                udvarán el van terjedve: hogy Áldorfai Ince lesz színházigazgatónak
1198 31|           Fatimét nagy biztatások árán, hogy próbául énekeljen el egy
1199 31|               kénytelen volt elismerni, hogy a hang elég friss, s csak
1200 31|             kellő iskola kellene hozzá, hogy legyen belőle valami. Kezdte
1201 31|               Kezdte magával elhitetni, hogy ő ért ehhez.~Mikor védencnői
1202 31|            emberen. Senki sem tudhatja, hogy a fátuma hova vezérli?~Minden
1203 31|            Mikor már fel volt készülve, hogy a kaszinóba induljon: a
1204 31|                 letett összeget. Abból, hogy ön nem sajnálta velem közleni
1205 31|           hiszek magamnak vehetni arra, hogy megmondjam önnek a véleményemet
1206 31|            akarom önt arról lebeszélni, hogy a pénzét fektesse bele.
1207 31|                ön elkészíteni, anélkül, hogy az inasesztendőt kitöltse,
1208 31|           pénzcsinálásról azt hiszi ön, hogy az könnyebb mesterség; óvom
1209 31|              óvom önt, mint jó barátja, hogy ha önnek a becsülete kedvesebb,
1210 31|             kínáltam önt egyszer azzal, hogy jöjjön hozzám, tanuljon
1211 31|              sanszai voltak önnek arra, hogy komoly üzlet alapján szilárd
1212 31|            kedélyét. Annyira hatott rá, hogy nem ment ki a házból: otthon
1213 31|          Annyira hozzá volt már szokva, hogy nehéz válságos perceiben
1214 31|                az igazi gondolat volt), hogy most, midőn őt elveszté,
1215 31|             mikor a szirének énekelnek, hogy el ne ragadják? Hát aki
1216 31|               volt; akiért megesküdött, hogy olyan tisztán fogja őt visszaadni
1217 32|             nemzeti költő kimondott rá, hogy „Itt élned, halnod kell!”
1218 32|              hirdetheti trombitaszóval, hogy „General Scipio Africanus”
1219 32|       választják bankigazgatónak azért, hogy tábornok volt.~Anyagi érdekek
1220 32|            érdekek is szóltak amellett, hogy térjen haza Magyarországba.
1221 32|                adnak. Eszerint világos, hogy ugyanannyi tőkepénzzel Magyarországon
1222 32|               azt is megtudá bőségesen, hogy idehaza már tökéletes alkotmányos
1223 32|         boldogságban. Gondolta magában: hogy a nemzete többet is talált
1224 32|           fátumban, azt is feltehetnők, hogy van egy nagy láthatatlan
1225 32|               Mi lesz belőle? Meglehet, hogy gyémánt. Ezzel nem éri be
1226 32|             befolyását, s aztán elnézi, hogy megint minő más jegec lesz
1227 32|                  Három hét alatt aztán, hogy nem volt rá többé szükség
1228 32|          körülcirógatni, ha azt akarta, hogy ma kapjon enni, ne holnap,
1229 32|         sajátszerű kifejezések vannak), hogy teremtsenek elő egy pincért,
1230 32|                 azt kiáltotta az utcán, hogy „Éljen Garibaldi!” Hanem
1231 32|           sokáig eltörte rajta a fejét, hogy micsoda örömét elégítheti
1232 32|           elégítheti ki valaki azáltal, hogy éjfél után egy órakor az
1233 32|                üres utcán azt kiabálja, hogy „Éljen Garibaldi!”, s minő
1234 32|              titkos okai lehetnek arra, hogy azután a kiáltás után olyan
1235 32|            folyvást azon törte a fejét, hogy miféle indokokat hozzon
1236 32|               jóhiszeműleg felelte azt, hogy hozott magával egy revolvert,
1237 32|               nem azért küldték be önt, hogy idebenn a felkelést szervezze?~
1238 32|     Excellenciád rendőrsége, úgy látom, hogy még Napóleonénál is mindenttudóbb.~–
1239 32|               is mindenttudóbb.~– Azaz, hogy éppen olyan tökfilkók ezek
1240 32|                 valamennyi hírlapjából, hogy idehaza most tökéletes boldogság
1241 32|               kívántatik meg. Tudja ön, hogy önnek a neve egy népdalban
1242 32|                 a nép azt énekli önről, hogy majd hoz neki puskát! S
1243 32|                 S amint azt meghallják, hogy ön hazajött, mindenki azt
1244 32|               mindenki azt fogja hinni, hogy no mármost kezdődik valami!~–
1245 32|                 ám, hanem az enyim. Hát hogy mondjak valamit: nem volna
1246 32|            éjjel nem kurjongatja senki, hogy „Éljen Garibaldi!”~– Bizony
1247 32|                 határozottan rákötötte, hogy Prágába kell mennie, és „
1248 32|                 Weiteres” ott maradnia. Hogy mihez tartsa ott magát,
1249 32|               hatalom kényszerítene rá, hogy odamenjen, ahová a szív
1250 32|               külföldi pénzpiacokra is, hogy azt Ince már New Yorkban
1251 32|                 s igen szépen felkérte, hogy – tőkepénzét vegye ismét
1252 32|            valamennyi New York-i lapot, hogy nem találunk-e valami hírt
1253 32|       Újvilágban. Én fogadtam Hannával, hogy ön, amint vége van a háborúnak,
1254 32|          Álmodtam vagy beszéltünk róla: hogy önnek, ha visszatér, Prágába
1255 32|               Most én annak az örömére, hogy ön nálunk letelepedik, egy
1256 32|          észrevette Ince arcvonásairól, hogy az nem nagy kedvet mutatott
1257 32|              nem is kell önnek mondani, hogy amíg Prágában kell lennie,
1258 32|              becsületszavát adni nekem, hogy semmi olyan tárgyba nem
1259 32|               semmire; hanem rám bízza, hogy teljesítsem kötelességemet,
1260 32|               bizonyos lehetett felőle, hogy vigyázni fognak rá! Hanem
1261 32|             előtte: köztudomásúvá lesz; hogy nem esik azoknak a kategóriájába,
1262 32|          Áldorfai is tehette volna azt, hogy felöltse ez alkalomra amerikai
1263 32|                 valamennyi tapasztalja; hogy a megszólítottnak helyes
1264 32|               másik ígéretet tesz neki, hogy igen meg fogja szeretni
1265 32|             Ince most kezdi észrevenni, hogy ő most jutott először életében
1266 32|              eljutott abba a helyzetbe, hogy észrevegyék benne azt, ami
1267 32|            alakot körülfogta, az a hír, hogy e daliás élő szobor a harcisten
1268 32|                 egy felemelésébe kerül, hogy a hegyeken az őrtüzek kigyulladjanak,
1269 32|               évvel lett idősebb azóta, hogy először látta, de bájait
1270 32|           részéről fogadja, bizonysága, hogy e különc viselethez joga
1271 32|              hatalomszóra volt szükség, hogy önt viszontlássuk Prágában!~–
1272 32|           kiszabni.~– Mégis szép öntül, hogy ezt a helyet választotta
1273 32|                 az az őszinte vallomás, hogy a véletlen hozta így, megdöbbenést
1274 32|                a véletlent úgy nevezem, hogy „isten ujja”. Hívőnek, babonásnak
1275 32| viszontlátásunkkor elmondjuk egymásnak, hogy mit gondoltunk erről? Meglássuk,
1276 32|            gondoltunk erről? Meglássuk, hogy a véletlen találkoztatja-e
1277 32|                elmélázott. Ince átérté, hogy a társalgásnak vége van;
1278 32|               aztán gondolkozott rajta, hogy mi oka lehetett a hölgynek
1279 32|             hőse. Már most határozd el, hogy melyiket választod? Akarsz-e
1280 32|      beszélhetsz.~– Nagyon természetes, hogy az utóbbit választom – szólt
1281 32|         természetéhez is illik. Amiatt, hogy itt kell lennem, duzzogást
1282 32|               okai; de azt sem tehetem, hogy örüljek rajta.~– Így jól
1283 32|               senkit!~Ince nem értette, hogy minek volt azt a „senkit”
1284 32|                élvezet volt ránézve az, hogy Walteréket meglátogathatta.
1285 32|               tesz veszedelmes emberré, hogy drágán tartod magadat. Mindenki
1286 32|               tisztelettel vallják meg, hogy soha még ilyen rendkívüli
1287 32|               bír azzal az ügyességgel, hogy ismeretei közlésében el
1288 32|             jársz. Azt senki sem tudja, hogy valaha szerzetes voltál,
1289 32|             benne. Én nem mondom neked, hogy mármost kezdj el hát sorba
1290 32|                 vele. Aztán tőled függ, hogy egész életére boldoggá tedd.~
1291 32|                 elgondolkozott magában, hogy vajon ezeknek a dolgoknak,
1292 32|                 napjuk? s ki kérte azt, hogy ezek kifizettessenek?~*~
1293 32|            engemet?~– Annyiban érdekel, hogy ezáltal a te száműzetésed
1294 32|    becsületszavam alól.~Ince azt várta, hogy barátja e szónál bámulattal
1295 32|                 eszébe nem talál jutni, hogy elődje valaha valakit valahová
1296 32|           fenekéig akarna hatolni: úgy, hogy Ince e vizsgáló tekintet
1297 32|               hát annyira meguntál már, hogy ki akarsz innen lökni?~Walter
1298 32|               hát abban maradt a dolog, hogy Áldorfai itt ül addig, amíg
1299 32|            tudósítá ez eseményről: úgy, hogy Áldorfai előbb kapta őméltóságától
1300 32|                  mint aki ahhoz készül, hogy nagyon simán jöjjenek ki
1301 32|              nem hiszem én azt teneked, hogy téged a hazádban felmerülő
1302 32|               ne érdekelnének, sem azt, hogy te magadat oly kevésre becsülnéd,
1303 32|                követeled az Úristentől, hogy ő, aki a szimmetriát feltalálta,
1304 32|             szimmetriát. Te azt hiszed, hogy amit a sors tőled egy végzetes
1305 32|                 vagontörés által illik, hogy visszaadja.~Ince elpirult.
1306 32|               neked annyi erélyt adott, hogy akárki ellen a világon meg
1307 32|             kellemetlen feladat jutott, hogy azon egyetlen ember ellen
1308 32|           csalnátok, az vétek volna; de hogy magatokat csaljátok, ez
1309 32|                right”. Ti azt hiszitek, hogy egymás számára vagytok teremtve,
1310 32|               van. Hanem azt a kérdést: hogy „mi” ez a férfi? „mi” ez
1311 32|             útján felfedezni. Azt kell, hogy valaki elmondja nektek:
1312 32|               grófnő azt tudja felőled, hogy te egy amerikai nyugalmazott
1313 32|          azonban csak mi ketten tudjuk, hogy az aranyon heverő Amerika
1314 32|                csak annyi vagyonod van, hogy sanyarú szükséget ne szenvedj
1315 32|              Hanna grófnő, úgy látszik, hogy egyedül áll a világban.
1316 32|                 mivel nekem megígérted, hogy „senkit” sem fogsz meglátogatni;
1317 32|                annyit hallottál felőle, hogy termeit néha megnyitja estélyekre,
1318 32|                azt kell következtetned, hogy Hanna grófnő egy önálló
1319 32|              érted?~Ince némán mutatta, hogy „nem”.~– Emlékezel arra
1320 32|               építteté, abból a célból, hogy abban huszonnégy előkelő
1321 32|                foglalnak el az életben, hogy azt sem nekik elcserélni
1322 32|            valakit elcsábítani közölök, hogy feleségül vegye, aki abban
1323 32|              hozomány?~– Te nem hiszed, hogy lehetnek nők, hogy lehet „
1324 32|              hiszed, hogy lehetnek nők, hogy lehet „egy nő” a világon,
1325 32|               amit hiszek. S tudom azt, hogy te negyven esztendős vagy,
1326 32|                 szűznek már lehetetlen, hogy ábrándja ne legyen. S az
1327 32|                emlék nem fogja engedni, hogy boldog légy. Kapsz egy büszke
1328 32|               egy büszke nőt: aki igaz, hogy hű lesz hozzád, becsületedet
1329 32|               eltűnt valóság. Nagy baj, hogy a halottak nem beszélhetnek.
1330 33|               Soha többé~Egy óra múlva, hogy Leó eltávozott Incétől,
1331 33|                  Már írtam az elnöknek, hogy a megválasztást elfogadom.
1332 33|           visszaírt neki~„Örülök rajta, hogy az éjsarki fölfedezésnél
1333 33|             katasztrófára volt szükség, hogy ez így dűljön el!~Hanna
1334 33|              tőle. Odáig nem hatolt el. Hogy mi volt Ince akkor, amikor
1335 33|        valakinek meg kellett tudni azt, hogy ő hova utazott?)~Testvére
1336 33|               Testvére azt mondta neki, hogy az ablakot ki fogja törni. (
1337 33|               nem volt szabad megtudni, hogy ő hová ment?)~Az összeütközésnél
1338 33|                  Neki parancsolva volt, hogy menjen oda. A család akarata
1339 33|                   mint az a felfedezés, hogy a nőnek, akibe szerelmes,
1340 33|               grófnőnél. Mármost tudta, hogy annak délelőtt misére kell
1341 33|         testvérei csak akkor jöttek rá, hogy Hannánál érzelmek is vegyülnek
1342 33|   visszautasított; s nyilvánossá tette, hogy családjával szemközt akarata
1343 33|                nem lehet más vége, mint hogy egy szép napon az ilyen
1344 33|                 mihelyt rászánja magát, hogy két heti szabadságot kérve,
1345 33|                 időt felhasználja arra, hogy felutazzék Sachsen-Weimarba,
1346 33|         másodikon polenta alakban, mint hogy a lova fejét Sachsen-Weimar
1347 33|                illemes, oly tartózkodó, hogy nyilvánosságra hozatal esetén
1348 33|          egy-egy reménysugár árulja el, hogy a jövendőnek még vannak
1349 33|               nagyon halovány. Azáltal, hogy legidősebb bátyját a vagon
1350 33|          fogyott, amit úgy kell érteni, hogy az utána következő addig
1351 33|                nevelési alapja az volt, hogy császárt és istent tiszteljen,
1352 33|            ellentétek vonzalma erős.~De hogy az a másik is elfeledte
1353 33|               Hiszen köztudomású dolog, hogy a tavaszi Mars-mezői lóversenyen
1354 33|              Hanna grófnőnek. Ez várta, hogy talán maga jön a levél helyett.
1355 33|          elszánta magát arra a lépésre, hogy levelet írjon a majoresco
1356 33|   majordomojának, annyit kérdezve tőle, hogy hol van „ő?”~A kérdezett
1357 33|           rögtön válaszolt a grófnőnek, hogy bizonyára „Ő”, amint átvette
1358 33|                és nem fiatal. Most már, hogy ő is gazdag lett, az is
1359 33|            büszkeség odaviszi őt hozzá, hogy most ő hódítsa meg azt,
1360 33|             vagyonhoz jutott, azt nézi, hogy szerezzen még egyszer annyit
1361 33|             diktálva a megtorlás abban, hogy ők meg a rang, a büszkeség,
1362 33|        alapítványi hölgyek tehetik azt, hogy a kopott, sima falakat freskókkal
1363 33|                   Ön tudja azt, grófnő, hogy senkinél sem tisztelegtem
1364 33|             nemesség csakugyan kötelez, hogy elmenjek. Amióta tudva van
1365 33|                mindegyik azzal köszönt, hogy „szerencsés utat!”, s ha
1366 33|                grófnő megkínálta Incét, hogy foglaljon helyet. A kandallóban
1367 33|           másként, grófnő. Fátumunk az, hogy amit egyszer megszerettünk,
1368 33|             Mindenik azon gondolkozott, hogy mondjon-e még többet is?~
1369 33|          bátrabb.~– Ön nem tudta eddig, hogy én hol lakom?~– Nem.~– Önnel
1370 33|                 tudatta azt Walter Leó, hogy én mi vagyok!~– Honnan sejti
1371 33|              mert ő nem szokott ámítni, hogy önnek csupán a mindennapi
1372 33|          koromban rám raktak. Ön tudja, hogy nekem semmim sincs, én tudom,
1373 33|                 semmim sincs, én tudom, hogy ön szegény, van-e bátorságunk
1374 33|                azt, amit nem hitt soha, hogy őt lehet szeretni, csupán
1375 33|             szeretni azért, mert férfi! Hogy lehet őt kiválasztani ezer
1376 33|                menhelyéből, csak azért, hogy az övének nevezhesse a nő
1377 33|                volna. Hanna! Azt hiszem hogy álmodom azt, amit olyan
1378 33|          bizalmatlan önhöz és magamhoz, hogy meghagytam magamat öntül
1379 33|               Hihetlen volt előttem az, hogy léphessen egy férfi egy
1380 33|                 S ne higgye azt, Hanna, hogy olyan sötét sors az, amit
1381 33|               Meg volt Incének engedve, hogy csókolja össze mind a kettőt,
1382 33|             tenyereibe tapsolt.~– Azaz, hogy Hanna veszi férjül őtet –
1383 33|                Már most én emiatt kell, hogy elváljak a feleségemtől.
1384 33|                   Hanna már megengedte, hogy az ő arcképe mellett a másikat
1385 33|                volt a legnagyobb dolog, hogy Incét, mint eretneket egy
1386 33|               Szerencséje volt Incének, hogy dimissoriálisát a dudai
1387 33|                Az asszony lásson hozzá, hogy mivé tegye? Ha választotta
1388 34|              Jól mondta azt Walter Leó, hogy a halottak bosszút tudnak
1389 34|             házassága után vette észre, hogy valamit nem kapott meg a
1390 34|                egy gondolatja sem volt, hogy rá féltékeny legyen, hosszú
1391 34|                is megteszi azt sokszor, hogy megtudva, mi férjének kedvenc
1392 34|                 maga kimegy a konyhára, hogy őt azzal meglepje. De milyen
1393 34|            csókol érte, magasztalja is, hogy milyen jó, de csak nem úgy
1394 34|             érezteti, férjével nem azt, hogy ő grófnő, hanem azt, hogy
1395 34|               hogy ő grófnő, hanem azt, hogy szolgáló. (Ugye, te „Hajdani”,
1396 34|         megmosod, odahíttad kedvesedet, hogy csókolja meg addig is énekes
1397 34|                akkor odatartottad neki, hogy csókolja meg sorba mind
1398 34|                szóval sem cáfolják meg, hogy nincsenek a karthauzi barátok
1399 34|                 megragadni az alkalmat, hogy egy szónoklattal bebizonyítsa
1400 34|              most ugyebár azt gondolod, hogy a miniszterrel beszélsz!”~
1401 34|            otthon majd megöli a férjét, hogy segítsen rokona szorult
1402 34|                 állapotán. Ő azt hiszi, hogy az olyan könnyen megy.~Eközben
1403 34|               híva őt dolgozószobájába, hogy igen fontos „nemzetgazdászati”
1404 34|               ezen konzorcium óhajtaná, hogy Ince is lépjen be engedménybirtokosai
1405 34|            akkor bizonyos lehetsz róla, hogy nem kockáztatsz semmit.
1406 34|                 előny származik belőle, hogy ha te befolyásod által az
1407 34|               múlva Leó tudatá Incével, hogy az egész vállalat a legsimább
1408 34|                előtte. Kicsinált dolog, hogy Incét a társulat az igazgatótanácsosok
1409 34|              közölni. Elmondá Hannának, hogy ő most egy olyan állomást
1410 34|                 Hanna oly gyöngéd volt, hogy legelső föltételül ezt köté
1411 34|            legfeltűnőbb volt rajta, az, hogy svéd kesztyűit az egész
1412 34|               elé.)~Különösnek találta, hogy ez a szó: „consors”, azt
1413 34|               consors”, azt is jelenti, hogy „feleség”.~Hazatérett sietett
1414 34|               annak a másik consorsnak, hogy az említett ügy már annyira
1415 34|                már annyira rendben van, hogy annak a rovására megbízhatja
1416 34|   bebútoroztatni.~Hanna azt felelte rá, hogy majd ráérünk, ha egészen
1417 34|              afölötti megbotránkozását, hogy Bauernhass gróf az egész
1418 34|         angolokkal; de azok, mondhatom, hogy puszta kézzel nyúltak a
1419 34|             Háborúban az is megeshetik, hogy az ember dobszónál összeesküszik,
1420 34|              hozta ezt az ötletet, mint hogy éppen aznap adták a német
1421 34|            találta ez a szó. Azt hitte, hogy az ő első házasságára célzott
1422 34|        elgondolkozott rajta, s átlátta, hogy ő a hibás, ő kezdett élcelni
1423 34|             volna őt ki. Rávette magát, hogy visszamenjen hozzá, és kiengesztelje
1424 34|               mely makacsul felfogadta, hogy soha el nem készül. Varrt,
1425 34|                  és látszott a szemein, hogy fejfájásban szenved.~Hjaj,
1426 34|              arcvonással sem árulja el, hogy mi baja van?~Ince mégis
1427 34|             fejfájás ellen.~Ince aztán, hogy kedveskedjék, hogy hátra
1428 34|               aztán, hogy kedveskedjék, hogy hátra ne maradjon, vagy
1429 34|                 ne maradjon, vagy talán hogy tréfás fordulatot adjon
1430 34|         örvendetes eseményről tudósítá, hogy a minisztertanácsban kedvezően
1431 34|           természetesnek fogod találni, hogy mikor te a consorsaiddal
1432 34|                tanúm rá az egész világ, hogy nem szónokolhatok.~Ennyire
1433 34|               megtudott a társalgásból, hogy Hanna sehova sem jár, még
1434 34|              megjegyzést tette magában, hogy amely családnak mintegy
1435 34|              egész nyíltsággal kimondá, hogy vasútunk létrejötte nagyon
1436 34|                is kapja azt meg; hanem, hogy a kormány igen szálkás falatnak
1437 34|           szálkás falatnak találja azt, hogy a konzorciumunkban egy forradalmár
1438 34|            alaptalanul) az egész világ, hogy ő lesz hivatva egy mindent
1439 34|       felforgató mozgalom élére állani. Hogy azáltal, ha ezt figyelembe
1440 34|                jöhet. Azért tanácsolja, hogy téged hagyjunk ki a konzorciumból
1441 34|             olyan választ, amit hiszem, hogy nem tesz ki az ablakába,
1442 34|           elismerése jeléül, Leó kezét, hogy az egymásba tapadt ujjait
1443 34|               Ince.~– Én bizony tudnám, hogy mit kellene tenni. Hanem
1444 34|           vezérkedésből, tudjuk mi jól, hogy semmi sincs. Te magad tudod
1445 34|         beszédben nyilvánvalóvá tennéd, hogy neked ez irányban semmi
1446 34|              nemcsak azt kívánják tőle, hogy hallgasson; hanem azt is,
1447 34|               hallgasson; hanem azt is, hogy beszéljen!~Mit beszéljen?~
1448 34|      meggyőződésed az, s nem szükséges, hogy mondva legyen, el ne mondd,
1449 34|               De ez nem arra született, hogy férje gondolatait kitalálja.
1450 34|             által közlötteket, s várta, hogy mit felel rá a nő?~Ez pedig
1451 34|                  Lássa, milyen jó volt, hogy nem indultam el mindjárt
1452 34|         bútorokat megrendelni.~Az igaz, hogy nagy baj volt Incére nézve,
1453 34|              kapott a sebzett kéz után, hogy a kitóduló vért ajkával
1454 34|              aztán, s elmondá Hannának, hogy mindezen lehetne még fordítani
1455 34|                 jónak látsz. Én, látod, hogy így is meg vagyok sorsommal
1456 34|              vissza.~Nagy gond volt ez, hogy mit tegyen most?~Hiszen
1457 34|               apostasia sem kell hozzá, hogy elmondja magárul, hogy ő
1458 34|                  hogy elmondja magárul, hogy ő nem az, aminek őtet a
1459 34|           földre minden szofizmáit: az, hogy ennek a lépésnek ára van!~
1460 34|  kilencszázkilencven nem tudja azt még, hogy micsoda jószág az a „praesentzmark”?
1461 34|               De elég, ha tudja ő maga, hogy mikor buzgott, ezért buzgott!~
1462 34|             gróftul nemeskedés volt az, hogy consorsát nem engedte a
1463 34|      corollariumképpen vonja maga után, hogy e consors se kövessen el
1464 34|                is ez a Bauernhass gróf, hogy ez így egyszerre csak belecseppen
1465 34|                 az ő élete történetébe? Hogy nem hallotta ő ezt a nevet
1466 34|          szemelte ki. Föltette magában, hogy legközelebb meg fogja Hannátul
1467 34|                fogja Hannátul kérdezni, hogy nem tud-e valamit erről
1468 34|             kell őt ismerni!”~Bizonyos, hogy eddig is le van már neki
1469 34|         padtársai ugyan azt mondták rá, hogy biz ez átnyergelés volt;
1470 34|              bárcát”, figyelmezteté rá, hogy ezt eltegye, mert az esztendő
1471 34|                senkinek. Azt hitte még, hogy ha az ember ilyen nagy pénzt
1472 34|                   Annyira nem tréfálok, hogy itt van számodra az utalvány.
1473 34|               meg vagyok győződve róla, hogy te mint országos képviselő,
1474 34|         vértezett alakban lépett eléje, hogy lehetetlenvolt rá mást mondani,
1475 34|                 mást mondani, mint azt, hogy „értem”.~– No, ha érted:
1476 34|             érted: hát akkor tudod azt, hogy amit az ember vállalatokon
1477 34|                 De én mégis azt hiszem, hogy ezt a hirtelen nyert egymilliót
1478 34|                Csak nem azzal a szóval, hogy „nem tudják, mit cselekesznek”!?~–
1479 34|               egyet mondok neked, azaz, hogy hármat. Mármost van háromszázezer
1480 35|            Budapestre. Azon töprengett, hogy ha megtudják felőle, hogy
1481 35|               hogy ha megtudják felőle, hogy ő egy vasúti vállalaton
1482 35|              gyönge reménység biztatta, hogy talán nem tudják meg olyan
1483 35|               abban is csalatkozott ám, hogy őt emiatt a társaságbul
1484 35|                   mind azt hiszik róla, hogy ez keres valakit, akitől
1485 35|           kérjen, s csak rá kell nézni, hogy az embert megfogja, s azt
1486 35|                 egyszer híre futamodik, hogy a bús hazafi nagy pénzhez
1487 35|             felolvad előtte; elismerik, hogy most már derék, társaságba
1488 35|               áll be a családi életben, hogy amíg az új bevásárlások
1489 35|   villanyosságban van tartva. Követeli, hogy férje együtt menjen vele
1490 35|        Mutogatja őt a világnak. Akarja, hogy lássák az utcán, hogy ők
1491 35|           Akarja, hogy lássák az utcán, hogy ők új házasok, s most élik
1492 35|              Ince rájön arra a tudatra, hogy az az elébbeni állapot boldogság
1493 35|                 mellett.~Csak az a kár, hogy Ince igen komor. S azt tudja
1494 35|              azt tudja ő maga is. Érzi, hogy nem bír azzal a hajlékonysággal,
1495 35|                Tudnak fényleni anélkül, hogy megmelegednének.~Ehhez ő
1496 35|                fehér jaquemar-kesztyűt, hogy mezítelen kezét nyújtsa
1497 35|     alapgondolatnak a kiszínezése volt, hogy „Látod, én most nyájas akarok
1498 35|              tudom azt a gyöngeségedet, hogy neked tetszik, ha valaki
1499 35|          bajodat kitudta, mond valamit, hogy mit használj ellene. Aztán
1500 35|           tyúkszemére léptél, ő mondja, hogy «pardon». Én tudok neked