Fejezet

1501 35|               meg Bauernhass Siegebert, hogy őneki mi nem tetszett rajta
1502 35|                az első találkozásukkor? Hogy ő azon a kesztyűs kézzel
1503 35|                 arra Bauernhass grófot, hogy „te, máskor, ha összejössz
1504 35|             jegyezve emlékében.~Azután, hogy megint kétfelé váltak, tovább
1505 35|        figyelemmel kísérte Siegebertet, hogy megtudja, vajon ez a nyájas
1506 35|    kedélyállapot jelensége-e? S rájött, hogy nem az.~Bauernhass Siegebert,
1507 35|           nyújtja egy pillanatra kezét, hogy egyet forduljon vele, rá
1508 35|              ezt mind őneki köszönheti, hogy felvette a hajójába, s nem
1509 35|               magára. Közel volt hozzá, hogy nagyon eltévedjen. Az elvesztett
1510 35|       konzorciumukba, számítottak arra, hogy velem fizetik ki a számlát.
1511 35|          csigákat, azzal a számítással, hogy Senegambiában, ahol ez pénz,
1512 35|            azután egészen megnyugodott, hogy ő volt a gőzgép. (Szegény
1513 35|                   Ince nem vette észre, hogy ő kezd hiú lenni.~Hanem
1514 35|                  Hanem azt vette észre, hogy a felesége is kezd az lenni.
1515 35|        hölgyeknek az az ötletük támadt, hogy ők színi előadásokat tartsanak –
1516 35|             rólunk az orvosi diagnózis, hogy egy nemzeti betegségünk
1517 35|                 Abban lőn megállapodás, hogy egy vígjáték adassék elő
1518 35|                 hagyta magát rávetetni, hogy az ünnepelt vendéget megnézze.
1519 35|          vendéget megnézze. Azt mondta, hogy elve ellen van a német színházba
1520 35|          közkedvességű vendégművésznőt, hogy ne tagadja meg tőlük azt
1521 35|                ígért, kinyilatkoztatva, hogy ez rá nézve csak kellemetes
1522 35|            előkelő pli tűnik fel rajta, hogy egészen beleillik a társaságba.
1523 35|                 s nagy híre volt előre, hogy mademoiselle Belle Ange
1524 35|               komornyikja jelenté neki, hogy a vendég-úrhölgyek már megérkeztek,
1525 35|                 kéreti a tábornok urat, hogy szíveskedjék elfogadótermébe
1526 35|     világításába. Arról aztán megtudta, hogy hol van most?~Ez Caesarine:
1527 35|        kegyességgel biztatta a grófnőt, hogy semmi baj az, holnap estére
1528 35|              leányt, mielőtt született, hogy ővele kereszteltesse meg
1529 35|               lett ő madame Belle Ange! Hogy már Belle Ange valóságos
1530 35|               rá, annál jobban átlátom, hogy én meg sem tudom ezt közelíteni.~
1531 35|                 Ince kapott az ürügyön, hogy Hanna nem akar az ő jelenlétében
1532 35|       visszavonult saját lakosztályába, hogy a hölgyeket ne zavarja.~
1533 35|                ne zavarja.~Érzette jól, hogy e felfedezés után rémséges
1534 35|           megírta a méltsás rendezőnek, hogy nem játszhatik „Fortunio
1535 36|               naivul elmondta Hannának, hogy ő nekem keresztleányom:
1536 36|                 mind hiába. Azt mondja, hogy ő el van kárhozva! Nem elég,
1537 36|                 van kárhozva! Nem elég, hogy maga, mint félig-meddig
1538 36|                 azt is meg kell tudnia, hogy akihez nőül ment, az elébb
1539 36|        felszentelt pap, szerzetes volt! Hogy a férj, kihez esküvel kötötte
1540 36|                 nincs is. Azzal biztat, hogy ha megkísértem őt hálószobájában
1541 36|             fogva arra vagyok büntetve, hogy Szent József-házasságban
1542 36|          énnekem ez olyan komoly dolog, hogy képes vagyok főbe lőni magamat
1543 36|                vagyok én a zsidó isten, hogy az anyák bűnét a leányokban
1544 36|                vagyok egészen bizonyos, hogy nem én vagyok-e (az az,
1545 36|                 nem én vagyok-e (az az, hogy a múltra nézve) tulajdonképpen
1546 36|                 mint akárki más; hanem, hogy minden szombaton letérdepelnék
1547 36|          letérdepelnék eléje meggyónni, hogy egész héten hol jártam –
1548 36|            mademoiselle Belle Ange-hoz? Hogy megdorgáld keresztatyai
1549 36|                  a hófuvatból felvenni, hogy ugyanazon szekérre üljön,
1550 36|          szándokkal határozta rá magát, hogy meglátogassa Leó kíséretében
1551 36|                Leó kíséretében Fatimét, hogy annak majd elmondja azt
1552 36|  elcsűrnék-csavarnák a tényállást, úgy, hogy utoljára is kiderülne valami
1553 36|               valami alapos félreértés: hogy Ince mégsem az, akinek állították,
1554 36|               Ange is felszínre került, hogy bemutatása által konstatálva
1555 36|                Incének; úgy örült neki, hogy lakását megtisztelte látogatásával.
1556 36|            Fatime kisasszony. Ön tudja, hogy másik neve is van. Önre
1557 36|                 házánál azzal a szóval, hogy ő volt keresztelő apja.~–
1558 36|          éjpillangó szárnya.~– Hát úgy, hogy azóta a sógorasszonyom,
1559 36|                nevelt hölgy, azt hiszi, hogy el fog kárhozni, ha még
1560 36|                ez nagyszerű! Azt hiszi, hogy a házasélet abbul áll, hogy
1561 36|             hogy a házasélet abbul áll, hogy az ember karonfogva jár
1562 36|                  H-hm! Mit tudja ő még, hogy mi az?~– Valga me Dios!
1563 36|         szemekkel. Mit tudta ő azt még, hogy mit mondott Leó, mért fenyítette
1564 36|      magyarázatra. Ön érteni fogja azt, hogy micsoda szerep az a „Férj
1565 36|                  Tehát emlékezik ön rá, hogy ott is azért zárja ki a
1566 36|   hálószobájábul: mert megtudta felőle, hogy pap volt, s valamikor egy
1567 36|            bajért, amely önnel történt. Hogy megtörtént, azt elhiszem.
1568 36|               megtörtént, azt elhiszem. Hogy az önnek nagy baj, azt is
1569 36|                  azt is elhiszem. Hanem hogy ez a baj egy naiv gyermeknek
1570 36|                 Az megtörtént gyakorta, hogy egy nő egy férfit, akit
1571 36|            holnap már utálni fog; hanem hogy az ilyen égaljváltozásnak,
1572 36|           óráját húzogatta ki zsebéből, hogy megnézze rajta, hány óra,
1573 36|     mindannyiszor visszatette, anélkül, hogy megtudta volna, mit nézett
1574 36|        színházlátogató volt. Tudta jól, hogy az utolsó scénát, bárha
1575 36|   felsőkabátjához, s megrántotta Incét, hogy jó lesz innen elmenni. Azonban
1576 36|                nem tudta lelkére venni, hogy azt a nagy barbarizmust
1577 36|                 barbarizmust elkövesse, hogy mikor egy hölgyet megríkatott,
1578 36|                Nekem meg kellett érnem, hogy leányom gyűlöl engem!~Ez
1579 36|          Serenámnak a szava okozta azt, hogy Áldorfai Incének meg kell
1580 36|           jégtekintete előtt, hanem az, hogy – Bauernhass Siegebert Pesten
1581 36|              Incének kellett lehajolni, hogy őt fölemelje és kiengesztelje
1582 36|              kiengesztelje és bíztassa, hogy hiszen semmi baj sincs:
1583 36|              amíg megígértette Incével, hogy vissza fogja hódítani imádott
1584 36|                 neked a boldogságodhoz, hogy kezdj el féltékeny lenni
1585 37|              mikor Budapestre hazatért, hogy jó lesz nejét minél előbb
1586 37|               készen volt, írt nejének, hogy jöhet. Ott bevárta, míg
1587 37|          nemcsak arra szokott jó lenni, hogy egészségüket ápolják; hanem
1588 37|                 ápolják; hanem arra is, hogy egymás után jobban kívánkozzanak;
1589 37|              megerősült abban a hitben, hogy ő Hanna nélkül nem ember
1590 37|         komolyan vette Fatime tanácsát: hogy eltávozott szentjét imádkozza
1591 37|                végén azt gondolta Ince, hogy megérett az idő, melyben
1592 37|            ebédeltek.~Ince úgy találta, hogy Hanna egészen helyrejött.
1593 37|        rekvirálni.~Aztán az a rend van, hogy a női páciensek jobbadán
1594 37|             szándokát kinyilatkoztatta, hogy két egész hetet itt fog
1595 37|                van, egy nap nem múlott, hogy levél ne érkezett volna
1596 37|            volna számára Budapestről, s hogy ő is viszont levelet ne
1597 37|              épült. Mindenki azt mondá, hogy ő a legszebb hölgy az egész
1598 37|          annyira vitte a bizalmasságot, hogy a leveleket, amik Ince számára
1599 37|               leveleit is odaadta neki, hogy vigye haza a feleségének.~
1600 37|             hivatalt. Kíváncsi volt rá, hogy honnan kap neje leveleket?~
1601 37|          kedélyéhez illett. Azt mondta, hogy az egész idényt itt fogja
1602 37|              van! Még nem olyan nagyon, hogy a harag, a dölyf hevítse
1603 37|                 felé indult, jól tudta, hogy ott fog Hannával találkozni.~
1604 37|                 Incének a hű figyelmet, hogy reá várt, s karjába öltve
1605 37|                 indítványozta Hannának, hogy látogassák meg együtt a „
1606 37|                 egyszer rászánta magát, hogy oda felmenjen, fáradságáért
1607 37|                kalapját leveté fejéről, hogy hosszú fürtei nyakára és
1608 37|                  És eszébe jutott neki, hogy ez a nő még az övé. Mily
1609 37|                 a nő.~– S mi bűnöm van, hogy így kell bűnhődnöm?~– A
1610 37|            életének fordulópontja volt, hogy azt nem is tartotta nekem
1611 37|               viszont hivatkozhatom rá, hogy amit ön tőlem valaha kérdezett:
1612 37|                    Hanna. Ön tudja jól, hogy én önt imádtam, és nem mondtam
1613 37|                 azt soha. Ön tudja jól, hogy én futni akartam eltitkolt
1614 37|                 Isten büntet meg azért, hogy dacolni mertem vele.~– Akkor
1615 37|             egyenrangú az emberrel: él, hogy szeresse egymást, faját
1616 37|             égre, azt nem azért tették, hogy a negyedikkel füttyöt vessenek
1617 37|             lesz hajtva.~– Én elhiszem, hogy ön meg meri azt tenni. Hisz
1618 37|           hisznek. De hát azt hiszi ön, hogy ez önnek büntetés? Csak
1619 37|                 ismerni a társaság azt, hogy Starrwitz Hanna grófnő Áldorfai
1620 37|          hazámba is! Gondolt-e ön arra, hogy ha ezt anyám megtudja, és
1621 37|           özvegy.~– Óh, átok reám érte, hogy ezt öntől kérdeztem valaha!
1622 37|            kérdeztem valaha! Átok reám, hogy megkérdeztem öntől, miért
1623 37|          kárhozat útját simára taposni, hogy utána csússzam én is? Soha
1624 37|             férjet alkotott: elismerné, hogy ott Isten járt közel, s
1625 37|               dugta kezét, s megérezte, hogy ott egy levél van.~Bauernhass
1626 37|               percig azon gondolkozott, hogy kivágja az utolsó tromfot,
1627 37|               percig azon gondolkozott, hogy felbontsa azt.~Talán veszteség
1628 37|             postamesternek. Azt mondta, hogy a zsebében felejtette azt.
1629 38|           Bántotta Incét az a gondolat, hogy Bauernhass Siegebert gróf
1630 38|                e vállalat tervezésekor, hogy közvetve Hannát tegye gazdaggá.
1631 38|                 Ki tudathatta vele azt, hogy ő a kesztyűs kézszorítást
1632 38|            előre Walter Leó! Megmondta, hogy az eszményképet legyőzni
1633 38|               bosszúsága rávette Incét, hogy legközelebb, mikor Bécsbe
1634 38|               akiknek az a fátumuk van, hogy csak az ablakukat kell nyitva
1635 38|                 kell fordítani a fejét, hogy a zsebébe dugjanak valami
1636 38|                egészen elhitte magárul, hogy neki ehhez lángesze van.
1637 38|                Aztán azt is tapasztalá, hogy a gazdagságnak saját nimbusza
1638 38|              saját nimbusza van. Azért, hogy vitézül harcolt nagy eszmékért,
1639 38|              nagy eszmékért, kapta azt, hogy gyanús embernek tartották;
1640 38|              embernek tartották; azért, hogy az eszét fárasztotta a közjó
1641 38|     közmívelődés érdekében, azt nyerte, hogy megkritizálták; hanem mikor
1642 38|           titkárjának itthon meghagyta, hogy ami levelei öt-hat nap alatt
1643 38|            papírlappal juttatva eszébe, hogy közöttük semmi mondanivaló
1644 38|              fürdőközönség. Nem akarta, hogy észrevegyék, hogy férje
1645 38|               akarta, hogy észrevegyék, hogy férje eltávozása után mindennapi
1646 38|          mindennapi levelei elmaradnak; hogy a világ kitalálja, ami közöttük
1647 38|                 valóban rászánta magát, hogy elmenjen Caesarine-hoz.~
1648 38|                 a sorsnak úgy tetszett, hogy mást tudjon meg, mint amit
1649 38|             művésznő.~– Köszönöm önnek, hogy visszajött még egyszer! –
1650 38|            engem lát? Eddig azt hittem, hogy csak azáltal okozok örömöt,
1651 38|          imádkozott? – Hisz ön kért rá, hogy azt tegyem.~– Akkor Walter
1652 38|                 Walter Leó is hallotta, hogy mit beszélek.~– És most?~–
1653 38|            egyedül.~– S ön kívánta azt, hogy én ki ne béküljek?~A leány
1654 38|                 volt.~– S ön azt hiszi, hogy én nem tudom, mi következése
1655 38|                lesz annak a kézcsóknak? hogy én csak ügyetlenségből,
1656 38|                 bizonyos voltam afelől, hogy ezzel egy jégtengert állítok
1657 38|          állítok önök közé, mint arról, hogy élek.~– S miért tette ön
1658 38|                  Térden állva kérjem-e, hogy mondja nekem: Serena? Hisz
1659 38|           Serena.~– Tehát tudja ön meg, hogy van egy Serena, aki attól
1660 38|               nem gondolt egyébre, mint hogy a porbul kiemelkedhessék,
1661 38|           kiemelkedhessék, oly magasra, hogy ön egykor meglássa őt, és
1662 38|       észrevegye. Hét esztendeje annak, hogy én szolgálok ezért a célért,
1663 38|               nappal dolgoznom kellett, hogy kenyerem legyen: ez a remény
1664 38|              sugárait kaptam. S hittem, hogy egykor annak adhatom. Óh,
1665 38|                 az én utamon keresztül, hogy lásson meg engem! S utam
1666 38|               neki olyan magasan járni, hogy valahára fel ne jussak hozzá.
1667 38|              ahhoz. Mikor meghallottam, hogy Starrwitz Hanna grófnő elvette
1668 38|                első gondolatom az volt, hogy odamegyek mármost én az
1669 38|       lecsillapultak. Azért imádkoztam, hogy legyen hát boldog az, akihez
1670 38|                 Ítéljen el. Azt hittem, hogy elcsillapítottam már a vihart
1671 38|               által megakadályozni azt, hogy a láz kitörjön rajta. Ön
1672 38|           élceltek önre. Azt beszélték, hogy régi elveit megváltoztatta,
1673 38|             régi elveit megváltoztatta, hogy elpártolt, felcserélte a
1674 38|           mondta el önnek Hanna grófnő, hogy akadt mégis a társaságban
1675 38|                 bizonyos vagyok felőle, hogy Áldorfai férfijelleme oly
1676 38|           férfijelleme oly magasan áll, hogy ha valamit tett vagy mondott,
1677 38|                 azt önnek Hanna grófnő, hogy valaki merte önt védelmezni
1678 38|         szenvedéllyel, egész szívvel? s hogy az a valaki egy nő volt,
1679 38|                 megölő szavakat:~– Azt, hogy Starrwitz Hanna grófnő nem
1680 38|            hitvesem.~– Mit akarok? Azt, hogy mármost hasonlítsa ön össze
1681 38|             imanéne elszörnyedjen azon, hogy férjének fejét valaha a
1682 38|                  s még kétségbe vonják, hogy a dogmák szerint üdvös volt-e
1683 38|            másik hang azt mondaná neki, hogy e könnyeket az ő kötelessége
1684 39|          Ösztönei mind azt súgták neki, hogy ez a leány, aki egyik pillanatban
1685 39|        kifejezésével tudta mutatni azt, hogy még csak eszmében sem közelíti
1686 39|              minden csodatüneményeivel; hogy ugyanaz a leány akkor is
1687 39|              pedig nem kívánhatta tőle, hogy hagyja oda a színpadot.
1688 39|         megalázhatja az asszonyt azzal, hogy a művésznőtől az eljátszott
1689 39|               Őt kínozta az a gondolat, hogy az egész világnak szabad
1690 39|              kész volt verekedni azért, hogy az egész világ azt higgye,
1691 39|                 egész világ azt higgye, hogy az a leány nem Fatime, hanem
1692 39|               kiverte (azért a bűnéért, hogy a feleségét szerette: pedig
1693 39|              különösen féltékeny. Arra, hogy Ince azt ne higgye, hogy
1694 39|                hogy Ince azt ne higgye, hogy mindazt a bűbájt, amivel
1695 39|            kémkedéssel ügyelt fel arra, hogy családtagjai valahogy pénzt
1696 39|              mármost, ha azt akarja ön, hogy elszökjem valamerre vendégszerepelni,
1697 39|               vendégszereplésre, azért, hogy azt a pénzt megszerezhesse,
1698 39|            lehet megjutalmazni – azért, hogy szeret. Pedig Áldorfay most
1699 39|         amennyit akart.~Úgy okoskodott, hogy akik a csekélységeket megvetik,
1700 39|          többször megnyilvánítá előtte, hogy mennyivel jobb szeretne
1701 39|              aztán azt mondá neki Ince, hogy talált a számára egy olyan
1702 39|              olcsót. Fatime azt mondta, hogy majd megnézi azt.~Egyike
1703 39|                felkérte Fatime-Serenát, hogy tekintse meg szállását,
1704 39|                mondhatta a kárpitosnak, hogy nincs azzal megelégedve,
1705 39|      leleményesség kellett ugyan hozzá, hogy kitalálja, miféle bűvész
1706 39|            házfelügyelőt. Tudatta vele, hogy most nincsen pénze.~– Jól
1707 39|        bizalmatlanok; nem érik be vele, hogy én beírtam a könyvbe a lefizetett
1708 39|           Fatime-Serena most tudta meg, hogy ő ennek a háznak a tulajdonosnője.~
1709 39|          kedvetlen volt. Azt állította, hogy egészen ki van fáradva,
1710 39|               aztán olyan kedve támadt, hogy fölvette vele a házat. Kacagott,
1711 39|                s kényszeríté Áldorfayt, hogy térdeljen mellé, s tanulja
1712 39|           dugott a zsebébe, arra kérve, hogy ne törje fel hamarább, mint
1713 39|                 melyben tudtára adatik, hogy a Belle Ange Fatime Serena
1714 39|                 támadt Incének.~Érezte, hogy neki valami menedékre, valami
1715 39|               dolog, de nem emberséges, hogy valaki a felesége múltjáért
1716 39|           szívdobogást?~Ince azt hitte, hogy miután első Serenája ilyen
1717 39|             keres. Az a rögeszméje van, hogy aki meg nem halt, az még
1718 39|                 halt, az még mindig él! Hogy egy hajdankori eszménykép,
1719 39|                 tudta magától elhagyni, hogy teozófistának megmaradjon.
1720 39|       teozófistának megmaradjon. Hitte, hogy minden ténynek megvan az
1721 39|               Vihnyén, aki folyton vár, hogy férje érte menjen. Aki el
1722 39|           nehogy a világ megsejtse azt, hogy közöttük feszült viszony
1723 39|                támadt.~Erőt vett magán, hogy írjon Hannának, röviden
1724 39|           Azonban úgy intézte a dolgát, hogy egy nappal hamarább érjen
1725 39|                 meglátta. Azt képzelte, hogy akit hónapok előtt oly felüdülten
1726 39|             engedelmesen.~– Kívánja ön, hogy egyedül hagyjam ott, vagy
1727 39|               egyedül hagyjam ott, vagy hogy én is ott legyek?~Hanna
1728 39|                  Büszkesége nem engedé, hogy a boldogság útját válassza.
1729 39|             visszatérnek, úgy találják, hogy a világ elfeledte őket:
1730 39|              célra.~Azt mondta nejének, hogy tehát eszerint rendeleteket
1731 39|                kérdezősködött. Elmondá, hogy mikorra rendelte az útihintót,
1732 39|                 ment a konfidenskedése, hogy a nejének érkezett leveleket
1733 39|                 a sors végzése. Hiszem, hogy az ön távolmaradásának legyőzhetlen
1734 39|              azáltal kényszeríteni fog, hogy száműzzem magamat ismerőseim
1735 39|    visszautasítani.~S ha azt akarja ön, hogy valaha az idvezültek paradicsomában
1736 39|                 nemesi szavát kérem rá, hogy két embert kerüljön az életben:
1737 39|              férjem. Mert tudja meg ön, hogy Starrwitz Hanna háromszor
1738 39|                 Isten előtt, imádkozva, hogy Áldorfay Incének adjon hosszú
1739 39|                ellenében az a mentsége, hogy csak egy hűtelen nőnek adja
1740 39|               Ah, mint meglakolt azért, hogy felbontott egy levelet,
1741 39|          postamesterhez, s aztán kérte, hogy fogjanak kocsijába rögtön.~
1742 39|              Kocsisának az volt mondva, hogy észak felé fog utazni Galíciába.~
1743 39|                 Útközben eszébe jutott, hogy három levél van a zsebében.
1744 39|            Elővette azokat egymás után, hogy üldöző gondolatait elűzze
1745 39|              melyben ez felszólítja őt, hogy, bárha a közjogi téren nem
1746 39|          erélyes pártolására.~Elvárják, hogy e nagy kérdés tárgyalására
1747 39|                ez meg azt tudatta vele, hogy szükség van rá mint a bizottság
1748 40|     elajándékozni valót.~Ince érzé jól, hogy ő Hannától milyen mélyen
1749 40|                Fatime.~S Ince azt érzé, hogy az ő csillagzata Fatimével
1750 40|             számára más elégtétel, mint hogy őt gazdaggá tegye. A gazdagság
1751 40|            módját.~Rábeszélte a leányt, hogy próbáljanak együtt szerencsét:
1752 40|            megcsalta a leányt, anélkül, hogy az észrevette volna, hogyan?~
1753 40|           forinthoz jutott vele. (Igaz, hogy Incének ez ötvenezer forintjában
1754 40|                  de Fatime azt hihette, hogy az ő eredeti ezer forintja
1755 40|                 hitte a lelkiismeretét, hogy így becsempészhetett Fatime
1756 40|          nevezetes összeget. Azt hitte, hogy most már kevésbé adósa neki
1757 40|            irányában mások előtt is, de hogy vajon több-e még a gyermeknél
1758 40|              sem tudta – egészen.~Azaz, hogy annyira asszony volt, hogy
1759 40|              hogy annyira asszony volt, hogy bizonyos legyen a valóság
1760 40|          Caesarine-nak kinyilatkoztatá, hogy legalázatosabb szolgája
1761 40|              Azt pedig senki sem tudta, hogy a mezzaninnak egy kis alacsony
1762 40|            szépen kétfelé osztá idejét, hogy annak felét Bécsben, felét
1763 40|            gondolatja sem volt aziránt, hogy férjét féltse. Nem azért,
1764 40|           királyné hiszi alattvalóiról, hogy azok hívek: nem azért, mert
1765 40|             azért, mert tartoznak vele. Hogy Ince a nejétől megtagadott
1766 40|             büszkesége, oly magas volt, hogy meg sem látta.~Abban az
1767 40|             látta.~Abban az öntudatban, hogy ő maga még egy leheletet
1768 40|          keresett arra a meggyőződésre, hogy Ince is viseli, legalább
1769 40|                 aki azt súgta volna be, hogy férje minden matutina-harangszóra
1770 40|                akar ön győződni felőle, hogy ez a kulcspór mi célra szolgál,
1771 40|               szívét, amikor ezt tette? Hogy elárulja Incét; beszennyezze
1772 40|           végképpen lehetetlenné teszi, hogy Áldorfay Ince még valaha
1773 40|            túlságos eredménye is lehet, hogy Áldorfay Incére nézve nemcsak
1774 40|                is! Úgy üthet ki a terv, hogy Ince elhagyja ugyan örökre
1775 40|              nagyon erős lehet a siker, hogy Áldorfay itt hagyja még
1776 40|               szokott fellépni anélkül, hogy egészen ne tudja a szerepét;
1777 40|                hozták volna neki hírül, hogy nem igaz, hogy Szent Nepomuk
1778 40|              neki hírül, hogy nem igaz, hogy Szent Nepomuk a vízbe fulladt
1779 40|          Határos a szentségkáromlással.~Hogy Starrwitz Hanna grófnő férje
1780 40|               mellett elfeledhesse azt, hogy ő egy Starrwitz grófnőnek
1781 40|               konkrét adatokat hoz fel, hogy nem lehet benne kételkedni.~
1782 40|              Látszott a sarkak kapcsán, hogy a kulcsok gyakran vannak
1783 40|           átadta neki a kettős kulcsot, hogy azt mintázza le, s azután
1784 40|               Ennek az lehetett az oka, hogy a háziasszonynál estély
1785 40|                nézve kedvező körülmény, hogy nem kellett magát bebocsáttatnia,
1786 40|         Betörést követett el! Nem igaz, hogy az indulat vak: az indulatnak
1787 40|                 voltak vonva posztóval, hogy a lépteket el ne árulják.
1788 40|         zajosabb neszre onnan belülről, hogy a zárfelnyitás zöreje észre
1789 40|        folytathatta tovább, mint odáig, hogy „Dolce baccio…”~Ott egy
1790 40|             fölemelve, térdén feltűzte, hogy könnyebben léphessen.~Most
1791 40|                 afeletti csodálkozását, hogy őt otthon találja. A derék
1792 40|                 szerencsétlensége volt, hogy már az első állomáson elköltötte
1793 40|                 szerencse volt ránézve, hogy a tenger megint csak a Práter
1794 40|            Ezzel az akadállyal remélem, hogy mi is fogunk találkozni –
1795 40|            Caesarine előállt elmondani, hogy mi minden jó lesz ma vacsorára!~–
1796 40|              Azon nevetett úgy magában: hogy hátha van még egy hívatlan
1797 40|                nem engedte az anyjának, hogy kijárjon a konyhára.~– Mind
1798 40|               rossz mama. Ha én mondom, hogy szép vagy: fiatal vagy!
1799 40|                  s úgy nevettünk rajta, hogy most mi nem félünk semmitől.
1800 40|                  lamentált Caesarine –, hogy most megint itt hagyd a
1801 40|                 annyira őrizni szokott, hogy még az anyját sem eresztette
1802 40|                ingernek rájuk nézve az, hogy az a másé. Ott hagyta a
1803 40|                igazságtalan végzésében, hogy egy vacsorának, mely négy
1804 40|               zongora mellé megmutatni, hogy mit tud. Énekelt is, csinos
1805 40|                  Hanna csak annyit lát, hogy háttal feléje a zongora
1806 40|              gondolt egyebet, mint azt, hogy Fatime tért vissza, s a
1807 40|                gondolat igazoló előtte, hogy annak most nagy oka lehetett
1808 40|             megijedt, amint észrevette, hogy ő most egy tökéletesen idegen
1809 40|              csak annyi ereje volt még, hogy látogatójegyét kivegye tárcájából,
1810 40|             átnyújtsa a kapusnak.~Hejh, hogy megjuhászodott az egyszerre,
1811 40|              amint azt a nevet olvasta! Hogy futott a grófnő kocsijáért,
1812 40|             futott a grófnő kocsijáért, hogy segítette őt felülni! Mikor
1813 41|                Zeüsz, a nimfa és a faun~Hogy miképpen kerül ebbe a történetbe
1814 41|              legközvetlenebb eredménye, hogy amely napokon valami találkozót
1815 41|                férje kabátja szárnyára, hogy el ne szökhessék hazulról.~
1816 41|                 arra a gyanúra jönnünk, hogy ebből a bonyodalomból már
1817 41|               Fatime hazaérve meglátta, hogy minő állapotban van Caesarine,
1818 41|              arra sem számított Fatime, hogy Hanna grófnő mindjárt Erzsébet
1819 41|            jöjjön látogatóba. Az hitte, hogy a Starrwitzoknak több nevelésük
1820 41|                 neki:~– Én tudni fogom, hogy mi a teendőm!~Fatime elérté
1821 41|                 arcán azt a kívánságot, hogy hajoljon oda, és csókolja
1822 41|                nem tudta magát rávenni, hogy megcsókolja annak a kezét.~–
1823 41|                  Tudatni fogom önökkel, hogy mit teszek! – mondta komolyan,
1824 41|         szállására ért, úgy tapasztalá, hogy Hanna már megelőzte őt a
1825 41|                indulok Erdélybe, azért, hogy ott protestanssá legyek,
1826 41|             melyben eddig éltem, azért, hogy öntül elválhassak. Ebből
1827 41|             mivel van az tele?~Elvárom, hogy ön sietni fog utánam Erdélybe,
1828 41|             sietni fog utánam Erdélybe, hogy minél elébb véget vessünk
1829 41|               Áldorfay Ince?~Azt tette, hogy elküldte az egész levelet
1830 41|               Meg volt felőle győződve, hogy részéről ez a legnagyobb
1831 41|          elutazott Kolozsvárra anélkül, hogy Fatimét látta volna.~E világi
1832 41|         bizalmasan megsúgta az ügyvéde, hogy ha már eléggé áttanulmányozta
1833 41|                sem kényszeríti őt arra, hogy az egész hat hetet itt töltse
1834 41|      tisztességre mégis tartott annyit, hogy míg válópere folyik, addig
1835 41|               tele a lelke. Elgondolta, hogy várja a leány naponkint
1836 41|               szerencsétlenség is érte, hogy Pozsonyon túl egy felhőszakadás
1837 41|           ismeri már, nem állhatta meg, hogy ne táviratozzon Fatiménak
1838 41|              nagyságos úr.~Meglehet ám, hogy nem tudja. Megtörténik,
1839 41|                 nem tudja. Megtörténik, hogy az asszonyok nem mondják
1840 41|          mondják meg a szobalányaiknak, hogy hová mennek. Lekullogott
1841 41|                ökrös szekérre. Fogadom, hogy az is megelőzi a telegrafot.
1842 41|              valószínűleg azt gondolta, hogy elébbvaló dolog lesz neki
1843 41|              erősen megingatni.~– Azaz, hogy hallottam az asztalnál,
1844 41|                 hallottam az asztalnál, hogy valahova szándékoznak menni,
1845 41|                 de már nem jut eszembe, hogy hova.~Ince négy rétbe hajtotta
1846 41|                 mégsem emlékszik ön rá, hogy madame Belle Ange hova ment
1847 41|                 is attól féltem én önt, hogy a németek kezébe esik, hanem
1848 41|              németek kezébe esik, hanem hogy a „görögök” kezébe esik. (
1849 41|             mint ő e tarka emberkáoszt, hogy megtaláljon közötte egy
1850 41|         történik.~Már azt kezdte hinni, hogy monsieur Belle Ange valami
1851 41|            izgalombul kezdé észrevenni, hogy rendkívüli figyelemre méltó
1852 41|              istállóbul, s azon kezdte, hogy háromszor felrúgott a lovászmester
1853 41|           keféletlen szőréről látszott, hogy ez még civilizálatlan állat.~
1854 41|               indián. Azt mondják róla, hogy indus eredetű. Vad, villogó
1855 41|            másik páholyban azt kérdezé, hogy mióta van itt ez a Captain
1856 41|              kocsisának azt parancsolá, hogy a szürke és fakó lovas hintó
1857 41|                miközben Ince azt hitte, hogy Bécsnek az ötödik külvárosában
1858 41|                 idáig?~Itt ismét látta, hogy a kocsibul legelébb kiszáll
1859 41|              folyamparton, olyanformán, hogy szemmel tarthatott minden
1860 41|              arra.~Most tudta csak meg, hogy mennyire odaadta lelkét
1861 41|               vére attul a gondolattul, hogy annak a mosolygásnak, amelynek
1862 41|          megjelenni: arc arccal szembe! Hogy az észvesztő őrjöngések
1863 41|                 is szabad megittasulni!~Hogy az a nő, aki az ő lábai
1864 41|          őrjöngő hevében, aki esküdött, hogy meghal, ha őt nem szeretheti,
1865 41|                S az átok nem abban van, hogy ez megtörtént így, mert
1866 41|                 azzal a szóval fogadta, hogy milyen rossz színben van,
1867 41|                 kérdezőre tekintve. Már hogy lehet egy embertől, aki
1868 41|               válóperéből, azt kérdeni, hogy mi baja? Tán kéjutazás ez?~
1869 41|          észrevétetni azt a gondolatát, hogy ő ezt mind előre megjósolta
1870 41|              sajnálatot érzett afölött, hogy jóslata teljesült.~Mikor
1871 41|             keleti vasútrészvény ellen, hogy kitalálja az ellenfelet.~
1872 41|                 Semmi kétsége nem volt, hogy a kihívandó ellenfél nem
1873 41|                 Arról is bizonyos volt, hogy ez a párbaj, mely két jó
1874 41|          sokszor beszéltem erről neked, hogy van nekem egy régi halálos
1875 41|               De mármost Leó nem tudta, hogy kiről van szó. Siegebert
1876 41|       szolgáltatott át. Én felfogadtam, hogy ha ezt az embert valahol
1877 41|                De bizonyos vagy-e róla, hogy ő az?~– Szemtül szembe láttam.
1878 41|             Például elfogatni őt azért, hogy az állam kincseit ellopta?~–
1879 41|              kincseit ellopta?~– Tudom, hogy tette; de nem tudom rá bebizonyítani.
1880 41|         kidagadtak homlokán.~Leó látta, hogy ez nagyon komoly ügy.~–
1881 41|               ez nagyon komoly ügy.~– S hogy híják ez idő szerint azt
1882 41|               hamarább fog vállalkozni, hogy egy kardot elnyeljen, mint
1883 41|              egy kardot elnyeljen, mint hogy azzal verekedjék.~– Nekem
1884 41|            elégtételt? Vagy csak azért, hogy az orra félreáll?~– Az okot,
1885 41|          asztalra kellett támaszkodnia, hogy el ne essék.~Olyanfajta
1886 41|    gonosztevőnek a legutolsó halálbűne, hogy tele legyen mind a tízparancsolat
1887 41|           Áldorfay.~– Én megmondhatnám, hogy mit tégy vele? Hívd el magadhoz
1888 41|                De hát gondoltam én azt, hogy te gyerek vagy, akinek ha
1889 41|       cukorbábot ád játszani, meg kell, hogy mondja neki: „Aztán ezt
1890 41|                 mérges.” Én azt hittem, hogy mulatod vele magadat, de
1891 41|               vele magadat, de nem azt, hogy beleszeretsz.~– Nincs jogod
1892 41|                 jogom van hozzá. Ahhoz, hogy miként és kivel mulasd magadat,
1893 41|                 renoméja. Ne feledd el, hogy mi consorsok vagyunk, s
1894 41|                  Nem számították utána, hogy mennyi pénzed szivárog neked
1895 41|                neked oda? Mert azáltal, hogy tündéred az egyenesen adott
1896 41|             csak arra kényszerít téged, hogy azt görbe úton kétszer annyiba
1897 41|                hozzá. – Hanem hát arra, hogy te a vagyonodat mire költöd,
1898 41|              gondjának kell lenni arra, hogy vagyonodat hogyan szerzed? –
1899 41|          kérdezik az emberek egymástul: hogy adhatta a nevét ehhez Áldorfay
1900 41|                Csendesen légy! mondtam, hogy most én vagyok az erősebb.
1901 41|                lejtőn jársz! Tagadd el, hogy a wiesbadeni bankkal értekeztél!~
1902 41|                  Ez a szavad elég arra, hogy elítéld magadat érte! amióta
1903 41|                 Elmondták szofizmáikat, hogy hiszen titokban úgy is tele
1904 41|                 szerzett össze magának, hogy abból elvesztegetni is lehet,
1905 41|           szenvedélye, mely ráveszi őt, hogy ezt a nagy becsületet, megfelelő
1906 41|                 eléggé rettenetes-e az, hogy te, Áldorfay Ince, abban
1907 41|            percben, amelyben elmondták, hogy ők kik, és mi járatban vannak,
1908 41|            tűrheté el Leó tekintetét.~– Hogy lehetséges legyen az, hogy
1909 41|              Hogy lehetséges legyen az, hogy Áldorfay Ince, az aszkéta,
1910 41|             Kitől raboltuk mi ezt el?”, hogy ez az Áldorfay Ince azt
1911 41|                 hazájában keres helyet, hogy ott is meztelenre vetkőztessen
1912 41|                 s mely őt szólítja fel, hogy legyen társ, osztályos a
1913 41|                öngyilkosok vére képezi; hogy ez az Áldorfay Ince azt
1914 41|             velük a szövetséget, azért, hogy annak a nőnek egy félmilliót
1915 41|              kezét –, de legfőbb ideje, hogy megállj és visszafordulj.~–
1916 41|                 a föld gömbölyű. Hanem, hogy innen elfuss, az nagyon
1917 41|                kell a kigyógyulásodhoz, hogy két esztendeig ne láss asszonyt.
1918 41|          jégkúrára van szükséged. Kell, hogy olyan világrészbe menj,
1919 41|       titkolhatta örömét.~– Megengeded, hogy ezt rögtön tudassam az expedíció
1920 41|               jut. – Hát én azt hiszem, hogy ha megtudja Hanna, hogy
1921 41|                 hogy ha megtudja Hanna, hogy te az északi pólushoz utaztál,
1922 41|     makacsságban”, s úgy elválasztanak, hogy a lábad sem éri a földet!
1923 41|        Ügyvédemnek is utasításul adtam, hogy amit a törvényszék Hanna
1924 41|                 most téged arra kérlek, hogy akkor ezen évdíjnak megfelelő
1925 41|               az ajtóbul.~– Megbocsáss, hogy még egy szóra visszatérek.
1926 41|                  elismered nemcsak azt, hogy szavaim igazak, hanem azt
1927 41|           szavaim igazak, hanem azt is, hogy jogosultak. Amint azonban
1928 41|                ami azt hazudja magáról, hogy ő a büszkeség, s azt fogja
1929 41|                azt fogja kérdeni tőled, hogy de hát mi neked ez a Walter
1930 41|               mi neked ez a Walter Leó, hogy ez minden lépten-nyomon
1931 41|                 mardosó lelkiismeretet? Hogy ki tett engemet a te Mentoroddá,
1932 41|                 meg az én Telemachommá, hogy elküldözzelek hol Amerikába,
1933 41|         Hihetetlen és elképzelhetetlen, hogy valaki ezt a Zeüsz-alakot
1934 41|                 félkecskebak szatírért! Hogy lehessen nő ép szemekkel,
1935 41|               megtévedhessen az ösztön, hogy ne Zeüszt válassza, mikor
1936 41|             kell itt lenni. Lehetetlen, hogy az való legyen!” Ezt fogod
1937 41|          jegyezd meg magadnak, barátom, hogy amennyi isteni joga volt
1938 41|                 odatalált.~– Jó. Tehát, hogy meggyőzzelek arról, hogy
1939 41|                hogy meggyőzzelek arról, hogy nem fogok tükör elé állani
1940 41|                 elhordta tőled. Láttam, hogy mindenből leszabtál egy
1941 41|                otthagytad.~– Már látom, hogy a börzén azt is tudják,
1942 41|                 a börzén azt is tudják, hogy mit – nem eszem!~– Tudják!
1943 41|               meg akarsz afelől győzni, hogy komolyan és elhatározottan
1944 42|             táviratoztak a kapitánynak, hogy várjon még az elindulással.
1945 42|           klubban is – nemcsak afölött, hogy Ince elmegy a Jeges-tengerre,
1946 42|       Jeges-tengerre, hanem afölött is, hogy nem lesz itten.~Voltak még
1947 42|      ügyességgel bírt.~Ince azt mondta, hogy még aznap el akar utazni;
1948 42|                hagyta őt Leó, gondolva, hogy Incének még sok magánylevelet
1949 42|                a legsürgősebb teendője, hogy rendbeszedje irományait.~
1950 42|        értesítenie.~Inasának meghagyta, hogy fűtse be a kandallót.~Mikor
1951 42|               elhamvasztani? Nem félsz, hogy sikoltásomat hallod, mikor
1952 42|             most elfusson tőle, anélkül hogy szemébe nézett volna?~Elhagyja
1953 42|                Elhagyja örökre, anélkül hogy megmondaná neki az okot,
1954 42|              tőle?~Elítélje őt, anélkül hogy mentségét hallotta volna?
1955 42|              magátul azt az elégtételt, hogy odamenjen hozzá, és szemébe
1956 42|              volt régi ismerőse. Lehet, hogy ez elevenült most fel.~És
1957 42|           elevenült most fel.~És lehet, hogy te most a jámbor Belle Ange
1958 42|                 sértő levele?~Az lehet, hogy éppen kiszámított sértés.~
1959 42|                döfést, mikor tudja jól, hogy ez annak milyen nagyon fáj!~
1960 42|                  Ince közel volt hozzá, hogy kimentse maga előtt Fatimét.
1961 42|              Fatimét. Közel volt hozzá, hogy megbocsásson neki.~Egész
1962 42|             mégis tudatni kellene vele, hogy eltávozik hosszú időre és
1963 42|            bérkocsit, szüksége volt rá, hogy kifussa magát.~A Práter
1964 42|            Hiszen gondolnia kellett rá, hogy még ma milyen hosszú útra
1965 42|                olyan nagyon csöngetett, hogy nem volt ideje a másikat
1966 42|              tudománnyal kiszámíthatta, hogy a hátralevő három negyedórából
1967 42|          damasztfüggönyök is elárulták, hogy Fatime szobájában világosság
1968 42|          vissza-visszanézni. Azt várta, hogy utána szalad valaki, és
1969 42|                el a kapus ajtaja előtt, hogy észre ne vegyék, s zaj nélkül
1970 42|            egyetértően azt nyilváníták, hogy engesztelhetlenül gyűlölik
1971 42|                 Semmi kétségem aziránt, hogy ön abban az órában, amelyben
1972 42|           kötelességének fogja tartani, hogy siessen ahhoz a nőhöz, akinek
1973 42|             nővel. Mert ha én megtudom, hogy ön abban a házban e hat
1974 42|              hét alatt látogatást tett, hogy e nőhöz az utcán hozzászólt,
1975 42|              nőhöz az utcán hozzászólt, hogy neki levelet írt; én a válóperi
1976 42|     keresetlevelemet; kinyilatkoztatom, hogy önt szeretem: visszakatolizálok –
1977 42|                 nő arra a vakmerőségre, hogy megtudva férje eltávozását
1978 42|               súgja fülébe:~„Én tudtam, hogy ön nem tartja meg szavát.
1979 42|                 a torkát, s fenyegette, hogy letaszítja a lépcsőn.~Félénken,
1980 42|                 Meglepetve veszi észre, hogy egy másik kulcs már benne
1981 42|              nyitva.~Semmi sem gátolja, hogy belépjen rajta. A szőnyegajtó
1982 42|              vannak foglalva egymással, hogy nem veszik észre a feléjük
1983 42|            helyzetén; csupán azt teszi, hogy legyezőjével félrehajtja
1984 42|            mintha színpadon adná. Azaz, hogy színpadon jobban adná. Ott
1985 42|              meglepi: holott jól tudja, hogy annak a tőrnek, amivel az
1986 42|             egészen elfeledkezett róla, hogy a látogatónak köszönni is
1987 42|                neki kellett megmondani, hogy miért jön!~– Fatime kisasszony! –
1988 42|              leányhoz. – Bocsásson meg, hogy ily időben zavarom; de még
1989 42|               Ince. – Azért jöttem ide, hogy megmutassak önnek egy levelet,
1990 42|            közelebb hajolt a lámpáshoz, hogy jobban lásson.~Ince figyelemmel
1991 42|               van erre a levélre?~– Az, hogy nézze ön: ez a levél vizahólyag-lapra
1992 42|    vizahólyag-lapra van írva. Tudja ön, hogy a vizahólyag-lemezt temperamentummérőnek
1993 42|               Fatime tenyerén feküdt.~– Hogy össze fog az egyszerre ugrani
1994 42|        forrpontján habzott.~Ince látta, hogy ez a leány sérthetlen. Olyan,
1995 42|           hanghordozással volt kiejtve, hogy Fatime elkezdett rá kacagni:
1996 42|            felemelve s a feje alá téve, hogy pongyolájának bő ujjai egész
1997 42|               Gideont, mintha biztatná, hogy még egyszer ismételje azt
1998 42|                 áll elő, mely elárulja, hogy a lélek nincs már a szemek
1999 42|               néma ingatásával mutatta, hogy „nem”.~– Nem? – ordítá kitörő
2000 42|                vágta ellenfele arcához, hogy az lebukott bele.~Hiszen