Fejezet
1 4 | Felele pedig ő, mondván: uram, adj feloldást nekem az
2 5 | énekeljék a zsoltárt: „Öröködbe uram pogányok jöttek.” Egyedül
3 7 | a fehér talár.~(Mondtad uram: „Az én országom nem a földről
4 10| Szent-Mihály körül Vidos uram nemzetőreivel; estére elfoglalták
5 11| inkább a zsoltárral: „Perelj uram perlőimmel! Harcolj én ellenségeimmel.
6 12| fordítsa ön félre arcát, uram! – szólt Dallami Caesarine. –
7 14| Mármost ülj te a helyemre, uram, tedd hüvelybe a kardodat,
8 16| kezeiket, s azt mondták: Uram Jézus! a nagy hadjárat alatt
9 16| hozzuk ajándékba!~– Köszönöm, uram. De úgy tudom, hogy ez a
10 16| parancsolok!~– Jól van, uram. Ha ön az ország, akkor
11 16| leróhatnom azáltal, hogy önt, uram, és derék csapatját házamnál
12 16| delnő nevetett. (Még nem.)~– Uram. A chartreuse még hátra
13 16| Sokáig éljen.~– És most, uram, álljon fel ön. Imádkozzék,
14 17| magával.~– Én mondtam azt, uram? – szólt elbámulva Brandlerné. –
15 17| kezdtek gyöngén vihogni.~– Ön, uram, folyvást azt hiszi, hogy
16 17| ragadó meg Gideon kezeit.~– Uram: Az Isten szerelméért! Ne
17 17| fogvacogása.)~– Senki sincs, uram – felelt Walter Leó.~– Nem
18 17| banderiális huszárság.~– Hogyan? uram, hát az a banderiális huszárság
19 17| indulat dühével kiálta:~– Uram! Én nem árultam el önt!
20 17| odalenn.~– Jöjjön velem, uram – szólt Ince Walter Leóhoz.~
21 17| hölgy fordult őellene.~– Uram! önnek nincs joga közénk
22 17| ez a komédia.~– Gyerünk, uram – szólt Leót maga előtt
23 18| szólt Incéhez:~– Nézze, uram: itt van összes vagyonom.
24 18| kényes ajánlatot.~– Lássa ön, uram, itt két ellentétes fogadás
25 18| fogadalmat megtartom.~– Uram. Az én ajánlatom nem tréfa.
26 18| és önmagam előtt!~– Nem, uram. Én visszaszerzem a megfelezett
27 18| mi az?~– Az önérzet az, uram! Most büszke lélekkel harcolok
28 18| lángolt.~– Nem fogadom el, uram. Hagyjon nekem békét.~–
29 18| Tűzze ön vissza gyémántját, uram. A gyémánt gazdag ember
30 18| mint ön, még több is itt, uram?~– Van. Debrecenben két
31 18| komolyan beszélek. Engedje uram, hogy őnagysága rám figyeljen.~–
32 18| Elvégeztem. – Mit szól ön ezekre, uram?~– Feleségemhez beszélt
33 18| bekövetkezendők, amiket ön, uram, jó barátom, elmondott;
34 19| meghallgatni, amit bíró uram tartott hozzá, aminek az
35 19| hajaztak hozzá.~– Hát kurátor uram hová lett? (Hogy még azt
36 19| atyjánál, a paradicsomban.~– Uram s én istenem!~Ince átadta
37 19| meggondoltan így szólt:~– Uram. Ezredes úr. Hadd szóljak
38 19| tréfával Ince.~– Nono! Ezredes uram. Ahányat a kerék föl, annyit
39 23| szeretetet prédikál!~– Lássa uram, én nem akarom önt bezárva
40 23| kapitány beszólt Incéhez.~– Uram: kész az ebéd. Még másfél
41 24| és gyónnak az emberek.~– Uram! – szólt megütközve Serena,
42 27| szelíd, nyájas hangon.~– Uram! Köszönöm önnek a megszabadítást!~
43 28| szárnyánál fogva.~– Ohóhó, uram! Ne szaladjunk el olyan
44 28| nem fárad vele maga.~– De, uram, ennyi alkalmatlanság miattam!~–
45 28| volna mondania: jól van, uram, ha az ön palotájában nem
46 28| azt mondta: nézze meg ön, uram, nem hiányzik-e belőle valami?
47 28| Tartsa meg a sajátját, uram, mi az igazságért harcolunk,
48 28| meg vele. Nem tréfálok én, uram, nem szokásom a hencegés;
49 28| hírlapok után? Hisz itt van ön, uram. Ön egy vonaton jött Hannával;
50 28| neki ez mestersége. De ön, uram, katona, aki az igazságért
51 28| tette kezét.~– Ugyebár, uram, a viszontlátáskor olyannak
52 35| csábító szép áriát:~„Azért uram… azért uram~Jól kell vigyázni!…
53 35| áriát:~„Azért uram… azért uram~Jól kell vigyázni!… jól
54 37| Mi jut önnek eszébe, uram?~– Hanna! – szólt Ince,
55 39| kézbesítés végett.~– Barátom uram – mondá Ince a postamesternek: –
56 39| elolvasá a levél tartalmát:~Uram!~Ami elmúlt, az örökre visszahozhatatlan.
57 41| kuszáltan tértek el egymástól.~Uram!~Azok után, amik megtörténtek,
58 41| négy táncosnős kéjlak!~– Uram! – kiáltá Ince, reszketve
59 42| Incéhez, s azt mondá neki:~„Uram. Hat hét alatt válóperünknek
|