Fejezet
1 1 | valahol? – Ince? Alunni? Hisz még éjjel sem aluszik.~Tán
2 5 | vele megsérteni senkit. Hisz a patakban még a vadmadár
3 5 | hiszen – mit találna rajta, hisz azt minden ember tudja,
4 7 | üdvriadal volt ez! Hogyne? Hisz ez a föltámadás napja!~Legelső
5 13| képzelem rémképei mind, hisz nem érinté őt ajkával soha.~
6 13| pedig nem találni sehol. Hisz az ütközetben minden száz
7 16| németnek néz valaki.~– Hát hisz az igaz.~– De kémnek fognak
8 17| ahol-nem-zöld-ottveres” egyenruhájával? Hisz őt rögtön felismerik.~–
9 18| megöletni, kiraboltatni? Hisz akkor magam volnék a rabló,
10 18| gondolatait elmondhassa. Mert hisz ők együtt szoktak gondolkozni,
11 18| hogy önöket megtérítsem. Hisz itt a nő az elsőrendű vétkes! –
12 19| vajon mi az ő óhajtása? Hisz ők mindig együtt szoktak
13 19| meg nem engedett neki.~– Hisz a megboldogult tiszteletesnének
14 24| tudhatta, mi van azokban, hisz ő biztatta a két lapszerkesztőt,
15 25| kell mennünk – haza.~Igaz, hisz ott is van egy sírhalom,
16 28| nehogy amazt megrémítse.~De hisz Incének mi köze volt mindehhez?
17 28| veszélyesebb furfanggá. – De hisz igaz! Mit zaklatódom én
18 28| én itt a hírlapok után? Hisz itt van ön, uram. Ön egy
19 30| képviselőnek a másikat váltóügyben! Hisz ez parlament elleni merénylet!
20 30| parlament elleni merénylet! Hisz ehhez képest Guy Facques
21 32| meghódítottad.~– Azt nem képzelem, hisz nem járok senkihez, nem
22 32| neki tetszik beszélni.~– Hisz éppen az tesz veszedelmes
23 34| engedménybirtokosai sorába.~– De hisz én semmit sem értek a vasútépítéshez –
24 34| gonosztevőre.~– Takarodjék ön! Hisz mind elrontja a kávédarálót,
25 35| kézszorításon megbotránkozott? Hisz ő ezt egyedül a feleségének
26 35| és ragyogó szépségekkel? Hisz ezt mind őneki köszönheti,
27 35| által ragadtatva. Nem csoda. Hisz anyja mellett növekedett
28 35| meglepetten tekinte férjére. Hisz így csak akkor szokott elegáns
29 36| amelyen Serena utazik! Hanem hisz azóta sok megváltozott.
30 36| Fatime elnevette magát.~– Ah, hisz ez nem igaz!~Most azután
31 36| játszi hangon a leány. – Hisz én magam láttam.~– Mit látott?~–
32 37| s játsszunk szerelmet; hisz férfi és nő vagyunk, s nem
33 37| hogy ön meg meri azt tenni. Hisz az életet eldobni, a lelket
34 37| rajongás túlfeszítetté teszi. Hisz nem vettem én önt el, mint
35 37| skrupulussal akarna ön elé lépni. Hisz én, mikor önt elvettem,
36 38| kézszorítást megbántásnak vette?~De hisz ezt mind megjósolta neki
37 38| Ön ezért imádkozott? – Hisz ön kért rá, hogy azt tegyem.~–
38 38| hogy mondja nekem: Serena? Hisz ön adta nekem ezt a nevet.~–
39 39| hagyja oda a színpadot. Hisz a színpad volt az, ami adhatott
40 40| írása volt. Ki írhatta ezt?~Hisz a kulcsok titkát senki sem
41 40| Ange úr pedig odaült mellé. Hisz a zongorára is rá lehetett
42 41| tartóztatna.~– Párizsban? – hisz azt most ostromolják a németek.~–
43 41| melletti hotel garnit.~– De hisz ide egyenes utcán lehetett
44 41| Emlékezel rá – folytatá Ince –, hisz sokszor beszéltem erről
45 41| magadat. S azt fogod mondani: hisz ez valóságos Zeüsz-arc!~–
46 41| Zeüszről?~– Zeüszről? Hogyne, hisz együtt jártunk iskolába!
47 42| férfival ment karöltve. De hisz az a férfi Gideon!~Gideon
48 42| hirtelen eszébe jutott valami. Hisz itt van a zsebében a kettős
49 43| fejénél, és imádkozott érte. Hisz az ő gyermeke volt ez egykor!
50 43| eszmejárásomat virágokkal? Hisz a tengeren vagyunk! Hol
51 43| a kontra hangot énekli. Hisz a príma azé a másiké, aki
52 43| mehetett ki vele. Aztán hová? Hisz itt hajón vagyunk, s körös-körül
53 43| színjátszásban.~– Eh! mit szól ön? Hisz nincsen itt! Hát nem látja
|