Fejezet

 1 3 |               s emberiségnek áldozva, ők maguk szőrcsuhában járnak.~–
 2 4 |               volt a lakosaitól, hogy ők még a háta mögött is tisztelték
 3 6 |               sem képzelhető, melyben ők valaha még egymással találkozzanak.
 4 7 |           bizony nem volt.~Segítettek ők magukon. Van a kolostornak
 5 8 |      iratoknak érvénye soha! Jöjjenek ők vissza!~Füvészgyűjtemény,
 6 9 |          kispapjaiktól elszakíttatni, ők is szekérre kelnek. (Híres
 7 9 |           előrehaladt kis csapatot, s ők is éneklik az „Áll még Buda!”
 8 9 |            nem is értik a szövegét, s ők is mennek az ellenségre,
 9 9 |     hozzácsatlakozott városbeli népe. Ők csendesen voltak, amazok
10 10|        Keressünk ellenséget!~Most már ők akarták fölkeresni az ellenséget.~–
11 10|    lelkiismeretök volt. Nem bántottak ők eddig senkit. Azt is jól
12 10|         természetesnek találták, hogy ők el vannak most fogva. Egy
13 10|             hajszála sem görbült meg. Ők nem voltak a szentmihályiak.
14 11|            nem állhatni érte bosszút.~Ők meg voltak kímélve e hosszú
15 12|           rudak másik végét emelte, s ők voltak a legelsők, kik a
16 13|            mondani minden ember, hogy ők szeretik egymást.~Tisztán,
17 13|           szépen megfagy. Akkor aztán ők is el vannak veszve. De
18 13|             Mi nekem a haza? mi nekem ők? mi vagyok én magam magamnak?
19 13|           hangzott rövid időközökben. Ők nem hallották azt. A boldogság
20 14|           föld.~Történelmi tény, hogy ők ellenfeleik lábai alatt
21 15|              lenni kötelesség.~S most ők mind a ketten kidobták a
22 16| győzelemkiáltás – vagy vadászhallali.~Ők jönnek. – De kivel harcoltak
23 16|       nagyságok neve. Azaz, hogy csak ők hítták magukat e néven,
24 16|             meg azt a törekvést, hogy ők magukat a jövendő számára
25 16|          tették, hogy raboltak volna. Ok mindent, amit testük megkívánt,
26 16|               mindig a végét.~S azért ők ketten, a vezér és hölgye,
27 17|         közegeit! Ez maga hazaárulás! Ok a halálra!~Brandlerné kétségbeesetten
28 17|      Jellasics-huszárt elkergetni; de ők eredménnyel küzdöttek; elejtettek
29 18|    gondolatait elmondhassa. Mert hisz ők együtt szoktak gondolkozni,
30 19|          vajon mi az ő óhajtása? Hisz ők mindig együtt szoktak gondolkozni.~
31 19|              keresztül egy új életre. Ők azt hitték, hogy útjok az
32 20|            volt a példa, a jogcím, az ok: hasonlót tenni. Nem tehette
33 20|           nézte. Ragyogott az! Hiszen ők mindig együtt szoktak gondolkozni.
34 20|         mieinknek. Míg mi okoskodunk, ők sejtenek, s a jövendőket
35 22|               is tavaszodik az idő, s ők még mindig itt vannak rekedve.
36 23|          beszéli neki, mint szerették ők egymást! hogy nincs senkije
37 24|          szavára hallgatni! Okosabbak ők, mint a politikusok.~Ince
38 26|               s maguk is tudnák, hogy ők milyen tréfás legények!
39 26|            robogóval összeütközött, s ők az egymásra döntött vagonok
40 28|          szabadító ötletük támad, azt ők sugallták titokteljesen.~
41 30|                onnan egyszerre minden ok nélkül felcsap a kihívó
42 32|         szokott szerzetesi fogadalom. Ők nem fogadtak sem engedelmességet,
43 33|               a megtorlás abban, hogy ők meg a rang, a büszkeség,
44 35|            hogy lássák az utcán, hogy ők új házasok, s most élik
45 35|               két consorsomnak, hanem ők nekem. Mik voltak ők a magyar
46 35|            hanem ők nekem. Mik voltak ők a magyar kormánynak? Hekuba!
47 35|               az ötletük támadt, hogy ők színi előadásokat tartsanak –
48 37|              velem együtt?~– Óh, nem. Ők idvezülnek az ő hitük szerint.
49 38|             mintha együvé tartoznának ők.~      ~Ettől a naptul fogva
50 41|            óra éjfélen túl jár már, s ők még mindig nem jönnek elő,
51 41|              amelyben elmondták, hogy ők kik, és mi járatban vannak,