Fejezet

 1 3 |      beszélt.~– Ejh, én nem vagyok neked testvér; csak ősanyánk volt
 2 3 |       egyik. Majd megmutatom abból neked, hogy az első két testvér
 3 3 |         mázolni vakációk alatt; de neked azt mondta a megboldogult:
 4 3 |         bárhol „e földön” nekem és neked? A hit, remény és a szeretet.
 5 3 |       nyugalom malasztját adja meg neked is a Mindenható: én édes
 6 5 |       földit is ne imádd vele…~… S neked csak az imádat jut. A boldogság
 7 6 |          kínozz másokat azzal, ami neked fáj. Szenvedd ki a halált –
 8 8 |            dobszóra lépkedni? Adok neked lovat, válassz magadnak
 9 10|     fogfájás. Hej, felebarátom, ha neked ott fájna, ahol nekem fáj.
10 14|        Elébb halld, amit én mondok neked – szólt Ince.~– Az én dolgom
11 14|         ezt magadhoz, felebarátom; neked adom által. Egyrészt azért;
12 17|        hangja.~– Polgár-őrnagy! Én neked parancsolom, hogy ama hazaárulót
13 17|        térdeplő nő feje fölé.~– Én neked megbocsátok!~Incének a gyomrát
14 18|        igen nevezetes dolgokat fog neked mondani.~Serena Ince vállára
15 19|           ilyen fényes most, mikor neked visszaadom!”~Ince felölelte
16 21|           akarsz?~– Bomolj meg! Ha neked nem kell a pénz, ha te félsz
17 21|         ólmot is fogsz kapni; s az neked – bizony mondom – elég lesz.~
18 22|          minden pénzét.~– Úgy kell neked! csak a lopottat vették
19 24|            pedig újra csalódunk, s neked ismét vissza kell jönnöd:
20 26|            súgá lelkébe: „Mi közöd neked egy idegen hölgy titkaihoz?
21 28|           rossz mostohád voltam én neked mindig? Kegyetlen voltam
22 28|            de nem soká tart ez már neked. Csitt!~A további beszédet
23 29|           mondá magában: „Köszönöm neked ezt, óh, sarkantyús csizmám!”~
24 29|            szaporán. Majd súgom én neked, hogy mit mondj! Majd a
25 30|        nagy kötelességek várnak.~– Neked most rögtön el kell menned
26 30|        arra nekem van szükségem!~– Neked? – kérdé elbámulva Ince.~–
27 30| takarékpénztárból!~– Hiszen nem is neked adják azt, hanem nekem.~–
28 30|          adják azt, hanem nekem.~– Neked? Az elfogadónak? Ezt én
29 32|  válogathatsz benne. Én nem mondom neked, hogy mármost kezdj el hát
30 32|        Hanem én jó barátod vagyok, neked nagy dolgokkal tartozom.
31 32|        tartozom. S miután az Isten neked annyi erélyt adott, hogy
32 32|    bankóval takarózó Ausztriánk, s neked, az amerikai tábornoknak
33 32|         másfelől így találgattad a neked feladott rejtélyt. Ez a
34 32|  csillagodat. Meglásd, felelni fog neked.~Áldorfai némán megszorítá
35 33|           Sógor! Elég hivatal lesz neked az az egy asszony is! Hanem
36 34|         nyilvánvalóvá tennéd, hogy neked ez irányban semmi titkos
37 34|                 Hanem egyet mondok neked, azaz, hogy hármat. Mármost
38 35|          azt a gyöngeségedet, hogy neked tetszik, ha valaki a szemedbe
39 35|            hogy «pardon». Én tudok neked így is. Minthogy ez neked «
40 35|          neked így is. Minthogy ez neked «jobban tetszik».”~De hát
41 36|        most még csak az hiányoznék neked a boldogságodhoz, hogy kezdj
42 41|            sokszor beszéltem erről neked, hogy van nekem egy régi
43 41|        hogy mennyi pénzed szivárog neked oda? Mert azáltal, hogy
44 41|           kedvesedért. Ez az ember neked egyedüli jóltevőd a világon!~
45 41|         Csatlakozzál ez utazókhoz. Neked az kell a kigyógyulásodhoz,
46 41|    barátját érzékenyen.~– Köszönöm neked a gondolatot! Elfogadom
47 41|            éri a földet! Ne legyen neked arra több gondod. Ha prókátor
48 41|     irántad. Egyéb úgy se kell már neked asszonytul.~Leó sietett.
49 41|      kérdeni tőled, hogy de hát mi neked ez a Walter Leó, hogy ez