Fejezet

 1 5 |       beszédében a megszólításnál: „Kedves atyámfiai!”, menten letorkoltaték, (
 2 5 |            dalt: „Jöjj az ablakodra kedves, Minden nyugszik már. Csak
 3 6 |          lett emelve, a ránézve oly kedves szakmában: a történettanban.
 4 12|             A jó szerencse küldött, kedves barátom!~Ince odatekint
 5 16|          egy pohárral.~– Éljen a mi kedves háziasszonyunk.~– Sokáig
 6 17|             itt van! Önök olyan jó, kedves emberek! Önök megbocsátják
 7 17|             pedig unokahúga vagyok „kedves asszonynénémnek”, a nevem „
 8 17|               úgy-e nem felejtik el kedves nénikém, kedves bácsikám?~
 9 17|         felejtik el kedves nénikém, kedves bácsikám?~A jó háziasszony,
10 18|      életben hozta vissza.~– Bizony kedves néném, azt, hogy most engem
11 22| visszakerülsz: nem jobb volna előbb kedves nődet úti poggyászoddal
12 24|        második áldomás szólt arra a kedves házigazdára és gazdasszonyra,
13 25|          megülni. Erre a napra Ince kedves meglepetést készített fiacskájának.
14 25|       papírt ha megleltek, melyen a kedves írott ákombákjai voltak,
15 25|          megcsókolja. „Jó éjszakát, kedves, jó éjszakát!”~Éjfél után
16 26|       lelkében. Ah, az az elveszett kedves halott emléke erősebb sacramentum
17 27|              hítta nevénél: Henrik, kedves Henrik! Ébredj fel! Nem
18 28|          kezdé rá Helene:~– Ugye-e, kedves Vilmos, rossz mostohád voltam
19 28|        komoly melódiát játszani – a kedves vendég tiszteletére.~A melódia
20 28|          Kaiser.”~Csakhogy „ez a mi kedves vendégünk” egy magyar forradalmi
21 28|    Magyarország elesett! s ez a „mi kedves vendégünk” most is az útfélen
22 28|            játszik belőle; míg a mi kedves vendégünk egyszer csak azon
23 28|           az a Rákóczi-induló.~A mi kedves vendégünk aztán látott most
24 28|      emberek, akik azt hiszik, hogy kedves halottaik láthatatlan szellemalakban
25 30|      ezeknek helytállani?~– Bizony, kedves cimborám – mond Sámsoni
26 30|    forintrul.)~– Itt van egy váltó, kedves pajtásom; én vagyok az elfogadó,
27 31|         elolvasni, amely így szólt:~Kedves barátom.~Itt küldöm önnek
28 31|            nagy befolyással bírt. – Kedves barátom! Arra az emberre,
29 32|            önt Hannával – fecsegé a kedves kis ideges asszonyka. –
30 32|          gyászolt egy lelkéhez nőtt kedves halottat, ki ránézve egész
31 32|            egy szép kis unokahúgom. Kedves gyermek. Csupa szelídség
32 32|         csomagot, s azt mondá:~– De kedves barátom, elég volt nekem
33 32|           elmondandók.~– Várj csak, kedves barátom: üljünk le szépen
34 32|            el téged a hazatéréstől, kedves barátom, hanem egy pár szép
35 33|     kedvében féktelenül kiáltozva: „Kedves, édes Ince! Drága Incém!”~
36 34|         Hanem mármost egyet mondok, kedves barátom. Azt egészen természetesnek
37 34|        Walter Leó Áldorfai Incét:~– Kedves sógorom. Kutya van a kertben!
38 34|          Incéhez Walter Leó:~– Nos, kedves sógor, vállalatunk kitűnően
39 34|            az egymillió forintot?~– Kedves barátom! – szólt Walter
40 35|        művei közé tartozik, amikben kedves behízelgő dallamok és egészséges
41 36|          galibába kevert engem a ti kedves kis színpadi angyalotok! –
42 36|         szépen Ince körszakállát.~– Kedves barátom: most még csak az
43 37|          vannak a szerető szívek.~A kedves férfi aztán annál nagyobb
44 41|         Nehéz dolgot kívánsz tőlem, kedves Incém. Te beteg vagy. Nagyon
45 42|        egyszerre.~– Mit cselekszel, kedves Innocentim? – szól szelíden
46 42|      átöleli a vállát.~– Jer innen, kedves barátom; térj magadhoz;
47 43|          Nem akarta otthagyni azt a kedves fantomot. Az pedig nem mehetett
48 43|          csalni engemet! Ő!~– Ince! Kedves! – szólt Leó egy percre