Fejezet

 1 3 |           adott a betegnek innia.~– Ma már szemeidet fel lehet
 2 5 |           sietnie kellett, hogy még ma visszatérhessen a kolostorba:
 3 7 |            lesz belőlünk holnap, ha ma mindenünket odaadtuk annak,
 4 11|        kedvenc házi kutya kapja meg ma, aztán mesélnek, nagyokat
 5 13|            mennyit szenvedtek? Amit ma még elmondhatnának, ha elkezdené
 6 13|            mondta! Már most tudják. Ma bizonyosan meg fogják azt
 7 13|        hazudva színlelt életpályát: ma művésznő, holnap énekesnő,
 8 14|          bizony mondom néktek, hogy ma meg nem halunk; sem senki
 9 15|             tegnap fiatal házas, és ma egy hős.~De most is egyesülve
10 18|             is. Ember vagyok. Ha én ma elfogadok egy negyedmilliót
11 19|            mondtak el a tegnap és a ma között történt eseményekből.~
12 20|        háromszín.~Kitalálta, mi az. Ma *-en alkotmányos ünnepély
13 22|          nincs többé!” Tegnap volt, ma már elveszett; házunk rom,
14 22|            méltóságos urak voltunk; ma semmik sem vagyunk. Tudományunkra,
15 22|        világon semmi szükség többé. Ma született csecsemők vagyunk,
16 22|    jaszmakdzsija vagyok.~– Tudom.~– Ma ötkor lakomára hívat magához.~–
17 22|          mára hozzám, s a feleségem ma olyan pompás gulyáshúst
18 27|            grófnő szárazon –; nekem ma Prágába kell mennem.~(A
19 28|        sohasem felejtem el): „Ha én ma elfogadnám a pénzt azért,
20 28|          komornyikot fogadj! De még ma délig! Engem ez az ember
21 28|        prágai időzésre kiszabatott, ma éjjel letelik; tehát még
22 28|            család. Helene bárónőnek ma az a különös szeszélye volt,
23 32| körülcirógatni, ha azt akarta, hogy ma kapjon enni, ne holnap,
24 32|   Feleségemnek igaza van – monda. – Ma te vagy itt a nap hőse.
25 32|            most Leó neki elmondott, ma volt-e a lejárati napjuk?
26 33|            megválasztást elfogadom. Ma és holnap végzem a búcsúlátogatásokat
27 36|             nő egy férfit, akit még ma imádott, holnap már utálni
28 38|         féljen ön: nem fogok sírni. Ma rossz vagyok ahhoz. Mikor
29 40|     vendégek szépen otthon maradtak ma.~De bizony Belle Ange úr
30 40|              hogy mi minden jó lesz ma vacsorára!~– S nem leszünk
31 40|        Féktelen szilaj jókedve volt ma. Még Belle Ange urat is
32 40|              sokféle borokat fognak ma itt inni.~Minden tányér
33 40|         csillagos éjszaka van, mint ma egy éve volt. Olyan meleg
34 40|           csak nem támad tán kedved ma megint elmenni a lebujba
35 41|         Fatiménak legalább ennyit:~„Ma megérkezem. Zeüs.” A távírdász
36 41|           kérdőre.~– Nem hoztak ide ma egy telegramot?~– Még nem,
37 41|         Ange úr. – Dehogynem. Nekem ma Párizsban kellene lennem,
38 41|             rebegé a citoyen. – Még ma indulok Toulonba.~– Aztán
39 41|         ablakok elsötétülnek. Innen ma már nem jön ki senki.~Ince
40 41|         indulásra kész.~– Tehát még ma!~– Jól van. Én sietek rögtön
41 41|           egy szóra visszatérek. De ma fizető napom van ellenedben,
42 41|          alatt.~– Halljuk.~– Te még ma semmit sem ettél.~– Hát
43 42|        váltakozik. Tegnap Kohinoor, ma kavics. És aztán arcképek,
44 42|      gondolnia kellett rá, hogy még ma milyen hosszú útra kell
45 42|     kisasszonynak?~– Nem hoztak ide ma és tegnap semmi táviratot.~–
46 42|          ily időben zavarom; de még ma elutazom, s elébb valamit
47 42|           önnek egy levelet, melyet ma írt nekem Captain Bloomer.