Fejezet

 1 3 |                magad körül, s látni fogod, akit idéztél. Férfiakat, kik
 2 4 |                  hivatalbeli successor az, akit számára rendel az isten,
 3 5 |                    szegény kis ártatlanra, akit az Isten ide küldött?~A
 4 5 |                 valahonnan az egyházfi is, akit addig le sem hagytak szállni
 5 5 |                   és tehetem boldoggá azt, akit szeretek. Lehetek ember;
 6 6 |                 nem maga jár egyedül; van, akit védelmezzen: elfogadta a
 7 9 |                 kegyetlen ellensége annak, akit nem szívesen lát vendégül.~
 8 11|                                    A vízió~Akit ez a forgószél egyszer megkapott,
 9 11|                   közeledik felé amaz arc, akit imádott, és akit szeretett.~
10 11|                 amaz arc, akit imádott, és akit szeretett.~Mikor aztán felnyitá
11 12|                     Hát az nem egy nő ott, akit ön e szekérre ültetve magával
12 12|                    az? A jó öreg nagymama! Akit senki sem gyanúsíthat már
13 13|                  bizonyos, hogy megfagyok. Akit a hideg elgyaláz, az elalszik,
14 18|                  soha nem alvó bíró előtt, akit szívemben hordok, s aki
15 18|                   élve eltemetés vár arra, akit szeretek: viselni fogom
16 19| asszonyruhasuhogással, és bemutassa nekik, akit magáévá tett: „Íme, ez a
17 20|               pártküzdelem gyönyörűségeit. Akit az ő papja ajánl neki, annak
18 20|                   jelvényét a kalapjára, s akit követének választott egyszer,
19 24|                    nő hozott egy férfinak, akit szeret: hogy meg tudta magát
20 24|                tudta magát fosztani attól, akit szeret. És éppen oly időben,
21 24|                    elé álmodá a gyermeket, akit még nem látott, s az anyját,
22 29|                   az egész nemzet várja, s akit követni fognak ifjak és
23 30|                 van valakije a színháznál, akit protezsál. Skandalum is,
24 30|           elkövette, hogy egy bajtársának, akit jóbarátul ismert, bizalmasan
25 31|                    kártyavárat, s jól jár, akit az egyszerre agyoncsap.
26 31|                  barátom! Arra az emberre, akit színházigazgatással megkínálnak,
27 32|                 szemébe, olyanéba sokszor, akit meg kellett ölnie. Híre
28 32|                    tábori őrszem a gyepen, akit elfelejtettek felváltani.”
29 32|                előre megmondá: az ő hívei, akit egyszer megválasztottak
30 33|                    csakugyan megjelent az, akit hívott: az emlékezet. Az
31 33|                    mint az a másik tudott, akit ön előttem megsiratott;
32 35|                   ismét rávezette őt arra, akit már-már elvesztett: saját
33 36|                    nőt meglátogatni híják, akit ő akkor, mikor még Serenáját
34 36|                    hogy egy nő egy férfit, akit még ma imádott, holnap már
35 38|              beszélni. Óh, miket beszélni! Akit én magamban egy fennkölt
36 38|           elutasítja magátul azt a férfit, akit boldoggá tennie édes szent
37 39|                 van szüksége valaki ellen, akit nem tud lerázni a nyakárul.~
38 39|                  Hát talán szobor volt az, akit elvett? Márványból volt
39 39|               meglátta. Azt képzelte, hogy akit hónapok előtt oly felüdülten
40 40|                    idegen embert vert meg, akit nem is ismert, meg egy asszonyt,
41 40|                  ismert, meg egy asszonyt, akit ismer ugyan, de akinek szabad
42 41|               asszonyok legszebbike ellen, akit őérte elfeledett!~Amidőn
43 42|              világon nem volt már senkije, akit sorsa fordulatáról szükség
44 42|                 Oly rögtön megválni attól, akit egészen magáénak tudott.
45 42|           ökölharcot. És aztán „biafora!”, akit egyszer arcul ütöttek, az
46 42|                 kitelik egy koporsó annak, akit útjában talál.~Úgy pedig
47 43|          elfelejtette már? Hát ki az a nő, akit ön félt? Egy háremhölgy?