Fejezet

 1 3 |         tudom, hogy ez a philtra. Ah, minő zúgás, csengés ez
 2 6 |     fogadalom „az engedelmesség”.~Ah, nem a zivatar odakünn rémíté
 3 6 |    terjesztve, hangosan kiáltá.~– Ah! önt küldék ide? Én mást
 4 6 |           azok bocsánatot érte?~– Ah, az egy más eszmekör. Azok
 5 7 |       kötelességükké tette azt.~– Ah – monda diadalmas gúnnyal
 6 11|            a vértes lovasságot.~– Ah! – sóhajta enyhülten a sebesült,
 7 12|          kárörömmel rikácsolva.~– Ah! Valóban, ő az? A jó öreg
 8 13|        kérdezést. Mit mondanának? Ah, ez a gondolat elűzte szeméről
 9 16|           történt?~– Ő elesett.~– Ah!~– Itt hozzák őt társaim
10 17|           ottan, hogy vétkes-e?~– Ah, persze! hogy ott megvesztegesse
11 17|   Ijesztésül minden hazaárulónak. Ah, ah! ne féljen ön! nem törik
12 17|          minden hazaárulónak. Ah, ah! ne féljen ön! nem törik
13 19|           volt oldva.~A férfinak: ah, annak számára nincs feloldás.
14 19|         le ne szédüljön a mélybe.~Ah, akkor az a gondolatjuk
15 19|          Kezet is csókoltak neki. Ah, az áldott jó Serena kisasszony!
16 23|  mozdulatai érthetővé tették azt.~Ah, az egészen más, mikor egy
17 23|           önnek talán felesége? – Ah! S az ott van az Alligatoron?
18 24|         olyan áldomás is lesz az! Ah, a bor, az mi egészen más!
19 26|    hűtlenség vádja volt lelkében. Ah, az az elveszett kedves
20 27|             kérdé mohón a grófnő. Ah, milyen jól esett volna
21 27|         úrnak saját palotájába.~– Ah, Walter Leó – mondta Ince
22 28|          már van tizennégy éve.~– Ah, akkor ő még szegény bankár
23 28|      nekem akarta adni a felét.~– Ah! És miért?~– Hja. Schindel
24 28|            visszaadták az életét. Ah! az én Leómnak.~És azzal
25 31|          Sparkins, ellenadmirál.~…Ah! A tenger mélysége megszólalt!~–
26 31|              Én újra „én” vagyok!~Ah, minő boldogság rátalálni
27 32|    maradnia véghetetlen időkig.~– Ah, mennyit emlegettük mi önt
28 32|      bámulattal fog felkiáltani: „Ah, ez már antik! Ennyire rabjává
29 33|           Helene.~– Rövid időn.~– Ah, az a csúnya Pest!~– Nem,
30 36|         Fatime elnevette magát.~– Ah, hisz ez nem igaz!~Most
31 36|     féktelen nevetésbe tört ki.~– Ah, ez nagyszerű! Azt hiszi,
32 39|       Siegebertnek szóló levelet.~Ah, mint meglakolt azért, hogy
33 40|             feddé őt Caesarine.~– Ah, dehogy! Az volt leggyönyörteljesebb
34 40| szalonnabőr-hurkábul, mint akkor! Ah! megettem egy tállal!~–
35 41|      bizonyosan nem volt pénze.~– Ah, a tábornok úr már megérkezett? –
36 41|          arccal fordul Ince felé. Ah, ezt a nevető arcot sohasem
37 41|        úton a felizgult képzelem! Ah! minő bűnhődés ez!~És éppen
38 41|           föl akart akasztatni.~– Ah! Az én „kakadáj vezérem!”
39 41|     Walter Leó bámult és ámult:~– Ah! Hát te Fatime miatt hívattad
40 42|         el kell önnel végeznem.~– Ah, ön elutazik! S hová? –
41 42|      levél önről szól.~– Énrólam? Ah!~– Itt van. Olvassa ön.~
42 42|        tükörlapba iszonyú erővel.~Ah, ezt nem csinálják utána
43 43|           csak ami nekem jólesik. Ah, csakhogy álom volt mindez!~–
44 43|            s odament az ágyhoz.~– Ah, hálóköntösének ujja lecsúszott