Fejezet

 1 3 |           ágyát az infirmeriába. Ezt ugyan a babonás hit istenkísértésnek
 2 4 |          óráig tartott az út oda; ha ugyan útnak szabad nevezni egy
 3 4 |        lehetetlen a dolog. Az özvegy ugyan már kissé idős; de igen
 4 5 |          misszionárius fejéről – nem ugyan a skalpot – de a camaorát.
 5 5 |          Fatimének kereszteljék, ami ugyan elismerten pogány név; de
 6 10| kispapjaiddal, ide osontam hozzád, s ugyan jókor jöttem. Látom, hogy
 7 14|         között.~A hóförgeteg takarta ugyan a faluromot még; de a két
 8 16|            sült rakéta néha eltévedt ugyan a magányos tanyákig; hanem
 9 17|            nőt védelme alá vette.~De ugyan megjárta vele. Most a megmentett
10 21|       asszony szól le a fuvarosra.~– Ugyan minek kínozza azokat a szegény
11 24|         pohárban, áldomást ne igyék. Ugyan iszik-e valaki valahol áldomást
12 24|        akhtiári titáni várostrom!~De ugyan minek volna ezzel tölteni
13 24|   meghonosítottam az Újvilágban.~(Ez ugyan jobbadán az „asszony” érdeme.)~–
14 27|           vagon teteje kétfelé nyílt ugyan; de azon a szomszéd vagon
15 28|         rettentően hízelgő hangon:~– Ugyan, édes Vilmos, nézz utána
16 29|            vének életbe és halálba.~„Ugyan ki lehet az a minden tekintetben
17 30|         nagyon jól tudja, hogy abból ugyan semmi sincs.~A nagy férfiú
18 30|           hát Caesarine „özvegy”; ha ugyan a látogatójegyeknek hinni
19 30|            nem tudok; nem akarok. Én ugyan személyes tapasztalásból
20 30|              volt a színházhoz.~Ince ugyan a legkomolyabb képpel esküdött
21 30|           tartották odahaza; de neki ugyan még a gondolatja sem járt
22 30|              Márpedig ennek a hírnek ugyan jól ki kell harangozva lenni,
23 31|              az elveszett becsületet ugyan nehéz visszaszerezni. Ne
24 32|              szerető. Nem lehetetlen ugyan a diadal. De egy negyven
25 33|           egyetlen leánya – nem szép ugyan és nem is fiatal, de hatalmas –
26 33|           oblige.~– Saját nemességem ugyan nemigen kötelez, mivel nemes
27 34|  áldozatkészséggel.~Eddigi padtársai ugyan azt mondták rá, hogy biz
28 35|      elébbeni állapot boldogság volt ugyan, de szomorú boldogság; míg
29 35|             mostani szerencsétlenség ugyan, de vidám szerencsétlenség.~
30 35|              volt színpadra hozva.~S ugyan mi szüksége volt arra Bauernhass
31 35|       eltévedjen. Az elvesztett alak ugyan már nem olyan makulátlan
32 35|             szép volt. A hódolatokat ugyan közelből nem bátorította
33 36|      Átkozott bolond történet!~– No, ugyan az! Úgyhogy most már van
34 36|           módját a bosszúállásnak! – Ugyan ne légy gyermek. Ne szaladj
35 36|         fickó beesett a kandallón? – Ugyan, kérem, nincs az ön szobáiban
36 37|              leveleket?~Kíváncsisága ugyan sovány táplálékot kapott.
37 38|            egy dolgot mégis tudok! – Ugyan: nem mondta el önnek Hanna
38 39|           nagy leleményesség kellett ugyan hozzá, hogy kitalálja, miféle
39 40|          Ange-éknál gyakoriak voltak ugyan, s családias otthonosságot
40 40|             terv, hogy Ince elhagyja ugyan örökre Hannát, de Fatiméhez
41 40|        lehetne-e megtalálni valamit? Ugyan mit? Valamit! Akármit!~De
42 40|             egy asszonyt, akit ismer ugyan, de akinek szabad jó barátságban