Fejezet

 1 1 |      faját.~Most csak játék, de minő küzdés lesz az, ha egyszer
 2 1 |  elhangzani: fegyverre férfiak! Minő hősök, minő katonák lesznek
 3 1 |  fegyverre férfiak! Minő hősök, minő katonák lesznek ezek itten!…~…
 4 3 |          hogy ez a philtra. Ah, minő zúgás, csengés ez itt a
 5 3 |        templomból kijött: nézd, minő szép ifjú, és rám mutatott;
 6 3 |      néha, miről beszélünk? Oh, minő gyehenna ég a fejemen belül,
 7 5 |      foglalták el templomaikat? minő furfanggal küldtek máshitű
 8 6 |       rogyott oda anyja kezére. Minő imádság volt ez!~Az anya
 9 7 |       tomboltak az ifjak. Hajh! minő üdvriadal volt ez! Hogyne?
10 8 |        tudtad a klasszikusokat. Minő emlékezet! Egy élő könyvtár
11 9 |    ember ellen. De nem katonát.~Minő gyülevész volt az, mely
12 10|     szűk előrehajlott nyaka: de minő öltözet hozzá! Egy kapucinus
13 10|        agyában. Elgondolá, hogy minő esélyei vannak a sikernek?
14 11|      Lélegzetét kezdi veszteni. Minő rút halál lesz ez! Megfojtatni
15 13|   éjtanyán tölteni az éjszakát. Minő tanyán és minő éjszakát!~
16 13|        éjszakát. Minő tanyán és minő éjszakát!~S hol is töltötte
17 18|   karjai közt tartá Serenát. Óh minő igaz volt ez !~Ez a minden
18 18| ellenfeleik lábai alá kerülnek! Minő sors, minő végzet vár egy
19 18|        alá kerülnek! Minő sors, minő végzet vár egy ilyen messze
20 18|         messze kifénylő alakra, minő az ön kedvese? Legkedvezőbb
21 21|       mellékútra terelted.~– De minő furfanggal! Halld csak.
22 22|   érintkező hatóságok között. S minő tűzrőlpattant szószóló!
23 24|          hogy mi volt ő valaha, minő más világot járt be egykor –
24 24|         csillagai alatt sem!~Óh minő csábító szózat!… … Nem lesz
25 26| ifjúsági ábrándjai színhelyére; minő öröm lesz a rég látott hazát
26 28|         sírt, csak azt mondta: „Minő szerencsétlenség!”~– Szegény
27 28|   micsoda örömet hoztál nekünk! Minő véletlen! Ezért összecsókollak.
28 28|        is sejtetted, úgye, hogy minő jó barátunkkal utazol?~Hanem
29 28|    hoztad el magaddal Henriket? Minő tréfa lett volna az, ha
30 28|         a mi Áldorfainkkal. Te! Minő látvány lett volna az, mikor
31 28|        beszélt vele a bankár:~– Minő sikerrel működött ön Kaliforniában?~–
32 30|  csináljon. Azt is tudták, hogy minő furfanggal csempészte be
33 31|        Én újra „én” vagyok!~Ah, minő boldogság rátalálni önmagára!
34 32|       aztán elnézi, hogy megint minő más jegec lesz belőle?~Talán
35 32|      hogy „Éljen Garibaldi!”, s minő titkos okai lehetnek arra,
36 32|         ez azt kérdezte tőle:~– Minő viszonyt akar ön saját maga
37 32|        többé a taposómalomba!~– Minő taposómalomba?~– A magyar
38 33|         tagjával összeeskessék, minő a Starrwitzeké, melyben
39 39|     szokott az olyan diadallal, minő az övé: ő pedig kész volt
40 39|  levelet még egyszer elolvasni.~Minő érzéseket hagyott hátra
41 41|         hazaérve meglátta, hogy minő állapotban van Caesarine,
42 41|         felizgult képzelem! Ah! minő bűnhődés ez!~És éppen most,