Fejezet

 1 1 |         iparkodó mezei gazdát árul el magában. Kettőnek megint az a mulatsága
 2 4 |        Elmondá előttem, hogy föltette magában, hogy fia születik, azt
 3 11|               én testvéreim? – mondta magában keserűen Ince. S midőn azt
 4 13|             számunkra.~Gondolta pedig magában:~– Minek legyek itt harmadiknak
 5 13|            hóförmeteget.~Beszélgetett magában.~– Szegények. Milyen nagyon
 6 15|              kegyeletet.~Ki mondhatná magában: tegnap hittem ezt, holnap
 7 16|              hallja éltetni, gondolta magában, hátha ezek olyan emberek,
 8 17|               Hej, most áldotta aztán magában Walter Leó bankár azt a
 9 19|               beszéd köztük. Mindenki magában iparkodott kitalálni a vele
10 19|             találkozók gondolatait, s magában felelni meg azokra.~Mind
11 19|                  Hm, hm! – dünnyögött magában a kurátor; valamit főzött
12 24|          írója, úgy látszik, feltette magában: a tisztelt olvasót mindannyiszor
13 25|          azután, hogy Ince elhatározó magában neje végett visszatérni
14 25|           látszott.~Ince igazat adott magában az orvosnak. Jó volt őt
15 26|      istennőnek.~Ince nem ölhette meg magában azt a gondolatot, hogy ez
16 27|                A halott hazatalál már magában is.)~Ekkor érkezett oda
17 27|         fenekéről. Ez ideig azt mondá magában Ince: hát mi közöm nekem
18 28|              pedig azt hányta-vetette magában, hogy mégis valami tökéletlen
19 28|              Én láttam azt! – gondoló magában Hanna, és arca sápadt lett,
20 29|            első belépésre!” – gondolá magában Ince; azonban ő sem volt
21 29|         Áldorfai Ince!”~Ő pedig mondá magában: „Köszönöm neked ezt, óh,
22 29|             van a szüretje” – gondolá magában Áldorfai Ince; s ő is felölté
23 29|             az első emeleten, gondolá magában Áldorfai Ince, s találgatta
24 29|           Áldorfai Ince, s találgatta magában, ki lehet az? Amint a nagy
25 29|              ennyire egyesíteni tudta magában?” – gondolá Áldorfai Ince,
26 29|           Hogyne ismernélek? gondolta magában Ince, hiszen ezelőtt három
27 30|          szomjú – homokba!~Felfogadta magában, hogy ez volt az utolsó
28 32|              a boldogságban. Gondolta magában: hogy a nemzete többet is
29 32|         másodízben távol, s elképzelé magában, mennyit haladt azóta hazája
30 32|      főispánsággal megkínálás gondolá magában Áldorfai, s míg Budára felkocsizott,
31 32|             Ince pedig elgondolkozott magában, hogy vajon ezeknek a dolgoknak,
32 33|           osztályát mégis úgy elítéli magában, jól ismert balfogalmaiért,
33 34|      emelkedést megkönnyítendi.~A cél magában véve nem lehetett gyanús.~–
34 34|             az én „consors”-om, mondá magában Ince, nagyon emlékébe edzve
35 34|               azt a megjegyzést tette magában, hogy amely családnak mintegy
36 34|              őt szemelte ki. Föltette magában, hogy legközelebb meg fogja
37 36|         fordulatot vesz! – sziszegett magában Walter Leó, s az óráját
38 39|              Majd mindjárt! – dörmögé magában mindkét levelet útitáskájába
39 40|             járt fel s alá, s beszélt magában, mintha valakinek szólna.~–
40 40|    csiklandozástul. Azon nevetett úgy magában: hogy hátha van még egy
41 41| Osztrák-Magyar Monarchiában – morgott magában Ince. – Az ember többre
42 42|   szerencsétlen ember nem fog-e saját magában is kárt tenni. Nem lehet