Fejezet

 1 1 |            az asztal mellől gordonka hangon a számvető társ.~A jámbor
 2 1 |                 csitítá Ince nyugodt hangon társait – látjátok, ő most
 3 3 |            fölébredt, s halk, rekedt hangon könyörgött ápolójának:~–
 4 3 |           teljesíteni, s jóságteljes hangon kérdezé tőle: hogyan van?~–
 5 4 |            rekedten, torokba szorult hangon megszólító Incét, balkezével
 6 5 |            aztán azt mondta alantabb hangon:~– Itt van ni: a papkisasszony!
 7 5 |              kérlelő, szívbe hízelgő hangon tudott szólni.~– Édes Kaszásné
 8 5 |             falról, elkezdé keserves hangon énekelni az ismeretes dalt: „
 9 6 |             itt van – szólt reszkető hangon, átölelve a beteg vállait.~
10 6 |         meghallja – monda vigasztaló hangon –, s a megbánás útban találja
11 11|             árok mellvédére, s dörgő hangon kiáltó e szókat:~– Fiúk,
12 12|               S aztán forró, meghitt hangon suttogott hozzá:~– Hiszen
13 16|         begyűrte a tetejét, s kemény hangon rivallt a hölgyre:~– Mink
14 17|              feje, s ki olyan vékony hangon tudott beszélni, hogy mikor
15 17|         Böske még mindig igen vékony hangon kérdezé Brandlernétől, hogy
16 17| összeszedegetni, megint olyan vékony hangon könyörögve az úrnőnek, hogy
17 20|           néphez, azon a szép csengő hangon, mely oly ismeretes volt
18 26|            aki alunni látszott, halk hangon megszólalt, s azt mondá
19 27|           megszólítá, szelíd, nyájas hangon.~– Uram! Köszönöm önnek
20 27|              közé, néhány határozott hangon ejtett vezényszóval intézkedett
21 27|       odafordulva Incéhez, ellágyult hangon, melyben a legigazibb nőiesség
22 28|            neje; még folyvást zokogó hangon esengett:~– Kérem! Kérem!
23 28|              mindig olyan kísértetes hangon beszél, mint egy halottbemondó
24 28|           lágy és rettentően hízelgő hangon:~– Ugyan, édes Vilmos, nézz
25 28|        megcsókolta, s meleg, nyugodt hangon suttogá neki:~– Bocsáss
26 28|             súgá Leó Incének, de oly hangon, hagy Helene is meghallhatta.)~–
27 29|            fel onnan alulról, borízű hangon a kis petten ember.~A hórihorgas
28 33|           ingatva fejét, mély, tompa hangon felelé:~– Never more.~Ez
29 33|        tőlünk Pestre? – kérdé siránk hangon Helene.~– Rövid időn.~–
30 34|        abbahagyta a dolgot.~Alantabb hangon kezdé aztán, s elmondá Hannának,
31 36|             elhitetni – szólt játszi hangon a leány. – Hisz én magam
32 38|            mondani? – szólt berekedt hangon Áldorfai, felugorva helyéből.~
33 40|            mégis, e levél oly biztos hangon van tartva; oly konkrét
34 41|         szólt Fatime tompa, érctelen hangon, megragadva Ince kezét,
35 42|           meg a leány, a legcsengőbb hangon, gyermeteg kíváncsisággal.~–
36 43|            Captain! – szólt könyörgő hangon Ince. – Ön ismer engem.
37 43|          akkor azt kérdezé tőle halk hangon.~– Hogy van nőm?… Hogy van
38 43|                mondta Leónak nyugodt hangon. – Nem csoda. A tegnapi
39 43|        megint? – kiálta rá erőteljes hangon.~A hang magához téríté a
40 43|             monda Leónak lankadozott hangon… Mi nem utazunk már együtt