Fejezet

 1 3 |          Szent Györgyöt, mikor nála voltam: tetszett neki, hogy úgy
 2 3 |          nem feleltél semmit: beteg voltam; kímélni akartál. Emlékezel-e
 3 6 |     életemnek egyetlen hibája. Igaz voltam egész életemben. Tudva rosszat
 4 6 |        mindig ellenségeimnek is. Hű voltam hitemhez: megtartottam böjtöt
 5 6 |            kerestem, hogy oly buzgó voltam, amilyennek nem kellett
 6 6 |       Hogyan? Mi módon?~– Nagyon hű voltam hitemhez. Ezért szenvedtem
 7 7 |            hogy kardot kössön?~– Én voltam az. Plutark tanított rá,
 8 8 |          rossz vagyok most is, mint voltam. Veszekedő és vérengző.
 9 8 | dicsekedhessem vele, hogy én is ott voltam a hírhedett inszurrekcióban.
10 10|             minden zegét-zugát. Itt voltam három esztendeig kosta,
11 14|            az alagút járható. Benne voltam. Láttam azt. Meggyőződtem
12 16|       Petőfivel. Én hamarább készen voltam, s indultam siettetni Petőfit.
13 18|     egymással szemben. Én szerzetes voltam, s akkor én is fogadást
14 21|          vezérnek volt átadandó. Én voltam az egyik megbízott.~– A
15 21|         darabot.~– Az a gazember én voltam – mondó Ince.~– No jól van.
16 22|                Ez sem célom. Katona voltam, míg hazám volt. Most nem
17 28|        zeneszerző.~– Magam is jelen voltam egy operája előadásán: csinos
18 28|       kedves Vilmos, rossz mostohád voltam én neked mindig? Kegyetlen
19 28|             neked mindig? Kegyetlen voltam hozzád? Szívtelenül bántam
20 28|            Ünnepnap, amelyen én nem voltam templomban. Eszerint én
21 33|          megmondani, s én oly gyáva voltam, oly bizalmatlan önhöz és
22 35|           kormánynak? Hekuba! De én voltam valami! Én voltam az ár,
23 35|             De én voltam valami! Én voltam az ár, amiért megkapták
24 35|        hajóbul? Nem bizony, mert én voltam a gőzgép, ami a hajójukat
25 36|            nekem keresztleányom: én voltam a pap, aki őtet megkeresztelte.~–
26 36|              én fiatal koromban nem voltam pap. De most sem vagyok
27 37|            volt mondva őszintén, mi voltam ifjú korom óta; azt hittem,
28 37|          nem olvastam azokat.~– Nem voltam szökött gályarab, nem voltam
29 37|        voltam szökött gályarab, nem voltam elítélt váltóhamisító, nem
30 37|          szólt:~– Hanna! Én kétszer voltam már halálra ítélve, mind
31 37|             Én önnek csak szeretője voltam. Házasságunk csak együttélés,
32 37|        mikor önt elvettem, már férj voltam, és özvegy.~– Óh, átok reám
33 38|         szétzavarta? olyan bizonyos voltam afelől, hogy ezzel egy jégtengert
34 38|           magamat belőle, mert szép voltam, egy visszaadott mosolygás
35 38|          itt Bécsben korábban is be voltam azokba vezetve: önöknél
36 39|          tőle neheztelve.~– Grácban voltam, vendégszerepelni.~– Ön
37 42|           ki szájából, válaszolt:~– Voltam olyan bátor.~– Akar ön velem
38 43|         aztán megsúgta szépen… „Ott voltam a mi kis lakunkban odalenn…