Fejezet

 1 5 |               hívott versenyzője; egy fényes névnek önteremtő örököse:
 2 6 |             Két árnyéka van: az egyik fényes, a másik sötét.~Ha bűn volna
 3 7 |               hogy a másik árny, az a fényes, adjon rá választ. Adott.~
 4 7 |         alapra száz darab aranyat”…~A fényes árny válasza volt ez…~A
 5 13|            Hová lett a holdkarajból a fényes szűz alakja? Csitt! alszik.
 6 14|           mindig két kezében tartva a fényes kardot, és öntudatlan szavakat
 7 15|              el nem hullt.~S ilyenkor fényes aztán a paradicsom napja!
 8 19|            neki: „Miasszonyunk; ilyen fényes volt, mikor nekem adtad,
 9 19|              mikor nekem adtad, ilyen fényes most, mikor neked visszaadom!”~
10 20|            fehérbe öltözött hajadonok fényes sora állt a fenyőlombos
11 22|           büszke volt visszagondolni. Fényes az; de alamizsna. Volt azontúl
12 22|          török hadseregbe. Az áttérők fényes ígérettel voltak kecsegtetve.~
13 22|           dolga.~– De midőn itt olyan fényes állást nyerhetnél, amelyben
14 30|               a vendéglői közvélemény fényes nappal, népes utcán, tele
15 31|          lapnak a szerkesztését, igen fényes szubvenció mellett?~Ez már
16 31|             tervüket. Az kápráztatóan fényes volt! És azután felhívták,
17 31|              fejét egészen elkábítá e fényes tervezet. Csalhatatlan volt
18 32|              palotában csakugyan igen fényes volt. A bankár háza nemcsak
19 32|             összeköttetései egyesíték fényes termeiben a cseh magas körök
20 32| legválogatottabb hölgykoszorút. Ennyi fényes, magas, tündéri jelenség
21 32|          társaságában vezettetik be a fényes körbe: az idegennek.~Áldorfai
22 33|         dagadt keble.~Hajh! Amaz első fényes alak egyszerre ismerte meg
23 33|            férfitestvér miatt nem vár fényes hozomány, s aki rangjához
24 33|       feldíszítés. Kárpitok, bútorok, fényes csecsebecsék azt az ámító
25 34|               a kormány védelmére egy fényes beszédet, s még sem tagadod
26 34|             harcjátékban, tartott egy fényes beszédet, melyben remekül
27 35|          eltitkolni nem is tudja.~Egy fényes táncestélyen, melyet a Budapesten
28 35|              már nem olyan makulátlan fényes, mint volt: a rozsda megfogta;
29 35|             lakolnia.~„Fortunio dala” fényes előadásának napja már közelgett.
30 38|              lásson meg engem! S utam fényes lett, diadalmas, koszorúkkal
31 38|              folytán az érintkezést a fényes előkelő körökkel. Óh, itt
32 38|      oltáralakomat rejtegettem, azt e fényes termekben csak gúnyolni
33 39|             szót is megtartó Én; ez a fényes árnyék – és kísértő jelenlétével
34 41|                Arca halavány volt, és fényes. Erei kidagadtak homlokán.~
35 41|          vetették szemüket. Előjöttek fényes tervekkel; ajánlották a
36 42|        gyönyörű velencei kristálylap, fényes acélrámában. (Ezt is ő választotta
37 43|             Viszi őt már magával az a fényes árnyék…~A beteg folytatá:~–
38 43|                Oda jön le értünk az a fényes alak, akinek ő megfogadta,