Fejezet

 1 1 |             nem sikerült a vállalat. Óh, a szamár nagyon okos állat:
 2 7 |             és megöntöttük ágyúknak.~Óh, be rettenetes idők voltak
 3 7 |             a Madonna-képhez emelé:~„Óh, égi tiszta alak! Tekints
 4 13|              az ég felé, felkiálta: „Óh, seregeknek ura, segítsd
 5 16|                Megijedt ön erősen?~– Óh, nem, mi hozzá vagyunk már
 6 17|              közöm sincs hozzájok.~– Óh, tudom, óh, nem vonom kétségbe.
 7 17|         sincs hozzájok.~– Óh, tudom, óh, nem vonom kétségbe. Csak
 8 18|           karjai közt tartá Serenát. Óh minő igaz volt ez !~Ez a
 9 18|             semmi kívánsága nincs.~– Óh, van, óh, van – rebegé Serena,
10 18|          kívánsága nincs.~– Óh, van, óh, van – rebegé Serena, s
11 18|        békével, és légy üdvözülve.~– Óh, én szerelmem, elviszlek
12 22|       veszteség szkeptikussá tesz.~– Óh, barátom, Ince! még ha meg
13 23|        Köszönje szabadulását annak.~…Óh, az asszonyok – akik szeretnek –,
14 24|              ég csillagai alatt sem!~Óh minő csábító szózat!… …
15 24| viszontlátáskor nem találsz egyedül!~Óh, mi édes biztatás volt ez!
16 27|             karjait, s aztán eltűnt.~Óh, ez a seb most újra feltört,
17 29|        magában: „Köszönöm neked ezt, óh, sarkantyús csizmám!”~Régi
18 34|            aztán Ince folytathatá:~– Óh, még ezzel nem esett ki
19 36|        kisgyermeket megkeresztelt?~– Óh, nem – szólt Ince, egészen
20 36|      tapasztva, fuldokolva kiáltá:~– Óh, én szerencsétlen! Mit tettem!
21 37|           kárhozatra velem együtt?~– Óh, nem. Ők idvezülnek az ő
22 37|            férj voltam, és özvegy.~– Óh, átok reám érte, hogy ezt
23 38|           hogy egykor annak adhatom. Óh, hányszor sírtam térden
24 38|           előtt, s imádkoztam hozzá: óh, megdicsőült eszményképem,
25 38|             fényes előkelő körökkel. Óh, itt Bécsben korábban is
26 38|            hallottam önrül beszélni. Óh, miket beszélni! Akit én
27 38|           országgyűlési beszédeket.” Óh, hiszen én sem értek hozzá;
28 38|           asszonyok gúnymosolygásai. Óh, én meg tudom azoknak értelmét
29 39|            akar most másikat írni.~– Óh, kérem, tessék!~A postamester
30 40|          hang elfojtá ajkain a dalt.~Óh, e „hang” hallatára Hannának
31 41|            Aztán vigyázzon magára.~– Óh, nem fognak el engem a németek.~–
32 42|             ön velem megverekedni?~– Óh, nem.~Ez a két szótag valami
33 42|          ahol Áldorfay ütése érte.~*~Óh, ez rettenetes volt!~Megcsókolja
34 42|             sírva könyörgött neki:~– Óh, szóljon vele!~Walter Leó
35 43|  megfagyasztott, a másik megégetett. Óh, mi kínokat álltam ki! Ha
36 43|             bérelt szerető? Micsoda? Óh, nem! Ugye? Hát mi? Egy