Fejezet

 1 3 |        szép Magdolna-arcot látom, eléje térdelek, lelkemben azokat
 2 5 |        hozzá a szerzetes, egészen eléje.~– Engedjék tehát önök,
 3 6 |          ki mint egy szent lépett eléje a felbőszült tömeg közé,
 4 6 |       feledni.~A kísértés nem jön eléje többé. Hiszen semmi helyzet
 5 11|       közeledtét; szuronyszegezve eléje rohantak, s az újoncok,
 6 12|          jő, hanem a hegyi utakon eléje kerülve, előre küldött kórodáját
 7 17|        rangbeli tiszt?~Walter Leó eléje siet, s üdvözli őt németül,
 8 17|     komoly prosopopoeiajával állt eléje, követelve, parancsolva.~–
 9 17|          öljön meg: itt vagyok!~S eléje térdelt.~E szóra Gideon
10 18|           amint azt Áldorfai Ince eléje vezette, a legnyájasabban
11 20|          ütközet kezdődnék.~De az eléje hömpölygő sereg nem ellenség,
12 20|     levette fövegét, s úgy lépett eléje. És így szólt hozzá:~– Atyánk!~
13 21|       parlamenter zászlóval.~Ince eléje küldi két hadsegédét, azok
14 23|   lünette-ről egy tiszt szállt le eléje. Egyenruhájáról felismerheté
15 23|            hanem egy őrt állított eléje.~Ott aztán volt ideje Incének
16 24|           jövendő homályának megy eléje, ahol nem tudja, hogy nem
17 24|       visszatérésekor kis fia már eléje futott, kit pólyában hagyott
18 26|         meginté: NANA, a harmadik eléje kiáltott: AHA; a negyedik
19 29|        Szervusz, cilinder! – dörg eléje oroszlánhangon a kövér termetű
20 30|  Siránkozó özvegyasszonyok hozzák eléje dugaszban tartogatott magyar
21 31| hesperidák aranyalmái kínálkoznak eléje. Méreg van-e azokban belül?~
22 34|          vértezett alakban lépett eléje, hogy lehetetlenvolt rá
23 35|    visszaemlékezik, az mindig hoz eléje egy megnyugtató gondolatot,
24 35|           midőn Ince kezét nyújtó eléje vendégszerető üdvözletre,
25 36|           szombaton letérdepelnék eléje meggyónni, hogy egész héten
26 41|       fejében egy bankjegyet tett eléje, azt mondta neki:~– Nincs
27 41|        furcsa örömmel, mikor Ince eléje toppant.~– Önök nem is vártak
28 41|          aki ostorával pattantott eléje. Gubancos, keféletlen szőréről
29 41|  istenkáromló kérkedéssel ügetett eléje. Ott látja őt maga előtt
30 41|    páholyból leugrani, odarohanni eléje, és azt mondani neki:~–
31 41|       kínzóbb képeket varázsoltak eléje, mint maga a képzelem.~            ~
32 42|          seb. A férfihoz fordult.~Eléje tartá azt az összegöngyölődött
33 42|    szelíden a jó barát hangja.~És eléje lép Walter Leó.~Láttára
34 43|           Azután fölkelt Ince, és eléje jött.~Szemei elég tiszták
35 43|       aztán a beteg lerajzolja az eléje jövőt mindannyiféle alakban,
36 43|      ahogy a dudai paplak udvarán eléje lépett először. Mi lett