Fejezet

   1 1 |           hiányzik még. Hol van Ince?~Azt sem éhség, sem kürtszó nem
   2 1 |               szabad vadállat hátára, azt nem tudta ez oly egyszerre
   3 1 |               szállt alá; amelyik már azt hitte, hogy megmaradt a
   4 1 |            mint mi; ha minden apostol azt tette volna, amit Péter,
   5 1 |              földön állva folytató:~– Azt mondom, hogy ha mi lettünk
   6 1 |              alája csapva, felragadja azt a levegőbe, s azzal ennek
   7 2 |            kitartó küzdelmükbe került azt visszaszerezni. Egy apátjukat,
   8 2 |              nemzeti: a szellem, mely azt alkotó, vele azonos; ezen
   9 3 |           végigsikamlani; ő tette meg azt, hogy a kastély keskeny
  10 3 |             szakítá félbe:~– Csapd be azt a könyvet: ha azt nem akarod,
  11 3 |            Csapd be azt a könyvet: ha azt nem akarod, hogy ordítsak,
  12 3 |             behemót.~– Mit kívánsz?~– Azt, hogy szabadítsd ki a kezeimet
  13 3 |               arcodat ékteleníteni.~– Azt akarom. Hadd legyek csúf.
  14 3 |            nekem a gnosztikusok közül azt, amelyik Káin és Ábel legendáját
  15 3 |          keresi a kísértetet, megleli azt, ha bíbort visel is.~– Vigyázz
  16 3 |             Mikor egyik oltárképünkön azt a szép Magdolna-arcot látom,
  17 3 |         tüdővel szívom be. Ti bölcsek azt mondjátok, ez a szagműszer
  18 3 |            minap egy szép szőke leány azt mondta a másiknak, mikor
  19 3 |        mutatott; társnéja nevetett és azt mondá: hagyd el: hiszen
  20 3 |             hogy az öklömmel üthessem azt, míg szétszakad!~Ince megújító
  21 3 |            Minden képe egyforma volt. Azt hiszem, hogy álmában is
  22 3 |              képeit. El is csakliztam azt a városban nyolc garasért.
  23 3 |              vakációk alatt; de neked azt mondta a megboldogult: hagyd
  24 3 |             mikor az ártatlan gyermek azt a rágalmat hallja szülői
  25 3 |       nézésében.~Odahajolt Incéhez, s azt súgó neki halkan:~– Ez így
  26 4 |          közül valakit kiküldeni, aki azt végrehajtsa.~A rendes lelkész
  27 4 |             kapcsolva.~Dudának hítták azt a falut, ahová Incének kegyes
  28 4 |              gyűrű balkeze kis ujján; azt nyilván maga készítette;
  29 4 |       vendégét, azon igyekezett, hogy azt a keskeny gyalogút használatában
  30 4 |              há megy, mit visz, annak azt felelte dacosan: ördög vagyok,
  31 4 |              űzni-fűzni, s abbahagyta azt. De nem úgy Sós Márton.
  32 4 |            meg csak a püspöktől!~Ince azt mondta, hogy inkább elhiszi.~
  33 4 |         asszony. Hiába is próbálgatja azt más. A többi szomszédjának
  34 4 |       termeszt.~Ince gyöngéden érinté azt a kérdést, hogy elvégre
  35 4 |             vagy ha eladó leánya van, azt veszi el valaki, s aztán
  36 4 |            volt felőle győződve, hogy azt minden bizonnyal meg is
  37 4 |           Gondolkodom, tehát vagyok.) Azt mondja Kánt. Márpedig a
  38 4 |         beszélnek is. S ha beszélnek, azt mondják egymás között; „
  39 4 |          álltak most.~– A babonás nép azt szokta tartani – mondá a
  40 4 |                  Azonban keresnők fel azt a bűnös asszonyi állatot;
  41 4 |             Sós Mártonra.~– Kit?~– No azt a gyerekágyas személyt,
  42 4 |         cselekedett, majd elkezdé még azt is bevallani, amit cselekedni
  43 4 |           magában, hogy fia születik, azt valahol a félreeső falvak
  44 4 |              miután leánya született, azt megtartja és fölneveli,
  45 4 |           bűneimből! – A boldogtalan: azt hallva, hogy pap vagyok,
  46 5 |             magát szemközt, aki éppen azt vitatta, hogy ki kell innen
  47 5 |              hogy ki kell innen dobni azt a jöttment személyt porontyostul
  48 5 |              kifújta a dühét. S aztán azt mondta alantabb hangon:~–
  49 5 |        emberre! s aztán még ide hozza azt a porontyot. Ni! Még az
  50 5 |            megfogta kis kövér kezével azt az ujjat, az ő marka nem
  51 5 |            ujjat, az ő marka nem érte azt körül.~Egy nyelves asszony
  52 5 |            betakarta őt palástjával s azt mondá: „meg van bocsátva
  53 5 |           közös hazánk, megkereszteli azt a lelkész, és nem fog vele
  54 5 |          elkövetni csak úgy fáj, mint azt elviselni. De azért önök
  55 5 |               az egész világszerte; s azt mondom az írással: „Vagy
  56 5 |           buzgalmat megcsorbítani: ha azt akartam volna, jöttem volna
  57 5 |           volt az. Méltó irigységében azt dörmögé a kurátornak:~–
  58 5 |         viszik a patakhoz keresztelni azt a kisgyermeket. Azt már
  59 5 |       keresztelni azt a kisgyermeket. Azt már nem engedem. Ha már
  60 5 |             szenvedések nyomai tették azt különbözővé. Ez is, az is
  61 5 |               nem tagadhatá meg, hogy azt ne mondj a neki:~– Önnek
  62 5 |              gyónási jelenetet; végül azt az óhajtását fejezé ki,
  63 5 |            fogadást, s az egyházfinak azt mondta, hogy csak üljön
  64 5 |            ráerőtette a saját botját, azt az ő büszkeségét: aminek
  65 5 |          műremeke. Incének el kellett azt fogadnia. Jó lesz az a kolostor
  66 5 |          illatos levelet róla. Serena azt mondta, hogy ezt „Boldogasszony
  67 5 |           tájat, más vidéket látna, s azt mondaná a lévitának, midőn
  68 5 |              mint te vagy: ő bírhatja azt, amit te soha!~„Apage Satanas!”~
  69 5 |           boldog, és tehetem boldoggá azt, akit szeretek. Lehetek
  70 5 |          lapozzon benne, s megtalálja azt a zöld levelet.~Pedig hiszen –
  71 5 |               mit találna rajta, hisz azt minden ember tudja, hogy
  72 6 |          Gideon és a „halászok” ezért azt sugdozták róla, hogy e magántanórákat
  73 6 |             Ince rákényszeríté magára azt a hitet, hogy nem is gondol
  74 6 |            tömeg közé, s lecsillapítá azt az ihlet varázsával. El
  75 6 |      tömjénillat.~A tudósok úgy híják azt, hogy „nosztalgia”.~Mi parasztok
  76 6 |                Mi parasztok úgy híjuk azt, hogy „honszeretet”.~Jobb,
  77 6 |               tartalmát.~– A haldokló azt óhajtja, hogy a plebánus
  78 6 |             Lehetetlen volt megtennie azt az utat. A felhőszakadás
  79 6 |            ismerős Innocentius, járta azt. Vegye ön vándorbotját,
  80 6 |             hát minek vitte ő magával azt a pénzt?~Virradni kezdett,
  81 6 |            együgyű elméje kiokoskodta azt, hogy a haldokló papnéhoz
  82 6 |       csizmáit a lévita. (Ha megtudná azt a kurátor! Mindjárt kihordatná
  83 6 |              már halott. Én öltem meg azt.~– Hogyan? Mi módon?~– Nagyon
  84 6 |          magammal ragadom! Leányomat! Azt a tiszta, ártatlan teremtést,
  85 6 |               a világban. Megcsókolta azt, és nem sírt.~Régóta készen
  86 6 |              tőle a szertartás díjául azt a koronás tallért.~Ez bizonyosan
  87 6 |            elnyerve, elhozva. A leány azt sem fogja tudni, ha megtalálja,
  88 6 |             kell. Reám várnak.~Kik? – Azt nem lehet megmondani.~A
  89 6 |            tőlünk, akkor sem szabad-e azt felkeresnünk, aki bennünket
  90 6 |            megdicsérte buzgalmáért, s azt mondá neki, hogy most menjen
  91 6 |               lelke szárnyait, amióta azt tudta, hogy egy másik magasztos,
  92 7 |      összetörte magát az oltárt is, s azt mondtuk: nem imádkozunk
  93 7 |       nemzetünk elkárhozott!”~Egyszer azt kérdezé tőle a két árnyék
  94 7 |              legyen a neve nyomtatva, azt az első pillantásra feltalálja.~
  95 7 |       tusakodik, azalatt meg is tegye azt, amit neki kellene tenni?
  96 7 |               nagy kínzásra… És akkor azt látta, hogy amit álmodott,
  97 7 |          pedig oldalvást húzott, hogy azt két tűz közé szorítsa.~Csak
  98 7 |               Nehezen ment a munkája. Azt a várost hidegvérű, idegen
  99 7 |          súlyos kérdésben. Nehéz volt azt eldönteni, még a reggel
 100 7 |              össze a népből, s vezeti azt Hunyadi segélyére, Belgrád
 101 7 |            tanítványain.~Aztán halkan azt mondó:~…„És 1848-ban egy
 102 7 |              isten végez.~– Ki mondta azt: enyém a tudomány világa!
 103 7 |               így tegyek.~– Ki mondta azt: enyim az ifjú nemzedék
 104 7 |         kegyelem nélkül?~– Én mondtam azt, én tettem ezt. Erényt tanítok:
 105 7 |             fog elveszni.”~– Igaz; de azt nem tiltó meg az Úr tanítványainak,
 106 7 |              sőt kötelességükké tette azt.~– Ah – monda diadalmas
 107 7 |         hegyét baljába fogva meghajtá azt, s a Madonna-képhez emelé:~„
 108 7 |              mellette: a kivont kard; azt fényesíté, azt csókolgató;
 109 7 |           kivont kard; azt fényesíté, azt csókolgató; annak mondott
 110 7 |             ember meg fogja keserülni azt még, hogy ez a kard akkor
 111 8 |             fölfelé; s már eltakarták azt az erdők, mégis a távozók
 112 8 |        megijed, midőn egybe benyitva, azt nem találja üresen. Egy „
 113 8 |             De a könny már kihullt, s azt te meg nem történtté többé
 114 8 |          erény volna az, elvesztetted azt? – Egyedül voltál harcvágyó,
 115 9 |           verekedni megy a korcsmába; azt mondja: majd lesz az ellenfelemnél.~
 116 10|           holtteste fölött).~A lévita azt hitte, hogy ez a komor tekintet
 117 10|             Sós Márton.) Hát ki tudja azt, hogy mi történt vele? Az
 118 10|               Felebarátom, ki ismerné azt meg, mikor a tűz elhamvadt,
 119 10|        felébresztett gyermek, sír, és azt kívánja, hogy ringassák.~–
 120 10|             jönni? – kérdé Ince.~Mind azt kiáltotta, hogy „én is”!~–
 121 10|         sötétben. Aki ellent nem áll, azt nem kell bántani.~Arra gondolt,
 122 10|           közül megtalálni és elfogni azt, aki a szentmihályi borzalomrul
 123 10|            aki sorsjegyet vesz? Az is azt hiszi, hogy hátha százezer
 124 10|            bántottak ők eddig senkit. Azt is jól tudták, hogy az ellenfél
 125 10|               idegekben. Érzé, hogy ő azt, ami képtelenség, megtenni
 126 10|       használunk?”~A leány már elment azt keresni, talán meg is találta
 127 10|         találta már. És Ince most már azt a kérdést tette magának: „
 128 10|              kezdett el alkudozni.~Ez azt kívánta tőle, hogy hagyja
 129 10|          parancsnokához alkudozni.~Az azt felelte neki, hogy „verekedjünk
 130 11|          forgószél egyszer megkapott, azt viszi magával öntudattalan.~
 131 11|       ellenség után, s egyszer átlépi azt a folyót, mely az ország
 132 11|           tapos. Jó katona nem szokta azt kérdeni, hogy hol jár? Elég,
 133 11|               a csapatvezér tudja. De azt mégis mindenki tudta, hogy
 134 11|         folyvást előre.~Egyszer aztán azt mondták neki: megállj!~Vége
 135 11|               imádkoznak; a legkisebb azt kérdi, hol az apa, az anya
 136 11|        táborban, szájrul-szájra adva. Azt híresztelték el, hogy az
 137 11|            csillagokat, s mindenkitől azt kérdezé: de hol?~Melyik
 138 11|        magában keserűen Ince. S midőn azt látta, hogy maga a zászlótartó
 139 11|               lépésnél egy sír van. S azt lehet átlépni, lehet beleesni.
 140 11|            ismerkedésre. Mind a kettő azt látta egymás arcából, hogy
 141 11|   beleszorítva öklébe a kardját, hogy azt semmi erővel ki nem lehet
 142 11|             az ágyúdörgés.~Kábultában azt álmodá, hogy már az égben
 143 11|            öklébe szorítá a kardot, s azt képzelé, hogy kiáltani tud,
 144 11|           rázza a szekér, ölébe vette azt. Most azután egészen a mennyországban
 145 12|              futás.~A fiatal hadvezér azt mondta a fiatal hadseregnek: „
 146 12|      karjaiddal még nem tudsz győzni, azt már látom:győzz hát a lábaiddal.
 147 12|             ellenséget; megsétáltatni azt folyókon, hegyeken keresztül,
 148 12|      felügyelőnője.~Maga a fővezér is azt mondta erről a leányról,
 149 12|              észrevételt merne tenni, azt társai maguk megbotoznák.~
 150 12|       haubicok mennydörgése hangzott. Azt nem hallotta.~S midőn a
 151 12|  vendégszeretetlen völgyben.~Áldorfai azt hitte, senki sem veszi észre
 152 12|          hitte, senki sem veszi észre azt, hogy őrködik tekintete
 153 12|                Akárki is kitalálhatta azt.~Azután futottak tovább.~
 154 12|              kimenekültek.~A hadvezér azt a szigorú parancsot adta
 155 12|                leszállt, gyalog ment: azt mondta, azért, hogy felmelegedjék;
 156 12|               magunk előtt megjelenni azt, aki álmaink eszményképe,
 157 12|           megvetését. S az észrevette azt.~– Ne fordítsa ön félre
 158 12|             Serena palástját, lerántó azt annak arcáról, démoni kárörömmel
 159 12|              Oh, nem! Hiszen ki merné azt mondani, hogy Áldorfai százados
 160 12|               Meghajigálom hólabdával azt a Jezabelt – hörgé rekedten
 161 13|              szívében hordta magával. Azt a keserű önvádat, hogy egy
 162 13|               titok. Mindenkinek kell azt már tudni: aki csak látta
 163 13|              a férfit, ha bírni tudja azt, s ha elveszíti: porrá;
 164 13|          ellen. Behívta éji tanyájára azt az embert, ki még jobban
 165 13|                ki még jobban szerette azt a leányt, mint ő; mert ki
 166 13|         leányt, mint ő; mert ki merte azt mondani – viszonzás reménye
 167 13|             egymást. S hogy titkolják azt egymás előtt. Milyen jót
 168 13|             az a bolond asszony, hogy azt szemükbe mondta! Már most
 169 13|              Ma bizonyosan meg fogják azt egymásnak mondani. Aztán
 170 13|     bizonyosan, ha én meg nem találom azt, amit keresek. Milyen könnyen
 171 13|            lecsúszott annak válláról; azt újra betakarta vele. A leány
 172 13|            egy visszatérő kémével, ki azt a rossz hírt hozta, hogy
 173 13|              egy rajongó leányon? aki azt hitte, hogy majd lesz egy
 174 13|          kiáltja el a fönnmaradó vagy azt, hogy „éljen Magyarország!
 175 13|              éljen a szabadság!” vagy azt, hogy „finis Hungariae!”
 176 13|             Még a férfiak sem keresik azt: hogy jutna belőle egy nőnek?
 177 13|              mint a megszorult bogár.~Azt beszélte neki, hogy a világ
 178 13|              Két obony mákony elvégzi azt.~Serena magával hordta a
 179 13|         belőlük. Kikereste azok közül azt az üvegcsét, melynek papírlemezére
 180 13|             jelvény volt nyomtatva, s azt keblébe rejté. Ettől megnyugodott.~
 181 13|          fölébredt rá.~Nem riadt fel, azt kérdezé: „Mit cselekszel?”~
 182 13|          akarok válni. Szólj, fogod-e azt viselni énhelyettem?~A leány
 183 13|         időközökben. Ők nem hallották azt. A boldogság felmagasztalt
 184 14|            Hogy az ellenség lövöldöz, azt nem kellett jelentenie;
 185 14|        Vártalak. Szükségem van rád.~– Azt jól tudom.~– Nem is sejted.~
 186 14|               sakramentumot. S hiszem azt, hogy e tettemmel üdvösségem
 187 14|              szertartások alkalmával. Azt felköté gallérja alá, s
 188 14|         áhítattal szorító karjai közé azt a véghetetlen kincset, s
 189 14|             még a matrikula. Elhoztam azt magammal a paplakból, s
 190 14|              mert te jobban meg tudod azt őrizni, mint én: saját kincsed
 191 14|           pedig, mert már nem kívánom azt tovább páncélként hordani:
 192 14|            ered: miért ne tehetné meg azt a csodát a bércfallal is
 193 14|         járható. Benne voltam. Láttam azt. Meggyőződtem róla. Ha a
 194 15|              tanítvány együtt fedezik azt fel; minden lapján az élet
 195 15|             becsület. Abban az órában azt hitték, csak a becsületért
 196 15|             hittem ezt, holnap hiszem azt.~Mikor a két szív egymáshoz
 197 15|             hangos feldobbanás mindig azt kérdi: „Szabad ez?”~A második
 198 15|         indulni kell a csatába, ismét azt mondja a kettős szívdobbanás: „
 199 15|               A férfi, ki merte tenni azt, amit szíve sugallt: vagy
 200 15|              élén mindenütt ott látni azt a fiatal őrnagyot, aki tegnapelőtt
 201 15|                Isten ítélete volt ez: azt mondta: „szeressetek!”~Azután
 202 15|          Egyszerre megtanulta félteni azt, amit szeret: az élet örömeit,
 203 16|            megtalálta, s befalaztatta azt a háza oldalába.~De annál
 204 16|            megmozdítható értéke volt, azt ki-ki sietett biztosabb
 205 16|  porosz-sziléziai szeszgyáros bérelte azt ki, s halála után az özvegye
 206 16|                Azok nevettek rajta, s azt mondták, hogy szeretetreméltó
 207 16|               kulccsal van bezárva, s azt nem adja ki a kezéből semmi
 208 16|              ifjú akkor is fél kézzel azt a nagy tárcát szorítja dobogó
 209 16|         épületalappal. Kénytelen vagy azt szeretni. Ezt nevezem kényszer
 210 16|            szabadcsapatja is, melyről azt híresztelték, hogy a republikánus
 211 16|              a felfogás magyarázá meg azt a törekvést, hogy ők magukat
 212 16|       meghaladó fogalmaik voltak. Nem azt nem tették, hogy raboltak
 213 16|    készpénzzel, hanem nyugtatvánnyal. Azt, aki igaz hazafi, tartozik
 214 16|           volt tréfadolog valaki után azt kiáltani, hogy „áruló!”
 215 16|     historikumot jegyeztük ide, ahogy azt a gerillacsapat éneklé.~
 216 16|            összecsapták a kezeiket, s azt mondták: Uram Jézus! a nagy
 217 16|          elfeledte a vezér bemutatni. Azt úgyis tartoznak kitalálni,
 218 16|               Hallotta ön, asszonyom, azt a nagy lövöldözést itt a
 219 16|             szükségleteinket, s ha mi azt mondjuk rá: kvitt, még akkor
 220 16|  természetesnek talált, míg az utóbbi azt felelte rá, hogy „én nem
 221 16|          bánom, ha felakasztat is: de azt a nagy históriai nevet nem
 222 16|         Gideon is türelmetlenül várta azt. Hölgyének lába az asztal
 223 16|              a bankár lábát keresi. Ő azt észrevette.~A kávét is felhozták.
 224 16|               cukorral: ő úgy szereti azt.~– És íme a hadjárat végén
 225 17|         célokra magával.~– Én mondtam azt, uram? – szólt elbámulva
 226 17|               ön ezt tőlem? – Az úrnő azt hitte, hogy ha nőtársára
 227 17|         vihogni.~– Ön, uram, folyvást azt hiszi, hogy ez tréfa? Ez
 228 17|           iratait! Hol van tárcája?~– Azt meg éppen nem fogom megmondani.~–
 229 17|        letépnie a kalapjárul, s azzal azt mondhatja: „Én senki sem
 230 17|         Hiszen, hogy csak tréfa volt, azt észrevehette mindjárt. Lám,
 231 17|           kérte szépen, hogy ne tegye azt, inkább megbocsát neki.~–
 232 17|            fizetnek érte. Igen, igen, azt fogják tenni. Ez a nemes
 233 17|              az emberséges bankár még azt is megtették a kedvéért,
 234 17|            porfelleg megállt, s amint azt tovavitte a szél, kitűnt
 235 17|       negyedik lövésnél elhallgattató azt.~Ekkor az ellencsapat, a
 236 17|                 Amit egyszer ígértem: azt megtartom.~Caesarine és
 237 17|             magában Walter Leó bankár azt a principálist, aki neki
 238 17|              fiatal gyakornok korában azt tanította, hogy az adott
 239 17|               fordult el Gideontul, s azt mondá:~– Jól van. Ha ön
 240 17|             rá. Karon ragadta Leót, s azt mondta neki: – „Jöjjön velem!”~
 241 17|             ordíta Caesarine-ra.~– Én azt a kútba dobtam.~– Hol az
 242 17|                  Hol az egyenruhám?~– Azt a sütő kemencébe dobtam.~
 243 18|          ismerte Walter Leót, s amint azt Áldorfai Ince eléje vezette,
 244 18|           vádló meg sem jelent. Hanem azt a napot ott kellett tölteni
 245 18|       visszatérésére; hanem elővették azt a hadászati remeklésüket:
 246 18|               kibeszélnem magamat. Ön azt akarja mondani, hogy csak
 247 18|          halálos szorongattatásban én azt a fogadást tettem, hogy
 248 18|               Hogyan? félmillió! S ön azt akarja, hogy én egy negyedrész
 249 18|             mai mozgalmas világban, s azt is önnek a segélyével szerzem
 250 18|            legnagyobb örömem lesz, ha azt tudathatom, hogy ön általam
 251 18|            gazdag emberré lett. Önnek azt el kell fogadni. Én gyönyörűségemet
 252 18|         katonait válasszam. Ha végzem azt szegényül, talán bénán is:
 253 18|               önérzete az én millióm. Azt én az önével fel nem cserélem.
 254 18|               Ördögnek nevez engem, s azt mondja: „Apage Satanas!”
 255 18|             egy kézszorítást. Azonban azt mégis megteszi ön a kedvemért,
 256 18|        solitaire-t vont le ujjáról, s azt Ince ujjára akarta vonni.~
 257 18|               nézzek szemébe, melyből azt a kérdést olvasom: „Hogyan
 258 18|                  Bizony kedves néném, azt, hogy most engem élve látsz,
 259 18|               Tudod mit mondtam neki? Azt, hogy megosztom vele vagyonomat.~–
 260 18|          becses tárgyat nem? De éppen azt. Nekem egy drágaságom van
 261 18|             annak az ajtaját kinyitá, azt súgá fülébe:~– Itt van az
 262 18|            ember szívének nyitját. Én azt hittem, ez a mi barátunk
 263 18|     apácafejedelem-asszony meg szokta azt csókolni, a megváltás jeléül.
 264 18|         mielőtt hozzákezdett volna, s azt mondá:~– Milyen szép pár!
 265 18|           férjének ezelőtt pár órával azt az ajánlatot tettem, hogy
 266 18|             aki középen akar maradni, azt skartba teszik. Áldorfai
 267 18|              És most hallgassa meg ön azt, amit én csábításnak neveztem.
 268 18|            értenek ehhez nagyon –, ön azt mondja férjének: nem engedsz
 269 18|             sok pénz méreg annak, aki azt meg nem szokta. Ritkaság,
 270 18|             tuszkolnak rá. Nem tartja azt megérdemeltnek. Másodszor
 271 18|            visszadob egy gyémántot, s azt mondja: „Mit szólna hozzá
 272 18|            szólna hozzá feleségem, ha azt meglátná rajtam?” És harmadszor,
 273 18|              hazából, ha minden ember azt kérdené: mi lesz énbelőlem,
 274 18|            kenyerét eszi estebédre, s azt a vizet issza hozzá, melyben
 275 18|            annak ajkairól. Mind, mind azt mondta el, amit ő kigondolt.~–
 276 18|                amit óhajt. Tőled kell azt kérnem; de te egyedül azt
 277 18|             azt kérnem; de te egyedül azt meg nem adhatod.~– Szóljon,
 278 18|               az? – sürgeté a bankár. Azt hitte, hogy mégis olyasvalami
 279 18|   megígérhetek, de meg nem adhatok.~– Azt a kis falut szeretném újra
 280 19|               el magát.~Az egész úton azt a kopott foltos atillát
 281 19|           hadjáratban kiszolgált. Itt azt mondá Serenának:~– Add elő
 282 19|              kézhajtókáin. Most vette azt fel először. Olyan délceg
 283 19|         tiszteletteljesen megcsókolta azt.~Ekkor aztán kitalálta a
 284 19|           Amit nem értett még valaki, azt megmagyarázta a nő tekintete.
 285 19|            Azután felnyitották előtte azt a szobát, melyben Innocentius
 286 19|              neje mellé, s megcsókolá azt az otthagyott imakönyvet.~
 287 19|             férjemnek egykor: adjatok azt nekem most. Hadd hagyjam
 288 19|              helyeknek. Halljátok meg azt mindannyian, és oldjatok
 289 19|           keresztül egy új életre. Ők azt hitték, hogy útjok az égbe
 290 19|               alatt? Ittunk belőle, s azt találtuk, hogy keserű; pedig
 291 19|               piros bogyó volt akkor? Azt mondtad, hogy meg ne kóstoljam,
 292 19|             uram hová lett? (Hogy még azt is ismeri!)~– Az nem jöve
 293 19|              üdvössége oly nagy, hogy azt egy hosszú élet minden szenvedése
 294 19|              ezt a kincset. Úgy fogom azt megőrzeni, mint az ő oltárárul
 295 19|              arca elé jutunk odafenn, azt mondhassam neki: „Miasszonyunk;
 296 19|             pápai diák korában nyírta azt számára ollóval valami vándorművész.
 297 19|          ismerni róla.~Serena levette azt onnan. (Nyilván senkinek
 298 19|           felderült, mikor megtalálta azt, amit keresett.~Egy papírba
 299 19|             Fogjad.~– Hogy nem arany, azt a könnyűségéről érzem.~–
 300 19|               aranynál. Majd megtudod azt egyszer.~Serena eltette
 301 19|           került a nyakából. Némelyek azt hitték, hogy egy nagy távcső
 302 19|  mérföldnyiről meg lehet látni; mások azt mondták, hogy azok a mesés
 303 19|              nézve is. Most hazahozta azt.~A kertből az ismeretes
 304 19|                mint a kert. Telenőtte azt a seprűlibatopp; a gazdasszonyt
 305 19|          meghallá; de nem sietett oda azt kinyitni. Azután azt is
 306 19|              oda azt kinyitni. Azután azt is elhallgatá, hogy valaki
 307 19|        nyitogatásával. Próbálgathatja azt! Furfangos egy stratagéma
 308 19|           hidegvérrel, hogy forgatják azt a kinyithatlan lakatot.
 309 19|              el a kurátor, hogy tudta azt valaki felnyitni. Azután
 310 19|          anyakönyvet.~Az kigöngyölíté azt, s amint az utolsó lapjára
 311 19|              katona meg az ágyú, hogy azt meg nem lehet számlálni.
 312 19|              kiáltani. De ha lehetne, azt mondanám valamennyinek:
 313 19|              a nagy dicső hazafiaknak azt mondják, amit már sokszor
 314 20|           fiúból atyáinak atyja?~Ince azt a feladatot, ami rá volt
 315 20|          elküldöztek.~Egy napon aztán azt a parancsot kapta, hogy
 316 20|          kardot a kormány lába elé, s azt mondták, hogy nem harcolnak
 317 20|           hasonlót tenni. Nem tehette azt.~Mit mondott ez az asszony? „
 318 20|            szavakat elfelejteni.~Ince azt mondta, hogy engedelmeskedik,
 319 20|      félszigetet kell megerősíteni, s azt egy második Gibraltárrá
 320 20|             is van Leótul.~Nem teheti azt.~Hogy mondta ez az asszony? „
 321 20|              hazából, ha minden ember azt kérdené: mi lesz én belőlem?
 322 20|         követének választott egyszer, azt, amíg csak él, újra megválasztja
 323 20|               ki képviselőjének.~Ince azt mondta rá: jól teszik; egy
 324 20|           lepje meg?~Nem kötelesség-e azt elfogadni? Nem magasztos
 325 20|          jutalom. De kezem nem éri el azt, s homlokom nem viselheti.
 326 20|               meg az én mentsváramnak azt a tért, melyet e kard hegye
 327 20|             hordoztam eddig; megtépte azt kezemben vihar és golyó,
 328 20|            elmondá: miért utasítja el azt?… Megértettük… Most új választásra
 329 20|                Akármit mondott volna, azt kiáltották volna rá: „éljen!”,
 330 20|               üljön a díszhintóba, ha azt nem akarta, hogy a szekerét
 331 20|          fölött. Egyik fél sem akarta azt a másiknak engedni.~Az apátúr
 332 20|        engedni.~Az apátúr nem engedte azt Incének, mert ő a nap hőse;
 333 20|              S ha Serenára tekintett: azt halálsápadtnak látta. A
 334 20|               elcsillapíthatlan érzés azt súgá neki, hogy ez az üdvkiáltás
 335 21|          tovább a mesét. – Még valaki azt találná hinni: kérkedünk,
 336 21|             válva. Az égre feltekintő azt várja, mikor zúdul alá már
 337 21|               az útfélen elég; győzné azt valaki mind kisegíteni!~
 338 21|              csapatvezér odaér hozzá.~Azt megszólítá.~– Innocenti!~
 339 21|            csapat tovahúzódott.~Akkor azt mondta Incének:~– Léptess
 340 21|               a hordókban, ne hagyjuk azt az osztráknak: ha Törökországba
 341 21|              font ezüst a táskájában; azt ott nem hagyják; annyi teherrel
 342 21|             felel a rábízottért. Hogy azt másfelé szállítottad, annak
 343 21|                Nem ellenségtől vetted azt el. Főnöködtül, parancsnokodtul
 344 21|             másodszor megint elloptad azt a társaidtól.~Gideon most
 345 21|            dolgot a legényeid jobban. Azt az ágyút négy ló is elcepelheti;
 346 21|              vontatónak.~– Hogyan? Te azt akarnád, hogy az utolsó
 347 21|               No, ne tartsd ide felém azt a bolond fegyvert! Legyen
 348 21|          feleséget is. Nekem is volt. Azt mondtam neki: szaladjon
 349 21|           kitérni róla, se megkerülni azt semerre nem lehet.~Ha valaki
 350 21|              fordít felé. Távcsövével azt szemléli, hogy kelnek át
 351 21|               akkor Áldorfai. S aztán azt mondá a parlamenternek:~–
 352 21|                  És most nézze ön meg azt az erőt, amely önökkel szemben
 353 21|        fegyverszünetet ajánl önnek.~– Azt elfogadom. Mondja meg neki,
 354 21|              lépett vele, s elsütötte azt. A fegyverszünetnek vége
 355 21|         akarta az ellenfélnek engedni azt a dicsőséget, hogy az kezdje
 356 21|        ellenségeskedést. Ő idézte fel azt.~Akkor levette a torlaszrul
 357 22|          tömeg közül, azoknak jó volt azt a fejet megőrizni.~Incét
 358 22|            megöli magát, az nem teszi azt meg.~– S te nem beszélsz
 359 22|           vétek az? Te még tán hiszed azt, hogy van lélek, van másvilág?
 360 22|              Nem erénynek tartották-e azt Hellasz és Róma klasszikus
 361 22|            élő, kiáltó sírkövének; de azt nem mondom soha: „Én nem
 362 22|           varjú keresztről~      Csak azt kiabálja:~Úr vagyok, lábam
 363 22|             varjú hallja,~A boglyáról azt mondja:~      Telelj ki
 364 22|             Serena. – Csak híreszteli azt, s rongyban jár, egész kérkedéssel,
 365 22|          földére (hazának nem nevezik azt már), s alávetni magát az
 366 22|              kiknek családjuk volt, s azt vagy magukkal hozták már
 367 22|             angolul. Azon időkben még azt az iskolákban nem tanították;
 368 22|        tanították; ő atyjától tanulta azt.~Annálfogva mindjárt eleinte
 369 22|              zöld paprikával, hogy én azt a szultán lakomájáért sem
 370 22|                míg a bég visszatér, s azt elhozzák ismét a hajóra.
 371 23|       magukkal hordani a török főurak azt a gyorsan ölő mérget, ami
 372 23|           hajó között nem találná meg azt a gályát, melyen nejét hagyta!~
 373 23|          kapitánya tudott németül is; azt az első találkozásnál felfedezte.~–
 374 23|                hebegé erélytelenül.~– Azt elhiszem – felelt pogány
 375 23|         menekült jelentkezik hajómon, azt foglyul letartóztatni: annálfogva
 376 23|                aki Incének megmutatta azt a kabint, melyben szállásolni
 377 23|      Egyáltalában nem értett németül. Azt sem tudta, hogy mi az a „
 378 23|              sem állt senkivel; hanem azt kívánta, hogy egyedül közölhesse
 379 23|         letartóztatta.~– Hogy tehette azt, hiszen neki amerikai útlevele
 380 23|                 Hogy mi fog történni, azt őszintén megmondom, egész
 381 23|       ilyenekkel hogy bánnak mai nap, azt ön olvashatta a hírlapokban.
 382 23|       Megtetszett neki, s én odaadtam azt emlékül. Az ilyen gyűrű
 383 23|          viselik a török országnagyok azt a gyorsan ölő mérget, mely
 384 23|           kell! Mashallah!~A nő pedig azt mondta: „Még van egy negyedik
 385 23|           mozdulatai érthetővé tették azt.~Ah, az egészen más, mikor
 386 23|            szavából!~– Nézzétek, most azt beszéli neki, mint szerették
 387 23|          senkije a férjén kívül! Most azt mondja el, milyen hős, milyen
 388 23|             elejtse! Hogy kényszeríti azt, aki állva akar maradni,
 389 23|             csinál belőlem. Nem fogom azt használni.~S azzal a nyitott
 390 23|          Meglehet, hogy a követségtől azt az utasítást kapom, hogy
 391 23|             ahová mondja. Lehet, hogy azt az utasítást kapom, hogy
 392 23|               távcsövön át megtalálta azt a kiváló tárgyat a világváros
 393 23|               az arcokat, hogy a néző azt hitte, hallania kell, amit
 394 23|       ismerőse.~– Valóban. – Ince már azt is látta, hogy Vely bég
 395 23|               valaki. És azután látta azt a jelenetet, ami Serena
 396 23|            ebéd. Még másfél óránk van azt elkölteni.~Az ebéd azonban
 397 23|        odafordult Áldorfai Incéhez, s azt mondá neki – angolul: (ő
 398 24|               amit a többség határoz, azt mindnyájan elfogadják. Azt
 399 24|            azt mindnyájan elfogadják. Azt a kérdést azonban, hogy
 400 24|              szívet találni, csakhogy azt nagyon keresni kellett,
 401 24|       utasítani, hogy hol kap munkát, azt megteszi. Alamizsnát nem
 402 24|               elszórta magától, mikor azt ajándékba kínálták neki,
 403 24|             aranyatomokért, és érezni azt az átkozott éhséget, ami
 404 24|           hegyét keblére téve, mintha azt mutatná: „hát én?”~– Az
 405 24|              Azért lehet nős. Ki nézi azt Kaliforniában? Kezdhet új
 406 24|              oldaltáskájából elővette azt a titokteljes csomagot,
 407 24| farezidenciájából elhozott, s kibontá azt nagy figyelemmel. A kapitány
 408 24|              férfi soha rá nem jönne, azt hogy kitalálja egy asszony!
 409 24|            önbizalommal mosolygott.~– Azt bízza ön rám. Ahhoz én jobban
 410 24|               mistress.~A kivándorlók azt határozták, hogy mindnyájan
 411 24|             tett vele Mr. Sparkins, s azt is úgy tette, hogy még csak
 412 24|              járta a kivándorlókat, s azt mondá nekik, hogy a legelső,
 413 24|          talán igazat mondott, amidőn azt állítá, hogy amikor hivatásában
 414 24|             kis szünetet érzett.~Ince azt mondá: „Ha te meghalsz,
 415 24|    esztendővel) nem volt az, aminőnek azt most Bret Harte zseniális
 416 24|    házigazdára és gazdasszonyra, akik azt a jó bort termesztették.
 417 24|              inte vissza. Elmondhatja azt. Ekkor aztán Ince emelé
 418 24|        születendő új polgárnak egykor azt a régi hazáját is vissza!”~
 419 24|             mi gazdánk.”~Serena tudta azt jól, hogy Ince miről gondolkozik?
 420 24|            szerkesztőségétől, melyben azt az ajánlatot teszik, hogy
 421 24|               feleség rendesen szokta azt tudni, ha a férj levelet
 422 24|             kap. S jó férj meg szokta azt mondani a feleségnek, hogy
 423 24|           Serena pedig szerette volna azt megtudni, hogy mi lehet
 424 24|               orosz hajóhadrul? Mikor azt hallja, hogy már lengyel
 425 24|               mégis meg tudta tartani azt, hogy elküldje magától férjét
 426 24|             fel újra. Serena is hitte azt, amit annyian, hogy a keleti
 427 24|           megcsókolja, s piciny ajkai azt mondják neki: „pá”: S milyen
 428 24|             békeföltételeiről! Ő csak azt hallja, amit ezek a piciny
 429 24|               melyikben telnék öröme? Azt hiszi, hogy az alatt a tíz
 430 24|               Csak azért is elkövetik azt, hogy a büntetést megkapják.~
 431 24|                mit csinál Palmerston, azt ne felelje, hogy már jönnek
 432 24|              az ajánlatot, s egyelőre azt válaszolta, hogy ki akarja
 433 24|    értékesítve volt olyan téren, ahol azt méltányolni tudják.~Valahányszor
 434 24|           volt magával elégedve, hogy azt nem tette. S megvolt a jutalma
 435 24|               fennhéjázó reményeiben.~Azt mondá: „elég” dicsőség volt
 436 25|               ültették tele virággal: azt a kertet ápolták együtt.~
 437 25|           asszony arcán.~A házi orvos azt tanácsolta, hogy égaljat
 438 25|          sírjától.~Szóba sem lehetett azt előtte hozni. Készebb volt
 439 25|               főnöke, az apátúr küldé azt *-ről. E sürgöny tudatá
 440 25|     hazádfiait, akik, mióta elmentél, azt teszik, hogy mikor háború
 441 25|        tavasszal, majd az ősz elviszi azt máshová.~Csak azután, hogy
 442 25|             ide visszatérésre többet, azt bizonyítá azzal, hogy gyermeke
 443 25|              volt a gyűjteményében, s azt megmutatta Serenának. S
 444 25|            van nőm?~Az vállat vont, s azt felelte:~– Akik a női hálószobában
 445 26|              volt már törődve, s most azt érzé, hogy kifáradt és türelmetlen.
 446 26|             cseh nyelven szólítá meg.~Azt mondá neki, hogy foglalja
 447 26|          oldalon a sziklafal zárja el azt. A jobb oldalon pedig már
 448 26|           nyájasságban volt a gunyor, azt válaszolá, hogy: „Köszönöm:
 449 26|               a hölgy mellé.~Hát Ince azt sem bánta: nem sokat törődött
 450 26|      felajánlani, hogy majd ő bezárja azt az ablakot. Csak úgy sugárzott
 451 26|               nem ölhette meg magában azt a gondolatot, hogy ez a
 452 26|             halk hangon megszólalt, s azt mondá a szép hölgynek csehül.~„
 453 26|             kiszállunk a vagonból, én azt az ablakot véletlenül ki
 454 26|           véletlenül ki fogom törni.”~Azt hitte: útitársuk nem tud
 455 26|            Egy szemrehányó hang aztán azt súgá lelkébe: „Mi közöd
 456 26|             titkaihoz? Mit találgatod azt? ő a másé!”~S ez a gondolat
 457 26|           elaludt, és aztán álmodott.~Azt álmodta, hogy ismét a tengeren
 458 26|           füstkígyó az égen. A távcső azt hazudja, hogy ez a hölgy
 459 27|           roham, mely a vonatot érte, azt a vasúti kocsit, melyben
 460 27|            szentekhez kiáltson; hanem azt mondá franciául Incének: „
 461 27|        Débarrassez vous vous de moi.”~Azt Ince maga is akarta. Valami
 462 27|      alácsúszhasson.~– Szakítsa ön el azt! – mondá a hozzászorított
 463 27|                Siet számára kikeresni azt az arannyal áttört sált,
 464 27|             rajta büszkén, hidegen, s azt mondá:~– „Nem fázom.”~Készebb
 465 27|                hogy ennek az embernek azt mondja: „Köszönöm”; aki
 466 27|            tekintetéből, s valami szó azt mondó neki, hogy ez a fenyítés
 467 27|           fogta a szájába a tollat, s azt kérdezé a grófnőtül:~– Ismerőse
 468 27|             összeütközése alkalmával. Azt sajnálja, tudom. Annak is
 469 27|             Ez tünemény.~Hanna grófnő azt mondá, hogy idebenn kiállhatatlan
 470 27|              előtte. „Jelleme dacos”, azt mondja a személyleírás.
 471 27|            tenger fenekéről. Ez ideig azt mondá magában Ince: hát
 472 27|      összezúzva, ami el volt temetve.~Azt úrhölgy ott állt azalatt
 473 27|               férfi visszatért, ismét azt mondá neki: „köszönöm”,
 474 27|            rebegé:~– Nem tudom leírni azt a szót, hogy szegény Henrik
 475 27|           kérdezé Ince, mikor megírta azt.~– Prágába, Walter Leó bankár
 476 27|      aláírásával kerül Prágába: akkor azt elébb elviszik a Hauptpolizei-Directionhoz.
 477 28|          táviratból megtudta Áldorfai azt, hogy magasrangú útitársnőjét
 478 28|  szerkesztette, Walter Leónak címezte azt, de mikor a grófnő azt aláírta,
 479 28|        címezte azt, de mikor a grófnő azt aláírta, kitörülte a címzetet,
 480 28|            miután e felfedezés nyomán azt a következtetést is olvashatá
 481 28|            gondolta, majd megtudhatja azt Waltertől is.~Hanem a második
 482 28|            tartván, hogy útitársa még azt találja hinni, hogy Walter
 483 28|           bankár előtt nem sírt, csak azt mondta: „Minő szerencsétlenség!”~–
 484 28|             mikor a táviratot hozták, azt én bontottam fel, bocsánat
 485 28|         szegényt. Csak később tudja ő azt meg; csak úgy sejtse elébb,
 486 28|              hogy bérkocsit kapjon, s azt sem mondja útitársainak
 487 28|           útlevelével mindenüvé, ahol azt láttamoztatni kell; nem
 488 28|              hegyei közt jár; ő tudja azt jól, és mégis megy célja
 489 28|                hogy mit tesz, s teszi azt meggondolva, s vas termetében
 490 28|               abban Serena képe volt. Azt ajkaihoz szorítá, mintha
 491 28|          hűtelen lett hozzá.~És Hanna azt a hangot hallá első szenderülte
 492 28|            blagueur. Hogyan mondhatta azt, hogy Walter Leó őt egy
 493 28|         ötletei szoktak lenni. De meg azt is nehéz elhinni, hogy akadjon
 494 28|                aki az ilyen ajánlatra azt mondja: „Nem kell!” A forradalmi
 495 28|         megfordítva mutat.~Ince pedig azt hányta-vetette magában,
 496 28|           másszor hidegvérrel elküldi azt kíséretlenül; aki egyik
 497 28|           bánatos arccal se árulja el azt a rettenetes balesetet,
 498 28|          hölgy valóban büszke jellem, azt kellett volna mondania:
 499 28|             el mindent oly élethíven. Azt nem bírom többet végighallgatni.
 500 28|          végighallgatni. Ne mondja el azt, hogyan fogta el Pesten