Fejezet

 1 4 |        még nem tudja, hogy mi kik vagyunk? de mi már tudjuk, hogy
 2 4 |           hogy mindnyájan bűnösek vagyunk; de nem hordjuk ezt mint
 3 5 |   lehajtva a leány. – És ennek mi vagyunk az okai: anyám és én. Önök
 4 5 |         felvilágosodás mohikánjai vagyunk, s lehúzzuk a közénk jövő
 5 6 |           Egyforma gyarló szolgái vagyunk Istennek mindannyian. A
 6 6 |          vigasz, mit adni képesek vagyunk, a szentség, mivel adományozva
 7 6 |       szentség, mivel adományozva vagyunk: egyformán jön tőlünk, ifjaktól
 8 6 | fennhangon: leányom: mi ketten el vagyunk kárhozva! Ne halljam őt
 9 7 |   számlálja: ennyi ezerrel többen vagyunk!~Egy másik állandó rovat
10 10|        menjen ön! Mi itt előőrsre vagyunk állítva. Vezérszóra kell
11 12|       úrral, mi régi jó ismerősök vagyunk.~Azzal odalépett Incéhez,
12 12|          Hiszen mi régi ismerősök vagyunk, százados úr. Emlékezik
13 14|       elkeseredett katonát.~– Meg vagyunk szabadítva – kezdé újra,
14 16|       foglalkozik. Mi kénytelenek vagyunk emlékünk után kiegészíteni
15 16|       erősen?~– Óh, nem, mi hozzá vagyunk már ehhez szokva.~– De csak
16 16|         rivallt a hölgyre:~– Mink vagyunk most az ország! Itt én parancsolok!~–
17 18|         mégis maradunk azok, akik vagyunk. Hívei egy úrnak, aki nem
18 18|      teveled. Elmondani neki: itt vagyunk, egymásé lettünk. Isten
19 22|                  A csáb~Még sokan vagyunk, akik emlékezünk rá, mit
20 22|       urak voltunk; ma semmik sem vagyunk. Tudományunkra, tehetségünkre,
21 22|            Ma született csecsemők vagyunk, akiket az anyjuk kitett
22 22|         mi éltünk. Csak kövületek vagyunk már, akik még gondolkoznak.~
23 22|           török, hogy hollandusok vagyunk.~– Igazad van. El fogok
24 24|          Ő a mi jó barátunk, s mi vagyunk az ő jó barátjai. Ő minket
25 26|       Köszönöm: mi csak testvérek vagyunk, s a tájat már ismerem.”
26 29|     ruhánkról, hogy vele egyenlők vagyunk, hogy nem akarunk urak lenni
27 33|           is. Hiszen csak kvittek vagyunk. Én is kaptam egyszer egy
28 37|       szerelmet; hisz férfi és nő vagyunk, s nem lát bennünket senki!…
29 41|      feledd el, hogy mi consorsok vagyunk, s nevünk kapcsolatban van
30 42|             Mi egymásra nézve meg vagyunk halva.” És ezt még ne is
31 43|    felelte neki: haladunk.~– Künn vagyunk már a Beikosz öbölbül?~–
32 43|       virágokkal? Hisz a tengeren vagyunk! Hol terem itt a virág?”~
33 43|        Aztán hová? Hisz itt hajón vagyunk, s körös-körül a tenger.