Fejezet

1001 43|         sietett fel Bécsbe. Nem bízta azt másra. Harmadnapra Leó levelének
1002 43|              róla a kényszerzubbonyt. Azt félretevék egészen. A beteg
1003 43|           elég tiszták voltak, kivéve azt az egy baljelenséget, hogy
1004 43|         Haladunk erősen, captain?~Leó azt felelte neki: haladunk.~–
1005 43|           Csak az árnyékozásnál fogom azt elrontani; ahhoz nem értek.~
1006 43|          ágyon fekszik. Leó nem látja azt. Csak Incére nézve van az
1007 43|                Odament, megigazította azt. – Mit?~Azután odament Leóhoz,
1008 43|            neki jó reggelt?~Leó tette azt, és aztán kiment.~Mikor
1009 43|           soha sincsen egyedül!~Mikor azt hiszi, hogy nem látják,
1010 43|           maga is lélek már, felfogta azt, és megtartá magának, és
1011 43|        szopránt énekli. Csak ő hallja azt! Annak szekundál. Ő csak
1012 43|              szekundál. Ő csak kíséri azt!~„Azt sem kérdem, sokáig
1013 43|        szekundál. Ő csak kíséri azt!~„Azt sem kérdem, sokáig élek-e?~
1014 43|           kérdem, sokáig élek-e?~Csak azt mondd meg; rózsámé leszek-e?”~…
1015 43|               te nemsokára!~Egy napon azt mondta Ince Leónak, hogy
1016 43|           bizalma az idegen orvoshoz. Azt hiszi, hogy az meg akarja
1017 43|        gyógyszerek. Megtehetné a férj azt az áldozatot, hogy a nejének
1018 43|      szobájából. Nem akarta otthagyni azt a kedves fantomot. Az pedig
1019 43|       históriához hű akarván maradni, azt mondá neki, hogy nemsokára
1020 43|           beteget nyugtalanítja vele. Azt tanácsolta neki, hogy inkább
1021 43|              egy kis sakkozó asztalt: azt odaállította az ágy mellé,
1022 43|          hozzá, hogy hegedüljön neki. Azt még legjobban szerette Ince.~
1023 43|              sok baja volt vele; mert azt követelte tőle, hogy mindazokra
1024 43|             Hát elment önnek az esze? Azt akarja, hogy bolondnak tartsák?
1025 43|           tekintettel bámult Leóra, s azt mondá:~– Ugye?~– Hát persze,
1026 43|             hogy ő hűtelen?~– Igazán? Azt mondja ön is, hogy ő a leghívebb
1027 43|             hogy hol volt. El fogja ő azt mondani úgyis! Meglássa
1028 43|              ágy! – nyöszörgé. – Most azt teszem,… hogy belefekszem
1029 43|            lassan, óvatosan leereszté azt oda, tenyerével lefelé fordítva.~
1030 43|             ugye?~Leó érzett valamit. Azt, hogy alig dobogott már
1031 43|       megértettem… Ide hajolt hozzám, azt nézte, hogy alszom-e… Úgy
1032 43|   felébresszen… Aztán odabútt mellém… Azt mondta, hogy milyen jól
1033 43|             maga kezdte el… Tudtam én azt… „Tudod-e, hol jártam én
1034 43|            Ugye nem?… Én sem találtam azt ki… Akkor aztán megsúgta
1035 43|               az.~– Captain! Ön tudja azt jól, hogy nekünk kettőnknek
1036 43|             tengerész szokás szerint, azt ne érje semmi sértés… e
1037 43|           ólomkoporsóba záratta le, s azt maga vitte el vasúton Hamburgig;
1038 43|               a számára, s elszállító azt a csatornán keresztül egész