Fejezet

   1 1 |          cserkészik a távoli vágásban és vetések között, s amelyik
   2 1 |            védegylet fölött; mellette és ellene keményen feleselnek,
   3 1 |           megyei szónokot, pártvezért és mindenesetre a hivatott
   4 1 |         Kettő-három heverész a fűben, és élvezi a semmit nem tevést.
   5 1 |            vérpiros ajkakkal; fürgenc és szemtelen, mint egy ördög.
   6 1 |              közé. Szitkozódnak aztán és nevetnek.~Hanem az ugrás
   7 1 |      páfránaival, zuzmóival, paláival és csillámaival, a festő félig
   8 1 |      könyvbúvár szép görögszabású arc és alak. Apolló homloka és
   9 1 |               és alak. Apolló homloka és Thészeusz vállai hozzá:
  10 1 |              a kifejezés is oly hideg és nyugodt e vonásokon, mint
  11 1 |             Mit mondott a barát a tea és kávé közötti választásra
  12 1 |                Az ifjú oly gyors volt és ügyes, mint egy párduc.
  13 1 |               s négy lábát szétvetve, és füleit előre tartva, ő maga
  14 1 |        ingujjakat. – Jertek hát ránk, és dűljön el itten, hogy mi
  15 1 |            szokás szerint halászoknak és liktoroknak nevezte egymást,
  16 1 |             gulyásos levegőbe lódítás és földreteremtés, az állfelütés,
  17 1 |             idősebbeknél fekete övvel és skapuláréval.~S az utolsó
  18 2 |        magyarországi tagjainak hosszú és kitartó küzdelmükbe került
  19 2 |         azután is sok ideig vazalljai és adófizetői maradtak az osztrák
  20 2 |           jöttek, az oltáron szobrász és festész remekelt, múzeumok
  21 2 |          díszítések gyönyörű tiszafa- és szömörcelapokbul alakítva,
  22 2 |    zsebkiadásokban, egész a klasszika és a modern literatúráig; köztük
  23 2 |        remekei s a miniatűr-festészet és szépírászat türelempéldányai.~
  24 2 |                De nemcsak a küllem új és nemzeti: a szellem, mely
  25 2 |              tavon. Étkezésük tápláló és ízletes, melyből egy kis
  26 2 |         hajlamaik válogatják össze. – És azután van minden évben
  27 2 |               diakónus, tanár, perjel és apátúr teljes szabadsággal
  28 2 |          lyukon adogatnak be kenyeret és vizet, sem a szőring alatt
  29 2 |             aszkétai testsanyargatás; és semmi neme a büntetésnek
  30 3 |          körülfekvő falvakban betegek és halottak körüli szomorú
  31 3 |              egy sem esett áldozatul. És akkor, mint egy zivatar
  32 3 |             éjjel-nappal ott ült egy, és őrködött felette. A himlőkórosok
  33 3 |               közül azt, amelyik Káin és Ábel legendáját kommentálja.
  34 3 |     agyoncsapta az én nagyapám, Káin. És azután hordozta egy állatbőrben
  35 3 |       megtanulta az első temetkezést. És ez mind leányok miatt történt:
  36 3 |           ahol nem hazudik a pincerna és refektórium, azután ott
  37 3 |       odadobom lábaitokhoz a palástot és skapulárét, s megyek örülni
  38 3 |           hogy gyógyítsa meg testedet és lelkedet.~– Útjában fog
  39 3 |       Férfinak tudom magamat, ifjúnak és szépnek. Ha egy deli nőarcot
  40 3 |         kijött: nézd, minő szép ifjú, és rám mutatott; társnéja nevetett
  41 3 |           mutatott; társnéja nevetett és azt mondá: hagyd el: hiszen
  42 3 |         Tudod-e, hogy az emberi tagok és mozdulataik egy teljes alfabetet
  43 3 |            tesznek azok ketten-hárman és többen is, kik a legünnepélyesebb
  44 3 |           borékot a lázkóros homlokán és gyulladt fekélyektől égő
  45 3 |         hánykódás után elaludt végre, és mély álomba süllyedt.~Ezalatt
  46 3 |              Ezalatt Ince kilopózott, és szobájából elhozta az ágya
  47 3 |    búzavirágszín palástos Megváltókat és rózsaszín köpenyes Miasszonyainkat.
  48 3 |              a különbözet a toronyóra és a belső óra ütése között.) –
  49 3 |        Választ adok. Mi az élet „itt” és bárhol „e földön” nekem
  50 3 |               bárhol „e földön” nekem és neked? A hit, remény és
  51 3 |               és neked? A hit, remény és a szeretet. Hiszek az emberiségben,
  52 3 |         hozzám beszélnek, s a porszem és a vízcsepp csodákat mutogat
  53 3 |               mindaz, miket szomj, éh és sóvár szív megóhajt. S amit
  54 3 |               igazságszerető, hűséges és erényes legyen. Ha megvénülök,
  55 3 |          fogva, kiket követnem könnyű és édes munka nekem, s kiknek
  56 3 |    önlelkemnek világa! S ott béke van és nyugalom… E béke, e nyugalom
  57 4 |               készen volt hirtelen; ő és az egyházfi felültek a szekérre.
  58 4 |               nyáron is este van. Köd és füst közül feketéllenek
  59 4 |             falunkba viszem oly sáros és zökkenős, hogy sokkal jobbnak
  60 4 |          asszony által befogadtatott, és ápolás alá vétetett. Úgy
  61 4 |     elhárítson magárul minden érdemet és felelősséget, egészen tisztába
  62 4 |               akart belőle kijönni.~– És aztán nem tudja ám senki
  63 4 |              igen jó áldott teremtés, és kitűnő jó gazdasszony; a
  64 4 |                a leánya ellenben szép és fiatal, de nagyon akaratos
  65 4 |             nagyon akaratos természet és még mindig tudatlan.~– És
  66 4 |             és még mindig tudatlan.~– És így nehéz a választás.~–
  67 4 |              az anyja napamasszonynak és – s a többi.~– Eszerint
  68 4 |              hogy Sós Márton megállt, és kiegyenesedett maga magát
  69 4 |          maradtok, mi vele megyünk.’”~És amint Ince végighaladt a
  70 4 |         végighaladt a duplaszegfűkkel és violákkal szegélyezett úton,
  71 4 |            vidéket, más eget hozzá: – és más érzelmet odabenn.~A
  72 4 |               igaz, hogy elefántcsont és aranyozás mentül kevesebb
  73 4 |       Luxusnak lehet azonban nevezni, és méltán, hogy deszkafalai
  74 4 |          szokott énekelni, lövöldözni és mosdani.~– Ez az én rezidenciám –
  75 4 |           rezidenciám – szólt büszkén és elégülten. A parókiát engedem
  76 4 |                Deus avertat!” Egyszer és utoljára láttam őt életemben
  77 4 |       odahivat engem magához az anya, és mindenkit eltávolítva a
  78 4 |               cselekedni szándékozott és ezután szándékozik. Elmondá
  79 4 |           mert az úgyis korhely lenne és háládatlan; de miután leánya
  80 4 |              született, azt megtartja és fölneveli, mert az jobban
  81 5 |             pedig állt maga a kurátor és a két presbiter, elszánt
  82 5 |          kurátor teljes jogában volt, és a szerzetes számára nem
  83 5 |           possumus”.~Sós Márton bátor és méltányos ember volt a maga
  84 5 |       szerzetesnek, hogy tekintéllyel és ékesen szólással mit lehet
  85 5 |               lemondás eszményképe. – És karjai között egy kisdedet
  86 5 |            azzal a gyermekkel karján, és nézett szelíden a szemébe.~
  87 5 |          akinek az Isten egyet adott! És azután is hányszor láttam,
  88 5 |             fejét lehajtva a leány. – És ennek mi vagyunk az okai:
  89 5 |             mi vagyunk az okai: anyám és én. Önök sokat szenvedtek
  90 5 |               a sors idehozott. Anyám és én sok fájdalmat okoztunk
  91 5 |          megkereszteli azt a lelkész, és nem fog vele megsérteni
  92 5 |              háznak küszöbe oly szent és sérthetetlen, mint a szent
  93 5 |          üldöztetést, sanyargattatást és a csábításokat, mikkel elődeiket
  94 5 |              a hajdankori hitbuzgalom és idegen ellenség. Ez emlékek
  95 5 |               De azért önök buzgósága és ellenállása igazságos és
  96 5 |              és ellenállása igazságos és tiszteletreméltó. Mi is
  97 5 |            vagy, kiköplek szájamból.” És én nem jöttem önökhöz ez
  98 5 |         patakból, mely őt az életbe – és abba a másikba is – bevezesse.~
  99 5 |               ez jelentette az örömöt és anyai boldogságot. Következett
 100 5 |              búcsút vett az özvegytől és leányától; sietnie kellett,
 101 5 |              megköszönte a kurátornak és a lévitának a szíves fogadást,
 102 5 |            csak üljön fel a szekérre, és térjen vele vissza: ő maga
 103 5 |            bot viszi őtet.”~Az özvegy és leánya is elkísérték őt
 104 5 |              a hegyi útnak, az özvegy és leánya visszatértek a paplakba,
 105 5 |         minden állatok, Nyugszik föld és ég; Csak a vidám indulatok
 106 5 |              az eltávozó után küldve.~És akkor, amint Ince visszatekintett
 107 5 |             is, meg a fagunyhódat is, és ki tudja még mit, amit magadénak
 108 5 |           önérdemed erejénél fogva…~… És mégis mennyivel több az
 109 5 |               is szerethetek, mindent és mindenkit. Engem is szerethet
 110 5 |             mindenki. Lehetek boldog, és tehetem boldoggá azt, akit
 111 5 |               tisztulva, arca nyugodt és szenvtelen. Midőn ágyába
 112 5 |              tekintetével találkozni.~És imakönyvét elzárva tartó,
 113 6 |             kísértés ellen: a templom és a könyvtár. A tudós védnői
 114 6 |   elkészüléséhez évek sora szükséges, és pihenéstelen rabszolga-szorgalom.
 115 6 | rabszolga-szorgalom. Aközben tanított és tanult. Mint tanár nem érte
 116 6 |    magánórákon képezte tovább.~Gideon és a „halászok” ezért azt sugdozták
 117 6 |       história, krónikák, hagyományok és műemlékek nyomán. Jutalma:
 118 6 |        büszkeségére vált kolostorának és egész rendének; neki pedig
 119 6 |              zokogva boruljon ágyára, és kérjen tőle erőt az égtül
 120 6 |              erőfeszítés, égi malaszt és a jellemerő, melyet szent
 121 6 |              csak kimérve jut napfény és szabad lég, s íme, a négy
 122 6 |          ellene harangszó, orgonahang és tömjénillat.~A tudósok úgy
 123 6 |                Vegye ön vándorbotját, és induljon el.~E fáradságos
 124 6 |               amaz emlékezetes botot, és megindult a szakadó zápor
 125 6 |      mennydörgéstől. Ő nem fáradt el, és nem rettegett. Más teher
 126 6 |              testileg, vagy lelkileg. És teneked nem lehet őt megmentened.
 127 6 |               minden világod a földön és az égben, és munkáid, miket
 128 6 |         világod a földön és az égben, és munkáid, miket az utókor
 129 6 |             utókor számára készítesz, és szolgálataid a hazának,
 130 6 |             hazának, az emberiségnek, és leendő hírneved, dicsőséged
 131 6 |        Azoknak a búvhelye ez a vidék. És ő fegyvertelen volt. Jobbrul
 132 6 |               mélységből fölmeredtek, és körül emberlakatlan sivatag.~–
 133 6 |         belépni látta, egyszerre öröm és megrettenés látszott arcán,
 134 6 |        egyformán jön tőlünk, ifjaktól és öregektől.~A papné inte
 135 6 |         hitemhez: megtartottam böjtöt és vezeklést. Egyetlen nagy
 136 6 |                Erősítsd meg szívedet. És mondd el, mi vétekre vezetett
 137 6 |           szállt bele. Együtt éltünk… és együtt kárhozunk el. Mert
 138 6 |          gyónhatom meg bűnömet önnek. És bűnbocsánatlan kell magammal
 139 6 |            mondom.~A leány letérdelt, és anyja kezét két kezébe fogta.~–
 140 6 |             lehetetlen. Hallgass meg, és légy irgalmas hozzánk, hogy
 141 6 |             te őrző angyalodat közénk és rossz gondolataink közé.
 142 6 |     ismerjenek soha. Légy velünk most és halálunk óráján, Atyánk.
 143 6 |            világban. Megcsókolta azt, és nem sírt.~Régóta készen
 144 6 |            időre el kell hagynia eget és paradicsomot, s visszaszállnia
 145 6 |               köd gyermekkora örömeit és bánatát s szülői sírját
 146 6 |          szerzetes ott állt mellette, és nem nézett reá.~A sziklafal
 147 6 |               többé a világon senkink és semmink. Ha lelkünk már
 148 6 |              halált keresni mindenütt és mindenkor bűn.~– Ön talán
 149 6 |          keresztre feszített szívvel, és aludni csendesen!~Az érzékiség
 150 6 |              nem hatnak; ahol a hideg és a sugár uralkodik; de hogyan
 151 6 |              nem a kárhozatos gyönyör és az idvezítő vezeklés között
 152 6 |            visszavezet.~A leány útjai és a férfi útjai összebonyolulnak,
 153 6 |           imádkozva a szentkép előtt, és kért tőle világosságot.~
 154 6 |    világosságot.~Őt nem a puszta eskü és fogadalom tette hívévé az
 155 6 |        gyönyörrel követte őt a felhők és csillagok fényességei közé,
 156 6 |           képmása, itt a földön jár – és nem idvezült, hanem boldogtalan.~
 157 6 |              egyszerre vonz a csillag és a föld, s jár e kettős bűvhatalom
 158 7 |               Mindenkire elragadt az; és kínlódott vele férfi és
 159 7 |               és kínlódott vele férfi és nő, és a gyermekek is szenvedtek
 160 7 |           kínlódott vele férfi és nő, és a gyermekek is szenvedtek
 161 7 |              a templomba is behatolt, és meglepte magát a papot az
 162 7 |               Heródes helyett a „bán” és a „kamarilla” nevét szalasztja
 163 7 |              többé, hanem átkozódunk! és letéptük a harangokat a
 164 7 |               harangokat a toronyból, és megöntöttük ágyúknak.~Óh,
 165 7 |          szörnyetegei, egymást szülve és felfalva; a csalódás mindenben,
 166 7 |         jelenségeit. Ifjak, vének, úr és szegény hogy tódul a zászló
 167 7 |             aranyát, ezüstjét kicsiny és nagy ember. A főurak mázsaszámra
 168 7 |        mennyország minden angyalaival és paradicsomi boldogságával;
 169 7 |       gondolatot is, s amíg ő töpreng és tusakodik, azalatt meg is
 170 7 |            Felébredt a nagy kínzásra… És akkor azt látta, hogy amit
 171 7 |          férfinak nevezi magát: aggot és fiatalt, urat és szegényt.~
 172 7 |                aggot és fiatalt, urat és szegényt.~E felhívást a
 173 7 |               aki a terített asztalán és puha ágyán túl nem ismer
 174 7 |         örvendetes hírnök. Itt a béke és a kiengesztelés szelleme
 175 7 |       szószékbe, elővette tankönyvét, és elkezdte az előadást.~Magyarország
 176 7 |              a mongolok sorait törve, és a templomosok főnöke; elhullanak
 177 7 |               püspök, Rajnald erdélyi és Jakab nyitrai püspök. Miklós
 178 7 |             össze. Erád bácsi esperes és Albert esztergomi kanonok,
 179 7 |             ostromolja, harcol földön és vízen, s a meghódított vár
 180 7 |            pásztorbot helyett, s az ő és hetvenhat paptársa, azok
 181 7 |          pecsételve meg a haza földje és az Isten ege közti szent
 182 7 |             Aztán halkan azt mondó:~…„És 1848-ban egy magyar kolostor
 183 7 |         védelmezzék-e a hármas halmot és a négyes folyót és a kettős
 184 7 |             halmot és a négyes folyót és a kettős keresztet? és nem
 185 7 |         folyót és a kettős keresztet? és nem találtak reá feleletet!”~
 186 7 |            helyeikből a szószék felé, és minden kéz az égre volt
 187 7 |                s megcsókolá az ifjút, és aztán félre fordult sírni.~
 188 7 |              A gúnyolódó útját állta, és megfogta kezével a zsinórt,
 189 7 |              az. Plutark tanított rá, és Anonymus és a Carmen miserabile
 190 7 |              tanított rá, és Anonymus és a Carmen miserabile Rogerii
 191 7 |             Carmen miserabile Rogerii és a többi krónikaírók, hogy
 192 7 |        tanítok: honszerelmet. Hazámat és a népjogot védem. Ez is
 193 7 |      gúnykacaja visszhangzott sokáig.~És Ince nem tudott addig helyéből
 194 7 |           alak! Tekints szívembe alá, és mondj rám ítéletet. Ha igaz
 195 7 |             kezemben ketté ez a kard, és soha fegyvert ne érintsek
 196 7 |               megcsókolta markolatát, és nem törött ketté. Jó fringiaacél
 197 7 |           ketté. Jó fringiaacél volt. És ő úgy képzelé, mintha a
 198 8 |                hogy egyenek, igyanak, és legyen jó kedvük; s maga
 199 8 |           szerzettél; te ábrándozó. – És most mind elhagytok engem!
 200 8 |      benneteket ez árva falak valaha?~És sorba csókolta őket, gyöngéden
 201 8 |         fájdalom tört ki szavaiból.~– És te, rendünknek büszkesége,
 202 8 |      osztozunk a visszatérőkkel jóban és rosszban.~A dob pördült,
 203 8 |         arcaik; még hangzott a dobszó és a dal a távolból.~Azután
 204 8 |        történtté többé nem teheted. – És nem örülök annak, hogy te
 205 8 |      egyszerre jámbor lettél, rokkant és beteges, mint mi hetvenéves
 206 8 |                mint voltam. Veszekedő és vérengző. De komédiát játszani
 207 8 |           pitykés dolmány volt rajta, és lábain sarkantyús csizma.~–
 208 8 |             Adass paripát. Én megyek, és keresek magamnak kardot.~
 209 9 |           voltak rekesztve Csehország és Galícia garnizonjaiba.~Egy
 210 9 |             arra, hogy egy csataképes és nyereghez nőtt lovas katona
 211 9 |            kár is a szót vesztegetni.~És mindehhez volt az alkotmányos
 212 9 |            egy is elég. Az ég, a föld és a nép.~Az ég, nem szimbolisztikus
 213 9 |               tavakban a nimféa fehér és sárga lótuszvirágai libegnek.~
 214 9 |              az útjából minden gulyát és juhnyájat: e vidék legfőbb
 215 9 |           zenészeket hozott magával – és táncolt. Félelmes önbizalom!~
 216 9 |                elővették a horgaikat, és horgásztak egymással szemközt,
 217 9 |           előőrsön kis csapatjával. Ő és társai a parti rekettye
 218 9 |           amazok ott hátul lármáztak, és fenyegették a közeledő határőr
 219 9 |           mely elszórt kökénybozóttal és hangafa bokrokkal volt borítva.~
 220 9 |            két kezét imára kulcsolta, és homlokára szorítá; melle
 221 10|            hölgyeihez, hogy a betegek és a harctéren megsebesültek
 222 10|               benne már harminc beteg és sebesült. Azokat ápolta
 223 10|             féltve életét ellenségtől és cudar ragálytól. Ezek között
 224 10|       Összeszedtek valami száz puskát és tölténytartót, azon meg
 225 10|           felébresztett gyermek, sír, és azt kívánja, hogy ringassák.~–
 226 10|             ellenség közül megtalálni és elfogni azt, aki a szentmihályi
 227 10|             nádkévékből. Ott megállt, és elkezdett vonítani, mint
 228 10|              foglyokat, a fegyvereket és az elfogó csapatot is. A
 229 10|               oda! (Éjfélre odaérhet) és fogja el őket.~Áldorfai
 230 10|         Háromszáz emberrel megtámadni és elfogni ezerkétszázat. Neki,
 231 10|           követőivel, a szénégetőkkel és fuvarosokkal legyőzni négyszer
 232 10|              annyi gyakorlott vitézt! És ennél a gondolatnál édes,
 233 10|               kém, üzenetvivő hírnök.~És hátha Serenának is nyomára
 234 10|             talán meg is találta már. És Ince most már azt a kérdést
 235 10|               megadta magát.~A Sárvíz és Sió közé szorított hadtest
 236 10|              háromezer gyalog vitézük és kétszáz újonc huszárjuk,
 237 11|      zűrzavarnak elég nagy volt.~Ince és társai egy napon kikapták
 238 11|            nagy ármádiánál, fuvarosai és szénégetői között voltak
 239 11|       századosi kardbojthoz, mely kék és ezüst volt: meghagyták nála,
 240 11|       felváltatott a kardbojtja arany és piros szövetűvel.~Ezerével
 241 11|      tekintélyes alak, bátor föllépés és értelmesség. Ügyvédek, mérnökök,
 242 11|              állt: „szuronyt szegezz, és előre!”~A jó sikert várta
 243 11|            huszonhárom ifjú tanítvány és kortárs, az ifjú rajongás
 244 11|               lobogott. Fekete, arany és veres. Szövetséges zászló.
 245 11|            népcsoport, néhány gyalog- és huszárezred képezte a magvát;
 246 11|           nélkül, végignézni a mezőn, és aztán elgondolni, hogy ez
 247 11|               futó felhőket, a támadó és lenyugvó csillagokat, s
 248 11|             fekete zászlós szekereket és hordágyakat, amik a sebesültek
 249 11|               mint egy helyben állni, és várni a vezényszót, és hallgatni
 250 11|                és várni a vezényszót, és hallgatni az ágyúdörgést,
 251 11|             hallgatni az ágyúdörgést, és látni a bajtársakat elhullani,
 252 11|          odaállni az elhullt helyébe, és nem állhatni érte bosszút.~
 253 11|               kővel terhelt hordókbul és homokos zsákokbul összerakva.~
 254 11|               ijedten fordult vissza, és meghátrált egész az árokig,
 255 11|            ellenállásra.~Egy pillanat és Ince ott áll mellette a
 256 11|         megégve, Áldorfai élő testtel és teljes öntudattal.~A felrobbantott
 257 11|    összesajtolá; kiáltani sem tudott.~És amellett jól hallá, mint
 258 11|        gyönyörűség terem! Sebet kapni és adni! Vérzeni és vért ontani!
 259 11|          Sebet kapni és adni! Vérzeni és vért ontani! A honvédek
 260 11|        győztes zászlóalj visszavonul. És ő el van már temetve.~Lélegzetét
 261 11|      kimondhatlan szerelmére gondol – és őrá már nem gondol senki.~
 262 11|               amaz arc, akit imádott, és akit szeretett.~Mikor aztán
 263 11|           elhinni, hogy a földön van, és az a szelíden mosolygó arc
 264 12|               is, akkor megforduljunk és szemközt álljunk.”~Tehát
 265 12|               egészségesen egyesülni.~És futni, amellett, nem mint
 266 12|       kinevezett ugyanannyi őrmestert és tizedest tisztekké. Nagyon
 267 12|               a sápadt arcról a vért, és ott virraszt a haldoklók
 268 12|         virraszt a haldoklók mellett, és gondozza a sebesülve futókat,
 269 12|       legdühösebben folyt az ütközet. És akkor a gyönge leány saját
 270 12|             szólt, de a tett beszélt.~És mikor megtalálta végre az
 271 12|             vonaglás az arcvonásokon! És midőn gyöngéden föléje hajolt,
 272 12|              gyöngéden föléje hajolt, és kezét szívére tette, s fülét
 273 12|        könnycsepp ragyogott szemében. És feje fölött a haubicok mennydörgése
 274 12|               idő ez.~Tél közepe van, és hadjárat.~Mindennap utazni,
 275 12|                a golyókhoz való vasat és ólmot, s a vert ércpénzt,
 276 12|           ércpénzt, s a nyers aranyat és ezüstöt.~Ezt a becses nemzetvagyont
 277 12|           egyik vitte magával a rezet és vasat, a másik az aranyat
 278 12|             vasat, a másik az aranyat és ezüstöt. Ezt ismét szétosztották
 279 12|         csináljanak belőlük torlaszt, és azok mögött tartsák fel
 280 12|               a poggyászos szekerekre és általában bármiféle járműre
 281 12|       szekereken a szükséges poggyász és élelmiszer helyét ne foglalja
 282 12|              ami a maga lábán járhat, és végül, hogy a táborral együtt
 283 12|              kövesse őt gyalog, hóban és fagyban.~S azután a parancsszónak
 284 12|      szénégető-kunyhó előtt egy férfi és egy nőalak látszik az érkező
 285 12|             mind a kettőre, mely sált és gubát kivehetlen színűvé
 286 12|              a férfinak csak bajuszát és szakállát engedi láttatni,
 287 12|               mellettük Serena gyalog és Ince lóháton, a két várakozó
 288 12|             ugyebár? Persze, szakállt és bajuszt eresztettem azóta,
 289 12|              kálvinista lévitának is.~És ezt a nőt vegye ő most fel
 290 12|           Áldorfainak, a századosnak? És ha igen is: akkor is egy
 291 12|            utazás után; hanem bosszút és megtorlást szomjazott, ha
 292 12|               odasietett a szekérhez, és megragadta Serena palástját,
 293 12|        eltakarta arcát két tenyerébe, és sírt.~Gideon és Dallami
 294 12|            tenyerébe, és sírt.~Gideon és Dallami Caesarine eltávoztak
 295 13|                        A válság órái~…És mindig odább.~Az ércláncolat
 296 13|           Minden csapatnak az előhada és az utóhada ellenséggel érintkezett
 297 13|               aranyat, ezüstöt, vasat és rezet; de kenyeret nem adnak.
 298 13|              találkozás óta Gideonnal és a hozzászegődött kalandornővel
 299 13|             nap alatt történt minden.~És most beszél róla mindenki.~
 300 13|     megérdemelte, s a leányról, ki őt és társait ápolta, s mentül
 301 13|            nagyobb híre lesz a hősnek és a leánynak, annál inkább
 302 13|            helyett kín-életet talált.~És ebből a tömkelegből nincs
 303 13|            tanulta soha a hadászatot, és most egy lehetetlen haditervet
 304 13|         elveszett világát visszaadni, és ez a talány is tőle várta
 305 13|             elveszíti: porrá; egy nőt és egy hadcsapatot: szerelmet
 306 13|            egy hadcsapatot: szerelmet és dicsőséget. Csak egy lépést
 307 13|                hogy amíg eddig óvatos és tartózkodó volt Ince irányában,
 308 13|              az éjszakát. Minő tanyán és minő éjszakát!~S hol is
 309 13|             tagjait leköti a fáradság és a hideg. S éppen a fáradság
 310 13|            fejére húzta a csuklyáját, és kiment.~Künn egyre hordta
 311 13| megszabadíthassam azokat, akik jobbak és boldogabbak, mint én!”~Ince
 312 13|          egyedül látta magát. Egyedül és otthontalan. Körüle kormos
 313 13|             falakra.~Felült fektéből, és gondolkozott. Mi múlt el?
 314 13|              Hungariae!” Ezt hallani, és ezután meghalni: ez volt
 315 13|              lett. Hanem futni, futni és dicstelenül futni. Hozzászokni –
 316 13|             Mi vár egy nőre, aki szép és fiatal: ha felbőszített
 317 13|             lehet soha? Ki boldogsága és boldogtalansága egy személyben,
 318 13|          magát a papot is elcsábítsa. És ezzel legyen az ő sorsa
 319 13|               karjával az ifjú fejét, és megcsókolta annak ajkát.~
 320 14|               tartva a fényes kardot, és öntudatlan szavakat rebegve
 321 14|               Éspedig halálom óráján. És azzal a szent meggyőződéssel,
 322 14|  meggyőződéssel, hogy jól cselekszem. És mindazt hiszem most is,
 323 14|        üdvösségem útját elvesztettem. És mégis jól cselekszem. Van
 324 14|            ami az én üdvömnél drágább és magasztosabb. Az egy ártatlan,
 325 14|            odacsúszott hozzá térdein, és megcsókolta annak a férfinak
 326 14|           aztán így szólt hozzájuk:~– És most váltsatok gyűrűt, és
 327 14|             És most váltsatok gyűrűt, és nyújtsátok egymásnak kezeiteket.~
 328 14|        megáldva az örökkévalóságban”, és hangja nem reszketett.~Ince
 329 14|             tóduló áruló könnyeket.~– És mármost megint nem vagyok
 330 14|              megvan. Rátaláltam. Oda- és visszatérő lábnyomaim a
 331 14|               miket telenőtt a boróka és a páfrán. De csak a nyílás
 332 14|             Izrael előtt tűzoszlopban és ködoszlopban, a mi nyomainkat
 333 14|            Eredj. Siess. Intézkedjél. És szabadítsd meg azokat a
 334 14|            hanem, hogy élj, cselekedj és boldogíts!~A lévita oly
 335 14|             az ihlettől átszellemült, és magasztos kifejezést vett
 336 14|               üregből.~Ince a rémület és féltés ösztönével karolta
 337 15|               nem tanít senki: tanító és tanítvány együtt fedezik
 338 15|             együtt van a vágy, az élv és a remény. Egyedüli kultusz,
 339 15|              szeretet, mint az isten; és teremtő, mint az isten…~…
 340 15|              havas zivatar. Ifjú férj és ifjú feleség, lóháton és
 341 15|              és ifjú feleség, lóháton és döcögős szekéren folytatják
 342 15|            volt, tegnap fiatal házas, és ma egy hős.~De most is egyesülve
 343 15|      nőietlenségig; dacolt veszéllyel és viharral, mint egy férfi;
 344 15|            fölébredt. Megtanult félni és félteni. Kedélye, mely acél
 345 15|       átváltozott arannyá. Szeretett, és boldog volt. A rideg kétségbeesés
 346 15|              míg Ince a Tarna partján és a Tápió süppedékeiben segített
 347 15|            egy darab világtörténetet.~És ekkor aztán következtek
 348 15|       leveleik sem találhattak rájuk. És azok is mézeshetek voltak.~
 349 15|            mint a hitregében a Tigris és Eufrátesz a paradicsomot,
 350 16|              az teljes sikerrel.~Pest és Gödöllő közt naponkint megújultak
 351 16|         kastély, elöl nyílt erkéllyel és rózsás kerttel, hátul terjedelmes
 352 16|             terjedelmes gyümölcsössel és angolparkkal, mely egész
 353 16|              kormány küldönce ebédelt és pezsgőt ivott.~Brandlernénál
 354 16|               derekán széles veres öv és lábain veres bagaria csizmák.
 355 16|        alakult. Tagja volt Petőfi is, és e sorok írója egy ideig.
 356 16|             mindenkinek vadászpuskája és kardja. Petőfi kardját guillotine-nak
 357 16|            becsületes emberek voltak, és vakmerően verekedtek.~Rózsa
 358 16|        mondvacsinált szó: a kakaduból és papagájból. A kakadutól
 359 16|         gyávák, a kormánytagok árulók és gyávák. És éppen ez a felfogás
 360 16|        kormánytagok árulók és gyávák. És éppen ez a felfogás magyarázá
 361 16|           legyen valaki, aki a gyávák és árulók felett törvényszéket
 362 16|           Medúza, mikor még szép volt és fiatal.~– Aprítsuk halmokra! –
 363 16|           érve, hová a háziasszonyság és az unokaöccse lesiettek
 364 16|         ajkakkal, tömpe, széles orral és ravasz apró fekete szemekkel.
 365 16| háziasszonyságnak, s megcsókolá arcát és ajkait; de még akkor sem
 366 16|              az ármádiánál szolgál.~– És mi történt?~– Ő elesett.~–
 367 16|             Igenis, az ön konyhájára, és önnek is kell belőle enni!~–
 368 16|              azáltal, hogy önt, uram, és derék csapatját házamnál
 369 16|       következett a kézcsók. A vezért és hölgyét és az alvezért felvezette
 370 16|          kézcsók. A vezért és hölgyét és az alvezért felvezette az
 371 16|         otthon tette magát a folyosón és a béresházakban. Előőrsi
 372 16|           szobába szállásolt vezérnek és hölgyének friss vizet vitt
 373 16|            dúlni, hanem marokra fogva és cibálva. Az asszonytól csak
 374 16|              rosztopcsin, sonkaszelet és friss kalács, Danton így
 375 16|      Felhordatta számukra ami csak jó és drága. A finom óborok aztán
 376 16|               asztalfőn a háziasszony és a vendéghölgy elnököltek.
 377 16|              azért ők ketten, a vezér és hölgye, egymás szavára is
 378 16|            zsaroló, ki súgókönyvekkel és képekkel házal; az ötödik
 379 16|        cukorral: ő úgy szereti azt.~– És íme a hadjárat végén elmondhatom,
 380 16|           nedvvel, magának, Gideonnak és a bankárnak.~– Igaz. – Gideon
 381 16|     háziasszonyunk.~– Sokáig éljen.~– És most, uram, álljon fel ön.
 382 16|            álljon fel ön. Imádkozzék, és készüljön a halálra. Ez
 383 17|            minden csapatvezérnek joga és kötelessége, ahol a haza
 384 17|               felyülkerült nála a dac és elszántság. Nevetett.~Érezte,
 385 17|         társaihoz az asztal mellett – és esküdjetek!~– Jurate! –
 386 17|               idejében nem imádkoztak és nem esküdtek!~Gideon le
 387 17|             Nekünk jogunk van motozni és kobozni.~– Ennek a jognak
 388 17|            Majd csak előbb meghozzuk, és végrehajtjuk az ítéletet,
 389 17|               a vendégnő útját állta, és karjaival átszorítá.~– Nem
 390 17|     csintalansággal tekinte rá vissza és kacagott. Hanem amint aztán
 391 17|                 Én senki sem vagyok!” és szaladhat a bozótnak; de
 392 17|               nyelte volna el. Gideon és társnéja egyedül maradtak
 393 17|              melybe szállásolva volt, és rázárta az ajtót. Maga aztán
 394 17|           megteszek, csak álljon fel, és beszéljen okosan. Caesarine
 395 17|        személyleírása közkézen forog. És önök mind a ketten ígérjék
 396 17|          látszott felállítva két ágyú és egy röppentyűtelep egy emelkedettebb
 397 17|                Háromszáz, két ágyúval és egy röppentyűteleppel!~Böske
 398 17|              azt megtartom.~Caesarine és Guido ott maradtak a félig
 399 17|           volt: a császáriak egyetlen és leggyöngébb huszárcsapatja:
 400 17|          akiket Jellasics-huszároknak és Jézus Mária-huszároknak
 401 17|         hajdan csakhogy leányruhában.~És ez alak feledve álöltözete
 402 17|              Amint a magyar vezényszó és a körmönfont mondatok elárulták,
 403 17|           gerillacsapat. Mintha kazal és krumplisverem mind egyszerre
 404 17|          bajtársakkal fraternizálni – és dicsekedni!~Nekik persze
 405 17|               megsemmisíté a fegyvert és egyenruhát, s most ez mehet
 406 17|          török kést.~Ince, mint lovag és férfi, nem nézhette közönnyel
 407 17|               csinál a hátramaradt úr és asszonyság, ölelkeznek-e
 408 17|               Két óra az út Gödöllőre és vissza, a haditörvényszéket
 409 18|          egész vagyont, melyet ésszel és jó szerencse kedvezésével
 410 18|           magam volnék a rabló, isten és önmagam előtt!~– Nem, uram.
 411 18|              félmillióra, bármi áron, és holnapután egy egész millióért
 412 18|          ravaszkodással mosolygott.~– És én mégis meg fogom tudni
 413 18|      átölelhető egész világ! Nevettek és sírtak; – s aztán újra kezdték
 414 18|               a mi barátunk csupa jég és vas, és ímhol ni, hogy elolvadt!~
 415 18|            barátunk csupa jég és vas, és ímhol ni, hogy elolvadt!~
 416 18|               a keretek felállítására és begyakorlására szükségesek.
 417 18|      felkavarva minden lángot, mérget és szenvedélyt, ki fog akkor
 418 18|             pedig, kik vitézek voltak és hazafiak: – a szegény bűnösök
 419 18|           mely a Grève-piacra visz. – És hátha elbuknak? hátha ellenfeleik
 420 18|              egy megőszült vázalakét. És közbe a nyomor és üldöztetés
 421 18|          vázalakét. És közbe a nyomor és üldöztetés gyászéveinek
 422 18|         üldöztetés gyászéveinek sora. És azoknak a végén egy elrontott
 423 18|             volt mosoly az arcokon.~– És most hallgassa meg ön azt,
 424 18|     önérzettel bíró katonák mindenütt és minden időben szokták tenni.
 425 18|          minden időben szokták tenni. És akkor itt hagyok önnek egy
 426 18|     megosztani a nyereményt, mit esze és szerencséje ad neki. Szegény
 427 18|              ha azt meglátná rajtam?” És harmadszor, mikor ezt a
 428 18|             egyéb, mint becsületesség és pontosság. A vállalkozás
 429 18|                akire üzleti titkaimat és pénztáram kulcsait rábízhatom.
 430 18|        negyvenezer frank évi fizetése és tíz százalék a tiszta nyereségből.
 431 18|             nem tudok. Minden úgy van és úgy lehet meg, ahogy ön
 432 18|            lehet meg, ahogy ön mondá. És mi mégis maradunk azok,
 433 18|          egymásé nem lehettünk volna. És nincs az a bűnbocsátó hatalom
 434 18|              más helyzetben bűn volna és szentségtörés. Ez a kard
 435 18|          mennyországunkat is a poklok és az irigy emberek ellen.
 436 18|              csak egy fegyver dördül. És mivel mindazon rémségek
 437 18|              mindazon rémségek igazak és bekövetkezendők, amiket
 438 18|              én is odamenjek ezentúl, és soha egy órára se távozzam
 439 18|        merjetek győzni! Én nő vagyok, és hitvestárs. Én inkább akarom
 440 18|             mint hogy kikerüljenek. – És én hiszek zászlónk győzelmében.
 441 18|           azokért, akiket szerettek – és boldogok voltak.~Áldorfai
 442 18|            Nyugodjál mármost békével, és légy üdvözülve.~– Óh, én
 443 19|              várják be, hogy Noszlopy és Mednyánszky szabadcsapatai
 444 19|              s asszonyruhasuhogással, és bemutassa nekik, akit magáévá
 445 19|               a kopott foltos atillát és köpenyt viselte, mely a
 446 19|         takarta fejét. Eléjük lépett.~És azután két kezét Ince felé
 447 19|           regéket mondtak el a tegnap és a ma között történt eseményekből.~
 448 19|       apátúrnál, ki akkor a perjellel és a gvárdiánnal együtt felhívta
 449 19|            sétált, kis külön kertjét, és benne a szegfüveket, amiket
 450 19|       füvészkönyve, rajzalbuma amott. És ott ama fülkében áll imazsámolya.
 451 19|             térdre azon imazsámolyra, és összekulcsolt kezeit ama
 452 19|                homlokát lehajtani rá, és zokogni hosszan, keservesen.
 453 19|          zokogni hosszan, keservesen. És aztán mikor kisírta magát,
 454 19|            néma tekintet ezt mondó:~– És mindezt énértem hagytad
 455 19|          cseréltél el egy asszonyért!~És a férj megérté e néma gondolatot,
 456 19|               nőt; ott a kegyes atyák és a boldogságos szent szűz
 457 19|           Serena így szólt az apáthoz és a vénekhez~– Atyáim! kik
 458 19|             mely szentségtörővé tett, és rablójává a szent helyeknek.
 459 19|        Halljátok meg azt mindannyian, és oldjatok fel vagy ítéljetek
 460 19|              enyém. Ő csupán áldozat.~És akkor elmondta a vének előtt
 461 19|               amit tett az ő nevében. És aztán a csodaszerű megmenekülést.
 462 19|              a nő előtt, kit az ihlet és a szavak igazsága papnői
 463 19|             tölt le egy év, hogy Ince és Serena együtt jöttek végig
 464 19|             gyöngyvirággal a haraszt.~És aztán odafutott a nő, s
 465 19|                A nő átkarolta férjét, és félve látszott őt visszatartani,
 466 19|         hányva vonultak előttük.~Ince és Serena a temető felé vették
 467 19|             sötétkék kígyójácintokkal és a sárga csillákkal (scylla).
 468 19|       törülhetné el többé. Halld meg: és imádkozz érettem odafenn.
 469 19|             nagy káposztafejek nőttek és gondolkoztak, most embermagas
 470 19|              sírt volna rajta!~Semmi… és minden…~      ~Ince is hordott
 471 19|            portul.~A kurátor megállt, és arrafelé fordult, mikor
 472 19|           tört ki belőle, mikor Incét és Serenát karöltve az udvarra
 473 19|           dacára megváltozott arcának és egyenruhájának.~– A barát
 474 19|           paplakba. Csodálatos világ. És most katona! Pedig milyen
 475 19|             szépen tudott prédikálni! És Serena kisasszony az ő felesége!
 476 19|             kisasszony az ő felesége! És a lévita eskette őket össze.
 477 19|            lévita eskette őket össze. És ez meg meghalt. Csodálatosak
 478 19|       matrikula, ahova az a megjöttet és elmentet beírja.~S mind
 479 19|                tizenöt bankóforinttal és a többivel.~Tréfás a sors.
 480 20|             álláspontokat ostromoljon és vívjon meg. S most, midőn
 481 20|        visszavonásáról, a harci körök és a kormány közti ellentétekről.
 482 20|            utazóktól megkapta a bécsi és külföldi hírlapokat, mikben
 483 20|           ellenben zászlója tömérdek, és az mind nemzeti háromszín.~
 484 20|           előre. A gyaloghadat hintók és szekerek beláthatlan sora
 485 20|          fövegét, s úgy lépett eléje. És így szólt hozzá:~– Atyánk!~
 486 20|            Fogadd ezt jutalmul a haza és a nép javára tett küzdelmeidért.
 487 20|             Fogadd e megbízást a haza és a nép javának előmozdítására.
 488 20|          menekülésre: egy másik nehéz és veszedelmes kötelesség képében
 489 20|            másik hang kiáltott fel.~– És éljen a honleány, ki sebesülteinket
 490 20|               Igen. Esküdtem istennek és hazámnak, hogy e kardot
 491 20|           megtépte azt kezemben vihar és golyó, de szívemről le nem
 492 20|         dobszó, a trombita indít meg, és megállít. A katonát törvényünk
 493 20|            ismeretekkel, tanulmánnyal és tapasztalatokkal, kik magasról
 494 20|            szemközt, hanem a honvédek és huszárok is a háta mögött
 495 20|            ismét megválasztott téged. És ha százszor lemondasz, százszor
 496 20|             százszor megválaszt újra. És amíg élsz, s amikor Magyarországon
 497 20|              téged fog megválasztani, és senki mást. Ha elébbvaló
 498 20|         eltemetve virágeső alá a hőst és nejét, még az egyházfőt
 499 20|           gyimóti szentképfestő fia – és felesége, a dudai lévita
 500 20|          fejedelem; hatalmára: falvak és városok ura; erényeire: