Fejezet
1 3 | nyugodtan kiegyenesedett, s monda:~– Választ adok. Mi az élet „
2 3 | kórusban: Ámen.~Csak Gideon nem monda rá áment. Himlőhelyes arcán
3 5 | azoknak a bátorságával – monda az özvegy. – Én nem mertem
4 6 | kimondatlan szót is meghallja – monda vigasztaló hangon –, s a
5 6 | ragyogott.~– Köszönöm – monda ihletten. – Ezt óhajtottam
6 7 | kötelességükké tette azt.~– Ah – monda diadalmas gúnnyal Gideon –,
7 11| Siessünk! Már föléledt! – monda a leány, segítve Incét a
8 12| egy hüvelykkel alább?” – monda a vezér, midőn csákóját
9 14| a földet, s hidegvérrel monda:~– Legalább nem kell rá
10 18| én ez emberekhez képest – monda Walter Leó.~ ~
11 21| megáll a helyén.~– Igaz – monda erre a parlamenter. S nem
12 21| mind a túlparton lesznek – monda Ince.~– Beletelik két nap.~–
13 22| hogy őt kirabolták volna – monda Ince nejének. – Bizonyosan
14 24| nem volna!~– Fogadd el – monda neki Serena. – Tehetünk
15 24| volt neki.~– Nem bánom – monda. – Megyek, ahova akarjátok.
16 29| kedvem a szónokláshoz – monda Ince bosszúsan. – Mondjátok
17 32| nagyon tréfás kedélyben van – monda őexcellenciája. – Azt a
18 32| visszatartá őt, s súgva monda neki:~– Nem jósoltam-e meg;
19 32| Feleségemnek igaza van – monda. – Ma te vagy itt a nap
20 32| magát, s magasra emelt fővel monda:~– Én innen addig el nem
21 34| tapadt ujjait rázogatva monda:~– No, ennek felét Bauernhassnak
22 35| hamisság. Hanna kedvetlenül monda:~– Mentül többet tanít ön
23 36| szemérmetes hunyorgással monda:~– H-hm! Mit tudja ő még,
24 36| Ince elé, s fogcsikorgatva monda neki:~– Pedig nem az én
25 40| Én kész vagyok mindenre – monda Ince.~– No csak nem teszed
26 42| nem tartozik a dologra – monda Ince. – Azért jöttem ide,
27 42| öklét, s keményen, hidegen monda neki:~– Ez az ön műve!~Azzal
28 43| Köszönöm, nagyon köszönöm – monda, s most már két tenyere
29 43| körvonalozásnál megvan – monda Ince. – Csak az árnyékozásnál
30 43| mutat arcán.~– Captain!… monda Leónak lankadozott hangon…
|