Fejezet

 1 6 |        lehet találkozni.~Incének eszébe jutott, hogy most már nem
 2 12|    megkeresztelte. A kalandornő.~Eszébe jutottak neki a frivol őszinteségek,
 3 14|     Legalább nem kell rá porzó. (Eszébe jutott valami régi adomából.) –
 4 16|          Brandlernének az jutott eszébe, hogy unokaöccse érdekében
 5 19|     sehova máshova; hanem jusson eszébe, hogy itt van Duda. Itt
 6 24|        ellenségeik, s nem jutott eszébe, hogy mi volt ő valaha,
 7 25|   homlokát az elváláskor. Azután eszébe jutott valami, utána sietett,
 8 26|       Nem biz a! Hanem az jutott eszébe Incének; hogy íme itt egy
 9 26|       kendőjével int felé.~Aztán eszébe jut az álmodónak, hogy most
10 27|       volt, s most sem az jutott eszébe, hogy Istenhez, vagy szentekhez
11 27|         És Incének valami jutott eszébe. Saját gyásza. Alig múlt
12 27|        selyemöltönyt: nem az jut eszébe, hogy ejh, milyen szép idomai
13 27|      saját balesete jutott akkor eszébe. Ő is ily véletlenül veszté
14 27| zokogásra fakad, ha elhunyt neje eszébe jut! Ez tünemény.~Hanna
15 27|       Ince bámulva tekinte rá, s eszébe sem jutott, hogy felálljon
16 27|  úrhölgyhöz, hogy most egyszerre eszébe jutott őt felkeresni?~Mi?
17 28|        támad fel bennük. Incének eszébe jutott a dudai hegyi út
18 29|   beszélt annyi mindenfélét, ami eszébe jutott, hogy alig tudta
19 29|         Incének nem jutott akkor eszébe, mikor a hadjárat alatt
20 32|         a magyar tárnokmesternek eszébe nem talál jutni, hogy elődje
21 34|          E nagy tusakodás közben eszébe jut ahhoz a kis medalionhoz
22 35|      feleség otthon. Annak sincs eszébe válópert indítani emiatt.
23 37|     férfi bámulta a szép nőt.~És eszébe jutott neki, hogy ez a nő
24 37|       mondá neki:~– Mi jut önnek eszébe, uram?~– Hanna! – szólt
25 37|         Vihnyéről.~A postaháznál eszébe jutott a levél. Egy percig
26 38|        üres papírlappal juttatva eszébe, hogy közöttük semmi mondanivaló
27 39|          valakinek – akárkinek – eszébe jut törvényszék előtt ezt
28 39|       utazni Galíciába.~Útközben eszébe jutott, hogy három levél
29 41|        ez a kézcsók.~Hanem aztán eszébe jutott a „lelkésznek” a
30 42|     volna otthon.~Ekkor hirtelen eszébe jutott valami. Hisz itt