Fejezet

 1 4 |            mondja: „Az utolsók lesznek egykor az elsők;” – annak idejut
 2 5 |          apátura, a hős Uross verte el egykor diadalmasan. S ha minekünk
 3 5 |              névnek önteremtő örököse: egykor az optimates egyike, prelátus,
 4 15|         bámulta magát, hogyan tudott ő egykor ott járni, ahol még az ágyúk
 5 19|               kapu előtt, melyen belül egykor otthona volt: fogadott világa,
 6 19|         szegfüveket, amiket Ince ápolt egykor. Most is nyílnak. Serena
 7 19|             melyben Innocentius lakott egykor.~Ince saját szívének hevüléséből
 8 19|            menedéket adtatok férjemnek egykor: adjatok azt nekem most.
 9 19|         látvány, mint egy temető. Ahol egykor a pompás nagy káposztafejek
10 20|                olyan harc támadt, mint egykor az isaszegi híd fölött.
11 21|            itten.~E ponton védte magát egykor százötven emberrel negyvenezer
12 24|               minő más világot járt be egykor – nem a könyv – hanem a
13 24|                születendő új polgárnak egykor azt a régi hazáját is vissza!”~
14 26|               előharcosa lehetni, mint egykor a csatamezőn, úgy most az
15 28|              is, Ince is meglátogatott egykor, s a fényképezett celebritások
16 30|   selyempilláktól árnyazva, sejteti az egykor kifejlendő bűbájt. Különben
17 31|            tisztán fogja őt visszaadni egykor az égben annak a szent szűznek,
18 31|           állam hadseregénél, mely önt egykor megszabadította. Kormány
19 31|                újra azt az embert, aki egykor oly büszke volt, s magára
20 35|           előtte a meleg álomkép, mely egykor úgy elandalítá lelkét, mikor
21 38|  kiemelkedhessék, oly magasra, hogy ön egykor meglássa őt, és észrevegye.
22 38|        sugárait kaptam. S hittem, hogy egykor annak adhatom. Óh, hányszor
23 38|             mit ítélnek az égi seregek egykor odafenn!? csupán szeret,
24 39|               A Mehádia-kulcs hőse, ki egykor az utolsó ágyúval védte
25 40| csillagkereszttel, amit ő maga hímzett egykor.~A düh vad rohamával szökött
26 41|          Áldorfay Ince, az aszkéta, ki egykor örök szegénységet fogadott,
27 42|                batiszt zsebkendő, mely egykor egészen nedves volt a könnytül.
28 42|                Ezt is ő választotta ki egykor!) Abban az áruló tükörben
29 43|             Hisz az ő gyermeke volt ez egykor! Ha soha asszonyt nem ismert
30 43|          megfogadta, hogy úgy fog neki egykor visszaadni, oly tisztán,