Fejezet

 1 3 |     beszélünk? Oh, minő gyehenna ég a fejemen belül, s ti nem
 2 5 |        állatok, Nyugszik föld és ég; Csak a vidám indulatok
 3 6 |        újra kezdé az ostromot az ég ellen.~– De ha az élet egészen
 4 9 |       amelyikből egy is elég. Az ég, a föld és a nép.~Az ég,
 5 9 |          ég, a föld és a nép.~Az ég, nem szimbolisztikus értelemben,
 6 9 |         alkonyat volt. A nyugoti ég sárga lapján élesen rajzolódtak
 7 10|      hordozom. Jó ez – „mikor az ég zörög”; s a többi.~Ince
 8 10|      kezdett játszani az alkonyi ég: úgy tetszett neki, mintha
 9 11| tanyázott közkatonáival a szabad ég alatt, s evett az ő bográcsukból,
10 11|      gondolat!~Éjszaka, a szabad ég alatt állva, a fegyverre
11 13|          karjait kiterjesztve az ég felé, felkiálta: „Óh, seregeknek
12 13|          szemrehányás ránézve az ég. Felcserélte az ég szerelmét
13 13|    ránézve az ég. Felcserélte az ég szerelmét a föld szerelmével:
14 13|     életen keresztül, vezetőm az ég felé. Hitem jelvénye. Ezt
15 15|    Ellopott idő a paradicsombul! Ég, melyen sohase megy le a
16 19|          hévtől ragyogóan emelte ég felé. S e tekintetben ez
17 20|        alá a víz mélyébe. A hajó ég: – mindjárt felrobban… Egyet
18 21|        Alattuk még aranysárga az ég, fölöttük már betegzöld.
19 22|        balcsillagzatokkal rakott ég között. Ki olyan országba,
20 23|        szűk ablakán keresztül az ég csodáira bámult, s azokkal
21 24|    jókívánságot már megelőzte az ég malasztja. A jövő tavasz
22 24|       amik nem maradnak el az új ég csillagai alatt sem!~Óh
23 31|       felajánlani szolgálatomat. Ég áldja meg önt és szeretteit.
24 35|     rendeztek az éhezők számára (ég áldja meg őket érte!), elfoglalva
25 37|     vezeklés, mely reményemet az ég bocsánatához visszaadja!
26 37|         akarnak; kiknek célja az ég; kik hisznek átokban és
27 37|       megbocsát-e nekem ezért az ég? de áldás özönlött fejemre
28 38|         keblére tette, s szemeit ég felé emelve, nagyot sóhajtott:
29 38|         hálafohász volt az.~– Az ég meghallgatta imádságomat!~–
30 40|         a lég, olyan sötétkék az ég.~– No csak nem támad tán