Fejezet
1 1 | tornyaival; túl rajta ismét sötét erdők.~A huszonnégy ifjú
2 6 | nő felpillantott, nagy, sötét szemeit az előtte álló alakra
3 6 | mentében a holdvilágnál sötét árnyékok kísérik az embert.
4 6 | az egyik fényes, a másik sötét.~Ha bűn volna az, ami ellen
5 7 | árnyék közül az egyik, a sötét árny:~„Mit tennél most,
6 7 | falhoz húzódó alak Incéhez a sötét folyosón, midőn az este
7 11| halál leskelődik; s azok a sötét felhők ott az égen: a halál
8 19| délceg volt benne! Szép sötét szakáll köríté arcát. Felkondorult
9 19| eszméje volt Incének e cembrák sötét lombjai közé eltemetve!
10 21| repülő szuronyok.~Azután sötét lett minden.~Reggelre eljutott
11 26| hotelek, tarka gunyhók.~A sötét erdő közepén egy-egy nagy
12 26| Ince szemei közé.~És azok a sötét fekete szemek is oda bámultak
13 27| a szabadba.~Odakünn már sötét volt; de elég világot adott
14 28| gömbölyű, életvidám arc, nagy sötét szemekkel, termetén sötét
15 28| sötét szemekkel, termetén sötét hamuszín habosselyem öltöny,
16 32| magas, tiszta homlok, sűrű, sötét szemöldök, mélázó, okos
17 32| egészen magasat, nehéz, habos sötét hamuszín selyemből. S ez
18 32| rendnek az öltözete az a sötét hamuszín selyemöltöny, a
19 33| higgye azt, Hanna, hogy olyan sötét sors az, amit ön meg fog
20 35| asszonyi nagyhatalomnak; a nagy sötét pilláktul árnyazott két
21 36| bámulatra nyitva fel nagy sötét szemeit, miknek pillái olyanok
22 38| szemöldeit azokra a nagy sötét szemekre. Egy gyönyörű kézíj
23 39| válassza. Szövetkezett a sötét vakbuzgósággal. Elzárta
24 40| egy bozótba, ahol teljesen sötét volt, s úgy nevettünk rajta,
25 42| belépett rajta, s nekiindult a sötét lépcsőnek. És ekkor egy
26 42| ajtót nyitva hagyta, most e sötét lépcsőn vele szembetalálkozik.~
27 42| bebocsáttató őt.~A kettős szobában sötét volt; hanem ameddig a kandalló
28 42| alatt megszólal egy hang a sötét háttérből.~– Innocenti!~
29 43| üdvözültek mennyországából, halál sötét birodalmából.~Nem volt már
|