Fejezet

 1 5 |         mely ebből következni fog.~Ekkor belülről megnyílt a paplak
 2 12|           a kocsisülésbe felhágni.~Ekkor egy ismerős hang üdvözli.~–
 3 12|      Gideon.~– Mi ez a nő? – szólt ekkor, a kérdést élesítve Ince.
 4 15|          darab világtörténetet.~És ekkor aztán következtek hosszú
 5 17|        lövésnél elhallgattató azt.~Ekkor az ellencsapat, a huszárság,
 6 19| tiszteletteljesen megcsókolta azt.~Ekkor aztán kitalálta a nevét.~–
 7 19|       Csodálatosak az isten útjai!~Ekkor aztán felnyitotta a kurátor
 8 20|            a felzendülő rivallást. Ekkor egy másik hang kiáltott
 9 24|           vissza. Elmondhatja azt. Ekkor aztán Ince emelé föl poharát
10 27| könnyáztatott arcából két kezével.~Ekkor meglátta, hogy ez a férfi
11 27|         hazatalál már magában is.)~Ekkor érkezett oda Ince a nyalábra
12 28|           jelenhettek meg a lapok!~Ekkor aztán egész búbánatos érzelgéssel
13 28|          is, egyszerre maga előtt.~Ekkor egy gondolatja támadt. Azt
14 30|          annál okosabb dologra is.~Ekkor észrevették Áldorfai közeledtét,
15 31|     Magyarország kontumáciázva.~És ekkor ismét volt egy történelmi
16 37|     körömpróbáig kiitta a poharat.~Ekkor Ince azt indítványozta Hannának,
17 38|    valahára fel ne jussak hozzá. S ekkor – előjön egy hidegvérű úrhölgy,
18 38|         többit is magával ragadja. Ekkor megbotlottam valamibe. Az
19 38|            amit a sors határozott. Ekkor a végzet közbehozta pesti
20 38|            Itt megláttam önt újra. Ekkor megtanultam azt, hogyan
21 39|           kényelmetlen helyzetből.~Ekkor aztán három napig nem látta
22 40|          tenni a pezsgős palackot.~Ekkor a hátuk mögött megnyílik
23 42|         volt az ő jeladása mindig. Ekkor szokott Fatiméhez ellátogatni.
24 42|        csakugyan nem volna otthon.~Ekkor hirtelen eszébe jutott valami.
25 42|   nekiindult a sötét lépcsőnek. És ekkor egy rémgondolatja támadt.~
26 42|        vaspálya tízórai vonatáról.~Ekkor elindult, hogy őt fölkeresse.~
27 43|      maradt, mint egy múmia. Hanem ekkor aztán megint úgy elhallgatott,
28 43|           azt, és elkezdett sírni.~Ekkor aztán Leó a nyakába borult,
29 43|        makacs szelleme riasztá meg ekkor: „Mit zavarod meg az én