Fejezet

 501 20|       erényeire: köztisztelet tárgya; és atyja mindenkinek; s aki
 502 20|    tengerfenék virágai, a csodás isis és antipathes korall-grották
 503 20|           sohase hallott volna olyat.~És aztán maga mellett látta
 504 20|            maga mellett látta férjét, és körülötte az egész szép
 505 21|            fuvaros szidja a szenteket és az apostolokat s azoknak
 506 21|       ellenszenvek pörpatvara? Szidók és szidalmazottak futottak
 507 21|            ezek?~Négy fehérre festett és egy zöldre festett hordó
 508 21|               töltsék meg a borjúikat és tölténytartóikat. Kaptak
 509 21|              Azon sebesülteim vannak, és a feleségem.~– Szállítsd
 510 21|         másképp. A férfi, kinek arany és ezüst s az ágyú és a sebesült
 511 21|              arany és ezüst s az ágyú és a sebesült bajtárs között
 512 21|           nekiállt a rúddal a sárnak, és a földet paskolta vele,
 513 21|           ment a munka, odafeküdt rá, és beleharapott az aranytömegbe,
 514 21|          Visszafordulnak.~– Gondolom.~És tovább szemléli a távol
 515 21|             ember áll önnel szemközt, és negyven ágyú. El kell önnek
 516 21|             mondá a parlamenternek:~– És most nézze ön meg azt az
 517 21|          szemben áll. Egy ágyúnk van, és száz emberünk. Ha egy dandár
 518 21|             dandár volna mögöttem is, és egy ágyúpark, számíthatnának
 519 21|             mert csak egy ágyúnk van, és száz emberünk: tudhatják,
 520 21|           csapatot. Maga hátramaradt, és várta, míg azok messze elhaladnak.~
 521 22|      mesevilágból, mint egy feleséget és egy derekára kötött zászlót.~
 522 22|               volt egy elveszett haza és egy elveszett mennyország:
 523 22|             belőled többé pap. A haza és a menny együtt veszett el.
 524 22|              menjen-e oda az angyalok és idvezült szentek nyakára?
 525 22|               földteke legyen közötte és e balcsillagzatokkal rakott
 526 22|              Ez most már rongyos volt és piszkos; ócska gubában járt.
 527 22|            Ince feleségére tekintett, és mosolygott. Serena arcáról
 528 22|              van lélek, van másvilág? És ha van? Hol van megtiltva
 529 22|               tartották-e azt Hellasz és Róma klasszikus korszakában?
 530 22|             hadseregbe redifnek.~Ince és balsorsának több osztályos
 531 22|              ő volt a tolmács honfiai és a velük érintkező hatóságok
 532 22|         pimasz szolga előtt béna lesz és megnémul, s egy ravasz csaló
 533 22|         Serenának pedig ez tréfa volt és gyönyörűség. Nem robot,
 534 23|              meglepte e nagy barátság és becsületesség. A kaikdzsi
 535 23|               talált. Hajóslegényeket és katonákat. Nem tudta tájékozni
 536 23|              Serena arcát a büszkeség és szemérem pírja önté el e
 537 23|         összeborzadt e gondolattól.~– És mi a harmadik eshetőség? –
 538 23|              aztán szavának is állni, és lenni annak, amivé felavatta
 539 23|         végezve az egész pör az ember és az ő teremtője között.~Mikor
 540 23|     gyűjteménye volt telescopiumokból és perspektívákból. Ince pedig
 541 23|           elsiet, mintha űzné valaki. És azután látta azt a jelenetet,
 542 23|               a jelenetet, ami Serena és a kapitány között végbement.~–
 543 23|          jelenti.~Ezt azután meglátja és meghallja látcső és hallcső
 544 23|          meglátja és meghallja látcső és hallcső nélkül is mindenki.~–
 545 23|      kapitánya – az Alligator füstöl, és a középárbocra húzza föl
 546 23|           levelet átvette, felszakítá és elolvasta.~Azután megnézte
 547 24|              kétfelé akarnak-e válni, és különböző helyeken letelepedni?~
 548 24|            Amerikai, ír, német, kreol és kínai. Még magyar is fér
 549 24|               nábobokká lettek az ásó és csákány segélyével. Kemény
 550 24|            csákány segélyével. Kemény és piszkos munka, de szerencsével
 551 24|          homokszemnyi aranyatomokért, és érezni azt az átkozott éhséget,
 552 24|         születnek, halnak, házasodnak és gyónnak az emberek.~– Uram! –
 553 24|           tudom, hogy ért a főzéshez, és a bujdosás alatt már próbálta,
 554 24|         sokszor fogja feldagadt orral és kék szemmel látni.~De már
 555 24|            Aztán megint elhallgatott, és komoly lett, mintha nem
 556 24|    strucctojás; de belül pudvás volt, és megrohadt. A káposzta pedig
 557 24|              adott. Kalifornia talaja és ege nem kedvez a konyhakertészetnek.~
 558 24|                hogy mit szenved most. És hasztalan akarta őt férje
 559 24|              rövidítse meg a tanórát, és feküdjék le pihenni. Nem
 560 24|          között, gyapotot, kávébogyót és vaníliát szedve a fiatal
 561 24|          krétával: Esernyőt, sárcipőt és politikát kinn kell hagyni!~
 562 24|            ismerős ital, melyet az Ó- és Újvilág minden gyártott
 563 24|              száműzötteknek menhelyet és ilyen jó bort adott.~Ittak
 564 24|             arra a kedves házigazdára és gazdasszonyra, akik azt
 565 24|       világrendítő tényt, hogy Orosz- és Törökország között kiütött
 566 24|      legtitkosabb vágyait kitalálja – és ha kitalálta, betöltse.~
 567 24|            húszezer előfizetője volt, és félmillió dollárnyi hirdetménybevétele.
 568 24|           férjét csábítsák el.)~– No. És te nem fogadod el e megbízást?
 569 24|              hallja, hogy már lengyel és magyar légiók alakulnak
 570 24|          karddal, pisztollyal, tollal és rajzónnal bánni; s akinek
 571 24|          fosztani attól, akit szeret. És éppen oly időben, amikor
 572 24|             hogy nem sírja vár-e reá? És mégis meg tudta tartani
 573 24|     összeszedett csontokból spódiumot és fénymázt gyártott.~Nem írunk
 574 24|            Golden Globe szerkesztői – és családja.~Igenis: már családja
 575 24|         Igenis: már családja volt! Nő és gyermek. Minden postahajóval
 576 24|             krími levelek. Ince gyors és hiteles tudósításokat küldött;
 577 24|                benne volt a csatákban és ostromokban, s amit látott,
 578 24|           most már beszélt, kérdezett és felelt. A másik visszatéréskor
 579 24|               viszontlátáskor nagyobb és okosabb volt, s az asszony
 580 24|         bizonyos volt, mint az égről. És ő lehetett hozzá hűtelen:
 581 24|               egyszerre fölkerekedett és hazaindult. Most már kétségtelen
 582 24|                hogy a szőlőt, hagymát és káposztát meghonosítottam
 583 25|               nagy nemzeti lelkesedés és a népies pompa, mely mellett
 584 25|              megcsókolta Serena ajkát és homlokát az elváláskor.
 585 25|          nyugoti hegyétől.~Minden élő és nem élő, ami a Water Nymphen
 586 26|               azt érzé, hogy kifáradt és türelmetlen. A szélcsend
 587 26|             sziklaormokon fenyőerdők, és lábaiknál négy-ötemeletes
 588 26|               lelke futó gondolatait, és olvasta az átfutó házak
 589 26|             új betörők egy ifjú hölgy és egy ifjú férfi voltak. Minthogy
 590 26|            változó panorámát bámulva.~És ismét eltáncoltak előtte
 591 26|        csigahajlású ajkain életunalom és embermegvetés. De e nyugodt
 592 26|        odaragyogtak Ince szemei közé.~És azok a sötét fekete szemek
 593 26|   gondolkozott a mondat előzményeiről és következményeiről.~Egy szemrehányó
 594 26|        szemeit, hogy valóban elaludt, és aztán álmodott.~Azt álmodta,
 595 26|            hogy ismét a tengeren van, és repül sebesen vitorlás hajón.
 596 26|               szemmel is kivehető arc és alak. Serena! Csakugyan
 597 26|              s aztán nem leszesz itt.~És az Ossian az ismerős alakkal
 598 27|           vasúti kocsit, melyben Ince és útitársai ültek, úgy összenyomta,
 599 27|   kiráncigálni; egy nő ül az útfélen, és kezeit tördelve jajgat.
 600 27|            fal közé volt odaszorítva, és nem mozdult. Ince erős volt,
 601 27|        arcával eltakarva annak arcát, és két kezével magához szorítva
 602 27|             volt, oly szívet eláruló.~És Incének valami jutott eszébe.
 603 27|               megszűnt sírni; felállt és letörlé könnyeit. A plebejus
 604 27|               kiszabadítani; közelből és távolból összefutottak a
 605 27|           utazásuk célját, a halottak és sebesültek számát; kikérdezé
 606 27|               imént málháit előhozta, és sáljával megkínálta?~– Éppen
 607 27|         idebenn kiállhatatlan a meleg és a fojtó lég, s ugyanazt
 608 27|            bámészkodni.~Odament hozzá és megszólítá, szelíd, nyájas
 609 27|            segített, bámulatos erővel és kiszámítással, s egy óra
 610 27|               felügyelet alatt állok.~És ezt a rendőrbiztos füle
 611 27|            egy irat, melyet Ince írt, és melynek Hanna grófnő írta
 612 28|              Johanna grófnőnek híják. És még mást is megtudott belőle.
 613 28|          ember, akinek csak számokrul és üzletekrül lehet beszélni.
 614 28|            akarta adni a felét.~– Ah! És miért?~– Hja. Schindel sind
 615 28|              Leó a cseh arisztokrácia és főpapság bankárja: a declarans
 616 28|           termetű úr, szőke bajusszal és francia kecskeszakállal,
 617 28|                  önt a híre megelőzi, és nyomban követi mindenütt.
 618 28|              várt, ami az éji átfázás és mindennemű megkínzatás után
 619 28|     langyosított szobalég.~A lefekvés és elalvás közti idő alatt
 620 28|               szed minden rendőrséget és hatóságot?~Áldorfai képzelmében
 621 28|          helyén a hold süt keresztül.~És Starrwitz Hanna lelke elől
 622 28|            közt jár; ő tudja azt jól, és mégis megy célja felé; nem
 623 28|         Felriadt, s nagyot sóhajtott. És aztán elővonta a keblén
 624 28|             hamar hűtelen lett hozzá.~És Hanna azt a hangot hallá
 625 28|               itt van az én életemnek és vagyonomnak megmentője.~
 626 28|       mentette meg 49-ben az életemet és egész vagyonomat. Helenának
 627 28|            életét. Ah! az én Leómnak.~És azzal megcsókolá Leója homlokát.~–
 628 28|              lett volna az, ha Henrik és Áldorfai összejöttek volna
 629 28|                gondoló magában Hanna, és arca sápadt lett, mint azok
 630 28|               De mikor az szörnyűség! És éppen az éjszakai vonatot
 631 28|     elköltheti a maga kávéját, teáját és pumpernikkel-szeleteit sonkával;
 632 28|        interpellálta fenyegetően lágy és rettentően hízelgő hangon:~–
 633 28|    magyarázatra összecsapta a kezeit, és elkezdett kacagni; de a
 634 28|          kezét.~– Ezt köszönöm önnek.~És aztán nem tört ki belőle
 635 28|          lapján (a két első a császár és császárné helye volt) egy
 636 28|  vállszalaggal, keblén csillagkereszt és fején diadémmal körített
 637 28|             szokás volt étkezés előtt és után asztaláldást imádkozni.
 638 28|              isten; volt mit ennünk – és sírnunk! Amen. – imádkozék
 639 28|               zenekar; hirdetve égnek és földnek, hogy Magyarország
 640 28|           Hanna újrakezdi a dallamot, és változatokat játszik belőle;
 641 28|               két mélabús szemet lát, és tündéri ujjakat, amik nem
 642 28|          ágyúkat is; lobogó zászlókat és lobogó hajfürtöket is, egyszerre
 643 28|            előtt látja;… a néphimnusz és a magyar nemzeti induló
 644 28|         helyett éreznek, gondolkoznak és cselekszenek?~Ince meg volt
 645 28|                A magyar társadalomban és a lengyelben is s általában
 646 29|               szerepelt a maga helyén és emberén. Most pedig minden
 647 29|         emberhez jár egy olyan hosszú és vastag csibukszár, mely
 648 29|          lehetne kozák dárda, meszelő és más egyéb, csak pipaszár
 649 29|          venni.~Azzal otthagyta őket, és sietett tovább. Siettében
 650 29|              meg rajtunk gomb, zsinór és toll alakban. És végre a
 651 29|               zsinór és toll alakban. És végre a nép tudja meg a
 652 29|              Egy boltban lakott szabó és csizmadia. Mind a kettő
 653 29|         zászlóinkat lobogtatva, tűzön és viharon keresztül diadalra
 654 29|             akit követni fognak ifjak és vének életbe és halálba.~„
 655 29|          fognak ifjak és vének életbe és halálba.~„Ugyan ki lehet
 656 29|            férfiú, aki a bölcsességet és a hősi erényeket ennyire
 657 30|             mentekötő láncot, paripát és agarat. Megválasztották
 658 30|              Pörlekedő volt úrbéresek és nemes atyafiak mutogatják
 659 30|       elkezdenek messzeható politikai és stratégiai tervekről értekezni;
 660 30|           most, mikor börtönök, sírok és hivatalbureau-k kiokádják
 661 30|               az őt majd a hazafiúság és szabadelvűség magaslatából
 662 30|             őket elfogadni.~Caesarine és leánya a legutolsó magyar
 663 30|               még; kifejletlen termet és vonások; semmit sem mondó
 664 30|     tulajdonával felruházva; ügyetlen és szemérmetes, vagy bölcselkedő
 665 30|         szemérmetes, vagy bölcselkedő és merész, érzékeny vagy durcás,
 666 30|      enyhítésére?~– Egyedül ön tehet, és mindent. Leányomnak gyönyörű
 667 30|              a skapulárét, s miséztek és prelegáltak, mint azelőtt.~
 668 30|            még most is a régi: – önző és áldozatkész, panaszteljes
 669 30|             áldozatkész, panaszteljes és békülékeny, ragaszkodó és
 670 30|             és békülékeny, ragaszkodó és ingatag. Minden faluban
 671 30|               kettőt is, ahol németek és magyarok laktak vegyest.
 672 30|    egyéniségnek tartatott. Ítélt élők és halottak felett.~– S kit
 673 30|      követjelöltnek Kondorossy Mukit, és újra végigjárta ennek a
 674 30|               üzletieket, amik adósra és hitelezőre vonatkoznak,
 675 30|                Muki tartozik énnekem; és se én nem láttam a takarékpénztár
 676 30|          támadás által, lefegyverezve és fogollyá téve.~Mert a pisztoly
 677 30|            Sámsoni Lenci, Csángó Náci és Ordasy Micu. Nem veszik
 678 30|               kisegítette Caesarine-t és leányát, s azért meg volt
 679 31|           Magyarország kontumáciázva.~És ekkor ismét volt egy történelmi
 680 31|             Magyarországon, egyszerre és azonnal leköszönt hivatalos
 681 31|              municípium közigazgatási és törvénykezési hivatalnokai
 682 31|         nézzen? mit egyék, mit igyék? és miről álmodjék?~De nagyon
 683 31|            Ince kereken, határozottan és egész méltatlankodással
 684 31|            neki küldött pénzt a sánta és béna honvédek között fog
 685 31|             kápráztatóan fényes volt! És azután felhívták, hogy legyen
 686 31|             elvállalták. Egy népszerű és derék ember kell az intézet
 687 31|               a véleményemet őszintén és egyenesen a tervezet felől.
 688 31|               látom, ami valaha az Ó- és Újvilágban színre hozatott.
 689 31|               ragadja a könnyen hívők és hirtelen gazdagodni akarók
 690 31|       szolgálatomat. Ég áldja meg önt és szeretteit. Hálás barátja,
 691 31|             volna már ottan nagyságos és kegyelmes urak, szép asszonyok
 692 31|        kegyelmes urak, szép asszonyok és kisasszonyok – ő már akkor
 693 31|              nyugszik; – az Alligator és a Golden Globe tanúskodhatnak
 694 32|       hadviselésében, s mint tábornok és dandárvezér végezte pályáját.~
 695 32|           felültethet egy trombitást, és járhat utcáról utcára, és
 696 32|             és járhat utcáról utcára, és hirdetheti trombitaszóval,
 697 32|     alkotmányos szabadság van; a rend és béke helyreállt; a vármegyék
 698 32|      ellenkezőről. Az utcák csendesek és üresek; nincs semmi zaj,
 699 32|             hogy Prágába kell mennie, és „bis auf Weiteres” ott maradnia.
 700 32|         tekintse.~E naptól fogva Ince és Leó tegezni kezdték egymást.~
 701 32|              vendégét a magas uraknak és úrhölgyeknek. Egy ilyen
 702 32|        államférfi a pártok állásáról, és mind valamennyi tapasztalja;
 703 32|              mennyi regeszerű hőstett és kaland forog már felőle
 704 32|              jár a magas társaságban, és egyetlen adott szó pókfonalával
 705 32|               a kéjteljes félelemtől.~És ő maga oly hideg marad.~
 706 32|         társalgásnak vége van; bókolt és hátravonult, s aztán gondolkozott
 707 32|              az első rohammal, férfit és asszonyt? Vissza ne éljen
 708 32|              részéről minden estélyre és mulatságra meg leszesz híva,
 709 32|              valaha szerzetes voltál, és tanár, egyedül én. Én pedig
 710 32|              gyermek. Csupa szelídség és ragaszkodás. Anyja mellett
 711 32|               háromezer hívét két nap és két éjjel.~Most már tehát
 712 32|               le szépen egymás mellé, és beszéljünk olyan dolgokról,
 713 32|          kristályban, állati tagokban és falevelekben érvényesíté,
 714 32|        Megjelenése a világban elegáns és amellett igénytelen. Piperére
 715 32|           páholya van. Tehát tehetős, és nem fényűző. Szállásán sohasem
 716 32|            hát?~– Egyik sem.~– Nem nő és nem leány?~– Valóban egy
 717 32|      kivételes lény. Több a semminél, és kevesebb a valaminél. Addig
 718 32|        gyönyörű panorámát, amit Prága és vidéke nyújt? Azt a palotát
 719 32|               haj, a gyémántos diadém és csillagkereszt, s a kettős
 720 32|           úrnővé lehessen, úr nélkül; és szabadságában egyedül a
 721 32|      szabadságában egyedül a becsület és büszkeség által legyen korlátozva.
 722 32|              forintot gombostűpénzül. És rendelkezhetnek idejükkel,
 723 32|            nők részt szoktak venni.~– És eszerint férjhez is mehetnek.~–
 724 32|           mint a feláldozott kényelem és uraság felejthetetlen emlékét. –
 725 32|       gondolatja te voltál, aki csoda és tünemény volt, amit te megszokott
 726 33|           megválasztást elfogadom. Ma és holnap végzem a búcsúlátogatásokat
 727 33|     Végigvezette őt múltján – felfelé és lefelé.~Elvitte őt odáig,
 728 33|            belőle, a papbul férj lett és aposztata, a sors kényszerítő
 729 33|             elveszített.~S azóta úrnő és fogoly. Magáé és senkié.~…
 730 33|           azóta úrnő és fogoly. Magáé és senkié.~…Ince szenvedélye
 731 33|            ismerte meg benne a férfit és a félistent, s azelőtt nem
 732 33|             látták meg egymást. Anyja és testvérei csak akkor jöttek
 733 33|               leánya – nem szép ugyan és nem is fiatal, de hatalmas –
 734 33|         alapja az volt, hogy császárt és istent tiszteljen, úgy hatnak
 735 33|            belebukott az árokba, s ló és lovas kitörte a nyakát.
 736 33|              negyvenezer frankot ért. És ezzel most az ifjú főhadnagy
 737 33|               örökösnő: rút volt neki és nem fiatal. Most már, hogy
 738 33|             az is szép lett egyszerre és szeretetreméltó. Milyen
 739 33|             gazdag úrnő lakása volna. És ez nem igaz. Ez mind csak
 740 33|         kiadni faragott fára, bronzra és festményre, az ő káruk;
 741 33|          szívbeli titok.~Hanna grófnő és Ince között hosszú hallgatás
 742 33|               erősen.~– Ha ön akarja, és érdemesít rá, elhagyom ezt
 743 33|                mint mindazt a selymet és csipkét, amit rab koromban
 744 33|             kettőjök közt van, rangra és életkorra nézve. Szemébe
 745 33|        eldobni érte az egész világot! És elmenni vele együtt nyomorogni
 746 33|         voltam, oly bizalmatlan önhöz és magamhoz, hogy meghagytam
 747 33|            akinek tőkepénze van „itt” és „itt” (tenyerére és homlokára
 748 33|              itt” és „itt” (tenyerére és homlokára ütve mondó), még
 749 33|           magának: habeat sibi!~Hanna és Ince most már mint férj
 750 33|               Ince most már mint férj és feleség utaztak ismét együtt
 751 34|                               Consors és Consors~Jól mondta azt Walter
 752 34|              haza, s ott ült az új nő és a férj között.~Áldorfai
 753 34|         összehasonlítást tenni a múlt és a jelen között.~És pedig
 754 34|               múlt és a jelen között.~És pedig Hanna igyekezett tökéletes
 755 34|    menekülteket szépasszony-főztével, és az neki semmibe sem került.
 756 34|           perc múlva már olyan tiszta és fehér volt az a két dolgos
 757 34|              s csak a szokásos „igen” és „nem” memento mori hangzatával
 758 34|             van alakulóban, mely az X és Y közötti vasút kiépítését
 759 34|           különbséget, ami a képzelem és valóság: – egy osztrák nyugdíjas
 760 34|           nagybirtokos Csehországban, és tekintélyes nagy úr. Nekem
 761 34|         nejének az óhajtott kényelmes és gondtalan életet megszerezni.~
 762 34|         Incére nézve egy egész boldog és semmi incidens által meg
 763 34|               egymásnak a vállalathoz és egymáshoz, s ismét kezet
 764 34|              hogy visszamenjen hozzá, és kiengesztelje őt.~Hanna
 765 34|           melyen mindennap szab, varr és fejt; s mely makacsul felfogadta,
 766 34|            soha el nem készül. Varrt, és látszott a szemein, hogy
 767 34|            dúl-fúl, ront-bont, körmöl és pofoz; de hogyan kiengesztelni
 768 34|        Ennyire már elment.~Walter Leó és Bauernhass gróf ott maradtak
 769 34|           létrejötte nagyon kívánatos és nemzetgazdászati szempontból
 770 34|       kínálnak érte; mondd el ingyen, és ha megvernek is érte.” „
 771 34|              ezeket a társaimat, Leót és Bauernhass grófot holnapra
 772 34|               azt a tárcája fenekére, és nem dicsekedett vele senkinek.
 773 34|               tett, mert a pénzét jól és biztosan helyezte el; hát
 774 34|              álmaidat kirablott népek és országok kísérteteivel.~–
 775 34|              tudni a fináncoperátumok és vasút-entreprise-ek dolgáról.
 776 34|       hatszázezer forintos uradalmat, és harmadszor, ne valld meg
 777 35|          régen elmúlt annak egy éve.)~És aztán, amint olyan háztartást
 778 35|             magát. Eljár estélyeikre, és viszonozza azokat. Tud úrnő
 779 35|        szenvedő emberiség, a közmunka és nőipar, a kisdedek sorsa
 780 35|  hajlékonysággal, azzal a simasággal, és különösen azzal a gyorsan
 781 35|              kezet.~Ez tüntetés volt.~És az egész modor, amellyel
 782 35|        kesztyűs kézzel való irkáláson és kézszorításon megbotránkozott?
 783 35|              a feleségének mondta el, és kívüle embertől született
 784 35|              bennlevő celebritásokkal és ragyogó szépségekkel? Hisz
 785 35|            Egyszer az előkelő uraknak és hölgyeknek az az ötletük
 786 35|             kedves behízelgő dallamok és egészséges humor képezik
 787 35|              nem tanítottak az apácák és gouvernante-ok senkit. Ahhoz
 788 35|          elsőrendű csillagnak zenitje és nadírja volt a jó kedvben
 789 35|             nadírja volt a jó kedvben és a bánatban. Haját akkori
 790 35|       kiegészítését képezte a vállait és keblét eltakaró csipkefodrozat.
 791 35|             Áldorfai közelébe lépett, és szemét lesütötte előtte
 792 35|               hódolatszerű alázattal.~És midőn Ince kezét nyújtó
 793 35|       odahajolt a megragadott kézhez, és megcsókolta azt. Hanna bámulata
 794 35|          észre, s gyermeteg mosollyal és fennkölt pietással arcán
 795 35|         modorban lett folytatva. Ince és Hanna nagyon keveset beszéltek.
 796 35|            elfogyhatlan ékesszólással és még bámulatosabb fantáziával
 797 35|             előtt, s most otthon van, és gondot visel a házra. Azt
 798 35|               merő titkolt szenvedély és a szemérmen keresztül csillámló
 799 36|         meglát, keresztet vet magára, és elfut előlem. Egész nap
 800 36|         előlem. Egész nap térden van, és imádkozik, s készül Rómába
 801 36|              Rómába vándorolni gyalog és mezítláb.~– Próbáltad kiengesztelni?~–
 802 36|             van esve, kezeit tördeli, és gyászban jár. Kérlek: gyászol
 803 36|        cselekszem. Azért oly hűségben és gyöngédségben élünk egymással,
 804 36|              egymással, mint Philemon és Baucis, Herman és Dorothea,
 805 36|            Philemon és Baucis, Herman és Dorothea, Odenatus és Zenobia,
 806 36|          Herman és Dorothea, Odenatus és Zenobia, Aben Chamot és
 807 36|               és Zenobia, Aben Chamot és Yota és a többi. – Nos,
 808 36|          Zenobia, Aben Chamot és Yota és a többi. – Nos, hát eljössz
 809 36|             tout?~Fatime vállat vont, és a szemébe nézett nagy ártatlanul.
 810 36|          odaveté magát Ince lábaihoz, és megragadá annak kezét.~–
 811 36|          lehajolni, hogy őt fölemelje és kiengesztelje és bíztassa,
 812 36|            fölemelje és kiengesztelje és bíztassa, hogy hiszen semmi
 813 36|             oda volt tapadva keblére, és karjait oda fűzte nyaka
 814 36|        karjait oda fűzte nyaka körül, és forró arcát odaszorító arcához,
 815 36|          féltékeny lenni a – múltakra és a levegőben lévőkre!~Többet
 816 37|         készen álló kocsijára felült, és elutazott haza Budapestre.~
 817 37|        válaszolt, értesítve őt a vele és körüle történtekről. Szerelem
 818 37|          szüntelen megcsorbuló whist- és tarokkpartiknak.~Mikor Ince
 819 37|              szolgabíró, a fürdőorvos és a postamester. Ő lett a
 820 37|              Hannának jól esett a tej és vaj. A kert közepén friss
 821 37|            hogy hosszú fürtei nyakára és vállaira omlottak alá. Nagyon
 822 37|             férfi bámulta a szép nőt.~És eszébe jutott neki, hogy
 823 37|             jól, hogy én önt imádtam, és nem mondtam önnek azt soha.
 824 37|               ég; kik hisznek átokban és áldásban; kik, ha esküt
 825 37|         jámborok, asszonyaik boldogok és gyermekeik engedelmesek.
 826 37|       játsszunk szerelmet; hisz férfi és nő vagyunk, s nem lát bennünket
 827 37|           hogy ha ezt anyám megtudja, és elém jön, és azt kérdi tőlem: „
 828 37|          anyám megtudja, és elém jön, és azt kérdi tőlem: „Mi vagy
 829 37|            elvettem, már férj voltam, és özvegy.~– Óh, átok reám
 830 38|             eszét fárasztotta a közjó és közmívelődés érdekében,
 831 38|        borítékból üres papír hull ki. És így a másodikbul, harmadikbul,
 832 38|        hallotta, hogy mit beszélek.~– És most?~– Most csak önnek
 833 38|           hogy ön egykor meglássa őt, és észrevegye. Hét esztendeje
 834 38|        hölgyei nem is olvastak együtt és valamennyien, s megválthattam
 835 38|           visszaadott mosolygás árán! És én nem adtam senkinek vissza
 836 38|               Ince elzsibbadtan állt, és bámulta e titokteljes lényt.~
 837 38|            bírám e percben. Én gyónok és vallok. Ítéljen el. Azt
 838 38|              csak végigment a termen. És azután hallottam önrül beszélni.
 839 38|               csupán szeret, szeret!…~És azzal zokogva zuhant végig
 840 38|         kötelessége letörülni.~      ~És azontúl sokszor letörülte
 841 38|       szemközt fordult nő arcképével.~És azzal együtt ama tenger
 842 39|     jelmezekre, a közönség koszorúira és tapsaira.~Azt pedig nem
 843 39|        összeküldtek neki minden rendű és rangú tisztelői, s ő azokat
 844 39|          megrohanta, mint egy párduc, és megtépte.~S egy dologra
 845 39|              Ön Grácban volt?~– Igen. És jövőre mármost, ha azt akarja
 846 39|            egy olyan alkalmas lakást, és pedig hallatlan olcsót.
 847 39|         elvállalta tisztességes árért és részletfizetés mellett a
 848 39|              márványkandallók, s dió- és cseresznyefa helyett mahagóni,
 849 39|         helyett mahagóni, paliszander és teakfa bútorzat; famozaik
 850 39|      nyugtákat, megszámlálta a pénzt, és elzárta azt rózsafa szekrényébe.~
 851 39|              Én; ez a fényes árnyék – és kísértő jelenlétével útjába
 852 39|           rendszere. A múltban jelent és jövendőt keres. Az a rögeszméje
 853 39|         Fatimétől – a viszontlátásig.~És azután elutazott Vihnyére.~
 854 39|             fog az egészség teljétől. És talált helyette egy megtört
 855 39|            ott legyek?~Hanna ránézett és gondolkozott.~S ha a büszke
 856 39|         püspök nagybátyádtul kaptál.”~És aztán elmennek együtt Meránba,
 857 39|         könnyű kitalálnom, irtózattal és undorral tölti el lelkemet.
 858 40|              gazdagság is tisztesség. És egyúttal próbaköve a szívnek.
 859 40|              Ince szájából a szivart, és maga szívta azt tovább.~            ~
 860 40|            titkolni ottan a magasban.~És aztán, mikor közel voltak,
 861 40|              legtávolabb. Hanna hideg és rideg következetesen.~Hanem
 862 40|        frigyláda a szent szövetséget!~És mégis, e levél oly biztos
 863 40|          kettős kulcsot. Kivette azt, és tenyerébe tette, úgy nézte.~
 864 40|            volt a végszó. (Ki várjon? És mit?)~Mikor előjött, nem
 865 40|               a bérkocsisnak az utcát és házat, ahova hajtatni kívánt. „
 866 40|        nőoroszlán szívén járt vére ki és be. Nesztelen felhaladt
 867 40|            tódult!~Az, aki zongorázik és énekel, ugyanakkor valakinek
 868 40|           csak Belle Ange kisasszonyt és az anyját. A tavaly rászedett
 869 40|               rakták mindenféle színű és alakú poharakkal. Úgy látszik,
 870 40|               én itt hagytam vendéget és vendégséget, ráakasztottam
 871 40|  ráakasztottam magam önnek a karjára, és egész éjjel kóboroltunk
 872 40|   felvirágozott, fürtözött chignonnal és mellette egy férfi, karját
 873 40|             perc alatt sipka, chignon és emberhát keresztül-kasul
 874 41|                        Zeüsz, a nimfa és a faun~Hogy miképpen kerül
 875 41|       felvilágosítást adni.~Egy bécsi és egy pesti német napilap
 876 41|        francia szövegű (s helyesírási és nyelvtani hibákkal bőven
 877 41|          szeme bekötve; fekszik, nyög és lázban van: akkor elkezdett
 878 41|               dühöngeni, sírni, haját és ruháit tépte, térdre és
 879 41|               és ruháit tépte, térdre és arcra vetette magát, zokogott,
 880 41|        fuldoklott, s megint felugrott és bosszút esküdött. Anyját
 881 41|              okvetlenül, ha Caesarine és Belle Ange úr az étkezőasztalnál
 882 41|           hegye, még most is vérzett.~És Incének jobban fájt az,
 883 41|               s odaszökött a nyakába, és nem törődve a jelenlevőkkel,
 884 41|               előtt.)~Ince látta azt, és aztán jól látta Fatime arcán
 885 41|        kívánságot, hogy hajoljon oda, és csókolja meg azt az ütésfoltos
 886 41|             komolyan, kalapját vette, és eltávozott.~Fatime utána
 887 41|               önnek azt, amit teszek, és semmit arról többé, amit
 888 41|              enmegaláztatásom nélkül. És én elhagyom hitemet, vele
 889 41|        formaságnak. Addig légy hívem, és gondolj reám. Ince.~Meg
 890 41|             Amaz, szórhatták az élcet és bukfencet messieurs les
 891 41|    gerillavezér, a török jaszmagdzsi. És most lovarművész.~Miért
 892 41|            látja őt maga előtt ismét. És kedve volna onnan a páholyból
 893 41|           leugrani, odarohanni eléje, és azt mondani neki:~– No,
 894 41|           veres hintaja van, s szürke és fakó lova. Ő maga szokta
 895 41|             parancsolá, hogy a szürke és fakó lovas hintó mellé hajtasson,
 896 41|               Ő maga beült a kocsiba, és ott várt.~A közönség hazaoszlott;
 897 41|       leskelődött ki a hintó ajtaján.~És azután látta kilépni a cirkusz
 898 41|           volna a cirkuszból eljutni, és öt perc alatt. Minek volt
 899 41|              s az odább robog. Leánya és a műlovar karöltve mennek
 900 41|             amelybe őt belépni látta.~És aztán lángolt a vére attul
 901 41|            most egy másnak ád könnyet és kacajt!~És még kinek? Egy
 902 41|          másnak ád könnyet és kacajt!~És még kinek? Egy kalandornak.
 903 41|            Hihetetlen ez! Hihetetlen! És mégis úgy van.~Mit fog tenni,
 904 41|       képzelem! Ah! minő bűnhődés ez!~És éppen most, amidőn őmiatta
 905 41|            koronája. S ő azt eldobja, és felvesz helyette egy szennyes
 906 41|             sem volt rá nézve pihenés és nyugalom. Az álomlátások
 907 41|           ötlete támadt.~Felöltözött, és sietett oda az igazgatótanácsba.~
 908 41|        végzetes szakadás óta. Gyöngéd és barátságos volt hozzá, mint
 909 41|               amnesztia van már adva. És elvégre is – én ezzel az
 910 41|           szónál. Arca halavány volt, és fényes. Erei kidagadtak
 911 41|           lesz a dolog. Légy odahaza, és várj reám.~Ince kezet szorított
 912 41|            Leó megjön a tudósítással. És neki nem szabad addig a
 913 41|          névjegyet.~Walter Leó bámult és ámult:~– Ah! Hát te Fatime
 914 41|             hozzá. Ahhoz, hogy miként és kivel mulasd magadat, természetesen
 915 41|               kiáltja: „ez káprázat!” És bámulva kérdezik az emberek
 916 41|               elmondták, hogy ők kik, és mi járatban vannak, minden
 917 41|             ujjait, kezét tördelve.~– És ha ezen a fatális holnaputánon
 918 41|           legfőbb ideje, hogy megállj és visszafordulj.~– Én futok
 919 41|              tudnék számodra valamit. És ez az egyetlen gyógymód
 920 41|                 Mondjad.~– Egy magyar és egy osztrák mágnás, gróf
 921 41|              osztrák mágnás, gróf Z** és gróf W** terveznek most
 922 41|              több gondod. Ha prókátor és pap kezébe jutottál, jó
 923 41|            már kezében volt a kalapja és pálcája, még egyszer visszatért
 924 41|         eszményképe-e egy férfinak? – És akkor azt fogod mondani
 925 41|             Az lehetetlen! Hihetetlen és elképzelhetetlen, hogy valaki
 926 41|            nem fogok tükör elé állani és magammal beszélni: én is
 927 41|          afelől győzni, hogy komolyan és elhatározottan állsz föltett
 928 41|              s ott velem együtt eszel és iszol, ahogy becsületes,
 929 41|      lelkiismeretű ember szokott enni és inni!~Szegény Ince: még
 930 42|                miknek értéke a kavics és Kohinoor között váltakozik.
 931 42|           Tegnap Kohinoor, ma kavics. És aztán arcképek, fényirda
 932 42|              aztán arcképek, fényirda és művészecset termékei, minden
 933 42|              termékei, minden alakban és jelmezben. Mind, mind oda
 934 42|             dühös szemeket vetsz rám, és én rád mosolygok. Volna
 935 42|           dobsz? Hagyj élve, kérlek!”~És Incének nem volt bátorsága
 936 42|               Visszatette a fiókjába.~És aztán elővették nyugtalan
 937 42|             nézve meg vagyunk halva.” És ezt még ne is tudassa vele?~
 938 42|     elégtételt, hogy odamenjen hozzá, és szemébe mondja neki: „Te
 939 42|           hogy ez elevenült most fel.~És lehet, hogy te most a jámbor
 940 42|               a kezéből, ha játszott, és ment, hova a szíve vitte.~
 941 42|             ment, hova a szíve vitte.~És most hasztalan szólt a harang?~
 942 42|           hogy eltávozik hosszú időre és olyan helyre, ahol virág
 943 42|              olyan helyre, ahol virág és asszony nem terem soha.~
 944 42|               asszony nem terem soha.~És aztán a keserű búcsúvételhez
 945 42|            lakához érkezett, megállt, és megnézte óráját. Háromnegyed
 946 42|    kisasszonynak?~– Nem hoztak ide ma és tegnap semmi táviratot.~–
 947 42|         embere volt.~Ince megfordult, és visszament a lépcsőn.~Nagyobb
 948 42|             hogy utána szalad valaki, és visszahíja.~Nem hítták vissza.~
 949 42|             az ajtón a kulcslyukat. – És sokáig nem talált rá. Keze
 950 42|         nekiindult a sötét lépcsőnek. És ekkor egy rémgondolatja
 951 42|         kibékülési kísérletnél a férj és nő egyetértően azt nyilváníták,
 952 42|         szeretem: visszakatolizálok – és nem válok el. Tehát, amire
 953 42|              kértem, el ne felejtse.”~És ő már nagyon is elfeledte,
 954 42|          ígért!~Már ott van a házban, és halad fölfelé a titkos lépcsőn.~
 955 42|       támlájára, melyen Fatime hever, és égő szivarából füstöt fúj
 956 42|           elfogadhatta az ökölharcot. És aztán „biafora!”, akit egyszer
 957 42|             ami kezébe akad reárohan, és vagy öl, vagy hal!~Hanem
 958 42|            akarna elhárítani magátul, és arcát elrejteni igyekezett
 959 42|              leány öltönyfodrai közé.~És ebben a percben sikoltva
 960 42|               eltakarta őt karjaival, és megcsókolá annak az arcát,
 961 42|            azt a rajtalevő edényekkel és lámpával együtt odavágta
 962 42|            mint megvárni, míg kifárad és magától összeomlik.~Még
 963 42|            ellensége. Ez a paradicsom és az a pokol, amelyből nem
 964 42|               látták őt idvezültnek – és látták elkárhozottnak: ezeknek
 965 42|          tébolydából néhány felügyelő és több markos férfi, várva
 966 42|               úszott minden. Damaszt- és brokátszövetek égtek a kandallóban,
 967 42|   brokátszövetek égtek a kandallóban, és szandálfa és rózsafa vegyest.~
 968 42|             kandallóban, és szandálfa és rózsafa vegyest.~A padlatszőnyeg
 969 42|           szelíden a jó barát hangja.~És eléje lép Walter Leó.~Láttára
 970 42|           végigesett arccal a földre, és nem mozdult meg többet.~
 971 43|           érintésre rúgott, harapott, és egészen nekivörösödve hivatkozott
 972 43|              megmentse, kinyújtózott, és csendesen maradt, mint egy
 973 43|               az Alligator kapitányát és a bankárt. Most azt képzeli,
 974 43|         becsületszavam?~A betegápolók és az orvos kimentek a szobábul.
 975 43|              Oldja ön fel a kezeimet.~És valóban Walter Leó nemcsak
 976 43|           ajkaihoz, s megcsókolá azt, és elkezdett sírni.~Ekkor aztán
 977 43|           aztán Leó a nyakába borult, és sírtak mind a ketten.~Ez
 978 43|            Azt álmodtam, hogy mi: „én és ő” elváltunk egymástól.
 979 43|               megcsókolta a homlokát, és letérdelt ágya fejénél,
 980 43|               letérdelt ágya fejénél, és imádkozott érte. Hisz az
 981 43|             az aranyveres zsinórokkal és aranygallérral; mellén a
 982 43|             hajdan, aztán íróeszközök és rajzkészletek.~És végre
 983 43|         íróeszközök és rajzkészletek.~És végre az ággyal szemközt
 984 43|    folytonosan.~Mikor reggel az orvos és Leó odajöttek ajtajához,
 985 43|             hogy már felkelt a beteg, és felöltözött.~Betekintének
 986 43|           húzva.~Azután fölkelt Ince, és eléje jött.~Szemei elég
 987 43|          árnyék, az csak fénybül van. És folyvást összehasonlította
 988 43|               reggelt?~Leó tette azt, és aztán kiment.~Mikor az orvosnak
 989 43|        választ is kap. Azon felkacag, és kedvre derül. Majd sétál
 990 43|                enyim”!~Mikor a „Tied” és az „Övé” miatt elvesztette
 991 43|              lélek már, felfogta azt, és megtartá magának, és eljárt
 992 43|             azt, és megtartá magának, és eljárt szomorú éjszakájának
 993 43|      éjszakájának világosságot hozni.~És aztán a beteg lerajzolja
 994 43|           mosolygó gyermekkel ölében.~És nem kérdi tőle: hová lett
 995 43|            aztán félrehívta a férjet, és tudtára adta, hogy a baj
 996 43|            égették. Mezítláb tombolt, és ökleivel hadonázott, néha
 997 43|        aludtam. Itt hagyott hűtlenül, és én nem tudom, hogy hová
 998 43|          távol. Mikor katona volt ön, és elhagyta, mert csatába kellett
 999 43|              No, hát legyen Istennel, és ne lázongjon. Akárhol jár,
1000 43|         mindent el fog mondani nekem.~És aközben megvetette az ágyat.~–