1-500 | 501-768
Fejezet
1 1 | egy hiányzik még. Hol van Ince?~Azt sem éhség, sem kürtszó
2 1 | Tán elaludt valahol? – Ince? Alunni? Hisz még éjjel
3 1 | eredt, hogy majd behívja. Ince csakugyan ott volt. Olvasott
4 1 | ajtaján a szép leány belépett: Ince rögtön kimenekült a túlsó
5 1 | szép majorosleányra; de Ince nem iszik bort, s nem iszik
6 1 | arcokon úgy ragyog a láng!~Ince hagyja őket dalolni, maga
7 1 | az erdőbe; azok közt van Ince. A más tizenkettő ott marad
8 1 | ítéljétek őt meg most! – csitítá Ince nyugodt hangon társait –
9 1 | legyek én Pilátus – szólt Ince, kalapját ledobva fejéről
10 1 | megy vele. Gideonnak jut Ince.~Ha nyers erő, durva hevély
11 3 | dühét.~A válságos éjszakán Ince testvér virrasztott mellette.
12 3 | vagy hagymázban beszél.~Ince a bölcs Kempis Tamás munkájából
13 3 | üthessem azt, míg szétszakad!~Ince megújító a hűtő borékot
14 3 | álomba süllyedt.~Ezalatt Ince kilopózott, és szobájából
15 3 | föl szemeimről a takarót.~Ince sietett kívánatát teljesíteni,
16 3 | Csendesebben – suttogá a beteg.~Ince ismerte már a kór lefolyását
17 3 | Mit kívánsz?~– Ajd bort.~Ince hozott neki vizes bort.
18 3 | Azután egész nap aludt. Ince egész nap mellette ült,
19 3 | takarózik s a szoba levegőjében. Ince nem engedte magát fölváltani.~
20 3 | ágyával szemközt.~Amint Ince odalépett kórágyához, így
21 3 | elszokni a meghajlástól.~Ince szentségtörésnek vette e
22 3 | akartál. Emlékezel-e rájuk?~Ince nyugodtan felelt neki:~–
23 3 | hogy életben maradtam.~Ince egy percig lecsüggeszté
24 3 | eredetijét egyszer feltalálod.~Ince szánó arckifejezéssel fordult
25 4 | lelkész távol volt: az apátúr Ince testvért szólítá fel, hogy
26 4 | kívánt szertartást elvégezni.~Ince készen volt hirtelen; ő
27 4 | ülésről gondoskodott, míg Ince számára csak egy kéve zsupp
28 4 | hogy úgyis érti a hallgató.~Ince mind a való indokot, mind
29 4 | megkeresztelésére híttak ide – mondá Ince.~– Az bizony akképpen történt –
30 4 | lehet önre nézve – mondó Ince. – Önnek igen hitbuzgó népe
31 4 | van.~(Ezt onnan tudhatta Ince, mert kocsisa az egész úton
32 4 | nagyon komolyan adta elő.~Ince közel volt hozzá, hogy elnevesse
33 4 | az öngúny cinizmusával.~Ince érzé, hogy tőle gyöngédtelenség
34 4 | Kérdezze meg csak a püspöktől!~Ince azt mondta, hogy inkább
35 4 | hozzá. Mondjon valamit.~Ince találgatta; az igaz, hogy
36 4 | tiszteletesné termeszt.~Ince gyöngéden érinté azt a kérdést,
37 4 | embernek egyedül élni.”~Ince discrétus célzást tett,
38 4 | istenteremtésének tartom.~Ince mindannyiak nevében elismerését
39 4 | menyasszony térne által. – Ince kitalálta az enigmát.~–
40 4 | lábbal kellene átlépnie.~Ince meg volt felőle győződve,
41 4 | kiegyenesedett maga magát megbámulni. Ince is mosolygott rajta.~Pedig
42 4 | vele megyünk.’”~És amint Ince végighaladt a duplaszegfűkkel
43 4 | asszonyi állatot; s a többi.~Ince bámulva tekinte Sós Mártonra.~–
44 4 | gondolatjait is nekem… s a többi.~Ince összeborzadt, s hátralépett
45 5 | pedig nem apellálhatni már.)~Ince abban a kínos helyzetben
46 5 | hátulján álló szerzetes felé.~Ince lelkét magával ragadta e
47 5 | sokaságot elhagyhatta volna.~Ince apostoli alakja, bátor megjelenése
48 5 | mutassa; ha bízik hozzá! – Ince bízott a magáéhoz.~– Rokonaim!
49 5 | asszonyom kezdte cirógatni Ince tógáját.~– Én a hitbuzgalmat
50 5 | eksztázis gyönyörével hallgató Ince beszédét. Arca egészen átszellemült;
51 5 | előkészületeket megtette; Ince belépett abba a szobába,
52 5 | lesz abból semmiféle szent. Ince aztán úgy tett eleget a
53 5 | Mari, egy anya a népből.”~Ince röviden búcsút vett az özvegytől
54 5 | egész az erdei útig.~Mikor Ince végighaladt ama nagy zöld
55 5 | széles levelű balzamita. Ince öntudatlanul leszakított
56 5 | Boldogasszony virágának” nevezik. Ince eltette a viráglevelet keblébe.~
57 5 | szerelmes, Ide s tova jár.”~Ince messze járt már a hegyoldalra
58 5 | küldve.~És akkor, amint Ince visszatekintett az esthomány
59 5 | hogy az embert megtalálja.~Ince védte magát az árnyék ellen,
60 5 | fák alatt: mire hazaért Ince a kolostorba, kedélye fel
61 6 | sikerét erősíti a tanulmány.~Ince még azon ősszel segédtanári
62 6 | körmöci arany. A pályadíjt Ince műve nyerte el a bírálók
63 6 | börtönéből.~… Absit omen!~Ince rákényszeríté magára azt
64 6 | rendezni az akali erdőben; csak Ince maradt honn. Rá nézve nem
65 6 | apátúr számára.~Az apátúr Ince jelenlétében bontá fel a
66 6 | szentségeket óhajtja felvenni.~Ince úgy érzé, mintha egy tenger
67 6 | távollétében egyike a tanároknak.~Ince a tengerből érzé magát felmerülni.
68 6 | felkészült s útra kelt.~Ince fölsietett magányos szobájába,
69 6 | rekedtek a mezei ünnepélyen. Ince meghajtá fejét. Egy szót
70 6 | jönni, az nem lesz más, mint Ince. A többi monachusok bizony
71 6 | faluban csendesség volt.~Ince a kertből fölment a paplakba.
72 6 | Édes leányom – szólt Ince szelíden. – Egyforma gyarló
73 6 | gyónónak egyedül kell lenni.~Ince odahajtó fejét a haldoklóhoz
74 6 | az én számomra nincsen…~Ince sejtelme látnoki erőt kölcsönze
75 6 | Úr rendeleteiben – szólt Ince a haldoklót visszafektetve
76 6 | ha ő nevemet elkiált]a!~Ince felnyitó az ajtót, Serena
77 6 | bizonyosan utolsó pénze volt. Ince elvette a tallért.~Nem volt
78 6 | utolsó pénze a leánynak. Ince száz darab szűzmáriás aranya
79 6 | Serena útitáskája fenekén. Ince azalatt, míg a leány künn
80 6 | szédület letekinteni róla.~Ince valamit gondolt: vajon ez
81 6 | hívásunkra nem akar jönni?~Ince öntudatlan gyorsasággal
82 6 | biztos léptekkel megindult, Ince követte őt; hajnalra faluhoz
83 6 | mely őt tovaszállítsa; Ince búcsút vett tőle, s nem
84 7 | lehet-e?)~Mindennap olvasá Ince társaival a nőttön-növő
85 7 | ennyi százezerrel több van!~Ince tépelődve gondolkozott rajta.~„
86 7 | adnád?~Ha választhatnál!”~Ince várta, hogy a másik árny,
87 7 | maradt ki a lajstromból.~Ince pedig elmélázott, mint egy
88 7 | valamennyi arcon. Áldorfai Ince tanórája nyitá meg a napot.~
89 7 | becsapta a könyvet Áldorfai Ince, s végigtekinte tanítványain.~
90 7 | fogok menni – mondá Áldorfai Ince.~– Te is? – rebegé az apátúr,
91 7 | kezével a zsinórt, melyre Ince kardja volt akasztva.~–
92 7 | hazafi” – hanem szerelmes.~Ince megdöbbenve támaszkodott
93 7 | visszhangzott sokáig.~És Ince nem tudott addig helyéből
94 8 | örökre – viszonzá Áldorfai Ince elérzékenyülten. – Isten
95 9 | gyülevész volt az, mely Ince csapatjával koncentrikus
96 9 | előreküldeni. Azokkal megy Ince csapatja is.~A csel kitudódik.
97 9 | Hajnalra már a Sió mellett van Ince társaival, tíz mérföldnyi
98 9 | szuronyai messzire villannak.~Ince állt az előőrsön kis csapatjával.
99 9 | lépésnyire volt az ellenfél, Ince elkiáltá a végzetes szót~–
100 9 | az egy ember maradt ott.~Ince látta őt az alig kétszáz
101 9 | kibuggyant halálos sebéből a vér.~Ince eltakarta kezével szemeit.
102 9 | örömük a zsákmány fölött, Ince maga is átkelt a komppal
103 9 | vétett! Hazáját támadta meg.~Ince odatérdelt a hulla fejéhez:~„
104 10| az ég zörög”; s a többi.~Ince elborult arccal tekinte
105 10| arcvonásain, heves taglejtéseiben.~Ince undorodott tőle.~– Az én
106 10| leányra ott a dudai paplakban?~Ince most már éppen gyűlölettel
107 10| volt Serena kisasszony…~Ince szemei előtt vérszínt kezdett
108 10| történt vele? – sürgeté Ince nyugtalanul.~– S a többi. (
109 10| el a veres köpenyeggel.~Ince dühösen taposott a halott
110 10| tanyázó táborok őrtüzeitől.~Ince azon vette észre magát,
111 10| bajtársam – szólt hozzá Ince. – Amit az imént mondtál:
112 10| Ne hívd őket – szólt Ince –, nekem nem bosszúállás
113 10| legyen meg a te akaratod.~Ince „fuvarosai” már akkor nagy
114 10| akar velem jönni? – kérdé Ince.~Mind azt kiáltotta, hogy „
115 10| többi itt marad előőrsön.~Ince kiválogatta a száz férfit;
116 10| keresztül juthatott az udvarra.~Ince felosztá csapatját. Két
117 10| vezette a fogoly tisztet Ince irányában: annak is borotvált
118 10| hangulatban hajtatott végre. Ince emberei összeszedték a gazdahagyott
119 10| Mikor a sikerült támadásról Ince jelentést tett az őrnagynál,
120 10| talán meg is találta már. És Ince most már azt a kérdést tette
121 10| A polgárok csatlakoztak Ince csapatjához, s az ellenfél
122 10| sem jött a diadaluk. Mire Ince győzelemittas csapatja visszatért
123 10| el száz ember.~Áldorfai Ince mégsem vett hírt Serena
124 11| viszi magával öntudattalan.~Ince teljesen el volt zárva a
125 11| zűrzavarnak elég nagy volt.~Ince és társai egy napon kikapták
126 11| tomboltak. Az is jólesett.~Ince csapatjával egy új honvéd-zászlóaljba
127 11| ellenfél slendriánjátul.~Ince a tiszti vizsgán minden
128 11| nap legtöbb erőt követelt.~Ince a jobbszárny legszélső állásán
129 11| ziláltan a zászlóaljukhoz.~Ince látta az ismerős arcokat
130 11| mondta magában keserűen Ince. S midőn azt látta, hogy
131 11| kiált vissza társainak Ince, hogy ne lássák a halál
132 11| ellenállásra.~Egy pillanat és Ince ott áll mellette a torlaszon,
133 11| vagy többé pap, Áldorfai Ince! – kiáltja egy mennyei hang –,
134 11| kardja abban a percben érte Ince homlokát, amelyben az övé
135 11| ennek a karjára csapott le. Ince hosszú sebet kapott homlokán,
136 11| Élünk-e még, felebarátom?~Ince fel akar emelkedni fektéből,
137 11| most aztán loholjunk innen!~Ince nem hallá ezt már. Öntudata
138 11| visszavonulókat üldözték.~Ince még mindig öklébe szorítá
139 12| jól betöltötték helyüket.~Ince sebe a gondos ápolás alatt
140 12| folyvást ellenségtől sarkallva. Ince előreindítá a csapat kórodáját,
141 12| előcsapattal verekedik.~Ince minden habozás nélkül parancsot
142 12| csapatvezér harcol, ahogy Ince közévágott a csapatnak,
143 12| így a szeretők harcolnak.~Ince meg volt rettenve, hogy
144 12| nehezen húztak.~Ilyenkor aztán Ince mellette lovagolt.~Amint
145 12| mellettük Serena gyalog és Ince lóháton, a két várakozó
146 12| borókabozóton keresztül.~Ince nem ügyel rájuk; Serenát
147 12| küldött, kedves barátom!~Ince odatekint a megszólításra
148 12| hajdani klerikustársad.~Ince nem érti, hogy kerül ez
149 12| mellett.~A nőalak is odalépett Ince közelébe, s kacér bókkal
150 12| foglalniok – viszonzá erre Ince ridegen.~– Hát legyen az
151 12| a hang is ismerős volt Ince előtt. Visszaborzadt mind
152 12| ekkor, a kérdést élesítve Ince. Gideon cinikus mosollyal
153 12| Furcsa! Hát az én asszonyom.~Ince összeráncolta szemöldeit.
154 12| két csípőjére téve kezeit.~Ince türelmetlenül vont vállat,
155 12| balsorsát; bűnünk-e ez?~Ince úgy undorodott ettől a nőtől.
156 12| állunk.~– Hogyan? asszonyom – Ince még mindig nem értette a
157 12| metsző gúnnyal a hölgy. Ince önkénytelenül hátra tekintett.~
158 12| e szekértől! – kiálta rá Ince.~Az a nő pedig egy megbántott
159 12| visszhangzott onnan.~Áldorfai Ince csüggedten ereszté le kezében
160 12| bajtárs? – szólító meg őt Ince.~– Meghajigálom hólabdával
161 12| rekedten a jámbor lévita.~Ince inte neki, hogy hagyjon
162 13| utat, amerre találhatnak.~Ince csapata egy éjjel egy olyan
163 13| sürgönnyel.~Egyik Áldorfai Ince őrnaggyá kinevezését tartalmazta
164 13| egyesülhessen. Ez Áldorfai Ince őrnagy feladata lesz, ki
165 13| szobája fölé ponyvát húzatott Ince: az volt a főhadiszállás.
166 13| bundával leterítve, az ágy.~Ince kérte Serenát, hogy foglalja
167 13| óvatos és tartózkodó volt Ince irányában, most egész átadással
168 13| ijeszté meg a rágalom, hogy őt Ince kedvesének tartják; ellenkezőleg:
169 13| egyetlen menedék az, melyet Ince nyújt neki.~A tűzhelyen
170 13| elszunnyadni nem engedi.~Ince soha sincs tanyáján egyedül.
171 13| vágyait.~Már egyedül marad Ince a leánynál; mindenki eltávozott;
172 13| paripák dobogása hangzik.~Ince elhagyja a szobát, melynek
173 13| együtt a hosszú éjszakát.~Ince védelmezte magát saját szíve
174 13| a régi tréfás időkből; Ince úgy tett, mint aki ráhallgat.
175 13| és boldogabbak, mint én!”~Ince egyedül maradt a leánnyal.
176 13| aki álmait elvitte. Mire Ince visszatért, ismét mélyen
177 13| visszatért, ismét mélyen elaludt.~Ince belépett a szobába. A tűz
178 13| A leány aludt csendesen.~Ince előbb felszította a kandallón
179 13| hogy tegezték egymást.~Ince még akkor is feje alá téve
180 14| Csókold meg ezt is – szólt Ince, kivont kardját Serenának
181 14| én mondok neked – szólt Ince.~– Az én dolgom legfontosabb.~–
182 14| itt írószereim – szólt Ince. – Írj nekem bizonyítványt
183 14| odanyújtá Incének az okiratot.~Ince magához emelé a leányt.~
184 14| és hangja nem reszketett.~Ince gyönyörteljes áhítattal
185 14| okádott szét a vájt üregből.~Ince a rémület és féltés ösztönével
186 15| a paradicsom gyönyöreit.~Ince hitbuzgó lelkésznek volt
187 15| áldozzák fel a kegyeletet. Ince vagy elesik, vagy elfogják,
188 15| kellett hurcolkodnia, míg Ince a Tarna partján és a Tápió
189 17| vezetője vagyok: Áldorfai Ince őrnagy.~Hej, most áldotta
190 17| hangzott ki a mellékszobából.~Ince meglepetve nézett hol az
191 17| a tarka kendőt, s akkor Ince maga előtt látta egykori
192 17| hozzon a magyarok hátára.~Ince meghallotta a lármát, s
193 17| Követelem őt magamnak kiadatni!~Ince vállat vont, s nem hallgatott
194 17| úrrá lenni.~Csak látszott.~Ince kilépett az erkélyre, s
195 17| Jöjjön velem, uram – szólt Ince Walter Leóhoz.~Gideon útját
196 17| nekem elégtételt fog adni!~Ince keserű humorral felelt neki.~–
197 17| mint te!~S volt bátorsága Ince karját megragadni.~Abban
198 17| mellől a görbe török kést.~Ince, mint lovag és férfi, nem
199 17| irataival terhelt tárcáját. Ince ebédelni küldé a legénységét
200 18| Leót, s amint azt Áldorfai Ince eléje vezette, a legnyájasabban
201 18| már elszörnyedt Áldorfai Ince.~– Hogyan? félmillió! S
202 18| solitaire-t vont le ujjáról, s azt Ince ujjára akarta vonni.~Ince
203 18| Ince ujjára akarta vonni.~Ince kivonta kezéből a magáét.
204 18| klenódium!~A másik percben Ince karjai közt tartá Serenát.
205 18| ittlétéről. Háziasszonya megtudta Ince segédjétől, hogy annak neje
206 18| utazva meg is hozta őt, mire Ince Gödöllőrül visszakerült.~–
207 18| ímhol ni, hogy elolvadt!~Ince olyan volt, mint egy gyermek.
208 18| Igen! Az – felelt jókedvvel Ince, elértve, hogy hajdani szerzetes
209 18| Isten neki! – szólt nevetve Ince, s megengedte Serenának,
210 18| fog neked mondani.~Serena Ince vállára támaszkodott egy
211 18| mind tudom – szólt közbe Ince.~– Hanem ez hát csak a legközelebbi
212 18| szükségesek. Itt Áldorfai Ince éppen nem jövend számba
213 18| boldogok voltak.~Áldorfai Ince nem tudott szólni a könnyektől,
214 18| lehet az? – kérdé bámulva Ince. – Amit úgy óhajtasz, s
215 18| sietett kedvesét biztosítani Ince, s kezeit csókolá örömében. –
216 19| Viszonttalálkozás~Áldorfai Ince elfogadta a főparancsnokságtul
217 19| re bevonult a hadcsapat, Ince a vendéglőben szállásolta
218 19| Nyújtsd karodat – mondta Ince –; látogatóba megyünk.~–
219 19| középett az agg apátúr.~Ince fölemelte kardját, hogy
220 19| lépett.~És azután két kezét Ince felé nyújtva, rebegé meghatottan:~–
221 19| Serena nyakán, melyet azelőtt Ince viselt. E helyet cserélt
222 19| neki a hosszú sétányt, hol Ince annyiszor tanulva sétált,
223 19| benne a szegfüveket, amiket Ince ápolt egykor. Most is nyílnak.
224 19| Innocentius lakott egykor.~Ince saját szívének hevüléséből
225 19| hozzá! Maradjon az örökké!~Ince küzdött magával. Büszkesége,
226 19| áldozat nagyságát, melyet Ince szerelmének hozott: hogy
227 19| szépítve, nem nagyítva semmit. Ince legelső megjelenését a protestáns
228 19| találja magát ugyanott.~Ince századosaira bízta a csapatok
229 19| nem tölt le egy év, hogy Ince és Serena együtt jöttek
230 19| bámulásuk a jó embereknek, mikor Ince egyiket-másikat nevén szólította,
231 19| Mindig a parókia udvarán ül.~Ince pihenőt rendelt a csapatnak,
232 19| hányva vonultak előttük.~Ince és Serena a temető felé
233 19| mikor neked visszaadom!”~Ince felölelte a földről a szent
234 19| Semmi… és minden…~ ~Ince is hordott magával egy rejtélyes
235 19| méhesen át szándékozott Ince az udvarra jutni. De tapasztalá,
236 19| papkisasszony – dörmögé ijedten Ince jó nap kívánására.~– Elmúlt
237 19| Elmúlt az, jó öreg – szólt Ince nyájasan. – Most alezredes
238 19| paradicsomban.~– Uram s én istenem!~Ince átadta a kurátornak az anyakönyvet.~
239 19| az odaírottat: „Ádorfai Ince, helvétiai hitvallású evangélikus,
240 19| visszatér a régi. S íme meghalt.~Ince sietett Serenát kivinni
241 19| kerülő úton kellett jönniök; Ince megelőzte őket a kerten
242 19| szólt hetyke tréfával Ince.~– Nono! Ezredes uram. Ahányat
243 19| Nálunk el lesz rejtve holtig.~Ince nem nevetett e csodálatos
244 20| a fiúból atyáinak atyja?~Ince azt a feladatot, ami rá
245 20| e szavakat elfelejteni.~Ince azt mondta, hogy engedelmeskedik,
246 20| kiáltani ki képviselőjének.~Ince azt mondta rá: jól teszik;
247 20| hintó a hadsor elé ért, Ince tisztelgést parancsolt,
248 20| Incéhez közelített.~Akkor Ince is leszállt a lováról, s
249 20| így szólt hozzá:~– Atyánk!~Ince elámult: lelke elzsibbadt
250 20| homlokát koszorúzta fel vele.~Ince ingani érzé a földet a lábai
251 20| nálamnál jobbat közületek!…~Ince egész beszéde alatt folyvást
252 20| másodszor is Áldorfai Ince alezredest…!~Ezernyi ezer
253 20| a katonákat is: Áldorfai Ince azon vette észre magát,
254 20| foglalja el e két ember előtt.~Ince komor volt: szíve reszketett.~
255 21| közösen elvesztettünk.)~Ince kezét nyújtá Gideonnak.
256 21| Léptess oda a szekérhez!~Ince odalovagolt.~Gideon felhajtá
257 21| festett hordó volt ott.~Ince hüledezve mondta:~– Hogyne
258 21| gazember én voltam – mondó Ince.~– No jól van. Most hát
259 21| az elhaladt csapat után.~Ince keresztüllátott a szándékán;
260 21| kísértsd meg a kiáltást – szólt Ince hideg nyugalommal vonva
261 21| Hallgass! – rivallt rá Ince haraggal. – Eredj a kincseidhez
262 21| szót nem vesztegetett rá Ince, sarkantyúba kapta paripáját,
263 21| asszony néma intéssel helyeslé Ince szavait. A férj, ki Serenát
264 21| Pedig oly szegény volt!~Ince visszatekintett az elhagyott
265 21| torlasz párkányán ül Áldorfai Ince. E magaslatról a Dunáig
266 21| dörgést a hegyfolyosóban. Ince vissza sem tekint.~– Visszafordulnak.~–
267 21| torlasz felé lövöldözni. Ince hátra sem néz. Alulról nem
268 21| a parlamenter zászlóval.~Ince eléje küldi két hadsegédét,
269 21| túlparton lesznek – monda Ince.~– Beletelik két nap.~–
270 21| második nap alkonyán Áldorfai Ince nagy máglyát halmozott össze
271 22| elsüllyedt világból.~Áldorfai Ince attól a naptól fogva megszűnt
272 22| szkeptikussá tesz.~– Óh, barátom, Ince! még ha meg nem nősültél
273 22| egy este egy ismerős hang Ince fülébe. A fásultság közepett
274 22| másfelé kijárásod, mint nekem.~Ince feleségére tekintett, és
275 22| meg sem volt az töltve.~Ince most már gúnyosan mosolygott:~–
276 22| De nem is teszem – szólt Ince felesége kezét szorosabbra
277 22| csak!”~A gúny vonatkozott Ince helyzetére.~– Én nem hiszem,
278 22| kirabolták volna – monda Ince nejének. – Bizonyosan elkártyázta
279 22| eljátszani?~– A kísértés.~Ince hosszan gondolkozott ezen
280 22| török hadseregbe redifnek.~Ince és balsorsának több osztályos
281 22| aki Incére ajtót nyitott.~Ince jellemének egy gyönge oldala
282 22| járt. Megfizettek érte. Ince azon vette észre, hogy a
283 22| Irigylésre méltó ember ez az Ince!~Hanem az ilyen helyzetben
284 22| a dogmákkal – felelt rá Ince. Az embert saját tettei
285 22| Nevettek rajta.~– Nem – szólt Ince. – Van két izmos vállam,
286 22| Aleikum unallah szép Asszéki.~Ince nem is szólt erről nejének
287 22| őszinte arccal beszélt, hogy Ince maga nyújtotta neki a kezét
288 22| fogadta ott. Jó helye volt. Ince ment Vely béggel a túlpartra.~ ~
289 23| őt a csónakig.~Mikor már Ince a csónakban ült, még egyszer
290 23| tőlem emlékül: dobd a vízbe.~Ince nem tehette, hogy el ne
291 23| megfogózzanak a hajó oldalába.~Ince erszényét veszi elő, hogy
292 23| kötélhágcsót az érkezőért. Ince felkapaszkodott azon. A
293 23| csónakosok tovább haladták.~Ince a hajó födélzetén kevés
294 23| kérdé tőle a kapitány. Ince megmondá neki.~– Én vagyok
295 23| a Salamander.~Áldorfai Ince megtanult valamit, amit
296 23| lepetve azon hír által, hogy Ince nem érkezett meg az Alligatorra;
297 23| egyik az, hogy Áldorfai Ince honvédezredes ott marad
298 23| szeretni. Mikor elváltunk, Ince egy talizmángyűrűt látott
299 23| szabadítani. E titkát a gyűrűnek Ince is tudja.~Serena a szenvedély
300 23| Boszporuszon. E fénynél elővette Ince a török kinevezési okmányt.
301 23| jöjjön ön velem reggelizni.~Ince szavát adta.~– Sem a szökést,
302 23| addig is menjünk reggelizni.~Ince látott már a katonaéletben
303 23| telescopiumokból és perspektívákból. Ince pedig észrevetette, hogy
304 23| tetszését a kapitánynak. Ince egészen értett a bonyolult
305 23| s nagy volt az öröme, ha Ince a távcsövön át megtalálta
306 23| feladott neki.~Egyszer aztán Ince megtalált egy olyan tárgyat
307 23| közöttük ismerőse.~– Valóban. – Ince már azt is látta, hogy Vely
308 23| mint szemmel látó tanú.~Ince segített az élcen nevetni.~
309 23| tengerikagyló-gyűjteménye volt. Ince ahhoz is értett.~A kapitány
310 23| kiszabott időből, mikor Ince az Alligator fedélzetére
311 23| kezében tartá az óráját. Ince odasietett hozzá, háláját
312 24| egy kis szünetet érzett.~Ince azt mondá: „Ha te meghalsz,
313 24| szabad néger cselédjével. Ince pedig dolgozott, mint egy
314 24| Itt cserebogár sincsen.~Ince boldog volt robinzoni magányában.
315 24| elhordták a panaceáját.~Ince csak mosolyogta társai viszontagságait.
316 24| alatt. Ott szabad volt.~Ince honfitársai soha nem mondanak
317 24| kivándorlottak az aranyföldön. Ince gyümölcsfái ligetté nőttek
318 24| szüretet. Amint kiforrt a bor, Ince meghívta az áldomásra honfitársait.~
319 24| robbanjon el kengyelfutónak.~Ince honfitársai lojális emberek.~
320 24| Elmondhatja azt. Ekkor aztán Ince emelé föl poharát üdvsugárzó
321 24| látja meg először az eget.~Ince szemei folyvást mondhatlan
322 24| hát még bor mellett!~Ince kedélyén nagy sebet ütött
323 24| Serena tudta azt jól, hogy Ince miről gondolkozik? Rég megszokta,
324 24| tart az esőszak: ez a tél) Ince levelet kap a California
325 24| Nem lesz belőle semmi…~Ince zsebébe dugta a levelet;
326 24| special correspondent”-nek.~Ince összegyűrte a levelet, s
327 24| csinálnak a homlokán?~Hát hiszen Ince nem csinált abból titkot
328 24| szép díj!~– Hogyan-szólt Ince felförmedve; – hogy én most
329 24| alatt is a föld?~Áldorfai Ince minden éjjel felriadt álmából:
330 24| betöltve lássa.~Áldorfai Ince rá hagyta magát venni az
331 24| többet hagyott el benne Ince – mint egy feleséget.~Ez
332 24| hogy ő volt az oka, amiért Ince visszautasítá a ferikké
333 24| Ha ő nincs, most talán Ince is diadalmas hadseregeket
334 24| vissza Kaliforniába Áldorfai Ince. Ezúttal tökéletesen kigyógyulva
335 24| európai nosztalgiából.~Mikor Ince a Mississippi gőzössel megérkezett
336 24| járultak a krími levelek. Ince gyors és hiteles tudósításokat
337 24| munkatársuk rendes díj mellett. Ince megköszönte az ajánlatot,
338 24| haladtával még szépülnek.~Ince lelkét egészen betölté ez
339 24| ábrándjaik megvalósulnak.~De Ince nem mozdult helyéből. Nem
340 24| ők, mint a politikusok.~Ince most már megdicsérte magát,
341 25| napját megülni. Erre a napra Ince kedves meglepetést készített
342 25| vett neki fehér lovacskát?~Ince biztosítá, hogy fehér póni
343 25| Óvilágban.~Egy tavaszelői napon Ince táviratot kap Magyarországról.
344 25| De még egyszer eldöntötte Ince végzetét az asszony. Orvosa
345 25| máshová.~Csak azután, hogy Ince elhatározó magában neje
346 25| szemlátomást üdülni látszott.~Ince igazat adott magában az
347 25| férfiak a közös hálóterembe.~Ince megcsókolta Serena ajkát
348 25| a víz alá merült.~Mikor Ince magához tért: a háromárbocos
349 26| magával mindenüvé üldözőjét.~Ince kétszer utazta körül a földet:
350 26| oly végevárhatlan hosszú!~Ince megkísérté üldöző gondolatait
351 26| képeznek a házak oldalán.~Ince üldözte lelke futó gondolatait,
352 26| ott rendes állomás nincs.~Ince ez ideig egyedül volt a
353 26| a férfi először taposott Ince lábára, annálfogva szóljunk
354 26| keresztül, de már akkor Ince maga alá szedte a lábait,
355 26| pedig már az átellenes ülést Ince foglalta el: ő is természetesen
356 26| leült a hölgy mellé.~Hát Ince azt sem bánta: nem sokat
357 26| derék, mint egy istennőnek.~Ince nem ölhette meg magában
358 26| e csillagok odaragyogtak Ince szemei közé.~És azok a sötét
359 26| gyűrűt, s aztán a kesztyűt.~Ince aztán egészen lehunyta a
360 26| steamer, mely szemközt jő. Ince távcsövét veszi, s a közeledő
361 26| összeszorítja őket egymáshoz.~Ince felriadt álmából. Az idegen
362 27| a vasúti kocsit, melyben Ince és útitársai ültek, úgy
363 27| egymásra fektetve eltemette. Ince esett alul.~Érezheté mellén
364 27| Débarrassez vous vous de moi.”~Azt Ince maga is akarta. Valami sajátszerű
365 27| megkísérteni a szabadulást. Ince érzé, hogy lába alatt a
366 27| Erőszakkal kellett őt megmenteni.~Ince a kifeszített fenékdeszkát
367 27| Bátyámat szabadítsa meg.~Ince visszament az összegyökönt
368 27| odaszorítva, és nem mozdult. Ince erős volt, s veszélyben
369 27| ébredt tán, mielőtt meghalt.~Ince kivitte ölében a töltéspartra
370 27| poggyászszekerekből szórták ki a málhákat; Ince is visszatért a vagonhoz,
371 27| grófi utazókhoz tartozott.~Ince jó asszonytartó ember volt;
372 27| is.)~Ekkor érkezett oda Ince a nyalábra szedett málhákkal;
373 27| ember ránézve meg van halva.~Ince mindezt olvasá a hölgy tekintetéből,
374 27| nyújtá neki kesztyűsen.~Ince bámulva tekinte rá, s eszébe
375 27| ideig azt mondá magában Ince: hát mi közöm nekem ehhez
376 27| ott állt azalatt folyvást Ince málhája mellett; s mikor
377 27| már kesztyűtlenül; pedig Ince tenyere most már fekete
378 27| helyette a táviratot? – kérdé Ince.~– Nagyon kérem arra.~–
379 27| címezzem a táviratot? – kérdezé Ince, mikor megírta azt.~– Prágába,
380 27| Ah, Walter Leó – mondta Ince meglepetve.~– Ön ismeri
381 27| Aligha fog rám ismerni többé.~Ince odanyújtá az úrnőnek a táviratot.~–
382 27| táviratot alá is szokás írni. Ince odanyújtá a tollat az úrnőnek.~–
383 27| mint hogy átvegye a tollat Ince kezéből, s saját nevét írja
384 27| közös: egy irat, melyet Ince írt, és melynek Hanna grófnő
385 28| bárónőnek.” Ebből tehát megtudta Ince, hogy Hanna grófnő rokonságban
386 28| olvasta ezt a gondolatot Ince arcvonásain, s felvilágosítást
387 28| auf dem Dach.~Ezt meg már Ince nem mondhatta el a hallgató
388 28| francia kecskeszakállal, kiben Ince rögtön megismerte Walter
389 28| Ezekből a szavakból megtudá Ince, hogy Walter Leó házánál
390 28| mind a vízig szárazon!”~Ince is sietett a maga batyujával
391 28| Én még jobban. Áldorfai Ince, ezredes úr! – szól Hanna
392 28| hallani.~– Kitől? – kérdezé Ince elbámulva.~– Hát biz a rendőrbiztostul.~–
393 28| összeszorítkozunk. Allons donc!~Azzal Ince kezét egyik karja alá kapva,
394 28| alatt azon gondolkozott Ince, hogy mi lehet ez a Hanna
395 28| egyúttal megfordítva mutat.~Ince pedig azt hányta-vetette
396 28| neme a védelemnek.~Mikor Ince készen volt az öltözetével,
397 28| felemelkedett, hanem azután, hogy Ince kezét megfogta, oda ismét
398 28| Igazán kacagni való tréfa.~Ince parázson ült e jelenet alatt,
399 28| hazudnia. Mondja meg az igazat.~Ince számára nem volt kitérés!~–
400 28| szemeit. S megint hirtelen Ince karjára tette kezét.~– Ugyebár,
401 28| olvasni az arcvonalmakban, s Ince vonásai áruló nyitott könyvek
402 28| megragadá mindkét kezével Ince kezét, s ezt susogá:~– A
403 28| meghalt?~S forrón megszorító Ince kezét.~– Ezt köszönöm önnek.~
404 28| kibékülök.~Azzal, kezét Ince karjába fűzve, átvezetteté
405 28| volt olyan, melyet Leó is, Ince is meglátogatott egykor,
406 28| ismeretlenek közt a bárónő volt Ince cicerónéja.~Egy díszalbumnak
407 28| testvérje – mondá Helene bárónő.~Ince beérte annyival.~A családi
408 28| az album összecsukódott, Ince fényképezett arcának Hannáét
409 28| úgy intézé a rendet, hogy Ince ismét szemközt kerüljön
410 28| alatt Hanna grófnő volt Ince cicerónéja.~Prága tele van
411 28| grófnő.~– Nincsenek – felelt Ince. – A mi királyi székvárosunk
412 28| egyikében ismét találkozott Ince azzal a mosolygó arcképpel,
413 28| Ha ezt ki tudná találni Ince, saját életének talányát
414 28| bizonyosan igen szép lehetett, de Ince nem értett hozzá. Neki a
415 28| mi vendégünk kedvéért!”~Ince tisztelgő fejbólintással
416 28| gondolkoznak és cselekszenek?~Ince meg volt elégedve ezzel
417 29| Ismét itthon~Mikor Áldorfai Ince Orsovánál a csónakba lépett,
418 29| jönnek a „Kis Pipá”-ból.~Ince veszi azt észre, s szépen
419 29| megcselekszi: olyat húzván Ince figarójának a tetejére a
420 29| belépésre!” – gondolá magában Ince; azonban ő sem volt rest
421 29| így is jól van.~Most már Ince nem a klubba sietett elébb,
422 29| kiabálták, hogy „éljen Áldorfai Ince!”~Ő pedig mondá magában: „
423 29| mindannyinak központja Áldorfai Ince volt. Ő maga pedig, az ünnepelt
424 29| nagyhamar megkapta a választ Ince.~Éjfél körül lehetett, midőn
425 29| gondolá magában Áldorfai Ince; s ő is felölté ismét dolmányát,
426 29| gondolá magában Áldorfai Ince, s találgatta magában, ki
427 29| magában?” – gondolá Áldorfai Ince, s maga is kíváncsi volt
428 29| végig sarkantyút pengetve Ince ajtaja felé; felnyílik az,
429 29| előrebocsátva a beköszöntő éljent.~Ince szemközt találja magát az
430 29| másik kettő is itt van.~Ince azt hiszi, ezek most verekedni
431 29| ismernélek? gondolta magában Ince, hiszen ezelőtt három órával
432 29| csatában harcoltál együtt.~Ince csakugyan kezdett rá emlékezni,
433 29| spicliből mi lett? – kérdé Ince malíciával.~– Az meghótt –
434 29| halt volna meg! – tódítá Ince.~– Hanem hát már most gyere
435 29| Hagyjatok nekem békét – szabódék Ince. – Nincs énnekem semmiféle
436 29| kedvem a szónokláshoz – monda Ince bosszúsan. – Mondjátok a
437 29| szónoklattal ki nem elégíti. Ince nem is maradt azzal adós;
438 29| amilyen a Dunaparton terem. Ince eltette azt emlékül a másikhoz.
439 30| A híresség átka~Áldorfai Ince naprul napra jobban tapasztaló,
440 30| esztergályos botokat készített Ince fejével bunkó helyett; egy
441 30| asszonyt érez a háznál. Ince kész préda e hadnak. A képviselői
442 30| negyedév végével már kénytelen Ince Walter Leónak írni, hogy
443 30| jövő évnegyedre valót is.~Ince arra a gondolatra jött,
444 30| furfanggal csempészte be Ince azt a százezer forintot
445 30| ez rászedve híresen?~Csak Ince nem tudott felőle semmit.
446 30| országdöntő eredményeket.~Ince meg nem bírta magának magyarázni
447 30| hír magánéletre is kihat.~Ince feltűnő szép, délceg férfialak.
448 30| látogatójegyeken e két nevet olvasó Ince:~– Stomfay Gideonné, Caesarine,
449 30| hallgatag vagy közbekottyanó.~Ince nem óvhatja meg magát attól,
450 30| korán jutott árvaságra!~Ince egy veres plajbászt tartott
451 30| átszúrva.~Nro 2, jegyzé Ince.~– S azóta kegyed egészen
452 30| sikert aratna számunkra.~Ince végre megunta a rovást jegyezni,
453 30| szerződtetve volt a színházhoz.~Ince ugyan a legkomolyabb képpel
454 30| prelegáltak, mint azelőtt.~Ince még egyszer látta a kis
455 30| egyedül maradunk a téren.~Ince még szabadkozni kezdett;
456 30| halikrát esznek?”, s miután ezt Ince igenlőleg bizonyította,
457 30| kettőnknek kell megfizetnünk.~Ince nagyon bámult erre a szóra.
458 30| Azonban már fizetni kellett. Ince nem tagadhatta el, hogy
459 30| simán, mint a parancsolat.~Ince, mint afféle tudatlan jenki,
460 30| Neked? – kérdé elbámulva Ince.~– Nekem hát. Én akarok
461 30| benne. Ennek így kell lenni.~Ince meg volt lepve a váratlan
462 30| Magyarország történetében.~Ince nem bírt e rendkívüli bátorsággal.
463 30| menten tapasztalható Áldorfai Ince, hogy a vendéglői közvélemény
464 30| veszik észre közeledtét, s Ince azalatt, míg felső kabátját
465 30| kellett fizetni, s amiatt Ince kénytelen volt ismét írni
466 30| prágai Vencel-térig eljutott.~Ince úgy tapasztalá, hogy igen
467 30| nemzeti himnuszt, a Szózatot.~Ince kivonta magát közölök. Keserű
468 30| beszélte, hogy Áldorfai Ince ócsárolta a Szózatot, s
469 30| néphimnuszt énekelnők. S Ince tapasztalá, hogy amint végigment
470 31| magához Áldorfai Incét. Ince azt hitte, hogy most kemény
471 31| infidelium főispánságot vállalni?~Ince kereken, határozottan és
472 31| tartalmú hirdetményt~„Áldorfai Ince, volt honvédezredes, keres
473 31| munkával keresse a kenyerét.~Ince kénytelen volt hírlap útján
474 31| elnök, sőt vezérigazgató.~Ince fejét egészen elkábítá e
475 31| terjedve: hogy Áldorfai Ince lesz színházigazgatónak
476 31| próbául énekeljen el egy áriát Ince előtt Lammermoori Luciából.
477 31| előtt Lammermoori Luciából. Ince kénytelen volt elismerni,
478 31| tartalma mélyen elkomorítá Ince kedélyét. Annyira hatott
479 31| tenger fenekéről?~Áldorfai Ince otthon maradt ezen az estén;
480 31| jött Amerikából. Áldorfai Ince „ezredes”-nek szólt.~– Jöjjön,
481 31| ismerni benne ismét!~Áldorfai Ince még ebben az órában leült
482 31| Hálás barátja, Áldorfai Ince.”~Mással senkivel sem tudatta,
483 32| Éjsarki felfedezések~Áldorfai Ince ez újabb misszióját is befejezte.
484 32| katonaállamnak megmaradni.~Áldorfai Ince is kapott tízezer dollárt
485 32| Falun lakik minden ember.~Ince az első vacsoráját Pestre
486 32| Hanem aztán szaladt is!~Ince aztán sokáig eltörte rajta
487 32| amivel Áldorfait fogadta.~Ince egész jóhiszeműleg felelte
488 32| Csupán azért – szólt Ince jámbor iróniával –, mert
489 32| észrevette a megdöbbenést Ince arcán, s amilyen nagy pszichológ
490 32| óra alatt eltisztuljon.~Ince tehát csakugyan kapott valamit,
491 32| pénzpiacokra is, hogy azt Ince már New Yorkban megtudta.~–
492 32| azt, s ő mondta el nekem.~Ince nem mert kérdezősködni Hanna
493 32| hölgyekét is!~Helene észrevette Ince arcvonásairól, hogy az nem
494 32| tekintse.~E naptól fogva Ince és Leó tegezni kezdték egymást.~
495 32| tegezni kezdték egymást.~Ince megjelenését a társaságban
496 32| férfiakkal harcolt.~S valóban Ince most kezdi észrevenni, hogy
497 32| hölgy s aztán elmélázott. Ince átérté, hogy a társalgásnak
498 32| flosculus alakjába öntve?~Mikor Ince búcsút vett a háziasszonytul,
499 32| meglátogatta őt Leó, még mielőtt Ince megtehette volna nála az „
500 32| utóbbit választom – szólt Ince. – A félrevonulás nemcsak
1-500 | 501-768 |