Fejezet
1 3 | szabadon kezeimet, hadd tépjem velük ezt az elátkozott arcot.
2 7 | kellett annak jönni.~– Én is velük fogok menni – mondá Áldorfai
3 10| emberségesen. Két tiszt úr is volt velük. Azokat úgy kellett felrázni
4 11| ő bográcsukból, s ivott velük egy kulacsból. Aztán minden
5 12| katonáknak, s elfeledteti velük a fáradtságot. Hanem a semmit
6 12| Többször pihenőt tartott velük, s borszeszt osztott ki
7 12| Minden szekér tele volt már velük. Serena maga rendesen a
8 13| egymás előtt. Milyen jót tett velük az a bolond asszony, hogy
9 13| falon. A pattogó tűz pörölt velük a tűzhelyen; a nedves fa
10 20| díszhelyet foglalva el, s velük szemközt azon ősz férfi,
11 21| erős záporok is jót tettek velük; az utakon sár van; porfelleg
12 21| valamennyit! Mit gondolok én velük? Ugorjanak a Dunába, ha
13 21| sebesülteket az én szekeremre. Velük talán elmennek a griffjeim.
14 21| kincseidhez vissza. Lakjál jól velük. Minket hagyj utunkra menni.
15 22| volt a tolmács honfiai és a velük érintkező hatóságok között.
16 23| Franciscóba? aszerint menjen velük az Atlanti-óceánnak vagy
17 24| Törökországban vásárolt össze. Tegyen velük próbát az aranymezőn.~–
18 26| bánta: nem sokat törődött velük. Szemei nem igyekeztek keresztültörni
19 27| sem mondó, hogy tartson velük.~A rendőrbiztos azután visszasietett:
20 28| előgördülő hintajába felülve velük, elhajtatott a Vencel-téren
21 28| rájuk: minden ismerős, aki velük találkozik, délutáni egy
22 30| vannak. Az oláhság mind velük tart. Az ő jelöltjük báró
23 32| oroszlánkörmeit, de nem karmol velük. – Hát még az úrhölgyek!
24 32| Hiszen nem is táncolok velük.~– Hiszen éppen azzal igézed
25 39| üldöző gondolatait elűzze velük.~Az egyik levelet a hajdani
26 41| elkezdé a saját fejét ütni velük.~Azt valóban meg is érdemelte
27 41| azt a leányt, te aláírod velük a szövetséget, azért, hogy
|