Fejezet

 1 5 |          hol a gyermek anyja várt reá, bűneit meggyónni.~A kalandornő
 2 6 |           mellette, és nem nézett reá.~A sziklafal még ötven ölnyire
 3 6 |    fájdalomtól égő szemekkel néze reá, s újra kezdé az ostromot
 4 7 |         omolnának minden oldalról reá, s kezeit megkötöznék, tagjait
 5 7 |        keresztet? és nem találtak reá feleletet!”~Egyetlen névtelen
 6 7 |          alak mosolyogva nézne le reá.~Azon éjjel nem aludt az
 7 11|           sovány képe mosolyog le reá.~– Élünk-e még, felebarátom?~
 8 12|        hogy a másik még nem felel reá. Alig várja, hogy kórágyát
 9 13|    erőszakos tolakodóknak, mi vár reá itten? Női tiszta híre be
10 17|          ítéletet, s aztán kérünk reá utólagos jóváhagyást. Bírák,
11 18| Feleségemhez beszélt ön. Feleljen reá ő.~Serena hosszasan szemébe
12 19|           erejével mindentől, ami reá homályt vethetne; hogy mikor
13 23|        Gideon az előszobában várt reá, s ott még egyszer elbúcsúzva
14 24|       tudja, hogy nem sírja vár-e reá? És mégis meg tudta tartani
15 24|       milyen nagy jövendő vár ott reá? Ne álljon annak útjában
16 24|        Saját egylovas fogatja vár reá, a volt kertészfiú néger
17 24|         kocsiskalap alól vigyorog reá. Serena jól gazdasszonykodott
18 26|           a nagy missziórul, mely reá otthon vár. Egy újra szabadulni
19 32|           Vedd elő arcképét, nézz reá hosszasan; hívd emlékedbe
20 37|      Incének a hű figyelmet, hogy reá várt, s karjába öltve kezét,
21 40|      piros selyemruhádat – pörölt reá.~– No, nézze – panaszkodék
22 42|        Most is oly könyörögve néz reá! Mintha mondaná „Engem ne
23 42|          azóta. Bizonyosan várnak reá!~Egész teste borzongott.
24 42|          akár másképpen.~Ott várt reá a szállásán mindaddig, míg
25 42|            hogy nem messze várjon reá.~Azzal keresztülfurakodott
26 43|          nyílásán át vigyáztattak reá folytonosan.~Mikor reggel
27 43|      kezével, s haragosan förmedt reá.~– Hallgat ön mindjárt!