Fejezet
1 4 | között: elhordták azokat messze földre; még Veszprémbe is.
2 5 | szerelmes, Ide s tova jár.”~Ince messze járt már a hegyoldalra felkapaszkodó
3 5 | oda. Az árnyék előtte járt messze elnyúlva.~S az árnyék beszélt
4 6 | megcsókolta, s amint az nagyon messze elment már; akkor rákezdé
5 10| kemény gyerekek. Itt van nem messze, félórányira az uzdi malom.
6 10| A lévita a barátcsuhában messze járt elől, tájékozva az
7 11| egész zászlóalj. Ő maga messze valamennyi előtt.~Hiszen
8 11| senki.~Hátha mégis?~A dobszó messze elvonult már, csak az ágyútekék
9 16| tulajdonjog viszonyairól is a kort messze meghaladó fogalmaik voltak.
10 18| minő végzet vár egy ilyen messze kifénylő alakra, minő az
11 19| Duda lakossága kiszaladt messze eléjük. Ifja, véne, asszonya,
12 21| hátramaradt, és várta, míg azok messze elhaladnak.~Akkor kezébe
13 21| után.~A fellobogó máglya messze bevilágította a hegyi utat.
14 22| volt Incének: elmenni innét messze, olyan messze, hogy az egész
15 22| elmenni innét messze, olyan messze, hogy az egész földteke
16 23| van?~– Csakhogy Amerika messze van, s az útlevél még nem
17 23| sem állt, s csak midőn jó messze eveztek már a hadihajótul,
18 24| pálinka számára; de még messze földre is elhordták a panaceáját.~
19 24| régen nem látott. De az álom messze maradt a valóság mögött.
20 26| kinyitotta az ablakot, s messze kihajolt rajta.~Amikor visszavonta
21 28| egykedvűségével; láthatárnyi távolban messze magától s kebléhez sajtolva
22 28| lehelletét, s aztán megint messze tőle, hol egész alakja csak
23 28| elkövetett plágium volna. A messze középkorból leszármazó emlékek
24 42| meghagyta kocsisának, hogy nem messze várjon reá.~Azzal keresztülfurakodott
25 43| Mi nem utazunk már együtt messze… Nőm nagyon beteg… alig
26 43| ottan van nekünk az otthon… Messze még odáig?… Még húsz mérföld
|