Fejezet
1 1 | őrá.~A majoros szép leánya csakugyan emlékezett rá, hogy látta
2 1 | hogy majd behívja. Ince csakugyan ott volt. Olvasott egy könyvet.
3 6 | Nagy a világ!~Szekéren csakugyan nem lehetett menni a faluból.
4 17| kemencébe dobtam.~Ez már csakugyan végső őrjöngésig fokozta
5 19| ig nem jutottak. Harc csakugyan nem volt sehol. Közeledésük
6 19| megnézni a parókiát, hogy csakugyan valósággal üres-e még? kívül
7 20| eleget tenni nem lehet, akkor csakugyan le kell mondania a katonai
8 26| kivehető arc és alak. Serena! Csakugyan te vagy az? Látsz engemet
9 28| Hanem a második célzásra csakugyan győzött a szeméremérzet
10 28| Megmondom, bárónő. A vasúton csakugyan történt baleset. Két vonat
11 29| csatában harcoltál együtt.~Ince csakugyan kezdett rá emlékezni, hogy
12 30| Tehát – Nro 1.~– S Gideon csakugyan meghalt? – kérdezé Caesarine-tól.~–
13 31| fejébe. Ezen az ajánlaton már csakugyan lehet gondolkozni. Mit kockáztat
14 32| eltisztuljon.~Ince tehát csakugyan kapott valamit, ha nem éppen
15 32| akart ő azon időben állani, csakugyan úgy járt, ahogy a bankár
16 32| a Walter-féle palotában csakugyan igen fényes volt. A bankár
17 33| Szerencsés utazást.”~Incének csakugyan megjelent az, akit hívott:
18 33| semmivel; hanem a cseh nemesség csakugyan kötelez, hogy elmenjek.
19 33| minden időben.~– Tehát ön csakugyan elutazik tőlünk Pestre? –
20 34| kiengesztelje őt.~Hanna csakugyan ott ült megint annál a szerencsétlen
21 35| amivel irányában tüntetett, csakugyan egy egészen átváltozott
22 39| elutazott Vihnyére.~Hanna csakugyan utolsó vendég volt már ott,
23 39| utolsó vendég volt már ott, s csakugyan őreá várt.~Ince megdöbbent,
24 40| tizenötödikére.~Incének ezen a napon csakugyan el kellett utaznia Bécsbe.
25 42| Nagyobb gyámapai gondoskodást csakugyan nem kívánhatott már a sorstól,
26 42| ismerte volna meg; ha ő csakugyan nem volna otthon.~Ekkor
|