Fejezet

 1 1 |       nem éhezett. Mit mondtunk? Ugye? Amint a méhes egyik ajtaján
 2 10|        héjjal.~– Bámulsz rajtam, ugye, felebarátom? Hogy mikor
 3 10|         mellette az ágyban.~– No ugye megmondtam, hogy elfognak
 4 10|         a hadnagynak szólt.~– No ugye megmondtam, hogy nem nyúznak
 5 10|   környékét, s nem folytatta az „ugye megmondtam”-ot.~– De ezt
 6 14|        oda irányzó a szívéhez.~– Ugye, elébb engemet? – szólt
 7 23|         ott a hajón beszélnek.~– Ugye, pompás üveg? – kérdezé
 8 28|          ő, amilyen mindig volt? ugye? mert meghalt?~S forrón
 9 28|      tűrted, hogy civódom veled. Ugye, milyen kegyetlen zsarnok
10 32|    tökfilkók ezek is, mint azok, ugye? Meglehet. De hát mondja
11 34|       hanem azt, hogy szolgáló. (Ugye, te „Hajdani”, mikor vége
12 36|    Helyre lehet azt még hozni.~– Ugye, helyre lehet még hozni? –
13 36|            esenge aztán a leány. Ugye, ki fogja ön engesztelni
14 36|         szentet, azt az angyalt? ugye, addig fog ön előtte térden
15 36|    leimádkozza magához az égből, ugye, boldog fog lenni ismét?~
16 40|   virágokat is rakott a hajamba. Ugye kidobjam innen?~– Hagyd
17 41|          így? Te!~– Már mint én, ugye? aki téged odavezettelek
18 43|             Hahhó! Ahhá! Mondtam ugye? Eljön az én kapitányom!
19 43|     bámult Leóra, s azt mondá:~– Ugye?~– Hát persze, hogy úgy!
20 43|      mennie, akkor nem féltette, ugye? Mikor el volt fogva, s
21 43|       szerető? Micsoda? Óh, nem! Ugye? Hát mi? Egy szent! Egy
22 43|       Egy hitvestárs! Vajh igen! Ugye? No, hát legyen Istennel,
23 43| mosollyal mondá:~– Nos. Érzi ön, ugye?~Leó érzett valamit. Azt,
24 43|     dobogott már a szíve.~– Érzi ugye, az ő kezét itt a mellemen?
25 43|        rájön-e arra gondolatra?… Ugye nem?… Én sem találtam azt