Fejezet

 1 6 |         Ince úgy érzé, mintha egy tenger szakadna fejére. Ha őt fogják
 2 6 | felkanyarog, most egy gátját tört tenger; egész élőfák úsznak benne,
 3 23|        van, mint más katonában. A tenger felebaráti szeretetet prédikál!~–
 4 25|          ölébe hulló koszorúkat a tenger csoda-puhányainak. E vízió
 5 26|          minden. – Most az a mély tenger fenekén fekszik, s most
 6 26|         fekszik az „enyim”-nél; a tenger fenekén. Vissza akarta magát
 7 27|            belőle. Az nincs. Az a tenger fenekén van.~A hölgy pedig
 8 27|   málháját.~Az erély visszajött a tenger fenekéről. Ez ideig azt
 9 30|           fűzve. Ez eszmék mind a tenger fenekén feküsznek már. Jobb
10 30|          hogy mire lehetett annyi tenger pénzt kivetni, amidőn senkit
11 31|                          A hang a tenger alul~A magyar országgyűlés
12 31|         vagy „ne tedd”, az a mély tenger fenekén alszik, s a tengerfenéknek
13 31|          s megszólal hozzá a mély tenger fenekéről?~Áldorfai Ince
14 31|    Sparkins, ellenadmirál.~…Ah! A tenger mélysége megszólalt!~– Te
15 31|           a műve volt, aki a mély tenger csigái közt nyugszik; –
16 33|         Az emlék expiálva volt. A tenger aluli szózat hangzott jóváhagyó
17 35|           Jónás prófétát, mikor a tenger megharagudott.~(„De hát
18 37|         része volt lelkének. Az a tenger alatt alvó szent emléke.
19 38|        hölgy, ki felszálltál mély tenger fenekéről az égbe: ne add
20 38|   arcképével.~És azzal együtt ama tenger alól felhangzó szó is elhallgatott
21 40|    szerencse volt ránézve, hogy a tenger megint csak a Práter közelében
22 42|           zúgás (mintha egy zengő tenger volna), reszketne át minden
23 43|         Jól elhaladtunk tőle.~– A tenger, úgy látszik, csöndes most.
24 43|      Mindennap.~Eljött hozzá mély tenger fenekéről, üdvözültek mennyországából,
25 43|          vagyunk, s körös-körül a tenger. Sétálhat valaki a tengeren?~