Fejezet

501 32|            meglátogatni senkit. De senkit!~Ince nem értette, hogy minek
502 32|               egész életére boldoggá tedd.~Ince mosolygott, s azt felelé:~–
503 32|        Jeges-tenger.~Leó nem szólt többet.~Ince pedig elgondolkozott magában,
504 32|                    örömhírt hoz neki vele.~Ince pedig erre a nagy hírre
505 32|                 adott becsületszavam alól.~Ince azt várta, hogy barátja
506 32|                  akarna hatolni: úgy, hogy Ince e vizsgáló tekintet alatt
507 32|                    azért végigszavaztatták Ince háromezer hívét két nap
508 32|                 személyesen vitt el hozzá.~Ince kedvetlenül veté le asztalára
509 32|                    illik, hogy visszaadja.~Ince elpirult. Találva volt.~–
510 32|                 Teréziáé. – Még sem érted?~Ince némán mutatta, hogy „nem”.~–
511 33|                    hatolt el. Hogy mi volt Ince akkor, amikor első szerelme
512 33|                  fogoly. Magáé és senkié.~…Ince szenvedélye le volt hűtve.
513 33|                   egyetlene, az egyeteme!…~Ince utoljára hagyta a búcsúlátogatást
514 33|                  cím, se korona, „Áldorfai Ince” állt rajta, semmi más.~–
515 33|                      Szívesen látom.~Mikor Ince belépett, már le voltak
516 33|            szívbeli titok.~Hanna grófnő és Ince között hosszú hallgatás
517 33|                   nekem az sincs.~Áldorfai Ince még most sem szédült bele
518 33|                  minden férfia fölé emeli?~Ince megrettenve a rászakadó
519 33|                       s kezét nyújtá neki.~Ince megragadta a neki nyújtott
520 33|                     Hanem kezét ott hagyta Ince kezében, s megszorítá azt
521 33|          bátorságunk sorsunkat összekötni?~Ince meg volt hódítva. Reszketett.
522 33|              övének nevezhesse a nő magát.~Ince két kézzel ragadá meg Hanna
523 33|            egymásnak vetélytársai!~E szóra Ince térdre roskadt, s most már
524 33|             könyvalakú medalionba, melyben Ince Serena arcképét viselte
525 33|                    Mit keresnék én Pesten?~Ince rejtélyesen mosolygott.~
526 33|                   kiáltozva: „Kedves, édes Ince! Drága Incém!”~Walter Leó
527 33|                    Tarthatsz két asszonyt.~Ince nem volt most megijeszthető
528 33|             magának: habeat sibi!~Hanna és Ince most már mint férj és feleség
529 34|          húsfüstölő intézetnek” a zamatja.~Ince egészen otthon ülő emberré
530 34|                    folytonos önfeláldozás.~Ince is egész nap otthon ül.
531 34|                 beszédre is kell készülni. Ince az ellenzék padjain ül.
532 34|        összemérkőzésre készültek a pártok. Ince még mindig az ellenzékhez
533 34|                  konzorcium óhajtaná, hogy Ince is lépjen be engedménybirtokosai
534 34|                   a vasútépítéshez – mondá Ince.~– Az a mérnökök dolga –
535 34|            eredményezni.~Ez nagy hang volt Ince előtt.~Évenkint öt-hatezer
536 34|                megismerni. Tehát kezet rá.~Ince nem tétovázott kezét adni
537 34|                 már egészen bizonyos volt, Ince nem is tartózkodott azt
538 34|                   neveit mind elfelejtette Ince, amint Leó elmondta azokat
539 34|                 consors”-om, mondá magában Ince, nagyon emlékébe edzve azt:
540 34|                    egészen kezünkben lesz.~Ince aztán nagyobb elhitel végett
541 34|                  sőt kesztyűben hálnak is.~Ince nem akarta felhasználatlanul
542 34|               árulja el, hogy mi baja van?~Ince mégis addig könyörgött neki,
543 34|                    is jó a fejfájás ellen.~Ince aztán, hogy kedveskedjék,
544 34|             országos képviselő akar lenni!~Ince aztán menekült is a kaszinóba.~„
545 34|                 benne szerepel.~Ezt bizony Ince maga is furcsának találta.~–
546 34|                mind sok költségbe kerül, s Ince sem ér rá, mert az reggeltől
547 34|              útitárst – amúgy parasztosan.~Ince úgy megszorította erre a
548 34|                    tegyünk most? – kérdezé Ince.~– Én bizony tudnám, hogy
549 34|          Gondolkozzál rajta, amit mondtam.~Ince nagyon is elgondolkozott
550 34|                    tudja rejtegetni előle.~Ince elmondá Hannának a Leó által
551 34|                elszakítva fogaival (amiért Ince mindig zsémbelt: mikor ott
552 34|                   egyedüli átjárója. Hajh, Ince maga is szeretett volna
553 34|                  Hála az égnek!~Most aztán Ince folytathatá:~– Óh, még ezzel
554 34|                   A tű megszúrta az ujját.~Ince hitvesi részvéttel kapott
555 34|                  híjj énhozzám vendégeket!~Ince nagyot sóhajtott, s abbahagyta
556 34|             kifejezés megcáfolta a szókat. Ince dolgozószobájába vonult
557 34|                    minden héten kap egyet.~Ince eldugta azt a tárcája fenekére,
558 34|                 érted.~Nem értette biz azt Ince se tökéletesen, se tökéletlenül;
559 35|           Mademoiselle Belle Ange~Áldorfai Ince nagy félelmek közt mert
560 35|                  szenv nélküli lény többé! Ince rájön arra a tudatra, hogy
561 35|               mellett.~Csak az a kár, hogy Ince igen komor. S azt tudja
562 35|                 tartott saját palotájában, Ince ismét összetalálkozott Bauernhass
563 35|                  őt kisegíti aggályaiból.)~Ince nem vette észre, hogy ő
564 35|                     csakhogy az titkolta.)~Ince minden magasztalás által
565 35|                  volna jutalmazva Áldorfai Ince azért a keresztyéni felbuzdulásért,
566 35|              találkoznia Incének is.~Mikor Ince ez este a szokottnál hamarább
567 35|                   elfogadótermébe átmenni.~Ince sietett a parancsot teljesíteni.~
568 35|           Világoskék ruhát viselt, melyért Ince rajongott, s melyet Hanna
569 35|               bizonyosan abban válogattak.~Ince előtt valami ismerős emlék
570 35|           hódolatszerű alázattal.~És midőn Ince kezét nyújtó eléje vendégszerető
571 35|                    azokat hozatni Bécsbül.~Ince pedig a pokol fenekére kívánta
572 35|                   modorban lett folytatva. Ince és Hanna nagyon keveset
573 35|                  sem tudom ezt közelíteni.~Ince kapott az ürügyön, hogy
574 36|                       panaszkodék Áldorfai Ince Walter Leónak, mikor a legközelebbi
575 36|                    neki szigorú vezeklést.~Ince gondolkozott a válaszon.
576 36|                   volt köztük.~– Elmegyek.~Ince valóban azzal a szándokkal
577 36|                    alapos félreértés: hogy Ince mégsem az, akinek állították,
578 36|                  nőtt fel azóta – viszonzá Ince kötelezett bókkal.~– Ne
579 36|             hitvesi gyöngédséget fogad el. Ince azóta anachoretai életre
580 36|                   ez nem igaz!~Most azután Ince is bizonyítá.~– De úgy van,
581 36|                  papagájtoll seprűvel, míg Ince a szemefehéreig vörös lett.~
582 36|               olyan vörös Incének az arca?~Ince Caesarine-hez fordult.~–
583 36|           megkeresztelt?~– Óh, nem – szólt Ince, egészen rá hagyva magát
584 36|                     szólt kérdő bámulattal Ince.~– Igen. Madame Belle Ange
585 36|                  téve – egy szó miatt.~Ezt Ince valódi, mélyen érzett keserűséggel
586 36|                lesz innen elmenni. Azonban Ince érzékeny szívű férfi volt,
587 36|                dobbant a mozdulni nem tudó Ince elé, s fogcsikorgatva monda
588 36|                 két huncutkájába kapott. – Ince sápadt lett, mint a halott.~
589 36|                anyját erőszakosan elrántva Ince elől, szilajon kiálta:~–
590 36|             szentet!~S azzal odaveté magát Ince lábaihoz, és megragadá annak
591 36|                  jól adták!~– Kik? – kérdé Ince szórakozottan.~– Ti, mind
592 36|                mind a hárman.~      ~Mikor Ince lakásánál elváltak, Áldorfai
593 36|         megcirogatá a másik kezével szépen Ince körszakállát.~– Kedves barátom:
594 37|                    ismeretes gyógyfürdője.~Ince úgy tett, ahogy rendelve
595 37|                  azt azalatt megbocsátják.~Ince háromhéti távollét alatt
596 37|            harmadik hét végén azt gondolta Ince, hogy megérett az idő, melyben
597 37|                Hanna örömét mutatta, midőn Ince megérkezett, s aznap együtt
598 37|                    aznap együtt ebédeltek.~Ince úgy találta, hogy Hanna
599 37|                  és tarokkpartiknak.~Mikor Ince azt a szándokát kinyilatkoztatta,
600 37|                 hölgy az egész fürdőn. Ezt Ince is úgy találta.~A négy tarokk-kompánista
601 37|                     hogy a leveleket, amik Ince számára érkeztek a postán,
602 37|                  vigye haza a feleségének.~Ince nem utasította vissza a
603 37|               sétányra. A grófnőnek szólt.~Ince elhalványult, mikor azt
604 37|              elsétált vele a mulatókertig.~Ince nem szólt neki a levélről
605 37|             közepén friss forrásvíz buzog: Ince maga merített neki belőle,
606 37|                    kiitta a poharat.~Ekkor Ince azt indítványozta Hannának,
607 37|              vannak, sétáló párok számára. Ince többször megkérdé Hannától:
608 37|                     mily fenséges látmány.~Ince átkarolta Hanna derekát,
609 37|                     uram?~– Hanna! – szólt Ince, összetett kezeit ajkaihoz
610 37|                     aki onnan ránk lenéz!?~Ince elszomorodva szólt:~– Hanna!
611 37|                    nevét!~– Hanna! – szólt Ince mély bánattal. – Ne bántsa
612 37|                    Mert én tiszteltem önt.~Ince elhallgatott. Egy sebhető
613 37|                 mely őket egymáshoz fűzte.~Ince keblébe dugta kezét, s megérezte,
614 37|                 többé egymásnak karjaikat.~Ince még aznap elutazott Vihnyéről.~
615 38|                    betű sincs azokba írva.~Ince megint félreértette Hannát.
616 38|                  takarták az üres levelek.~Ince szívtelen kínzásnak vette
617 38|                    szónál hosszasan nézett Ince szemébe, mintha ki akarná
618 38|             imádságomat!~– Hogyan? – szólt Ince elbámulva. – Ön ezért imádkozott? –
619 38|           könnyeimmel öntöztem mindennap!…~Ince elzsibbadtan állt, és bámulta
620 38|                    őt elrabolta a földtül!~Ince keble önkénytelenül visszhangzá
621 38|                    mert neki hazája sincs!~Ince sötéten nézett maga elé.
622 38|             zokogva zuhant végig a földön. Ince fel akarta őt emelni.~–
623 38|                    a naptul fogva Áldorfai Ince nem viselte többé a medaliont
624 39|            különösen féltékeny. Arra, hogy Ince azt ne higgye, hogy mindazt
625 39|                   meg lehet jutalmazni.~Ha Ince megkísérté őt gyémántokkal
626 39|       megerőltetésébe került, valahányszor Ince azt kérdezé tőle: „Comment
627 39|                    nemlétező forint miatt.~Ince megtudta a veszedelmet,
628 39|                 adósságait.~Ebből megtudta Ince, miért ment Fatime e pár
629 39|               Egyszer aztán azt mondá neki Ince, hogy talált a számára egy
630 39|                 rózsafa szekrényébe.~Mikor Ince meglátogatta őt új szállásán,
631 39|                aztán, amint belépett hozzá Ince, az alcoven szőnyegajtajánál
632 39|                    valamennyi mesterségét. Ince egész ottléte alatt csupa
633 39|               csinált magábul. Mikor aztán Ince hazament, egy levelet dugott
634 39|                     De bizony feltörte azt Ince, amint a legelső gázlámpa
635 39|                       utcai házát Áldorfay Ince úr nevére íratta át.~Áldorfay
636 39|                  temetőt keresni. Áldorfay Ince talált ilyen kriptát.~Emberi
637 39|                   keblében a szívdobogást?~Ince azt hitte, hogy miután első
638 39|                     s csakugyan őreá várt.~Ince megdöbbent, mikor őt meglátta.
639 39|                    rideg balítéletei mögé.~Ince még egyszer oly gyöngéden
640 39|                    nézve veszve végképpen.~Ince most már nem adta át nejének
641 39|                       Barátom uram – mondá Ince a postamesternek: – Nehány
642 39|                 Mind a hármat zsebre dugta Ince, meg sem nézte a címzetet
643 39|                 kétszer is alá volt húzva.~Ince lankadtan ejté ki kezéből
644 39|                  adni.~– Megállj! – kiáltá Ince a kocsisra. – Fordulj vissza!~–
645 40|             Fatimének elajándékozni valót.~Ince érzé jól, hogy ő Hannától
646 40|                  annyit süllyedt Fatime.~S Ince azt érzé, hogy az ő csillagzata
647 40|             hercegnőnek. Azt vehette észre Ince mindannyiszor, mikor megkísérté
648 40|              bőkezű ajándékozási kedvet, s Ince adósa maradt e leánynak: –
649 40|                lehetett juttatni a leányt. Ince kitalálta annak a módját.~
650 40|                befektetve e kísérletbe.~De Ince megcsalta a leányt, anélkül,
651 40|           ötvenszeres árra emelkedtek fel. Ince Fatimének az egyszerű sorsjegyek
652 40|              forintja hozta a nyereséget.)~Ince ezzel egészen megnyugtatva
653 40|                  még jól el volt titkolva.~Ince látogatásai Belle Ange-éknál
654 40|                     S azzal Fatime kivette Ince szájából a szivart, és maga
655 40|               folyt hosszú időn keresztül.~Ince Budapestre is lerándult
656 40|               állandóul Budapesten lakott. Ince, ha itthon volt, együtt
657 40|                  mert tartoznak vele. Hogy Ince a nejétől megtagadott hitvesi
658 40|                 arra a meggyőződésre, hogy Ince is viseli, legalább lelkében,
659 40|          bizonyosan ott fog lenni Áldorfay Ince Belle Ange Fatiménél; mert
660 40|                   sem tudta Fatimén kívül. Ince nem tartozott azon rouék
661 40|          lehetetlenné teszi, hogy Áldorfay Ince még valaha Starrwitz Hanna
662 40|                  Úgy üthet ki a terv, hogy Ince elhagyja ugyan örökre Hannát,
663 40|                     Milyen szép férfi volt Ince azon a képen!~Egyszer aztán
664 40|                   arra várt, míg egy napon Ince reggeltől estig el lesz
665 40|                   voltak. Hagyta őt menni.~Ince elindult a hajnali futárvonattal.
666 40|                   semmi „shocking”.)~Mikor Ince Fatimét meglátogatta születésnapja
667 40|                  nem szoktuk számba venni.~Ince nem is titkolta el afeletti
668 40|                  fogunk találkozni – szólt Ince, félrekormányozva e kellemetlen
669 40|                    vagyok mindenre – monda Ince.~– No csak nem teszed tán
670 40|                    őt felülni! Mikor aztán Ince reggelfelé visszatért Fatimével,
671 41|                érctelen hangon, megragadva Ince kezét, ki elkábultan állt
672 41|                 alkoven falának támasztva.~Ince látta biz azt, sőt érezte
673 41|            ellenében csak egy fegyver van.~Ince megszorító Fatime kezét,
674 41|                   tegezte is mások előtt.)~Ince látta azt, és aztán jól
675 41|                mondta: kutya!~            ~Ince, mire szállására ért, úgy
676 41|                   tett e levéllel Áldorfay Ince?~Azt tette, hogy elküldte
677 41|                    hívem, és gondolj reám. Ince.~Meg volt felőle győződve,
678 41|              táviratilag tudósítani fogja.~Ince kapott a vett figyelmeztetésen,
679 41|            humoristicus gyerek volt: mikor Ince fizetés fejében egy bankjegyet
680 41|                 órára érkezett meg Bécsbe. Ince a legelső bérkocsit ragadta
681 41|                   az asszonyságok? – kérdé Ince még a rácson keresztül.~–
682 41|             Monarchiában – morgott magában Ince. – Az ember többre megy,
683 41|          kisasszonyhoz. S az biz elkésett.~Ince még egy expedienst talált
684 41|                szólt furcsa örömmel, mikor Ince eléje toppant.~– Önök nem
685 41|                 Hitemre mondom, nem tudom.~Ince elővett a tárcájából egy
686 41|                    jut eszembe, hogy hova.~Ince négy rétbe hajtotta az ezrest.~–
687 41|                Kettő van.~– A Renz-félébe.~Ince az ezrest Belle Ange úr
688 41|                 tömve volt, mint rendesen.~Ince szemen szedte látcsövével
689 41|                    Bloomer?~– Egy hét óta.~Ince most már tovább gombolyította
690 41|                    Az ajtó elé hajtott az.~Ince láztól dobogó szívvel leskelődött
691 41|                    kocsizás után, miközben Ince azt hitte, hogy Bécsnek
692 41|                   kivilágított kapu előtt.~Ince kitekintett a kocsiablakbul,
693 41|                    e percben arccal fordul Ince felé. Ah, ezt a nevető arcot
694 41|             éjszaka a bécsi utcákon végig.~Ince is elbocsátotta a maga bérkocsiját,
695 41|                   ma már nem jön ki senki.~Ince fázott. Reszketett. Láza
696 41|                    Walter Leó magaviselete Ince irányában semmit sem változott
697 41|                    gyűlés tárgyát képezte, Ince odalépett Leóhoz.~– Maradj
698 41|                    még? – kérdezé Áldorfay Ince Walter Leót.~– Ezt kérdened
699 41|                    Emlékezel rá – folytatá Ince –, hisz sokszor beszéltem
700 41|           késhegyre akarok menni!~Áldorfay Ince szemei szikrákat szórtak
701 41|                Légy odahaza, és várj reám.~Ince kezet szorított Leóval,
702 41|                   adta. Elhoztam – olvasd.~Ince felszakította az illatos,
703 41|                verekedni~Captain Bloomer”.~Ince feje szédült, az asztalra
704 41|         Visszautasítja a kihívást – rebegé Ince, s a fogai összeverődtek.~–
705 41|                okot ád a visszautasításra? Ince odanyújtá Leónak a névjegyet.~
706 41|              tószelídítőt?~– Igen! – hörgé Ince, semmivel sem törődve többé.~–
707 41|            világomat föláldoztam! – rebegé Ince, zsibbadtan rogyva le egy
708 41|                   hölgyről – ekként kiálta Ince indulatosan.~– Valami kevés
709 41|               vagyonodat hogyan szerzed? – Ince! A te neved a legjobb hírű
710 41|             adhatta a nevét ehhez Áldorfay Ince? S aztán suttogva felelik
711 41|                   kéjlak!~– Uram! – kiáltá Ince, reszketve az indulattól.~–
712 41|                   merészen odavetett szóra Ince csüggedten roskadt székébe
713 41|               Tehozzád jöttek el. Áldorfay Ince! – Nem! Még nem kötötted
714 41|         rettenetes-e az, hogy te, Áldorfay Ince, abban a percben, amelyben
715 41|                    verted őket magad elől?~Ince félrefordítá arcát: nem
716 41|                   legyen az, hogy Áldorfay Ince, az aszkéta, ki egykor örök
717 41|            nyugodtnak érzé magát; Áldorfay Ince, a puritán, ki egy barátja
718 41|                    visszautasítá; Áldorfay Ince, a hű férj, ki szégyellt
719 41|            gyémánttal megjelenni; Áldorfay Ince, a hős, ki jutalom nélkül
720 41|                   nagy eszméiért; Áldorfay Ince, az országos képviselő,
721 41|                  el?”, hogy ez az Áldorfay Ince azt mondhassa egy rabló
722 41|                képezi; hogy ez az Áldorfay Ince azt mondhassa erre: majd
723 41|             amilyen gyorsan csak futhatsz!~Ince mindkét kezével megragadá
724 41|         kigyógyulva térsz vissza.~Áldorfay Ince megölelte barátját érzékenyen.~–
725 41|                 tanultad még az oskolában.~Ince bajuszát harapdálta kényelmetlenségében.
726 41|              szokott enni és inni!~Szegény Ince: még nevetett is Leó kedélyes
727 42|                      nemcsak afölött, hogy Ince elmegy a Jeges-tengerre,
728 42|              amiben nagy ügyességgel bírt.~Ince azt mondta, hogy még aznap
729 42|               viszontlátásig.~            ~Ince egyedül maradt.~E nagy elhatározás
730 42|                   le, s utána megsemmisíté Ince szeme láttára a negatív
731 42|                   annak milyen nagyon fáj!~Ince közel volt hozzá, hogy kimentse
732 42|                mint a régi boldog időkben.~Ince most már kevesebb jó reménnyel
733 42|                   fél cipő volt a lábán, s Ince olyan nagyon csöngetett,
734 42|             szobaleány Fatime embere volt.~Ince megfordult, és visszament
735 42|                   kápráztatná el szemeit.~„Ince!”~Nevét kiáltották valahol?~
736 42|                   zárva. Ki hagyta nyitva?~Ince belépett rajta, s nekiindult
737 42|               találta azokat, s azt hitte: Ince kulcsai voltak. Most, ki
738 42|              művészi festményekkel. (Ez is Ince emléke!) Ennek egyik legyintésével
739 42|             emlékezet van hozzá öltve. Még Ince maga is segített hímezni
740 42|               mikor egyszerre előttük áll.~Ince oly sápadt, mint a sírból
741 42|             hajlításával üdvözletet bólint Ince felé.~S mindezt oly nyugodtan
742 42|                  Áldorfay arca felé fújja.~Ince egészen elfeledkezett róla,
743 42|                 tartozik a dologra – monda Ince. – Azért jöttem ide, hogy
744 42|             lámpáshoz, hogy jobban lásson.~Ince figyelemmel vizsgálta e
745 42|                   düh forrpontján habzott.~Ince látta, hogy ez a leány sérthetlen.
746 42|                egész válláig csúsztak fel.~Ince csak az egyik lábát tolta
747 42|                  kedve. Már ez akkor látta Ince szemei előtt azt a rettentő
748 42|               Hanem az a névtelen rém, ami Ince tekintete előtt járt, megbénítá
749 42|            kihajtatna, elébb tekintsen fel Ince szállására, ha vajon nem
750 42|                  ha vajon nem késett-e el?~Ince inasától azt tudta meg,
751 42|         lehetetlenségek közé sorozza, hogy Ince még egyszer elment a Práter
752 42|                   kiejti a kezéből a rudat Ince, s mindkét kezét arcára
753 43|                    Mikor ismét életre tért Ince, már a kényszerzubbonyban
754 43|                      szólt könyörgő hangon Ince. – Ön ismer engem. Miért
755 43|                  most még mélyebben látott Ince zűreszméi közé. Azokban
756 43|                  ide.~– „Good-bye” – szólt Ince, kezet szorítva Leóval,
757 43|                  nap írt az *-i apátúrnak, Ince egykori főnökének. Nyolcvankilenc
758 43|           felöltözött.~Betekintének hozzá.~Ince honvédezredesi ruhájában
759 43|                 volt húzva.~Azután fölkelt Ince, és eléje jött.~Szemei elég
760 43|          lerajzolom őt.~Leó elbámult.~Amit Ince rajzolt, az egy olyan híven
761 43|             körvonalozásnál megvan – monda Ince. – Csak az árnyékozásnál
762 43|            nemsokára!~Egy napon azt mondta Ince Leónak, hogy küldjön hozzá
763 43|                  költsön benne is irántuk.~Ince megígérte, hogy „őérte”
764 43|                    kötni San Franciscónál, Ince indulatba jött: tiltakozott,
765 43|                 vele.~Akkor aztán hozatott Ince egy kis sakkozó asztalt:
766 43|                 Azt még legjobban szerette Ince.~A hegedűművészt is ismerte
767 43|               gyorsan csak lovai vihették.~Ince szobája előtt már akkor
768 43|                tudott csalni engemet! Ő!~– Ince! Kedves! – szólt Leó egy