1-500 | 501-735
Fejezet
1 1 | egy tájképrészletet vázol. Ez híres festő lesz valaha.
2 1 | felállt, előre megmondja: ez a makk melyiknek szól. S
3 1 | rengeteg hahotája mellett.~Ez a tréfa odacsalta az erdőbe
4 1 | mint egy párduc. Mikor ez felszökött a szabad vadállat
5 1 | vadállat hátára, azt nem tudta ez oly egyszerre lebukfenceztetni
6 1 | Biléam szelleme szól belőle.~Ez a szó egyszerre kacajjá
7 1 | gyepen birkózás nélkül. Ez az élvezetek legmagasabbika:
8 1 | újabb sikertelen kísérletén. Ez bosszantja a küzdőt. Egyszerre
9 1 | küzdés lesz az, ha egyszer ez a jelszó talál elhangzani:
10 2 | visszaszerezni. Egy apátjukat, ki ez ügyben sokat fáradozott,
11 2 | szemek tanúskodnak róla, hogy ez alak nem szokott eszköz
12 2 | legrosszabb: prózai sáralak.~Ez a kolostor növendékeire
13 3 | az ne közelítsen hozzá. – Ez az egy volt Gedő.~Pedig
14 3 | kezeivel ne árthasson magának.~Ez fokozta lázas dühét.~A válságos
15 3 | Káin. Csak olyan atyafiság ez. Eredj fel a könyvtárba,
16 3 | az első temetkezést. És ez mind leányok miatt történt:
17 3 | megyek örülni az életnek. – Ez a szándékom. Nos, kiszabadítod-e
18 3 | délceg férfival találkozom, ez a látás, mint a ragályos
19 3 | lehet azokat letörölni? Ez az a démon, amelyiket nem
20 3 | Ti bölcsek azt mondjátok, ez a szagműszer allotriophagiája;
21 3 | allotriophagiája; de én tudom, hogy ez a philtra. Ah, minő zúgás,
22 3 | Ah, minő zúgás, csengés ez itt a fülemben! Úgy nevezik,
23 3 | alkotású képre essék. Talán ez enyhíteni fogja lázas agyának
24 3 | hozott neki vizes bort. Ez jót tesz a kimerült idegeknek.
25 3 | vásári mázolatok voltak, ez művészi ihlett alkotás.
26 3 | többi csak festett vászon: ez egy eleven kép. Van benne
27 3 | született a te öreged agyában. Ez egy élő nő másolatja. Vigyázz
28 3 | jelöl meg: 12 túl XII-ig. (Ez a különbözet a toronyóra
29 3 | felelj meg: mire jó hát ez az élet, amely a mienk?
30 3 | három elérésére fordítom, s ez a munka – az élet. … S e
31 3 | csak kenyérevő halott. S ez életnek örömei magasztosak.
32 3 | azt súgó neki halkan:~– Ez így lesz mindaddig, amíg
33 4 | repedve, másodszor pedig, s ez a fő dolog: nem is szokott
34 4 | Igenis, szenet égetnek, ez az ő földi hivatásuk. Nem
35 4 | fejére egy kutya van faragva: ez is saját művészi alkotása.~
36 4 | De meg azután – khm, rhm (ez a torokköszörülést jelenti) –
37 4 | gyermek meghal.~– Pedig ez a véletlen nagy kellemetlenség
38 4 | kapja.~– S mennyire megy ez a fizetés Dudán?~– Biz az
39 4 | találja ki, micsoda fából van ez az én botom? De csak vessen
40 4 | szólt diadallal a lévita; – ez annak a káposztának a virágtorzsája,
41 4 | tudni, a köznép nem olyan. Ez a magáéhoz szít, s rugódozik
42 4 | katolikus leányt vett nőül. Ez volt a főoka, amiért idekerült
43 4 | tudott Dudánál tovább jutni. Ez az én népem pedig kegyetlenül
44 4 | ám – hebegé a lévita. – Ez a bibéje a dolognak! S a
45 4 | dolognak! S a kisasszonynál ez már nem volna olyan nehéz,
46 4 | Sós Mártonért, s azután ez a nagy bökkenő is el lesz
47 4 | van”; tehát „gondolkozik”.~Ez olyan nagyszerű élc volt,
48 4 | belőle.~– Íme felebarátom: ez az én kastélyom. Mint Horatius
49 4 | lövöldözni és mosdani.~– Ez az én rezidenciám – szólt
50 4 | S a többi.~Valóban még ez a hivatal is együtt jár
51 4 | lévitasággal. Egyébiránt ez a figyelmes gyöngédség becsületére
52 4 | szentségtörés volt az, amit ez most előtte tett: a gyónástitok
53 5 | támaszkodva fütyköseikre. Ez az ellenállás.~Amint a kurátor
54 5 | asszonyt házába fogadott. Ez az ő dolga. Nekünk „belső
55 5 | szertartású keresztelés történjék. Ez a mi hitünket sérti.~– Tudom –
56 5 | hitbuzgalom és idegen ellenség. Ez emlékek kitörölhetetlenek
57 5 | És én nem jöttem önökhöz ez istenes buzgalmat megcsorbítani:
58 5 | Ugyebár, tiszteletes úr?” – Ez meg félvállrul Sós Mártonhoz
59 5 | tették azt különbözővé. Ez is, az is a Madonnára emlékeztet;
60 5 | meggyónni.~A kalandornő ez alkalomra szépen kifesté
61 5 | pirosra is ki volt festve: ez jelentette az örömöt és
62 5 | Végre egy lövés dördült el. Ez üdvlövés volt a lévita puskájából
63 5 | beszélt hozzá:~… Rátaláltál. Ez az. „Az enyim.” Az oltárkép
64 5 | jegyeztem el magamnak. S ez nem vétek fogadalmam ellen:
65 6 | talált a hideg filozófiában. Ez a világi rend. Az élet prózája
66 6 | a hegyháton keresztül. Ez úttal már ismerős Innocentius,
67 6 | volt. Azoknak a búvhelye ez a vidék. És ő fegyvertelen
68 6 | kezére. Minő imádság volt ez!~Az anya szemei rajta függtek,
69 6 | végre. S aztán jó vég volt ez. A lévita özvegyének kegyéve
70 6 | díjául azt a koronás tallért.~Ez bizonyosan utolsó pénze
71 6 | Ince valamit gondolt: vajon ez a leány nem arról gondolkozik-e,
72 6 | de nem egyesülnek soha. Ez a megkettőztetett labirint.
73 7 | nehéz kísértetei közepett ez alakot hívta segélyül. Megjelent.
74 7 | a néma betű is megteszi.~Ez a parányi démonok tábora
75 7 | fényes árny válasza volt ez…~A többi szerzetesek, tanárok
76 7 | negyedik a Dráva felől. Ez volt a legfélelmesebb. Negyvenezer
77 7 | lovassággal, tanult tiszti karral. Ez két részre volt osztva.
78 7 | zajos vitatkozás hangzott.~Ez éjszakán az apátúr éjfélben
79 7 | törvényen túl is kötelesség? Ez a kérdés.~A tanóra rendes
80 7 | társával ment a harcba, s ez a vasvillás gyülevész győzte
81 7 | Hajh! minő üdvriadal volt ez! Hogyne? Hisz ez a föltámadás
82 7 | üdvriadal volt ez! Hogyne? Hisz ez a föltámadás napja!~Legelső
83 7 | Hazámat és a népjogot védem. Ez is szentség. Nem esünk el
84 7 | megdöbbenve támaszkodott a falnak. Ez olyan csapás volt, mely
85 7 | az el nem tűnt előle, míg ez el nem hangzott. Meg volt
86 7 | harcmezőt, törjék kezemben ketté ez a kard, és soha fegyvert
87 7 | keserülni azt még, hogy ez a kard akkor ketté nem törött!~ ~
88 8 | Látnak-e még benneteket ez árva falak valaha?~És sorba
89 8 | ha elvesznek. – Ne legyen ez iratoknak érvénye soha!
90 8 | támaszkodva. Gideon.~– Mi ez? – szól az apát bámulattal
91 9 | volt Magyarországnak, az ez idő szerint a lombard-velencei
92 9 | vezetve kitűnő hadvezéreiktől. Ez volt az abszolutizmus tábora.~
93 9 | szintén át lehet járni.~Ez a szegény kis vizecske tartotta
94 9 | lótuszvirágai libegnek.~Mind szép ez egy poétának; de nem ér
95 9 | elfelejtettek előle eltakarítani. Ez a komp leendett ránézve
96 9 | látszanak vállaikon emelni. Ez a komp. S az a mozgó tövises
97 9 | Tegnap még nem volt kezén ez a vérfolt!~Aztán elragadta
98 9 | meg is gyógyítá: meghalt.~…Ez hát a csatatéri halál!…
99 9 | csatatéri halál!… Mit vétett ez az ember annak, aki őt megölte?
100 10| vászonkufferbe bepakolva hordozom. Jó ez – „mikor az ég zörög”; s
101 10| A lévita azt hitte, hogy ez a komor tekintet az ő barátköntösének
102 10| gondold ám, felebarátom, hogy ez valami igazi kapucinusnak
103 10| kémnek az álköntöse volt ez, akivel a szentmihályi dáridónál
104 10| azután meg annyit sem ér már ez az én életem, mint Jób pátriárka
105 10| éppen gyűlölettel tekinte ez emberre. Ki ad neki jogot,
106 10| mi lett abból a leányból?~Ez a kérdés igézet volt Incére
107 10| is veres köpenye volt.~– Ez volt a nagy mihályi dáridó,
108 10| ennek az embernek a kezét. Ez a görbe mellű nyomorék bosszúra
109 10| mint a nőstény farkas. Ez volt a jel, hogy célnál
110 10| félig belefekszik a Sióba. Ez az uzdi malom.~Egy ablaka
111 10| koronkint feltámadó szélben. Ez is jó szövetséges. Elrejti
112 10| volt borotválva az arc. Ez egy kis tévedésre vezette
113 10| jelentést tett az őrnagynál, ez így szólt neki:~– Hadnagy
114 10| számára szerzett lőfegyvert; ez a legnagyobb nyereség. Most
115 10| gyönyörteljes meleget érezni! Mi ez? A férfierő ébredése az!
116 10| megtenni elég merész. S ez az érzés gyönyör.~Aztán
117 10| tértek vissza.~Tréfa volt ez!~Számba sem jött a diadaluk.
118 10| parancsnokával kezdett el alkudozni.~Ez azt kívánta tőle, hogy hagyja
119 10| ellenféllel kevesebb.~S ez álomszerű, mesemondáshoz
120 11| A vízió~Akit ez a forgószél egyszer megkapott,
121 11| mégis mindenki tudta, hogy ez a folyó az ország határa,
122 11| az első órátul kezdve.~S ez az erénye abbul állt, hogy
123 11| Szerették közkatonái. – Ez ám a legnagyobb tudomány
124 11| parancsnokoltak.~Óriási eszme volt ez! – Éretlen volt: lehullott.~
125 11| és aztán elgondolni, hogy ez itt nem virágzó rét, hanem
126 11| tábort, s a háta mögé került. Ez a hír lankasztá a harcvágyat.
127 11| kellett kezdeni a támadást. Ez nagy kedvezmény. Nincs kínosabb
128 11| verekedés támad. A harc közepe ez már, ahol gyönyörűség terem!
129 11| veszteni. Minő rút halál lesz ez! Megfojtatni tehetetlenül.
130 11| hang.~– Akkor ő is itt van.~Ez a hang oly ismerős.~– Gyorsan,
131 11| beléd, majd megijesztettél.) Ez az ágyúzónak szólt. Aztán
132 11| szemeit, akkor is előtte állt ez az üdvmosolygó arc.~Várta,
133 12| szemközt álljunk.”~Tehát ez volt a feladat: futni!~Futni,
134 12| is előtte a betegségnek; ez ott jár mindenütt, ahol
135 12| megtalálta végre az eltemetettet: ez a rögtöni elsápadás, e megtört
136 12| Nem édelgésre való idő ez.~Tél közepe van, és hadjárat.~
137 12| aggodalma van miatta.~Igaz, hogy ez aggodalomnak egészen törvényes
138 12| Ince nem érti, hogy kerül ez most ide? Hiszen lovas volt.~–
139 12| csinálsz itt?~– Káromkodom. Ez a legelső, amit csinálok.
140 12| Ostoba intézkedés volt biz ez a vezértől. Leszállítani
141 12| Visszaborzadt mind a kettőtül.~Ez ama nő, kinek gyermekét
142 12| fellázadt e gondolat ellen.~– Ki ez a hölgy? – kérdé Gedőhöz
143 12| Caesarine – felelt Gideon.~– Mi ez a nő? – szólt ekkor, a kérdést
144 12| osztjuk balsorsát; bűnünk-e ez?~Ince úgy undorodott ettől
145 12| is tovább vándorolnia. – Ez tehát a kóroda gondviselőnője?
146 12| Hiszen ő maga egy szent; s ez a hölgy egy oltárkép.~Áldorfai
147 12| így szólt:~– Neje önnek ez a hölgy ott?~– Nem.~– Akkor
148 12| védeni imádata bálványképét: ez asszony kacagása ellen nem
149 13| csak a kormos falak állnak. Ez lesz az éjszakai tanya.~
150 13| hadsereggel egyesülhessen. Ez Áldorfai Ince őrnagy feladata
151 13| haditervet kell végrehajtania.~S ez még nem az egész feladat.~
152 13| elveszett világát visszaadni, és ez a talány is tőle várta megoldását.~
153 13| kérdezést. Mit mondanának? Ah, ez a gondolat elűzte szeméről
154 13| vegyített az árnyak közé. Ez árnyak közül egy halvány
155 13| eltávozott (titokteljes csoda ez), rögtön felriaszták altából
156 13| hallani, és ezután meghalni: ez volt az ő lelkének ábrándja.
157 13| viszonzó a tegezést.~– Nézd ez ereklyét. Anyámtól kaptam
158 13| kaptam ezt halálos ágyán. Ez volt kísérőm az életen keresztül,
159 13| hogy egymáshoz forrjanak! S ez a halál órája volt bizonnyal.~ ~
160 14| kardját Serenának nyújtva. – Ez a mi utolsó szentségünk.~
161 14| bombái ropogtak fejük felett.~Ez volt a szentesítése annak
162 14| permeteztek a szeretőkre vissza. Ez volt az áldás, amit leküldött
163 15| paradicsom mégis megmarad.~S ez így megy heteken, hónapokon
164 15| egymásé lesz – s most már ez a kötelesség.~Hanem a gyönyör
165 15| mindig azt kérdi: „Szabad ez?”~A második már nem kérdi.~
166 15| a kettős szívdobbanás: „Ez most isten ítélete lesz!”~
167 15| arcán. Isten ítélete volt ez: azt mondta: „szeressetek!”~
168 16| vértelen harcjátéka lett volna ez. Egy-egy ágyúteke vagy el
169 16| Brandlerné egész honossá lett már ez országban, s míg fajának
170 16| legjobb harmincnegyedikit. Ez azoknak volt tartogatva.~
171 16| Pestet bombáztatni fogja, s ez nem tartozik az én legszenvedélyesebb
172 16| hogy a „Kakadáj-csapat”.~Ez mondvacsinált szó: a kakaduból
173 16| árulók és gyávák. És éppen ez a felfogás magyarázá meg
174 16| Robespierre-csapat colonelje, s ez itt alvezérem, Danton.”
175 16| főre.~– Éljen a hegy! – ez volt a vezér részéről az
176 16| vadász-szabályok szerint.~– Tehát ez volt annak a nagy lövöldözésnek
177 16| uram. De úgy tudom, hogy ez a szarvas a királyi vadaskert
178 16| számoljon be a pénzzel ön.~Ez az asszonyi makacsság fenekestül
179 16| csak látásból ismerem”.~Ez bizonyosan vallatási jelenet
180 16| ismerte azok közül, akik most ez asztalt körülülik. Nem voltak
181 16| ínfám-cassirozott tiszt. S ha ez a színe a társaságnak, milyen
182 16| magaviselete, beszéde, modora, mely ez ország minden házánál szokatlan,
183 16| egy sem sebesült meg. S ez a legnagyobb hadvezéri talentum.
184 16| és készüljön a halálra. Ez utolsó pohara volt.~– Mi
185 17| nézett Gideonra, hogy tréfa-e ez, vagy a bor hatása?~– Asszonyom! –
186 17| Nevetett.~Érezte, hogy itt ez a legjobb védelem.~– Ne
187 17| folyvást azt hiszi, hogy ez tréfa? Ez komoly dolog.
188 17| azt hiszi, hogy ez tréfa? Ez komoly dolog. Ön bűnös.
189 17| nevezi az állam közegeit! Ez maga hazaárulás! Ok a halálra!~
190 17| Bort ittam szokásom ellen. Ez az ördög sugallta ezt az
191 17| igen, azt fogják tenni. Ez a nemes lelkeknek a tulajdona,
192 17| jöttek fel a kastélyba.~Ez talány volt, melynek nem
193 17| huszár kétszáz vasas ellen! Ez már fordít a dolgon! – Hencegett
194 17| jó darabon üldözték őket.~Ez kegyetlen nagy csalódás
195 17| vértes csapatja micsoda?~– Ez pedig az alkotmányos hadsereg
196 17| vértesek fegyverzetével. Ez nagyon alkalmas ilyen kémszemlészetekre,
197 17| ajtóra, hol a bankárra.~– Mi ez? Ki kiabál ott? Mért mondta
198 17| csakhogy leányruhában.~És ez alak feledve álöltözete
199 17| mondatok elárulták, hogy ez a vértes csapat a magyar
200 17| mondá:~– Jól van. Ha ön ez urat itt azzal vádolja,
201 17| De Gideont dühbe hozta ez a biztatás.~– Tiltakozom
202 17| Leóhoz.~Gideon útját állta.~– Ez gyalázat, amit ön csapatomon
203 17| a sütő kemencébe dobtam.~Ez már csakugyan végső őrjöngésig
204 17| fegyvert és egyenruhát, s most ez mehet sereget vezetni pesztonkaruhában
205 17| Incének a gyomrát émelyíté ez a komédia.~– Gyerünk, uram –
206 17| Tökéletesen közönyös lett ez ránézve.~Leó befogatott
207 18| ön: melyik fele tetszik. Ez rám nézve becsületbeli adósság,
208 18| benne, hogy odaadjam. Nekem ez becsületbeli tartozásom,
209 18| amit teljesítenem kell. Ez egy csomó talált pénz, mely
210 18| megteszi ön a kedvemért, hogy ez első emlékezetes találkozásunk
211 18| majd kidobott vele együtt. Ez egy megjutalmazhatatlan
212 18| Serenát. Óh minő igaz volt ez !~Ez a minden kincsnél nagyobb
213 18| Óh minő igaz volt ez !~Ez a minden kincsnél nagyobb
214 18| kincsnél nagyobb drágaság: ez a királyoknak megvehetetlen
215 18| nyitját. Én azt hittem, ez a mi barátunk csupa jég
216 18| csókolta Brandlernét is.~– Ez mind agapé? – kérdé tréfásan
217 18| Azzal megcsókolta Leót is.~– Ez nem minden – kötödék Leó. –
218 18| javítsa meg az életét.~– No, ez jó volt kezdetnek– mondta
219 18| nejét.~Serena tudta, hogy ez valami tréfa; de azért mégis
220 18| elmondom, hogy miből állt ez a balfogás. Pedig már akkor
221 18| védi mind a kettő ellen. Ez hálátlan feladat. Mikor
222 18| szólt közbe Ince.~– Hanem ez hát csak a legközelebbi
223 18| csatatéren vérezhet el. Ez dicsőség, ez gyönyör. De
224 18| vérezhet el. Ez dicsőség, ez gyönyör. De hátha nem? Az
225 18| ember, mint az ön kedvese. Ez először is visszautasít
226 18| egy ilyen asszonyt hozzá. Ez nem fog az én pénzemnek
227 18| börtönig, a kétségbeesésig. Ez az úr: a mi zászlónk. Ez
228 18| Ez az úr: a mi zászlónk. Ez a zászló adott bennünket
229 18| adott bennünket egymásnak. Ez üldöző harc, e vérrel hintett
230 18| volna és szentségtörés. Ez a kard férjem oldalán, mikor
231 18| jó barátom, elmondott; ez nem arra fog engem indítani,
232 18| együtt veszhetek el vele – s ez is öröm lesz. – Hová vezet
233 18| hiszek zászlónk győzelmében. Ez a hitem egyenrangú a feltámadás,
234 18| Milyen koldus vagyok én ez emberekhez képest – monda
235 19| akit magáévá tett: „Íme, ez a feleségem!” A nagy idők
236 19| feleségem!” A nagy idők tréfája ez!~Úgy szerette volna kitalálni,
237 19| óhajtását találtad ki ismét. Ez a teher nyomta lelkemet
238 19| térdeplőre.~E mosolynak ez volt az értelme:~– Mennyire
239 19| ég felé. S e tekintetben ez a felelet volt:~– Isten
240 19| tölthetett Serena a kolostorban.~Ez az egy nap is elég volt
241 19| Milyen hosszú volt akkor ez az út, milyen rövid most!~
242 19| temető felé vették útjokat. Ez volt az ő jövetelük célja.~
243 19| keresztül. Olyan volt kedélyének ez indulatkitörés, mint a tavaszi
244 19| lakóház felé indultak.~Hajh, ez nem olyan mosolygó kép,
245 19| maga volt benőve. Máskor ez volt tisztára gereblyélve
246 19| nekünk kell megőriznünk; ez a mi ereklyénk.~Azután felállt
247 19| sokszorosan átkötözve galanddal.~– Ez az én örökségem – szólt
248 19| volt összegöngyölítve. S ez nemcsak a dudai községre
249 19| férfi, hosszú bot a kezében. Ez a kurátor. Mindennap eljön
250 19| udvarra lépni látta.~– Hüh!…~Ez ráismert Incére rögtön,
251 19| lévita eskette őket össze. És ez meg meghalt. Csodálatosak
252 19| már a mi hitünkre tért. Ez nagyon jól van. Ennek örül
253 19| új életet kezdhetni, ha ez a mostani bukik, s ha egyáltaljában
254 20| ellenséget kellett kísérnie.~Ez a helyzet őt kínozta.~Munkához
255 20| tehette azt.~Mit mondott ez az asszony? „Mi e zászlónak
256 20| az a tréfás ötlete volt ez időben, hogy a tihanyi félszigetet
257 20| teheti azt.~Hogy mondta ez az asszony? „Mi lenne a
258 20| nép. Jámbor, szófogadó nép ez, aki nem ismeri még a pártküzdelem
259 20| többit elfojtotta a könny.~S ez valóban nagy szeretet volt.~
260 20| volna, oly éber tud lenni, s ez éljenrivallásban elveszti
261 20| lehet bevinni a kardot.~Ez a csábkép varázslóbb volt,
262 20| odáig, ahol férje állt.~Ez határozott.~Incének e nőt
263 20| legnagyobb szónokokon megesik ez. Egy gondolat, egy szó nem
264 20| eleven látvánnyal. …Mintha ez a derült égbolt az átlátszó
265 20| felrobban… Egyet dördül…~Ez a dördülés magához téríté.~
266 20| tengeristen. Álom volt-e ez?~De azért nem tudott mosolyogni.
267 20| érzés azt súgá neki, hogy ez az üdvkiáltás lesz az ő
268 21| Vogtner-dandárra esett. Ez maradt paizsul hátra.~Az
269 21| meg egy töltényszekér.~Ez az utolsó ágyú.~Közbül döcög
270 21| vitézek mondják magukban: ez ugyancsak megtanult káromkodni.
271 21| kellett nyugodnom. Pedig ez volt az én „oroszlánrészem”.
272 21| a kincset.~– Hát a tied ez?~– Úgy? Nem hagytad végigmondanom.
273 21| szégyellsz hozzányúlni. Ez nem az országé többé: ez
274 21| Ez nem az országé többé: ez az ellenségé!~– Annyit tudok,
275 21| enyim, tied” kérdésében. Ez az arany, ezüst a magyar
276 21| szállítottad, annak a neve lopás, s ez a közönséges bűnvádi törvények
277 21| leguléjuskodásoddal sem ijesztesz meg. Ez nem tartozik a közönséges
278 21| jogos tulajdonosa.~– De ez nem a hadizsákmány. Nem
279 21| fogott lovakat, s miután ez nem használt semmit, nekiállt
280 21| az ajtót.~Rémemlékű hely ez itten.~E ponton védte magát
281 21| emberünk: tudhatják, hogy ez megáll a helyén.~– Igaz –
282 22| szeret; velem van…~Amíg ez az enyim, addig nem ejt
283 22| összetalálkozott Gideonnal.~Ez most már rongyos volt és
284 22| társadalom hibája, hogy ez a nőnél még igazolható lehet;
285 22| szeraszkiernek kedvenc eszméje volt ez. A harcedzett magyar sereg
286 22| sem létezett. Török címe ez az íródiáknak: jaszmagdzsi.~
287 22| szeraszkier szolgálatában.~Ez az ember többet tudott,
288 22| találkozhassék Incével. S ez indokot Serena képezte.~
289 22| amennyire férfi sohasem viszi. Ez asszonyi tulajdon.~Nagy
290 22| szépasszonyfőztét” tudott készíteni. S ez a művészet jövedelemmel
291 22| szerez.~Serenának pedig ez tréfa volt és gyönyörűség.
292 22| Irigylésre méltó ember ez az Ince!~Hanem az ilyen
293 22| áldozat: törökké lenni, ez volt a tréfás oldal; hanem
294 22| nyereség: töröknek lenni, ez volt a komoly rész.~Az ebédelő
295 22| vihetnéd eddigi híredet.~– Ez sem célom. Katona voltam,
296 22| gondolok kardomra többé. Nálam ez csak kötelesség volt, nem
297 22| steamerre katlanfűtőnek.~– Ez bolond. Ezzel nem lehet
298 22| látogatta meg többet.~Hanem ez időtől az Amerikába vándorlandó
299 22| roppant tehetségedre: vedd át ez iratot; ki se bontsd; tedd
300 22| bontsd; tedd a zsebedbe. Ez a te kineveztetésed az anatóliai
301 22| csak azért, hogy ne higgye ez a buksi török, hogy hollandusok
302 22| hírű török városnegyedben?~Ez az indítvány még Serena
303 23| De nem az a baj. Hanem ez a gyűrű szorult az ujjaim
304 23| tehette, hogy el ne fogadja ez emléket; ámbár ő nem adhatott
305 23| de a kaikdzsi itthon van ez erdőben. Ismer ez minden
306 23| itthon van ez erdőben. Ismer ez minden fát, s tudja, hogy
307 23| osztrák területen.~– Hát ez nem az Alligator?~– Nem.
308 23| nem az Alligator?~– Nem. Ez Őfelsége hadigályája: a
309 23| míg Vely bég elő nem jön.~Ez, amint a hajóra érkezett,
310 23| nyugtalanságával fogadta őt. Ez leküzdé benne az ellenszenvet,
311 23| bégnek.~– Gyalázatos áruló! Ez az ön műve volt. Ön vitette
312 23| hajóskapitányhoz a lünette-re.~Ez már tud aztán a jenkivel
313 23| Már mindjárt meghódítja! Ez az asszony felfordítja a
314 23| Aztán feljött a hold. – Ez már jobb barát. Az arany
315 23| akarom önt bezárva tartani. Ez a hajón nagyon egészségtelen.
316 23| önt ide a harántárbocra. Ez a mi sorsunk! Hanem addig
317 23| kapitány között végbement.~– Ez átkozott egy cső! – tréfálkozék
318 23| Euplecteia aspergillumot. Ez is egy puhány háza. Olyan,
319 23| Egy kocsonyatestű állat. S ez az állat úszik ezzel a szövött
320 24| piasztert adott útiköltségül. Ez volt az utolsó örökségük
321 24| emlékezzünk meg mind a kettőrül. Ez is jólesett. Mielőtt a magas
322 24| munka, de szerencsével jár. Ez a társaság, melynek ön is
323 24| kapzsivá, irigylelkűvé lenni? Ez nem az ő lelkének való.~–
324 24| komolyan beszélt.~– No hát ha ez nem tetszik, próbáljunk
325 24| kék szemmel látni.~De már ez ellen mind a két kézzel
326 24| megfordítania érte. Persze, hogy ez a legjobb üzlet Kaliforniában:
327 24| A férfit is megpróbálta ez út.~A tengeri betegség minden
328 24| engedte magát lebeszélni. Ez neki felvállalt hivatala.
329 24| önkívületben fetrengtek ez iszonyú bajban, ő pedig
330 24| egy kis fennsíkon épült. Ez volt Áldorfaiék tanyája,
331 24| Kis szobájának ajtajára ez volt felírva krétával: Esernyőt,
332 24| nőttek már. Szőlőkertje ez évben adott legelső szüretet.
333 24| magyar egészségeért, aki ez új haza földén látja meg
334 24| régi hazáját is vissza!”~Ez a tószt pedig már a magas
335 24| tízen hítták ki párbajra.~Ez pedig nagy hidegvérrel vette
336 24| milyen meleget költött ez a néhány sor! Mennyien megittasultak
337 24| kedélyén nagy sebet ütött ez a tény.~Eddig bele sem nézett
338 24| hat hétig tart az esőszak: ez a tél) Ince levelet kap
339 24| Golden Globe szerkesztőjétől.~Ez ötszáz dollárt ígért neki
340 24| Óh, mi édes biztatás volt ez! Serena tudta jól, hogy
341 24| Ince – mint egy feleséget.~Ez volt a legnagyobb áldozat,
342 24| annak arcáról leolvasá, hogy ez vágyik oda!~Ki tudja, milyen
343 24| sok embert tengerre csalt ez a fata morgana!~ ~E
344 24| kigyógyulni. Olyan szenv ez, mint a honvágy, csakhogy
345 24| Ince lelkét egészen betölté ez a hivatás; kedélye ki volt
346 24| kényszerítik.~Pedig, bizony, ez az egész ereje abban állt,
347 24| állt, hogy nős volt. Ha ez a mosolygó arc nem állt
348 24| meghonosítottam az Újvilágban.~(Ez ugyan jobbadán az „asszony”
349 25| ott feküdt a ravatalon.~Ez rettentő csapás volt mind
350 25| mind a két szülőre nézve. S ez ellen a tőr ellen nincs
351 25| ő temetési ünnepe volt.~Ez a seb nem tudott begyógyulni.~
352 25| hívásának eleget tenni!~Ez fölrázta Incét elfásultságából.~
353 25| Ott még használhat valamit ez a darabokra tört szív.~Jó
354 25| elmerítve a hullámokba.~Ez történt a Brighton Cliff
355 26| olyan rosszul esik neki ez a tekintet. Miért vannak
356 26| ház. Vajon e palota urának ez a szántóföldje?~Egy-egy
357 26| olvasta az átfutó házak falain ez óriásbetűket. Az egyik ház
358 26| rendes állomás nincs.~Ince ez ideig egyedül volt a kocsiszakaszban,
359 26| grófnak címezte az utazót.~Ez először azért taposott keresztül
360 26| a kalauz is tudta, hogy ez egy magyar forradalmár hadvezér,
361 26| magában azt a gondolatot, hogy ez a hölgy igen szép. S jólesett
362 26| szólította volna azért. Ez kettős szentségtörés lett
363 26| találgatod azt? ő a másé!”~S ez a gondolat erőt vett rajta.
364 26| nevét iparkodik elolvasni. Ez az Ossian, Ossian! Ugyanaz
365 26| köpenyét lebegteti a szél. Ha ez Serena volna! Miért ne lehetne?
366 26| távcső azt hazudja, hogy ez a hölgy mégis Serena. Hiszen
367 26| egyre közelebb jön.~De mi ez? Alusznak a kormányosok
368 27| eredetiben még ridegebbül hangzik ez: „Débarrassez vous vous
369 27| krinolin név alatt viseltek. Ez gátolá abban a szándokában,
370 27| megtörlé zsebkendőjével ez alak véres száját, megtapintá
371 27| karjait, s aztán eltűnt.~Óh, ez a seb most újra feltört,
372 27| kezével.~Ekkor meglátta, hogy ez a férfi ottan sír. Minek
373 27| az, hogy mint meg fogja ez hűteni magát. Siet számára
374 27| magának az ő fájdalmát. Ez az ember ott feküdt vele
375 27| igaz, hogy eltemetve). Ez az ember ránézve meg van
376 27| szó azt mondó neki, hogy ez a fenyítés meg van érdemelve.
377 27| ismeretlenek irányában. Ez az úr rendőri felügyelet
378 27| fejét rázta: „Csodálom: ez az ember sírt előttem, mikor
379 27| veszélybe rohanni kész.”~Ez a felfedezés egészen megfordította
380 27| elhunyt neje eszébe jut! Ez tünemény.~Hanna grófnő azt
381 27| visszajött a tenger fenekéről. Ez ideig azt mondá magában
382 27| tehervonatot kell bevárni. Ez idő alatt legalább mindenki
383 27| izeneteként?~– Azért, mert ha ez a távirat az én nevem aláírásával
384 28| annak mégsem testvére, mert ez csak baronesse.~Hanna grófnő
385 28| útitársa arcvonásaiból, hogy ez tehát mégis mésalliance,
386 28| lehet mindent kibeszélni.~Ez a gyerek a kupéban ülő rendőrbiztos
387 28| meg rá a bankár. – A mamát ez nagyon alterálni fogja megint.~–
388 28| Micsoda façyon de parler ez? Hát ennyivel tartozom én
389 28| gondolkozott Ince, hogy mi lehet ez a Hanna grófnő, hogy olyan
390 28| töprengett: vajon mi lehet ez az idegen ember Walter Leóra
391 28| széttörik; egy üveglap, melyre ez a név van karcolva: „Hanna”;
392 28| miniatűr arckép számára; de ez a rejtek üres volt. Megcsókolá
393 28| lassankint rájött, hogy ez az ő ismerőse mégis jó mértékben
394 28| tökéletlen lénynek kell lenni ez úrhölgynek, aki egyszer
395 28| mely őt érte. Hiszen, ha ez a hölgy valóban büszke jellem,
396 28| Csak ott kezdje ön, mikor ez a szabadító megjelent, mint
397 28| hanem a vagyonomat is. Ez az én barátom: (engedje,
398 28| szólsz? Nos, mondjad, hogy ez is kommunista-e? Nincsenek-e
399 28| látvány lett volna az, mikor ez a két ember utoljára egymást
400 28| veled kellett volna jönnie. Ez több, mint nonchalance;
401 28| egyedül bocsátani útra. Ez shocking!~Hanna két keze
402 28| emelé. Néma könyörgés volt ez, hogy hagyjon fel nénje
403 28| miért ily rendetlenek!~Ez egy kis derült időközt hozott.
404 28| pumpernikkel-szeleteit sonkával; s ez idő alatt a háziasszony
405 28| Pedig csak Vencel jött be.~– Ez az ember engem halálra ijeszt,
406 28| felelte, hogy „azt is”.~Ez iszonyú dühbe hozta Helenát.~–
407 28| előlem! Takarodjál rögtön. Ez az ember pusztuljon el rögtön
408 28| szemembe! Ostobának tart ez az ember engem? Leó, nekem
409 28| De még ma délig! Engem ez az ember nem szolgál ki
410 28| csikorgatta nevetés közben.~– Ez igazán mulatságos! Csak
411 28| ráragadt az. Leó bankár: neki ez mestersége. De ön, uram,
412 28| kellett térnie Königinhofba. Ez az oka, amiért nem jöhetett
413 28| szerettek. No, de nem soká tart ez már neked. Csitt!~A további
414 28| készen tartott a számára.~(– Ez már tíz év óta a nyolcadik
415 28| Helene is meghallhatta.)~– Ez azt bizonyítja – szólt az
416 28| körített bársonysüveg.~– Ez császárnénk testvérje –
417 28| abban az ismeretben, hogy ez a ragyogó szépségű hölgy,
418 28| megragadta a gyönyörű kilátás ez erkélyről az ódon cseh fővárosra.
419 28| Hanna grófnő is felszökött ez ablak mellvédére, s tekintetében
420 28| a történetet kétszer. – „Ez a rejtély nem teneked van
421 28| unsern Kaiser.”~Csakhogy „ez a mi kedves vendégünk” egy
422 28| Magyarország elesett! s ez a „mi kedves vendégünk”
423 28| nemzeti induló egybefűzve;… ez egy politikai kombináció
424 28| társadalmában van ilyen nő sok. Ez azokhoz lesz hasonló, akiknek
425 28| legyenek; de nem szeretve.~Ez a gondolat lecsillapítá
426 28| gondolattal vett búcsút tőle.~S ez a gondolat nagy áldás volt
427 28| Talán neki is Serena súgta ez eszmét?~Nem volt az igaz;
428 28| azt hinni, hogy úgy van. Ez a csalódás volt az ő menedéke;
429 29| vett fel a Duna fenekéről. Ez még hazájának egy darabja
430 29| menten összehorpadt.~„No ez szép üdvözlet, első belépésre!” –
431 29| jó embernek volt igaza. Ez a nemzeti viselet a mi egyedüli
432 29| nem tudta húzni a lábáról, ez ismét a providentiális esetek
433 29| kő, s odaesik az ágyára.~Ez az ellenvélemény!~Szép gömbölyű
434 29| kiküszöbölt beamtertől jöhetett ez a merénylet!~Mi pedig azt
435 30| vezérének nyilváníthatja.~Ez mind igen szép volna, ha
436 30| rendőrségnek, s hogy lett ez rászedve híresen?~Csak Ince
437 30| őt – kitüntetéseivel.~S ez a jó hír magánéletre is
438 30| lakásán. Nem első eset volt ez.~A beküldött látogatójegyeken
439 30| nehéz gondolatja volt fűzve. Ez eszmék mind a tenger fenekén
440 30| falvait.~Nehéz munka volt ez! Napóleon herceget csak
441 30| ha nem tudta eddig, hogy ez a hivatal együtt jár a költségek
442 30| Felfogadta magában, hogy ez volt az utolsó lecke. Dehogy
443 30| azt gondolta, hogy íme, ez a két derék ember most őneki
444 30| mint arra ki Amerikában. Ez nálunk így megy.~– De mármost
445 30| tudtuk előre.~Incét már ez egészen kihozta a sodrából.~
446 30| Hallatlan vakmerőség pedig ez. Beperelni egy képviselőnek
447 30| másikat váltóügyben! Hisz ez parlament elleni merénylet!
448 30| a képviselői napidíjait.~Ez pedig már olyan merénylet,
449 30| hogy azt kiengesztelje.~Ez árulással rokon cselekvény
450 30| Bozse Carja Chrani” is.~Ez azonban mind csak a melódiára
451 31| temetve.~Sajátszerű világ volt ez! Tízezer ember egyszerre
452 31| méltatlankodással utasította el magától ez ajánlatot.~No hát jól van.
453 31| barátja a kolostori időkbül, ez idő szerint már magas állású
454 31| személyesen szerény kis szállásán.~Ez meg azt az ajánlatot hozta
455 31| fényes szubvenció mellett?~Ez már éppen dühbe hozta Áldorfait.
456 31| meghökkenteni Áldorfai Incét, úgy ez a kérdés bizonnyal az volt.~–
457 31| intézet élére, s te az vagy. Ez aztán nem kormányhivatal;
458 31| politikai elváldozatba. Ez egy neutrális tér a nemzetiség
459 31| válaszodat. Jó éjszakát.~Incének ez az ajánlat már szeget ütött
460 31| hexameterek divatban voltak.~Ez a mai este döntő befolyással
461 31| nem újítanám meg önnek ez ajánlatomat. Önbül hiányzik
462 31| Tiszta igazság-e az, amit ez üzletember ama nagyszerű
463 31| Hátha még most is emlékezik ez a mélyen alvó angyal szíve
464 31| írni Walter Leónak; abban ez volt:~„Jó barát! A küldeményt
465 31| szabadság őshazája felé.~S ez valóban annak a műve volt,
466 32| felfedezések~Áldorfai Ince ez újabb misszióját is befejezte.
467 32| fegyverek, amiket hozott?… – Ez volt a legelső üdvözlő szózat,
468 32| szárazföldön utaztam.~– Ez száraz felelet. Hát nem
469 32| mármost kezdődik valami!~– Ez nem az én dolgom.~– Nem
470 32| Prágába.~Kellemetlen volt ez ránézve? Talán ellenkezőleg.
471 32| Hanna is el fog jönni.~Ez egy kis változást idézett
472 32| magát a rendőrfőnöknek, ez azt kérdezte tőle:~– Minő
473 32| adott szó tart itt fogva, s ez rangot szerez neki a lovagias
474 32| volna azt, hogy felöltse ez alkalomra amerikai tábornoki
475 32| amerikai tábornoki ruháját; ez azonban nem lett volna tőle
476 32| az a bűvös nimbusz, mely ez alakot körülfogta, az a
477 32| rémkorszak jelszava lehet. S ez most szabadon jár a magas
478 32| sötét hamuszín selyemből. S ez öltöny szabása is eltűnt
479 32| véletlen hozta így.~– Lássa, ez nekem tetszik. Közönséges
480 32| szeretem a prágaiakat.” S ez egy banális bók volna. De
481 32| nem lehet tovább menni. Ez a Jeges-tenger.~Leó nem
482 32| flegmával:~– Mit érdekel ez engemet?~– Annyiban érdekel,
483 32| bámulattal fog felkiáltani: „Ah, ez már antik! Ennyire rabjává
484 32| hivatalosan elrabolja innen.~Ez az alkalom sem váratott
485 32| a rendőrfőnököt tudósítá ez eseményről: úgy, hogy Áldorfai
486 32| tudod magad védelmezni, s ez: saját magad. Te nagyon
487 32| hogy magatokat csaljátok, ez csak tudatlanság. Nos, jössz
488 32| lenni. Arra a kérdésre: „ki” ez a férfi? „ki” ez a nő? megtaláltátok
489 32| kérdésre: „ki” ez a férfi? „ki” ez a nő? megtaláltátok a választ.
490 32| azt a kérdést: hogy „mi” ez a férfi? „mi” ez a nő? hasztalan
491 32| hogy „mi” ez a férfi? „mi” ez a nő? hasztalan igyekeztek
492 32| most már nehéz dolog.~– Ez való.~– Azonban te meg másfelől
493 32| neked feladott rejtélyt. Ez a Hanna grófnő, úgy látszik,
494 32| végett. Hanna grófnő is ez intézet tagja. E rendnek
495 32| elfelejteni nem tudod soha. S ez az emlék nem fogja engedni,
496 32| mellett nyugosztok, örökké ez a két hidegítő alak: a nőnek
497 33| katasztrófára volt szükség, hogy ez így dűljön el!~Hanna annyiszor
498 33| szerelme kigyulladt? Egy pap! Ez még előtte titok. Szabad-e
499 33| Volt személyes tapasztalata ez életrendről.~Annak az elhidegítő
500 33| Hannánál érzelmek is vegyülnek ez ismeretségbe, mikor ő egy
1-500 | 501-735 |