Fejezet

 1 1 |         nem kerül elő sehonnan.~Tán elaludt valahol? – Ince?
 2 1 |     Hisz még éjjel sem aluszik.~Tán valami szép leányra akadt? –
 3 12|      egy beszámítás alá kerülő? Tán éppen barátnéja, tanácsadója?~
 4 20|        iránt, ha nem gyűlöletet tán, de legalább bizalmatlanságot,
 5 20|         is való vagyok oda. Ami tán erényem a harcmezőn, hibám
 6 22| szorosabbra húzva karjai alá.~– Tán vétek az? Te még tán hiszed
 7 22|            Tán vétek az? Te még tán hiszed azt, hogy van lélek,
 8 23|        terjeng, nem vezeti őket tán tévútra?~Most behúzzák evezőiket.
 9 24|        nagy káposztafejek, amik tán gondolkoznak, hogy mondogatták
10 27|      összezúzva. Föl sem ébredt tán, mielőtt meghalt.~Ince kivitte
11 27|       Minek sír? Mit sirat itt?~Tán az ő fájdalma hatott rá?
12 28| alkatrésze! Hanna grófnő egyike tán azoknak a magasztos női
13 29|   terjesztve szét a hórihorgas. Tán nem is ismersz már?~(Hogyne
14 29|         álla fehér keszkenővel: tán a foga fáj?~Mind „régi”
15 29| ismerősök.~– Azért nem ismertél tán rám, mert az orrom így megdagadt.
16 30|  feküsznek már. Jobb lett volna tán azokat soha ki sem gondolni!~
17 32| halottak nem beszélhetnek. Azaz tán beszélnek, de mi nem halljuk.
18 35|         művésznő csak nem téved tán az illemmozdulatok megválasztásában?~
19 39|      felé járt már. Hanna ezóta tán az utolsó vendég Vihnyén,
20 40|         ég.~– No csak nem támad tán kedved ma megint elmenni
21 40|      Ince.~– No csak nem teszed tán azt a bolondot – lamentált
22 41|      azt kérdeni, hogy mi baja? Tán kéjutazás ez?~Walter Leó
23 42|      kell megírnia, ügyvédéhez, tán ismerőseihez is; mindenesetre
24 42| hasztalan szólt a harang?~Pedig tán várják? Távirata megérkezett
25 42|      talált rá. Keze reszketett tán, vagy szeme nem látott jól?~