Fejezet

 1 28|           megint.~– Mit mond erre Helene!~– Az nem tud róla semmit.
 2 28|        előlem, ha meg nem csípem.~Helene baronesse kacagott örömében,
 3 28|         nem jött – szólt duzzogva Helene, mialatt háziasszonyi tevékenységgel
 4 28|         Erre még ingerültebb lett Helene; a cukorfogó csíptetőt úgy
 5 28|    lapoknak meg lett táviratozva.~Helene hevesen megrázta a kezeügyében
 6 28|    búbánatos érzelgéssel kezdé rá Helene:~– Ugye-e, kedves Vilmos,
 7 28|       követte el ezt a nagy bűnt?~Helene azután kitört a kommentárral.~–
 8 28|           voltak a „Fehérhegyen”.~Helene erre a históriai magyarázatra
 9 28|           előtt egész környezete.~Helene nem ijedt meg, nem kapott
10 28|       látni, amilyen mindig volt.~Helene szemei tudtak olvasni az
11 28|    nyitott könyvek voltak mindig. Helene megragadá mindkét kezével
12 28|         Hanna lecsókolta ajkáról.~Helene aztán sorban bocsánatot
13 28|      Incének, de oly hangon, hagy Helene is meghallhatta.)~– Ez azt
14 28|     császárnénk testvérje – mondá Helene bárónő.~Ince beérte annyival.~
15 28|   fényképei, rokonok, jó barátok. Helene bárónő szeretetreméltó készséggel
16 28|        összejött az egész család. Helene bárónőnek ma az a különös
17 28|       összetört kedélyére. Azután Helene is unszolni kezdé: „Hát
18 32|      tetszése szerinti papírokba.~Helene magán kívül volt örömében,
19 32|      rohamra. Még a hölgyekét is!~Helene észrevette Ince arcvonásairól,
20 33|     Pestre? – kérdé siránk hangon Helene.~– Rövid időn.~– Ah, az
21 33|           rejtélyesen mosolygott.~Helene ideges látnoki kedéllyel
22 33|         Tudtam én azt már tegnap.~Helene e szóra fölsikoltott, kitörő
23 34| visszavonultság, szigorú életmód.~Helene aztán otthon majd megöli
24 37|          női kéz írta, bizonyosan Helene; máskor Budapestrül: az
25 43|      egész a Wight-szigetig. Csak Helene kísérte őt, és fia még.~