Fejezet

 1 16|         egész itteni gazdaságot.~Brandlerné egész honossá lett már ez
 2 16|      nagyon elmaradtak a háztul. Brandlerné várta, hogy jönni fognak
 3 16|          nem lehet tőle kívánni!~Brandlerné duzmadtan rántott egyet
 4 16|    milyenre! Koronás ellenségre.~Brandlerné e cím alatt nem gondolhatott
 5 16|   lövöldözésnek a tárgya – kérdé Brandlerné ajkpittyesztve.~– Ezt mi
 6 16| szívességet megteszi, senki más.~Brandlerné ejtett el némi gyönge célzást
 7 16|     visszataszító.~Alig várhatta Brandlerné, hogy hozzák már a fekete
 8 17|          sem mozdult a helyéről.~Brandlerné tétovázva nézett Gideonra,
 9 17|    Miféle törvényszéket? – kérdé Brandlerné.~– Vésztörvényszéket, asszonyom! –
10 17|     magát, s a fogait piszkálta.~Brandlerné összecsapta a kezeit.~–
11 17|          uram? – szólt elbámulva Brandlerné. – Asszonyom, hallotta ön
12 17|        hazaárulás! Ok a halálra!~Brandlerné kétségbeesetten ragadó meg
13 17|      mestert!~E rémítő szavaknál Brandlerné ki akart futni a szobából,
14 17|          a piros harisnyakötője.~Brandlerné ájuldozva támolygott egy
15 17|          Caesarine, letérdepelve Brandlerné elé. – Verjen meg, taposson
16 17|         fejét a padlóhoz, mígnem Brandlerné kérte szépen, hogy ne tegye
17 17|    azokat Caesarine-nak, mialatt Brandlerné egy teljes öltöző ruhát
18 17|         ment Gideont fölkeresni.~Brandlerné azalatt az izgalmas jelenetektől
19 17|        Fogadd te el őket! – súgó Brandlerné öccsének –, nekem nagyon
20 18|         akkorra elszelelt onnan. Brandlerné az erkélyről várta az érkezőket.~
21 18|          összeölelkezett. Azután Brandlerné Incének nyújtotta kezét
22 18|       megjutalmazhatatlan ember.~Brandlerné jószívű ravaszkodással mosolygott.~–
23 18|         ön számára. Adja karját.~Brandlerné a tétovázva vonakodó őrnagy
24 18|        régen nem látták egymást. Brandlerné nem kétkedett azon, hogy
25 18|     Hagyjuk őket magukra – szólt Brandlerné.~– …Milyen koldus vagyok