Fejezet

 1 3 |          kérdezte ő számtalanszor ama kínos éjszakákon Incétől,
 2 3 |        azokra a szavaimra, amiket ama keserves éjszakán intéztem
 3 5 |          volt illetődve. Egyfelől ama szűz szelídség, ama szenvedő
 4 5 |      Egyfelől ama szűz szelídség, ama szenvedő elhatározottság,
 5 5 |            Mikor Ince végighaladt ama nagy zöld fejek között,
 6 6 |          hogy nem is gondol többé ama szelíd, mártírtekintetű
 7 7 |        ezüstöt vagy aranyat, azon ama nő képét találta, kinek
 8 11|          amint Győrbe értek, ahol ama piros zsinóros, kávészín
 9 12| Visszaborzadt mind a kettőtül.~Ez ama nő, kinek gyermekét a dudai
10 13|          saját lelkének rémei is.~Ama találkozás óta Gideonnal
11 15|      pedig éppen óhajtotta.~Hanem ama végzetes nap óta egyszerre
12 17|           neked parancsolom, hogy ama hazaárulót rögtön fogd el!~
13 17|       polgárőrnagy, hogy fogja el ama hazaárulót ott!~E parancs
14 19|           udvarra néznek, melyből ama négy óriási fenyő nőtt túl
15 19|          rajzalbuma amott. És ott ama fülkében áll imazsámolya.
16 19|           és összekulcsolt kezeit ama könyvre terjesztve, homlokát
17 19|     esengő könnyes arcát felemelé ama mosolygó képhez.~Nem lehetett-e
18 25|         az az érzéktévedés, midőn ama nagy diadal napján a díszkapukat
19 31|  igazság-e az, amit ez üzletember ama nagyszerű vállalatról megjósol,
20 32|            a kép eredetijét pedig ama nő azilum termében.~– Tehát
21 38|       arcképével.~És azzal együtt ama tenger alól felhangzó szó
22 39|      gondoltam; viseld ez emléket ama másik helyett, amit a püspök
23 39|        Serena.”~Az eszelős tündér ama bizonyos lakház felvett
24 42|    kulcsok segélyével fellopózzék ama szőnyegajtóig, mint már
25 43|           kiemeli.~Lerajzolja őt, ama végzetes éjszakán, a leégett