Fejezet

 1 4 |        szeretném, hogy egy más hitű szerzetes menne végig szekéren az
 2 5 |           teljes jogában volt, és a szerzetes számára nem volt semmi segedelem.~
 3 5 |         tett az udvar hátulján álló szerzetes felé.~Ince lelkét magával
 4 5 |          vannak – kezdé meglepően a szerzetes. – Ezen háznak küszöbe oly
 5 5 | hitbuzgalmat tisztelem – folytató a szerzetes. – Úgyis lankadóban van
 6 5 |            S most odalépett hozzá a szerzetes, egészen eléje.~– Engedjék
 7 5 |        annyira vitte a barátságot a szerzetes iránt, hogy úti kísérőnek
 8 5 |             fehér mészsziklára, s a szerzetes árnyékát éles körvonalokban
 9 6 |         rabló.~– Nézzen ön meg jól: szerzetes vagyok.~– Mehetsz a pokolba,
10 6 |            Virradni kezdett, mire a szerzetes az út azon kanyarulatához
11 6 |          szülői sírját eltakarja. A szerzetes ott állt mellette, és nem
12 7 |         vasunk, se aranyunk. Nevünk szerzetes, helyünk a kolostor, hivatalunk
13 7 |            Innocenc *-i cisztercita szerzetes átadott a nemzeti alapra
14 7 |          szent Pál rendi perjel hét szerzetes társával ment a harcba,
15 8 |          találja üresen. Egy „ifjú” szerzetes áll előtte, háttal az ablaknak
16 10|        szolgált, ugyebár?~– Nem. Én szerzetes vagyok.~A kapitány erre
17 12|             dolgot.~– Hiszen te még szerzetes vagy! – dörmögé Gideonhoz.~–
18 13|          meggyászolnia gyalázat. Az szerzetes volt.~Mikor őt eltemetik,
19 14|        emelé a leányt.~Nem volt már szerzetes: nem állt már közöttük törvény
20 18|           áll egymással szemben. Én szerzetes voltam, s akkor én is fogadást
21 18|         Ince, elértve, hogy hajdani szerzetes voltára céloznak.~– No,
22 23|            tecum – mondta a hajdani szerzetes egykori társának, s aztán
23 32|        senki sem tudja, hogy valaha szerzetes voltál, és tanár, egyedül
24 36|         elébb maga felszentelt pap, szerzetes volt! Hogy a férj, kihez