Fejezet

 1 3 |     félt, s ahogy szóval mondó, magától az ördögtől sem, s ahogy
 2 5 |       árnyékot nem bírta elűzni magától.~A puszták magánya, az erdők
 3 6 |       aztán elcsüggedve kérdezé magától~„Mi hát a vétkem, hogy úgy
 4 10|     emelé föl, hogy eltiltsa őt magától.~– S tudod-e, hogy mi lett
 5 11|     kiszolgált altisztek; őtőle magától nem is kérdezték, mi úton
 6 12|     semmit nem tevőket kergette magától!~Egyszer egy pár száz tisztet
 7 15|         ad, s csodálkozva kérdé magától, álom volt-e az, hogy én
 8 22|     ellentétét; de nem bírta őt magától távol tartani. Nem bírt
 9 22|  mágneshatásával, mely el tudja magától taszítani az ellenszenves
10 24|         aki az aranyat elszórta magától, mikor azt ajándékba kínálták
11 24|      tartani azt, hogy elküldje magától férjét kétezer mértföldnyi
12 28|     láthatárnyi távolban messze magától s kebléhez sajtolva minden
13 28|    büszkén, gőgösen utasítja el magától a becsületes idegent, ki
14 30|        van törve a jég, a többi magától jön; – ha egyszer Schafskopf
15 30|     mennyi élvezetet megtagadni magától, hogy a szerzett pénz megmaradjon;
16 31| méltatlankodással utasította el magától ez ajánlatot.~No hát jól
17 32|    Talán ellenkezőleg. Ha saját magától függött, Prágába soha nem
18 33|        gyöngéden visszatartó őt magától, komolyan súgva:~– E falak
19 39|      szabályokon: azt nem tudta magától elhagyni, hogy teozófistának
20 39|       az milyen jó!~A nő elveté magától e jobb sorsot. Nem nyújtá
21 40|     ereje elutasítani e vigaszt magától, s halálra kínozni magát
22 40|        fagyott ereiben: eldobta magától a lovagostort, kimenekült
23 41|        valóban meg is érdemelte magától, mert az ő ötlete volt ez.
24 42|        megvárni, míg kifárad és magától összeomlik.~Még jó szerencse,