Fejezet

 1 3 |        volt nézésében.~Odahajolt Incéhez, s azt súgó neki halkan:~–
 2 7 |      szól egy falhoz húzódó alak Incéhez a sötét folyosón, midőn
 3 10|       elfognak bennünket?~Azután Incéhez fordult.~– Mit fognak velünk
 4 12|         vagyunk.~Azzal odalépett Incéhez, s bizalmas meghittséggel
 5 18|    többiek közé tegye, így szólt Incéhez:~– Nézze, uram: itt van
 6 19|          dugta volna, odafordult Incéhez, s nagy meggondoltan így
 7 20|   megállt, az apátúr leszállt, s Incéhez közelített.~Akkor Ince is
 8 23|         térni – szólt a kapitány Incéhez. S maga sietett a hajójára
 9 23|        ideje. A kapitány beszólt Incéhez.~– Uram: kész az ebéd. Még
10 23|        Akkor odafordult Áldorfai Incéhez, s azt mondá neki – angolul: (
11 27|    egymáshoz tolt pamlagok által Incéhez, s még azonkívül leszorítva
12 27|         szólt, beszédhez kezdve, Incéhez.~– Ha így folytatják, nagyon
13 27| megteltek könnyel, s odafordulva Incéhez, ellágyult hangon, melyben
14 28|   egyszer csak megint odafordult Incéhez:~– De, ugyebár, nem lesz
15 28|          nélkül kiszabadulni. Ha Incéhez szólt, annak megholt nejét
16 30|          Néhány nap múlva hoznak Incéhez egy hosszú árjegyzéket a
17 32|          esemény hírével sietett Incéhez a börzéről. (Ott tudnak
18 34|      harmadik hónapban így szólt Incéhez Walter Leó:~– Nos, kedves
19 35|          egyebet is tanult. Amíg Incéhez jutott, addig lehúzta jobb
20 39|         Hannától az üres levelek Incéhez. Segítették nagyobbítani
21 40|      ezek – szólt egyszer Fatime Incéhez, mikor már egyedül voltak,
22 40|          a napra? – szóla Fatime Incéhez. – Aztán én itt hagytam
23 40|         tánclejtéssel odaperdült Incéhez, megkapta a karját, s magával
24 42|   teremből kijövet Hanna odament Incéhez, s azt mondá neki:~„Uram.