Fejezet

 1 2 |  eszközök, sem befalazott üreg, hová az élve eltemetettnek lyukon
 2 6 |        Valamerre menni kellett. Hová?~Nagy a világ!~Szekéren
 3 7 |         kardja volt akasztva.~– Hová lettek márványba vésett
 4 9 |     megy a többivel: nem kérdi, hová. A vezető talán tudja.~Az
 5 11|      feloszlatik, s mehet haza.~Hová? „haza”. Volt is már akkor
 6 13|   közepén a fogyó holdsarlóval. Hová lett a holdkarajból a fényes
 7 16|      vezér, a folyosó elé érve, hová a háziasszonyság és az unokaöccse
 8 17|        szaladhat a bozótnak; de hová legyen a vezér maga „ahol-nem-zöld-ottveres”
 9 18|     vele – s ez is öröm lesz. – Hová vezet e harc? Istenség titka
10 19|       hozzá.~– Hát kurátor uram hová lett? (Hogy még azt is ismeri!)~–
11 24| átültetett növények~De már most hová?~A török kormány minden
12 26|       egymásnak: honnan jöttek, hová mennek? mi dologban járnak?
13 27|        kérdezé az úrnőtől, hogy hová akarja szállíttatni a halottat?
14 28|     egész napra való programot, hová fognak együtt elmenni, minden
15 28|     édes Vilmos, nézz utána te, hová lettek a hírlapok mind?~
16 31|    Mással senkivel sem tudatta, hová megy.~Másnap már üres volt
17 32|         újon érkezőt elfogadni. Hová lettek a szokott cimborák?
18 33|         szabad megtudni, hogy ő hová ment?)~Az összeütközésnél
19 36|        s azt nem tudja hirtelen hová tenni?~– Úgy? – tehát egy
20 41|         a szobalányaiknak, hogy hová mennek. Lekullogott egész
21 42|  végeznem.~– Ah, ön elutazik! S hová? – szólalt meg a leány,
22 43|      ölében.~És nem kérdi tőle: hová lett a gyermek?~Megmondta
23 43|         mehetett ki vele. Aztán hová? Hisz itt hajón vagyunk,
24 43| hűtlenül, és én nem tudom, hogy hová lett! Meg tudott csalni