Fejezet
1 6 | De hátha egyszer mégis halál a vége az ilyen betegségnek?
2 6 | van szentelve az önkereste halál, s erénnyé válik az, ami
3 6 | kitalálhatlan utakon, miknek vége: halál. A kötelesség lekötve tart
4 7 | kegyelem nélkül. A csatatéri halál az égbe visz.~– Ezt prédikálja
5 9 | előtte állt.~Nem őt keresi a halál: hanem tőle várja küldetését.~
6 9 | meghalt.~…Ez hát a csatatéri halál!… Mit vétett ez az ember
7 11| árok, minden bokor mögött a halál leskelődik; s azok a sötét
8 11| sötét felhők ott az égen: a halál szekerei, mik az elrepülő
9 11| társainak Ince, hogy ne lássák a halál borzalmait. Azok most már
10 11| kezdi veszteni. Minő rút halál lesz ez! Megfojtatni tehetetlenül.
11 13| Az önfeláldozás vágya. A halál gyönyöreiben kéjelgő fantázia.
12 13| minden száz emberre jut egy halál. Még a férfiak sem keresik
13 13| létezni a külvilág.~Hiszen a halál órájában nem tilthatták
14 13| egymáshoz forrjanak! S ez a halál órája volt bizonnyal.~ ~
15 15| kedvesét öntestével védje a halál ellen, ami úgyis lehetetlen;
16 17| engedjétek magatokat eladatni! Halál az árulóra!”~Walter Leó
17 19| ünnepen; ha születés vagy halál volt a faluban, el is hozathatták
18 20| szívemről le nem tépi, csak a halál. Együtt a két kötelességet
19 30| merénylet, amire nincs elég halál, hogy azt kiengesztelje.~
20 31| mert az önre nézve bizonyos halál. Én kínáltam önt egyszer
21 33| a megdicsőülésért, nem a halál előtti áldozat hitében,
22 33| bámulat befolyása alatt, nem a halál fenyegető kétségbeesései
23 43| üdvözültek mennyországából, halál sötét birodalmából.~Nem
24 43| az örökké „enyim”. Ez a halál után is, ez a más világon
|