Fejezet

 1 6 |             De hátha egyszer mégis halál a vége az ilyen betegségnek?
 2 6 |         van szentelve az önkereste halál, s erénnyé válik az, ami
 3 6 | kitalálhatlan utakon, miknek vége: halál. A kötelesség lekötve tart
 4 7 |       kegyelem nélkül. A csatatéri halál az égbe visz.~– Ezt prédikálja
 5 9 |       előtte állt.~Nem őt keresi a halál: hanem tőle várja küldetését.~
 6 9 |       meghalt.~…Ez hát a csatatéri halál!… Mit vétett ez az ember
 7 11|        árok, minden bokor mögött a halál leskelődik; s azok a sötét
 8 11|        sötét felhők ott az égen: a halál szekerei, mik az elrepülő
 9 11|   társainak Ince, hogy ne lássák a halál borzalmait. Azok most már
10 11|           kezdi veszteni. Minő rút halál lesz ez! Megfojtatni tehetetlenül.
11 13|           Az önfeláldozás vágya. A halál gyönyöreiben kéjelgő fantázia.
12 13|        minden száz emberre jut egy halál. Még a férfiak sem keresik
13 13|       létezni a külvilág.~Hiszen a halál órájában nem tilthatták
14 13|        egymáshoz forrjanak! S ez a halál órája volt bizonnyal.~ ~
15 15|        kedvesét öntestével védje a halál ellen, ami úgyis lehetetlen;
16 17|     engedjétek magatokat eladatni! Halál az árulóra!”~Walter Leó
17 19|          ünnepen; ha születés vagy halál volt a faluban, el is hozathatták
18 20|      szívemről le nem tépi, csak a halál. Együtt a két kötelességet
19 30|        merénylet, amire nincs elég halál, hogy azt kiengesztelje.~
20 31|        mert az önre nézve bizonyos halál. Én kínáltam önt egyszer
21 33|           a megdicsőülésért, nem a halál előtti áldozat hitében,
22 33|     bámulat befolyása alatt, nem a halál fenyegető kétségbeesései
23 43|        üdvözültek mennyországából, halál sötét birodalmából.~Nem
24 43|            az örökké „enyim”. Ez a halál után is, ez a más világon