1-500 | 501-735
Fejezet
501 33| heti szabadságot kérve, ez időt felhasználja arra,
502 33| nem érti, s irigykedik rá. Ez negyven éves korával is
503 33| levelet Hanna grófnőnek. Ez várta, hogy talán maga jön
504 33| gazdag úrnő lakása volna. És ez nem igaz. Ez mind csak addig
505 33| lakása volna. És ez nem igaz. Ez mind csak addig az övé,
506 33| festményre, az ő káruk; ez mind itt marad az intézetnek.
507 33| hangon felelé:~– Never more.~Ez csak két szó. De a kifejezés,
508 33| hódítva. Reszketett. Fázott. Ez nagyobb diadal volt, mint
509 33| lesz képes visszafizetni. Ez az élet az öné. S ne higgye
510 33| jóváhagyó zúgásként fülében. Ez volt szívének legfájóbb
511 33| része. Ezt gyógyította be ez a szó.~Hanna gyermeteg mohósággal
512 33| még most is élne, szegény!~Ez pedig nagy gorombaság volt
513 34| tűzhelyről!…)~Incének még ez utóbbit is nélkülözni kell;
514 34| eseményt akar közölni vele.~Ez neutralis tér.~Egy konzorcium
515 34| tiszteletdíjt szokott eredményezni.~Ez nagy hang volt Ince előtt.~
516 34| becsületes úton keresve! Ez éppen helyreütné azt a különbséget,
517 34| fel fogja venni.~Minthogy ez már egészen bizonyos volt,
518 34| konzorcium alakító ülésébe. Ez itt Budapesten ment végbe,
519 34| szorítottak, a viszontlátásig.~(Ez lesz tehát az én „consors”-
520 34| Különösnek találta, hogy ez a szó: „consors”, azt is
521 34| mentőleg szólalt fel.~– Ez nem gőg; csak megszokás.
522 34| nagyon fájó részén találta ez a szó. Azt hitte, hogy az
523 34| artézikút-fúrás nélkül.~Ez idő alatt Leó többször meglátogatta
524 34| lélegzetvétel is pénzbe kerül. Ez is igaz.~Egy napon ismét,
525 34| nyilvánvalóvá tennéd, hogy neked ez irányban semmi titkos törekvéseid
526 34| titkos törekvéseid nincsenek. Ez a mi egész helyzetünket
527 34| Hiszen itt van az új nő. De ez nem arra született, hogy
528 34| hogy mit felel rá a nő?~Ez pedig egész okos megnyugvással
529 34| az áldozatra magát? Mert ez áldozat!~Hanna ruhafodrot
530 34| vonult vissza.~Nagy gond volt ez, hogy mit tegyen most?~Hiszen
531 34| kitörültetni az engedélyokmánybul, ez most corollariumképpen vonja
532 34| társat buktatja el.~De ki is ez a Bauernhass gróf, hogy
533 34| a Bauernhass gróf, hogy ez így egyszerre csak belecseppen
534 34| beszélnek is egymással?):~Ez a régi még most is kisegíti
535 34| kisegíti őt a bajból. Amint ez arcot nézi, lelke visszatévedez
536 34| honvéd…~Megvan!~– A honvéd. Ez a mentő jelszó.~Jobb szelleme
537 34| azt mondták rá, hogy biz ez átnyergelés volt; de igen
538 34| ruházta. Neki nem kellett ez az üzlet. Hát mi kellett
539 35| mind azt hiszik róla, hogy ez keres valakit, akitől valamit
540 35| de szomorú boldogság; míg ez a mostani szerencsétlenség
541 35| s úgy szorítanak kezet.~Ez tüntetés volt.~És az egész
542 35| tudok neked így is. Minthogy ez neked «jobban tetszik».”~
543 35| ő el, csak Hanna előtt.~Ez a gondolata fel maradt jegyezve
544 35| Siegebertet, hogy megtudja, vajon ez a nyájas modor, amivel irányában
545 35| egyenrangúakkal sem szivélyeskedik. Ez nála természet. Mikor a
546 35| lekötelezettje, nem pedig ez tartoznék neki: a háromszázezer
547 35| sárga cserebogárról”.)~Ez az ő jó tündére, az emlékezet,
548 35| hogy Senegambiában, ahol ez pénz, rabszolgákat fog rajta
549 35| mint minden asszony. S ez nem is hibájuk: erényük
550 35| dalára” esett a választás. Ez még Offenbachnak azon művei
551 35| humor képezik a vonzerőt. Ez alkalomra különösen azért
552 35| alkalomra különösen azért volt ez kitűnően ajánlatos, mivelhogy
553 35| mademoiselle Belle Ange-t.~Ez pedig igen nagy baj kútforrása
554 35| kinyilatkoztatva, hogy ez rá nézve csak kellemetes
555 35| elmondá otthon férjének: ez az idegen művésznő oly finom
556 35| vallásosak. Hanna grófnő előtt ez nagy ajánló levél.~Még mielőtt
557 35| találkoznia Incének is.~Mikor Ince ez este a szokottnál hamarább
558 35| ismerős emlék ötlött föl ez arcon; de mégsem tudta kitalálni,
559 35| megtudta, hogy hol van most?~Ez Caesarine: s az ünnepelt
560 35| visszakívánta őt onnan; – hiszen, ha ez nem született volna, ő sem
561 36| Miféle galibába?~– Hát ez a természet naiv csodagyermeke,
562 36| ideges görcsökbe ejti. Én ez időtől fogva arra vagyok
563 36| az én bajomat. De énnekem ez olyan komoly dolog, hogy
564 36| eksztázisban van: tudod, ha ez egyszer a nőket meglepi,
565 36| nem úgy történt a dolog.~Ez a gyönge reménysugár vezette
566 36| elnevette magát.~– Ah, hisz ez nem igaz!~Most azután Ince
567 36| nevetésbe tört ki.~– Ah, ez nagyszerű! Azt hiszi, hogy
568 36| is elhiszem. Hanem hogy ez a baj egy naiv gyermeknek
569 36| vakbuzgalom lehessen az indoka: ez a leghihetetlenebb csodák
570 36| tettem! Mit tettem!~(– No, ez szép fordulatot vesz! –
571 36| hogy leányom gyűlöl engem!~Ez elkeseredés rohama igazolja
572 37| előbb elküldeni Vihnyére. Ez a női különleges bajok ismeretes
573 37| Hannának nagyon megtetszett ez a hely. A gyönyörű táj,
574 37| postabélyegen a küldő lakhelyét.~Ez a levél Bauernhass Siegebert
575 37| eszébe jutott neki, hogy ez a nő még az övé. Mily szép,
576 37| emelve. – Hát örökké tart-e ez?~– Nem. Csak holtig – felelé
577 37| érdemesnek megmondani.~– Ez hibám volt. Elismerem. De
578 37| meg akkor!~– Lázadás volt ez tőlem az Isten ellen, s
579 37| Kétféle istent hiszünk. S ez választ el bennünket két
580 37| akitől azt nem kérte senki: – ez azoknak az erénye, akik
581 37| De hát azt hiszi ön, hogy ez önnek büntetés? Csak nekem
582 37| kárhozatnál is jobban fáj: ez a becsületvesztés. Nekünk
583 37| csak szobatársa vagyok. Ez, ami engem megöl. Ujjal
584 37| összetalálkozásunk volt! Ez a holt nő: az a tengerből
585 38| mondanivaló sincs többé. Pedig ez nem azért történt.~Hanna
586 38| kellett, hogy kenyerem legyen: ez a remény újítá meg erőmet.
587 38| könnyek ismételt árjait ez óramű méla dallamának hangjainál;
588 39| mind azt súgták neki, hogy ez a leány, aki egyik pillanatban
589 39| megnézi azt.~Egyike volt ez azoknak az újonépült házaknak,
590 39| berendezni az eddiginél, s ez iránt alkuba lépett egy
591 39| tud lerázni a nyakárul.~Ez a valaki: saját énje.~Ez
592 39| Ez a valaki: saját énje.~Ez a valaki mindig otthon várja
593 39| néha odaül kettőjük közé, ez a hajdankori „Én”, ez a
594 39| közé, ez a hajdankori „Én”, ez a törhetlen lelkű Én, ez
595 39| ez a törhetlen lelkű Én, ez a becsületére büszke Én,
596 39| a becsületére büszke Én, ez az ellenségnek adott szót
597 39| adott szót is megtartó Én; ez a fényes árnyék – és kísértő
598 39| útjába áll minden örömnek. Ez az igazi hazajáró kísértet!~
599 39| Hanna számára. Kötelesség ez.~Kikereste a legszebb rubint,
600 39| fejedelmi pazarlás.~Mikor ez megvolt, akkor búcsút vett
601 39| az eltitkolt szenvedésre.~Ez a látmány egészen lefegyverezte.
602 39| beszélnek.~– Önnek nem használt ez a fürdő – mondá Hannának
603 39| Neki volt adva még egyszer ez a férfi; kezébe téve annak
604 39| is rád gondoltam; viseld ez emléket ama másik helyett,
605 39| ejté ki kezéből a levelet.~Ez a levél kidöntötte lábai
606 39| érzéseket hagyott hátra lelkében ez a levél!~Megcsalatni egy
607 39| pártelnökétül kapta, melyben ez felszólítja őt, hogy, bárha
608 39| egylet elnökétől kapta, ez meg azt tudatta vele, hogy
609 39| harmadik levélre került a sor.~Ez Bécsből volt keltezve, öt
610 39| hányt-vetett ezeressel volt ez idő szerint Incének találkozása.~
611 40| vele. (Igaz, hogy Incének ez ötvenezer forintjában volt,
612 40| azt tovább.~ ~Ez így folyt hosszú időn keresztül.~
613 40| vendégszerepelnek. Szabadalom ez a nem féltetésre.~Annál
614 40| jelölt ajtócskát felnyitja; ez a mezzanin folyosójára vezet.
615 40| angol kulcs társa nyit fel. Ez ajtó Belle Ange Fatime budoárjába
616 40| ön győződni felőle, hogy ez a kulcspór mi célra szolgál,
617 40| Más vendég nem lesz jelen ez alkalommal rajta kívül.
618 40| oly hihetetlen mese, mint ez! Határos a szentségkáromlással.~
619 40| hivatkozik. A kettős kulcs! Ha ez való, akkor minden igaz.~
620 40| kitört belőle az indulat. Ez az ember!… Ez az ember!…~–
621 40| az indulat. Ez az ember!… Ez az ember!…~– Én hű vagyok
622 40| várj! de várj! de várj! – Ez volt a végszó. (Ki várjon?
623 40| Hanna a kocsihoz a kapust.~– Ez a gróf Monbelli-féle ház? –
624 40| ház? – kérdé tőle.~– Nem. Ez az Áldorfay-ház.~– Tehát
625 40| csigalépcsőre rátalált, ez a világosság is elhagyta,
626 40| ezüst csillagkereszt képezi.~Ez valami.~– De hátha ezt csak
627 41| Callisto, vagy kicsoda?~Ez a levelezés Áldorfay Incének
628 41| magától, mert az ő ötlete volt ez. Csakhogy ő a tervezett
629 41| procura”, mint ennek magának. Ez csak a fülével érezte azt,
630 41| azt, de ő a szíve mélyén.~Ez olyan botrány, ami képes
631 41| Egészen kínálva volt neki ez a kézcsók.~Hanem aztán eszébe
632 41| győződve, hogy részéről ez a legnagyobb homagium, amit
633 41| neki nem volt szabad többé ez eset után e hölgyet meglátogatni
634 41| türelmetlenné tették. Milyen hosszú ez az út! Milyen sűrűk az állomások!
635 41| vasúttól a ház kapujáig, ez volt a leghosszabb út.~Futott
636 41| bizonyosan fel lehet találni. Ez az egy bizonyos dolog van
637 41| őt bizonnyal, ha ott van. Ez nem olyan arc, amelynek
638 41| kitanított paripáit madame Ez, lejthette kecses virágtáncát
639 41| egy ukrániai vad lóval.”~Ez izgalmas látványnak ígérkezett,
640 41| szőréről látszott, hogy ez még civilizálatlan állat.~
641 41| első tekintetre ráismer. Ez Gideon!…~Ugyanő az. A klerikus,
642 41| lovarművész.~Miért ne lehetne az? Ez az utóbb űzött mesterségei
643 41| kérdezé, hogy mióta van itt ez a Captain Bloomer?~– Egy
644 41| öt perc alatt. Minek volt ez a félórai labirintjárás
645 41| Hanna Áldorfay fejére, úgy ez éjszakán rátalált az arra.~
646 41| ellenségének.~Hihetetlen ez! Hihetetlen! És mégis úgy
647 41| képzelem! Ah! minő bűnhődés ez!~És éppen most, amidőn őmiatta
648 41| átok nem abban van, hogy ez megtörtént így, mert megtörténik
649 41| megtörtént így, mert megtörténik ez százszor. Csakhogy száz
650 41| tapasztalás után, azt mondja rá: „ez furcsa álom volt”, s aztán
651 41| hogy mi baja? Tán kéjutazás ez?~Walter Leó magaviselete
652 41| Arról is bizonyos volt, hogy ez a párbaj, mely két jó barátja
653 41| tudok rá gondolni másképp.~– Ez az ember nekem egész életemben
654 41| mindig keserűséget okozott. Ez az ember első feleségemet
655 41| s török hárembe vinni. Ez az ember engem csalárd barátság
656 41| vagy ő öl meg engem. Most ez az ember itt van. Rátaláltam.~–
657 41| homlokán.~Leó látta, hogy ez nagyon komoly ügy.~– S hogy
658 41| komoly ügy.~– S hogy híják ez idő szerint azt a te haragosodat?~–
659 41| akarom őt híni.~– Csakhogy ez az úr, ahogy én tudom, sokkal
660 41| Olyanfajta nőkért, mint Fatime! Ez iszonyú ütés volt a fejére!~–
661 41| semmivel sem törődve többé.~– Ez volt a gonosztevőnek a legutolsó
662 41| a budoárok titkait is. Ez a hely a börze. Ez elől
663 41| titkait is. Ez a hely a börze. Ez elől hiába rejtegeted titkaidat,
664 41| szolid üzér azt kiáltja: „ez káprázat!” És bámulva kérdezik
665 41| hebegé zavarodottan.~– Ez a szavad elég arra, hogy
666 41| raboltuk mi ezt el?”, hogy ez az Áldorfay Ince azt mondhassa
667 41| öngyilkosok vére képezi; hogy ez az Áldorfay Ince azt mondhassa
668 41| meg veled a kedvesedért. Ez az ember neked egyedüli
669 41| tudnék számodra valamit. És ez az egyetlen gyógymód rád
670 41| fölfedezésére. Csatlakozzál ez utazókhoz. Neked az kell
671 41| tőled, hogy de hát mi neked ez a Walter Leó, hogy ez minden
672 41| neked ez a Walter Leó, hogy ez minden lépten-nyomon előálljon,
673 41| azt fogod mondani: hisz ez valóságos Zeüsz-arc!~– Zeüsz! –
674 41| aranyesővé is tud változni. Ez a nők ellenállhatatlan hódítója.
675 41| ellenállhatatlan hódítója. Ez a kifejezésteljes homlok,
676 41| harapdálta kényelmetlenségében. Ez a célzás nagyon odatalált.~–
677 42| keresztülkötve.~Legelőször is ez a szalag vándorolt a tűzbe.
678 42| külön jelentése. Szalma ez már! Egy szeletke abból
679 42| Csak egy van még hátra. Ez a legbecsesebb.~Amilyen
680 42| negatív rajz üveglapját.~S ez a kép oly sikerült! Az a
681 42| régi ismerőse. Lehet, hogy ez elevenült most fel.~És lehet,
682 42| döfést, mikor tudja jól, hogy ez annak milyen nagyon fáj!~
683 42| órát harangoztak ott künn.~Ez a harangszó volt az ő jeladása
684 42| tagadhatja meg magátul.~Nem. Ez nem gyávaság már. Ez nem
685 42| Nem. Ez nem gyávaság már. Ez nem a szerelem őrült szenvedélye.
686 42| szerelem őrült szenvedélye. Ez a bosszú szomja. Valakin
687 42| távol van; neki rövid volt ez az út. Mintha kergetne valakit,
688 42| nélkül a jégvilágba.~Még ez a gondolat is végigvillant
689 42| eredetit ő hozta el magával, s ez azóta is mindig pénztárcájában
690 42| mint egy tehetetlen bábot. Ez a rémkép állt előtte a sötétben.~
691 42| művészi festményekkel. (Ez is Ince emléke!) Ennek egyik
692 42| méltó asszonyi teremtés ez.~Mikor megpillantja Incét,
693 42| hegye, másodszor meg nem fog ez azzal igazán szúrni.~Most
694 42| közeledő szörny szemébe.~Ez a nyugalom társára is ragad.
695 42| minden” szabad: annak „ez is” szabad.~– Mi észrevétele
696 42| levélre?~– Az, hogy nézze ön: ez a levél vizahólyag-lapra
697 42| habzott.~Ince látta, hogy ez a leány sérthetlen. Olyan,
698 42| megverekedni?~– Óh, nem.~Ez a két szótag valami olyan
699 42| akkor a tréfáló kedve. Már ez akkor látta Ince szemei
700 42| Áldorfay ütése érte.~*~Óh, ez rettenetes volt!~Megcsókolja
701 42| lángfolttal bélyegzett helyét!~Ez a látvány elvette Áldorfay
702 42| tébolyodva.~Ösztönileg elfordult ez észvesztő látványtól. De
703 42| utána a cirkuszi akrobaták! Ez nem emberi erőmutatvány
704 42| marad. Itt végez. Egyedül ez az egy szoba az ő ellensége.
705 42| egy szoba az ő ellensége. Ez a paradicsom és az a pokol,
706 42| keményen, hidegen monda neki:~– Ez az ön műve!~Azzal félretolta
707 42| szét, ütést ütésre adva.~Ez aztán a jövő zenéje! Egyszerre
708 42| Igazi pokolbeli finálé.~Ez ördögi orkesztrum egy percnyi
709 43| ágy a padlóhoz lesrófolva. Ez a dühöngők bebútorozása.~
710 43| Miféle másik kapitányt vár ez?~– Aztán meg unom már a
711 43| a szép fürtös hajzatért.~Ez használt. Hiúsága még megmaradt.
712 43| az őrült eszmejárásának.~Ez két személyt zavar össze,
713 43| meg vagyok bilincselve. De ez a kötelék bosszant. Oldja
714 43| tett a szenvedő jóbarát ez óhajtásának, s egyedül maradva
715 43| és sírtak mind a ketten.~Ez könnyebbülést szerzett a
716 43| Mikor ölelhetem Serenámat?~Ez már nehéz feleletű kérdés
717 43| saját kormányaikhoz, míg ez tisztába lesz hozva, addig
718 43| Hisz az ő gyermeke volt ez egykor! Ha soha asszonyt
719 43| forgószél úgy meghányta a hajót.~Ez is csak ravaszság volt tőle.
720 43| már semmije a világon. De ez az egy megmaradt neki. Ez
721 43| ez az egy megmaradt neki. Ez az „enyim”. Ez az örökké „
722 43| megmaradt neki. Ez az „enyim”. Ez az örökké „enyim”. Ez a
723 43| Ez az örökké „enyim”. Ez a halál után is, ez a más
724 43| enyim”. Ez a halál után is, ez a más világon is az „enyim”!~
725 43| miatt elvesztette lelkét, ez az „Enyim”, ki maga is lélek
726 43| Megmondta ezt neki ő már régen! Ez otthon maradt a korallgrottában,
727 43| rögtön barátjához, mert ez ismét a dühöngés korszakába
728 43| bolondnak tartsák? Hát illik ez: egy tisztességes férjnek
729 43| persze, hogy úgy! Hát illik ez öntül, kikiabálni magáról,
730 43| ágyat.~– Milyen hideg lett ez az ágy! – nyöszörgé. – Most
731 43| Leó karjai fogták fel.~Ez a kitörés volt az utolsó
732 43| lelkünk… Nem olyan ritkaság ez… Hajdan, mikor könyvtárakban
733 43| ikertestvéreknél fordul ez elő… Rendes dolog az összenőtt
734 43| helyet.~– Itt van, captain… Ez itt a Wight-sziget… Ez itt
735 43| Ez itt a Wight-sziget… Ez itt a Brigton Cliff… Mikor
1-500 | 501-735 |